Ugrás a fő tartalomra

Allergia, hőség....


Először arra gondoltam, most jól panaszkodok egy sort, mint amúgy az emberek (és a magyarok sajátja, hogy főleg panaszkodni tudnak), de inkább nem. Próbálom a jó oldalát nézni…valakinek még nálam is rosszabb…
Allergiás vagyok, és pechemre a parlagfűre, ami ugyebár kis országunk már-már legaktívabb gaza. De nézzük ennek is a jó oldalát. Az év 75%-ban nincs gondom az allergiával, mint sokaknak. Én csak a nyár vége, ősz eleje(közepe, időjárástól függően) szenvedem meg ezt az egészet. Gyógyszer van, első féle gyógyszerem semmire sem jó, de hát istenem, ami olcsó és mindig szedi az ember előbb vagy utóbb fabatkát sem fog érni. De, most találtunk az unalomig reklámozott gyógyszerek között egyet, ami úgy tűnik jó. (Allegra, ez itt most amúgy nem reklám, de na, ha egyszer jó). Tehát ez most úgy körülbelül tűrhető szintre vitte az allergiát *lekopogja*
Máris lehet látni, nem annyira borzalmas. Tavaly ilyenkor már tüdőhörgő gyulladással betegállományban feküdtem tehát ez idén remélhetőleg elmarad.
Ennek ellenére, azért ki lehetne irtani a parlagfüvet emberek! A fél országnak vidámabb nyara lenne, ha kipusztulna a gaz (nekem gaz :P)

És akkor második dolog a hétre, a hőség. Itt Dunaújváros és környékére 37-38 fokokat mondanak a hétre. Víz mellett kellemesebb lenne, de dolgozni kell (ezzel kb, minden harmadik ember így van :D). Sokáig töprengtem, hogy hogyan nézzem rám irányítva pozitívan a dolgot, aztán rájöttem. Egyrészt, van védőital a munkahelyen, tehát ha már fölünk, néha lehet egy kis hideg ásványvizet inni. Akkor humánus munkarendet kaptunk erre a hétre, és én ennek nagyon örülök. És, hiába van majdnem harminc fok ott ahol dolgozom, még mindig szerencsésebb vagyok mint a fenn dolgozók mert ott még melegebb van!

Tehát nekem relatíve jó sorom van, mert a meleg is kibírható abban az időben amíg ott vagyok, másrészt itthon sincs sokkal hidegebb, tehát teljesen mindegy hol töltöm az időt ilyen szempontból. Az allergia van, majd elmúlik, nem kell vele foglalkozni (kicsit több zsebkendő kell azt ennyi :P)

Melegbe olvasó sem nagyon van, tehát olvasni is tudok egy kicsit munka közben.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é