2011. augusztus 22., hétfő

Hirtelen az erdő mélyén





Fülszöveg:
„A hegyekkel és erdőkkel körülvett, a civilizációtól elszigetelt falucskából már sok éve eltűntek az állatok – mindenfajta állat. A felnőttek még emlékeznek rájuk, olykor-olykor a fülükbe cseng még a gyermekek számára már ismeretlen nyerítés, bégetés, röfögés, ugatás és az ezerféle madárdal, néha tévedésből még morzsát szórnak a nem létező galambok elé vagy hálót vetnek a rég nem látott halaknak. A gyerekek kérdésére azonban, hogy hogyan és miért történhetett meg mindez, mindig csak konok hallgatás a válasz. Először Nimi, a szeleburdi kisfiú indul el az erdőbe, hogy kiderítse a titkot, de „nyerítőkórral” megfertőzve tér vissza, így nem tud beszámolni arról, mit is látott odakint. Két osztálytársát, Maját és Matit azonban nem hagyja nyugodni a rejtély, ezért ők is elindulnak az erdő mélyére. Sok rémületes és szépséges kaland után végül találkoznak a rettegett hegyi ördöggel, Nahival, aki feltárja előttük a régmúlt titkait. A gyerekek ráébrednek: nem a gonosz szellemnek, hanem a lent élő emberek szívének kell megváltoznia, hogy az állatok és velük az őszinte, gúny és megvetés nélküli szeretet visszaköltözhessen a faluba. Ámosz Oz, Izrael leghíresebb írója, akit évek óta a Nobel-díj várományosai között emlegetnek, ezúttal egy felnőtteknek és gyermekeknek szóló, varázslatos atmoszférájú mesét írt”

Vélemény:
Hüm, hüm. Nem ismertem Ámosz Oz-t. tehát sosem olvastam tőle még, ez volt az első amit kézbe vettem. Beismerem, ismeretlenektől, szeretek először vékonyka művekkel kezdeni, mert így gyorsan kiderül, szeretem, eltűröm, utálom-e őket, és félbe sem kell hagynom a kötetet, mert az egész nem nagy.
Kettős érzésem van ezzel a művel kapcsolatban. Éreztem tanmesének, a gyűlöletről, a kitaszítottságról, a megvetésről, a bosszúról. És volt benne egy kis remény is. Matit, és Marját mozgatta a megbocsátás, ők természetükből adódóan azt akarták, minden kerüljön vissza. Hittek, abban, hogy Nahi-t újra be tudna illeszkedni a társadalomba.
Én valahol mélyen vártam a Happy Endet, az állatok visszatérését, az egymásra borulást, a szép a világ hatást. De Ámosz Oz csak sejtet, benne hagyja a kétkedést, lehet happy lesz a vége, lehet semmi sem változik, lehet sosem térnek vissza az állatok…
Szerettem olvasni, azt hiszem lesz még könyv ettől az írótól!

Értékelés: 10/7

Könyv adatai:
Író: Ámosz Óz
Cím: Hirtelen az erdő mélyén
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Fordította: Stöckl Judit
Kiadási év: 2007
Oldalszám: 93

1 megjegyzés:

Cotta írta...

Nekem is ez az első könyv, amit olvastam Ámosztól, de csöppet sem voltam elragadtatva tőle. Túl didaktikusnak találtam. Ennek ellenére még én is fogok olvasni tőle.

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.