2015. február 14., szombat

Torben Kuhlmann: Lindbergh - Egy repülő egér kalandos története

Már tavaly meg akartam venni a könyvet, amikor reklámozta a Partvonal kiadó. Még 50%-os akciót is adtak hozzá, csak hát ahhoz két könyvet kellett volna venni, nekem meg csak ez kellett volna, és senki sem társult be hozzám. Sokáig gondolkodtam, hogy felrakjam-e a kívánságlistámra. No, nem azért, mert nem akarom elolvasni, hanem, hogy van-e olyan jó, hogy megtartom utána. Ugyanis, ritka, hogy egy ajándékba kapott könyvet tovább ajándékozom, vagy esetlegesen eladok. Azért, mert ajándék volt, és úgy érzem nem illik ilyesmire vetemedni, még akkor sem, ha esetlegesen az ajándékkönyv nem eltalált, vagy nem tetsző. Igen, általában azokat is őrizgetem. Jelen esetben viszont nem áll fenn a veszélye, hogy nem tetszik, és az sem, hogy nem jó egy ilyen egy háztartásban. Ha fiú unokaöcsém lenne, persze meggondolandó volna, hogy tovább adjam neki, ha eléri a könyvolvasás és nem könyvtépős korhatárt! De lány unokahúgaim vannak jelenleg csak! (bár lehet, majd repülés imádók lesznek… ki tudja :D). Végül mérlegeltem és felkerült a kívánságlistámra, és @Gabye-tól meg is kaptam névnapomra, aki megjegyezte, hogy nagyon megörült, hogy a listán látta, és zugolvasóként előolvasta. ;) Így amikor megkaptam, már tudtam róla, hogy nem csak szép, hanem igazán igényes is!

 Külcsín:
Jelenleg úgy érzem, ezzel kell kezdenem, mert erről nagyon sok írnivalóm van. Nem véletlen, hogy a könyv megnyerte 2014-ben a legszebb gyermekkönyv díját Németországban (ezt az infót a könyv hátuljára rá is írták!), mert tényleg gyönyörű lett. A kemény fedél, az antik kinézett (kopottas felső sarok), ad egy bizonyos hangulatot a könyvnek. Olyan régies lesz tőle. Örülök, hogy nincs védőborító, mert felesleges lenne, és valószínű akkor korántsem lett volna ennyire szép alatta a borító, márpedig az első, amit egy könyvnél elhagy az ember, az a védőborító.
 A belső illusztrációk, kicsit felnőttesebbek, mint azt egy gyerekkönyvnél várnánk, de nekem tetszettek. Feltehetően a kicsit érettebb gyerekeknek jobban tetszik a rajz már, mert értékelni tudják a nagy részletgazdagságot. A sok csavar, gőz és hasonlók nálam nagy szerelem (steampunk), és ugyebár ez nem kifejezetten erre specializálódott könyv, mégis annyi ilyen apróságot láthattam, hogy menten elolvadtam. A másik nagy szerelmem a baglyok, és nos, belőlük is van bőven a könyvben, még ha szerepük nem is igazán van… viszont olyan édes bunkó fejük van, ahogy méregetik szerencsétlen egeret.
 Elgépelés és hasonlók nincsenek (vagy nem tűntek fel), mivel a szöveg eleve nem sok (oldalankét 3-4 mondat, és vannak duplaillusztrált oldalak ahol nincs is szöveg), így feltehetően feltűnt volna, hogy elgépelnek valamit. Tetszett a könyv belső kivitelezése is, bár nekem az jutott eszembe, hogy úgy szebb lett volna, ha az első illusztrált oldalpár, ami amúgy az utolsó oldalpáron ismét ugyanaz (tervrajzok), hogy ezt kellett volna rögtön a könyv elejére és végére rakni, a sárgás üres előzéklap helyett. Ez szimplán apró megjegyzés, úgy jobban tetszett volna, és nem lett volna 2-3 felesleges lap! De ez már csak kukacoskodás :)
Külcsín: 5/5*

Belbecs:
És akkor jöjjön a történet. Nem hiszem, hogy az alcím után spoilernek minősülne az, hogy az egér repülni fog! Az egész történet arról szól, hogyan próbálkozik a főhősünk (az egér) repülni. Látott denevéreket, és úgy döntött, hogy ő is repülni fog, mert kis egér társai eltűntek, és úgy véli, hogy Amerikába mentek, hát követni akarja őket. De nem tud felszállni a hajókra, mert ott rengeteg a macska, hát úgy döntött átrepüli az óceánt. Szögezzük le, hogy ő egy igazán okos egér, olvasni is tud, és remek feltaláló! Rövid időn belül megtervezi első repülésre alkalmatlan prototípusát, majd a másodikat, harmadikat, végül a sikereset is és igen, átrepüli az Atlanti óceánt.
A történet maga amúgy tetszett, ami viszont nem, hogy keveredtek a dolgok. Elhiszem, hogy okos egér, és olvas újságot, és kellettek az egérfogók, hogy valami motiváció legyen, hogy repülni akarjon, viszont amikor az emberek írnak róla cikkeket, mint repülő egér, és hasonlók az amolyan „he???” hatást ért el nálam. Nem szeretem, amikor egy mesében, aminek nagyrészt állatok a szereplői (macska, denevér, bagoly, egér stb.), akkor elég nagy szerepet minősítenek az embereknek is. Az még rendben volt, hogy leírta, hogy az emberek nem tudták hova tűnnek a dolgok, amiket elvisz az egér az építgetéséhez, de azt már nehezen toleráltam, hogy „meglátták és cikket írtak róla”, ahogy azt sem, amikor leszállt az újhazában, szintén az emberek csodálva néztek fel az égre, hogy egy repülő egér közeledik. Egyezünk meg, egy egér nem túl nagy, a repülője szintén nem, ebből adódóan nagy valószínűséggel egy ember nem látja meg! max. ha már majdnem leszállt. De nem cikkeznek róla… tudom, valahogyan össze kellett hozni a valós adatokkal Lindberggel, aki a „cikket olvasva” elhatározta, hogy ő is repülni fog. Úgyhogy csak ennyi bajom van a könyvvel, hogy kicsit sántít az összecsatolás az emberi-állati világgal.

Belbecs: 4/5


Fülszöveg:
Merészség egy kisegértől – nagy lépés a repülés történetében.
A kalandokkal teli, gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló mesét Ifjabb Charles Augustus Lindbergh, amerikai pilóta hőstette ihlette, aki 25 évesen a Spirit of St. Louis nevet viselő, egymotoros repülőgépével közbenső leszállás nélkül, egyedül repülte át az Atlanti-óceánt.
A könyv 2014-ben megnyerte a legszebb gyermekkönyv díját Németországban.

Kiadó: Partvonal
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 96
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9786155283581
Fordította: Várnai Péter
Illusztrálta: Torben Kuhlmann
Ár: 2.990 Ft
Vélemények:

0 megjegyzés: