2011. augusztus 12., péntek

Cami Walker - A szeretet ajándékai


Ez év második olyan könyve amit véletlen vettem meg és a szívemhez közel álló lett. (a másik: Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem ). Véletlen alatt azt értem, hogy nem tudatosan kerestem, választottam, hanem, ott volt és jött az a megmagyarázhatatlan érzés, hogy „ezt olvasni akarom, ez nekem kell”.
Élet meghatározó könyvek. Semmi világrengetően új dolgot nem mond ez a könyv sem, csak egyszerűen elmesél 29 ajándék történetét, egy betegség történetét, egy élni akarásét, egy sorsot. Azaz több sorsot.
A könyv első nagyobb része, maga az írónő 29 napja és ajándékai, és küzdelmei, míg a vége, a honlapjáról levett pár ember, egy-egy ajándéka. Megnéztem a honlapját is, ami kifejezetten tetszett. A regisztrálástól is csak az tart vissza hogy Még nem tudok angolul. Majd ha megtanulok akkor erre is sort kerítek.
 



                                                                                
Vélemény, az ötletről:
Tetszik az elképzelés, és tetszik, a kivitelezés. Tetszik, hogy ajándékot adunk, és itt most nem csak arra gondolt sem az írónő sem én, sem a mestere Caminak, hogy ez nekünk pénzbe fog kerülni. Ahogy leírja, ajándék lehet egy telefonhívás egy régi ismerősnek, egy jó szó, az időnk, mosolyunk, bármi. És senkit sem az vezérel, hogy „ha adok, hudejólesznekem”, aki eleve így ad inkább ne adjon érzésem szerint. Adni jó dolog, elfogadni az ajándékot szintén jó dolog, bár néha sokkal nehezebb. Ebbe amúgy egyet is értek velük, én szívesen adok, ajándékot, jó szót, könyvet, akármit, de a kapás már nehezebben megy. Pedig nem kellene, hogy zavarjon az sem, ha kapok…de valahogy adni jóval egyszerűbb.

Külső vélemény a könyvről:
Mármint a borító, jobban tetszik az angol verzió borítója, ez kicsit furára sikerült, mármint a magyar verzió. És azt sem értem, miért kellet a címet átírni. Ott egyértelműen 29 ajándék a cím (csekély angol tudásommal is rájöttem :P), miért kellett „A szeretet ajándékai”-ra változtatni? Mert sokakat a borító és ez a cím elrettenthet. Komolyan pár percig filozofáltam rajta, a belső késztetéssel szembe menve, mert annyira nagyon nem tetszett a cím. Persze megvan a maga lélektani hatása gondolom a címadáskor is, hogy a szeretet, meg ajándék szók egymáshoz passzolnak, meg a „29 ajándék” olyan semmitmondó lenne. Őszintén, néha a semmitmondó cím vonzza az embereket, mert meg akarják tudni mi is az!

Az írónő honlapja: 
http://www.29gifts.org

Könyv adatai:
Eredeti cím : 29 Gifts
Nyelv : magyar
ISBN : 9632973883
Megjelenés : 2011.
Kötésmód : ragasztott kötött
Oldalszám : 304
Kiadó: Alexandra

2 megjegyzés:

Sicc írta...

Majd kölcsön kérem jól!:):):)

Annamária írta...

Nem kell ahhoz sorscsapásnak lenni, hogy az ember szívből, szeretetből adjon, vagy fogadjon el ajándékot! Azt gondolom, a tudatosság sem fontos, az már kötelességnek tűnik- " ó ma milyen ajándékot adjak"?! Nem a 29 nap a fontos, és annak a folytonossága, hanem, hogy minden napot úgy éljünk meg, ma is tettünk valamit embertársainkért! Ez legyen spontán:- egy mosoly, jó szó, vagy adomány, esetleg hosszabb beszélgetés magányos emberrel! Ez a magán véleményem a könyvről! Egyébként szívesen olvastam és ajánlom mindenkinek!

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.