Ugrás a fő tartalomra

Sóvári Mónika: Szerelmem, Sanghaj



Fülszöveg:
A könyv írója egy kis bükki faluban élte zárkózott, de boldog életét, amikor hírtelen minden megváltozott. Családjával a világ egyik legnagyobb és legnépesebb városába, Sanghajba kellett költöznie, egy teljesen idegen kultúra ölelésébe.
A szerző izgalmas önéletrajzi művéből megismerhetjük a kínai emberek és egy közel 20 milliós kínai nagyváros mindennapi életét. A könyv kedves világa, humoros hangvétele és hitelessége miatt nagyszerű olvasmány az ázsiai kultúra iránt érdeklődők számára.

Vélemény:
Tudni kell, hogy ez egy aranyosan vékony könyv, így eleve szimpatizálok vele, mert ideális arra, hogy cipeljem mindenfelé. Egy vonatútra pont elég volt. Nem szeretem az olyan könyveket, amiknek a fülszövegében már eleve azt mondják humoros, mert ilyenkor hotziher, hogy nekem nem lesz humoros, és akkor rájövök, én nem vagyok humorra kiélezve :P. De tényleg humoros volt, sokat nevettem rajta, és a vége felé, már letenni sem tudtam, nem akartam úgy elmenni aludni, hogy marad még negyven oldal. Mert tudni akartam mi lett a vége.
Megszerette az írónőt, mert jó a világlátása, mert megakarta ismerni a helyet ahova került, sok külföldi társával ellentétben, persze nem egyedi ő ebben, mert szerintem rengeteg ember van aki ha elutazik, elköltözik egy időre külföldre akkor veszi a fáradtságot, hogy beilleszkedjen és tanuljon. Tetszett, hogy van humorérzéke és nem vesz mindent véresen komolyan, és azt is, hogy magát is képes kritikus szemmel nézni.
Első olyan vékonyka könyv, aminél bántam, hogy vékony, mert olvasni akartam, többet, még többet és még többet. Tudni akartam Sanghajos életük sok-sok apró dolgát. Persze nem mint Nagytestvér, hogy mindent lát, de azért ott voltak három évig, biztos sok olyan élménye volt még amit leírhatott volna.
Voltak részek, amik kifejezetten tetszett, ilyen volt a napfelkeltés, a Kórházban lévő, és a Holdünnep, meg amikor olyan nehezen vált el Sanghajtól. Valószínű sokunkkal így lenne, három év alatt azért nagyon meg lehet szeretni egy helyet és az elválás olyan helytől (személytől, stb.) mindig nehéz aki már a részünkké vált.
És megszerettem Sanghajt is, jó és rossz oldalával együtt, remélem egyszer rövid időre én is eljutok majd oda :)

Egy kis vélemény a borítóról: sok-sok borítót láttam, de ez nagyon tetszett, nem csicsázta túl, a hangulata is megvolt, úgyhogy a borító nagyon jól sikerült választás!


Pontozás (tízes skálán fogok mindig): 9,5


Könyv adatai:
Író: Sóvári Mónika
Cím: Szerelmem, Sanghaj
Kiadó: Duna International kft
Oldalszám: 178
Kiadási év: 2010.

Megjegyzések

Borostyán üzenete…
Szia!

Azt tudtad, hogy van egy blogja is az írónőnek?
http://szerelmemsanghaj.hu/#/fooldal

Itt fényképeket is lehet nézegetni.
Azt érdemes tudni, hogy amikor a könyv megjelent nálunk akkor ő még Shanghajban élt. A könyv végét - hogy lezárja - úgy írta meg mintha hazajöttek volna.
Jeffi üzenete…
Ohh, na majd megnézem :)
Mintha linkelték volna a könyv elején (nem túl feltűnő helyen) ezt a linket. Nem tudtam, hogy még akkor írta :) Minden esetre jó kis könyv :)
Borostyán üzenete…
Igen, jó kis könyv. Nekem is tetszett :))

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é