Fura viszonyban vagyok
a haikukkal. Szeretem őket, tetszenek, de írni sosem akartam ilyesmit. Azaz igazság,
hogy maga a költészet, legyen szó keleti
vagy nyugati költészetről, távol áll tőlem. A haikuk kivételek, bár ebből a
műfajból sem szabad évente túl sokat olvasnom, mert csömört kapok tőlük. Értem is
a haikukat, és nem is. Mint nem is olyan rég írtam, a japánok a költészetben és
úgy magában az írásban is egyedi módon írnak, kicsit minimalisták. A haiku erre
remek példa, mert próbálj elmondani mindent amit, szeretnél három sorban (5-7-5
szótagban). Ugye, hogy nem könnyű? Ennyi áll rendelkezésedre, hogy megfogd a
pillanatot, amiről írni akarsz. Borzalmasan nehéz, ennél nehezebb már csak
talán az, hogy fordítsd át európai nyelvre egy japán haikut. Megírni egy dolog,
a saját nyelveden „könnyebb” megfelelned a megadott szótagszámnak, de egy
fordítónak korántsem egyszerű dolog, úgy fordatani, hogy az érzést átadja és
megtartsa a szótagszámokat. Ugyebár, ha nem tartja be, akkor máris a haikuból
más lesz.
Volt egy haikugyűjteményem,
amiben azt hiszem 3-4 műfordító fordított le egy-egy haikut oldalanként. 3-4
olyan szinten különféle verzió született, hogy csak pislogtam. Igen, haikut
fordítani költészet. Teljesen más szavakkal is elmondhatod, azt, amit ő leírt,
csak az érzést kell átadnod. Borzalmasan nehéz, mert valójában újra kell írnod
az egészet, hogy a nyelveden érthető legyen.
Volt egy
haikugyűjtemény a könyvtárban, amiben Modern
Nyugati haikuk voltak. Elolvastam,
mert szeretem a haikukat. És akkor rájöttem arra, hogy sem a magyarok, sem más
európaiak, sem az amerikaiak, nem tudnak normális haikut írni. Nincs meg
bennünk az az életérzés, ami kell ehhez! Borzalmas volt amúgy a gyűjtemény,
pocsékabbnál, pocsékabb haikukkal. Utána volt egy Nagy Bandó András haiku gyűjtemény is a kezemben… hát nem
változtatott a véleményemen. Olvastam más magyar íróktól is haikukat, de mindig,
azaz érzésem támadt, hogy olyasmit próbálunk művelni, amihez nem értünk. Nem kéne
erőltetni!
Nacuisi Banja második haiku gyűjteményét olvastam most. Az előzőt
könyvtárból sikerült megkaparintanom, és a molyos értékelésemet visszanézve
tetszett, csak az árán fejeltem le a monitort. Jelentem: jelen kötet legnagyobb
baja szintén a nevetséges ára! Novemberben happoltam, úgyhogy igazándiból egy
szavam nem lehet, ingyért kaptam egy durván 120 oldalas 1 haiku, 2 nyelven /
oldalas kötetet, ami nagyon szép és amúgy nagyon jó is, de nem ér 3.500
forintot, ami rá van írva. Tény, hogy igényes, és gyönyörűek az akvarellek, de
akkor sem egy híres haikus haikui (bár az még hagyján), de akkor is egy vékony
könyv!
Tudom, feltehetően egy bizonyos réteg vásárol ilyen
könyveket, de talán pont ezért nem kellene ennyire sznob árat adni a könyvnek. Tény,
fotópapírra nyomták (de minek), tény, hogy szépen van tördelve, nincs
helyesírási hiba, három nyelven is benne van egy-egy haiku… de ez akkor sem ér annyit-amennyit
elvárnak, hogy Magyarországon adjanak érte…
Külcsín: 5/5
Csak mert tényleg szép. Gyönyörű kivitelezésű, és bár én
magam nem vagyok oda a tengeri világért, az akvarellekért, és szerintem nem
igazán ismerhetőek fel az állatok, amiket ábrázolni akar, ettől még szép! Ízlés
kérdése. A polcon például remekül mutat :P és a sznob ára miatt, menőzhetek,
hogy ilyenem is van…
Belbecs: 4/5
Messze nem egy Macuo Basó. Messze nem ír olyan jól, mint a
híres japán haikusok. De nem is rosszak a haikui. Egynél sem mondtam azt, hogy „atya
ég, ez mi a sz*r”, viszont egynél sem volt olyan érzésem, hogy ezt most, úgy
beidézném Molyra, hogy mindenki olvashassa… ami fura, mert a jó haikuknál
felvillanyozódom, és meg akarom őket osztani a világgal (költői túlzás… a mollyal
akarom megosztani csak :D). Úgyhogy olyan semmilyen, olvasható, alig 10 perc
elolvasni 50 haikut. Úgy hogy közben megállsz a jóknál… hehe, és megemészted az
olvasottakat. Lehet, ha a tenger világa jobban érdekelt volna, akkor többre
értékelem a kötetet.
Fülszöveg:
Nacuisi Banja az egyik legjelentősebb modern japán
haikuköltő, verseit maga fordítja angolra. A Meidzsi Egyetemen tanít, a Modern
Haiku Társaság igazgatója. Pápai Éva nemzetközileg ismert festő, szobrász és
grafikus. Vihar Judit műfordító, irodalomtörténész, a Magyar Japán Baráti
Társaság elnöke. Nacuisi Banját Pápai Éva tengeri állatokat megörökítő akvarelljei
ihlették, a magyar fordítás Vihar Judit munkája.
Kiadó: Balassi
Kiadás helye:
Budapest
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 112
Kötés:
Keménytáblás
ISBN:
9789635065844
Fordította: Vihar
Judit
Illusztrálta:
Pápai Éva
Ár: 3.500 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése