2015. február 15., vasárnap

Őfelsége Micsiko japán császárné: Először mászom meg a hegyet / はじめてのやまのぼり

 Már nem is emlékszem, hogy mikor került várólistára a könyv és miért. Azt tudom, hogy nem igazán lehetett beszerezni, ezért kívánságlistára is felraktam, mondván, hogy remélem valakinek sikerül majd meglepnie vele. Tegnap megkaptam névnapomra (ami egy hete volt :D).
Sokkal rövidebbnek tűnik, mint azt a kiadási adatokból gondoltam. És persze azt hittem, hogy azért olyan rendes mesekönyv szerű az egész, még ha két nyelvű is. Inkább két testvér beszélgetése, ahogy a hegyre mennek fel. Minden második oldalon, talán 2-3 mondat, két nyelven természetesen. A japán nyelv tanulóinak biztosan jó gyakorlásnak, mert nem túl bonyolultak a mondatok.

Belbecs:
Történet a kitartásról, a Kamosika-ról (japán hegyi kecske), két testvérről, akik hosszú túrát tesznek fel a hegyre és le. A kislány folyamatosan a kecskét keresi, érzi, hogy az figyeli őt. A testvére meg kedvesen sétál vele, válaszol, ha kérdezik, és bíztatja húgát. A húg természetesen sikeresen teljesíti a távot, elfárad, de mivel „érezte, hogy a hegyi kecske” figyeli, így képes volt rá!
Nagyon aranyos a történet, de semmi extra igazán, ez az összefoglaló, amit írtam róla, körülbelül le is fedi az egész sztorit. Sok a szóismétlés benne, mert nincs oldal, ahol a hegyi kecske ne szerepelne. Elnézendő a történetnek ez az egyszerűség, mert nem arra íródott, hogy kiadják. A könyv elején le is írták, hogy ez egy túra után íródott, amikor a testvére, a könyv „fő mondatát” kiejtette a száján. Akkor úgy döntött leírja ezt, és sok év után valaki úgy döntött illusztrálja és kiadja. Tehát igazándiból nem akart ezzel nagy babérokra törni, és híres írónővé válni. Az más kérdés, hogy lefordítatta a könyvet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, és ki is adatta Magyarországon.
 Japánosan minimalista, és ebből adódóan a magyarok nagy részének lehet, hogy nem fog teljesen átjönni az egész. A japánok írnak egy bizonyos módon, ami nekünk, nyugatiaknak fura. Még nekem is, pedig én már olvastam hosszabb kiterjedésű japán irodalmat is. És mindig megjegyeztem, hogy ők teljesen máshogy látják a dolgokat, máshogy érzékelik, máshogy fogalmazzák meg azt, amit látnak, mint mi. Ami nem rossz, csak fura.

Belbecs: 4/5
Kamosika, a japánban élő hegyikecske faj


Külcsín:
Az egész könyv cuki! Komolyan, az illusztrációk, nem olyanok mint amit megszoktam a japánoktól. Ugyebár én a manga, és a komoly festészet végletét ismerem, így nekem a ceruzarajzos,  de nem mangás, de nem is komoly képek ismeretlenek voltak. Aranyos, ezzel tudnám jellemezni a képeket. A borítón látszik, hogy körülbelül mire számíthat a belső illusztrációknál is az ember. A kiadvány igényes, bár én a méretét nem igazán értem. Ekkora szövegnek és a képeknek egy normális mesekönyv méret is tökéletesen megfelelt volna, sőt, akkor nem nézett volna ki írtó bután, egy üres oldalon két mondat, két nyelven. Olyan… túl szellős lett. Ennyire nem kellett volna széthúzniuk. Mivel persze az illusztrációk adottak voltak, így a méretűkön lehetett volna spórolni. Jobban nézett volna ki. Ennek ellenére örülök, hogy ki lett adva, annak is örülök, hogy nekem sikerült hozzájutnom, elrakom, mert tényleg aranyos, és ki tudja, lehet majd lesz, akinek felolvashatom ;)
Elgépelés, hasonlók nincsenek. Tartós kiadványnak tűnik, és olyan furán fényes papírra nyomták. Nem a fotópapíros félére, hanem a …. Nem tudom mi a neve milyenre. Az a lényeg, hogy fényes, de nem veri vissza a fényt…oké. Keressetek egy példányt belőle és nézzétek meg!

Külcsín: 4/5

Fülszöveg:
Micsiko japán császárné őfelsége mesekönyve, amelyet Takeda Vako illusztrált, igazi különlegesség a keleti kultúrák híveinek. A könyv kétnyelvű, így nemcsak a gyerekek, de a japán nyelv iránt érdeklődők számára is érdekes olvasmány.

Könyv: Őfelsége Micsiko japán császárné: Először mászom meg a hegyet / はじめてのやまのぼり
Kiadó: Balassi
Kiadás éve: 2001
Oldalszám: 28
ISBN: 963506330X
Fordította: Gergely Júlia
Illusztrálta: Takeda Vako
Ár: 1.000 Ft (max. antikvárban lehet kapni, máshol nem találtam belőle példányt)

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.