Victoria Schwab: Az Archívum (Az Archívum 1.)

 A várólista csökkentéssel idén egész jól haladok. Február vége van, és kettőt sikerült az alap listáról elolvasnom, egyet az alternatívról, tehát egész jól haladok az egy könyv / hónappal, sőt mondhatni túlteljesítettem. Pedig olvasási válságban is voltam. Abból már kilábalóban!

 Az Archívumot @Gabye-tól kaptam születésnapomra, és tervben is volt még akkor az olvasás, de valahogy zsúfolt volt a nyaram és nem jutottam el odáig, hogy kézbe vegyem. No meg, addigra kikristályosodott, hogy sorozat, és ebből adódóan meg akartam várni, hogy meglegyen a folytatás is. Ugyanis roppant mód utálom azt, ha elkezdek egy sorozatot, szeretek egy sorozatot, aztán a magyar kiadást elkaszálja a kiadó, ilyen –olyan indokokkal. Úgyhogy vártam, vártam, még várólista csökkentésre is került, ami pedig körülbelül eddig úgy működött, hogy a „12 könyv, amit az évben biztosan nem olvasok el”. Igen, általában felkerült valami rá, akkor nem volt ahhoz kedvem, így napolódott, de idén máshogy van. Sikerült olvasási válságban elkezdenem, és be is fejeznem. A felénél tartottam, amikor eldöntöttem, hogy kikölcsönzöm a folytatását a könyvtárból. Biztos, ami tuti, nehogy az legyen, hogy nem lesz bent, és várnom kell, hogy elkezdhessem. És nem bántam meg, azt sem, hogy cipeltem tegnap magammal, mert még jó egy órám volt olvasni, amikor vége lett az első résznek.

 Belbecs: 5/5

 Ami nagyon tetszett benne:

-Eredeti ötlet: legalábbis nekem nem jutott még eszembe hasonló sem. Pedig könyvtárba dolgozom, ami olyan, mint az Archívum, csak mi könyv formában tároljuk a történeteket, és nem szellem alakban.  Minden esetre, hasonlót sem olvastam még, és felüdülés volt az, hogy végre nem tudom, hogy mi lesz a vége, végre nem érzem olvasás közben azt, hogy ez egy ezerszer lerágott csont volna, amit még egyszer az olvasóközönség elé dobnak, had rágódjanak. Tehát eredeti volt, és jó!

-Eredeti karakterek: nem voltak sablonosak, mindegyik szereplőt lehetett vagy kedvelni, vagy utálni. Még a mellékszereplőket is, bár Mac édesanyja és édesapja pont olyan karakterek voltak, akikkel semmit sem tudtam kezdeni, mert egyszerűen olyan keveset voltak jelen és annyira jelentéktelennek tűntek.

Top karakterek:

Mac: öhm… egy jó ideig azt hittem, hogy fiú! Ne kérdezzétek, hogy mire alapoztam ezt az elképzelésemet, de valahogy kimaradhatott az a rész, ahonnan egyértelművé válhat a főszereplő neme. És bocsánat, de a neve szerintem nem lányos… persze a külföldi nevekben nem vagyok otthon. Szerettem őt, mert olyan kis erős, mégis szerencsétlen típus. Kifejezetten okos, viszont nagyon egyszerű befolyásolni, és igen ott a vége felé, már éreztem, hogy nagyon rossz vége lesz mindennek, pont a naivitása miatt.

Owen: Be kell ismernem, hogy olyan naiv kis liba vagyok, mint Mac. Engem is képes volt átverni, és én is koppantam egy nagyot a végén. Az az igazság, hogy Owen nagyon megnyerő fiú volt, és tény, hogy Mac nem véletlen nem tudta, hogy miért is nem kattant be a srác, ha már egyszer Történet és kinn van a Sikátorban egy ideje. Amúgy nekem rejtély, hogy hogyan sikerült olyan sokáig ott rejtőznie, úgy, hogy csak a beépített embere tudta, hogy hiányzik a polcról a Története. És persze azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy mi van, ha Mac nem annyira kíváncsi és nem nézelődik a szobája múltjába és nem kezd kutakodni az ott történtek után. Akkor vajon Owen, hogy vette volna rá mindarra, amire rávette? Akkor nem mondott volna neki semmit, amit a Történet előadott. No, mindegy, ebből lehet egy alternatív, de elég rövid könyvet írni :D

Wes: Édespofa :) Jó valójában a leírtak alapján elég parás a srác, és nem akarsz vele összefutni a sikátorban, sőt el akarod kerülni őt messziről. Mégis sugárzik belőle, hogy olyan kis édespofa. Megölelgettem volna szívesen, a könyv végén eléggé fura dolgok történtek és kicsit aggódtam, hogy mi lesz szegénnyel. Pedig aztán tudhattam volna, hogy ő olyan erős típus. Most, hogy a második részben olvasom, még mindig Édespofának tartom, de egyetértek Mac-el, hogy egy alapos felpofozást érdemel :P

Az archívum: tetszik az elgondolás, hogy ha meghalunk, életünk története egy könyvtárhoz hasonló helyen el lesz mentve, amit bármikor újraolvashatnak a könyvtárosok. Fura volt az elképzelés, de nagyon tetszett. Tetszik az a kasztrendszer, amit kidolgozott az írónő:

Civil lakosok

Őrzők

Alakulati tagok

Könyvtárosok

*****

(fogalmam sincs, mi van utána, de a történet szerint még vannak a könyvtárosok felett is)

A civil lakos az, aki éli az életét, normálisan, vagy abnormálisan, de nem tud a világ tagozódásáról. Az Őrzők, akik az Odakinn (normál világ) és az Archívum közötti résben a Sikátorban járőröznek, ajtókat nyitogatnak és visszaviszik az elkóborolt Történeteket. Az Alakulati tagok, az odakinnbe jutott történeteket viszik vissza az Archívumba. Nos, a könyvtárosok meg próbálnak vigyázni arra, hogy lehetőleg a Történetek ott maradjanak, ahol vannak, és ne kószáljanak el. A felsőbb szintekről semmit sem tudunk. Arról, hogy hogyan leszel civilből Őrző annyit tudunk csak, hogy Mac, úgy Örökölte a nagyapjától és jóval fiatalabban került az Őrzőkhöz, mint bárki más. Alakulati tag akkor leszel, ha jól őrzöl és kiérdemled, és így tovább. A Könyvtáros kaszt nagyon érdekes és nagyon meg fogtok lepődni, ha majd olvassátok, hogy mit is kell tenni érte. Én lefejeltem a falat, és Mac is, olyan fura volt, én máshogy gondoltam, és ebből adódóan volt koppanás rendesen.

Odakinn

Sikátor

Archívum

Odakinnből kulccsal jutsz át a Sikátorba, ha van alakulati kulcsod, akkor kihagyhatod a sikátort. A Sikátorba császkálnak a Történetek, innen ők jó esetben nem mennek sehova, mert nincs kulcsuk. Amúgy itt elgondolkoztam, hogy ha nincs kulcsuk, hogy jutnak ki az Archívumból egyáltalán? Már eleve a szekrényükből, hogy képesek kitörni, bár ez utóbbit még elhiszem, de hogy jutnak ki a sikátorba?  A sikátorban négy féle ajtó van. Van, ami az odakinnbe nyílik, itt tudnak bemenni az Őrzők, a Sikátorba és itt is hagyják el. Vannak ajtók, amik az Archívumba nyílnak, vannak ajtók, amik a „visszavétve” ide kell eljuttatni a Történeteket és vannak ajtók, amiket nem nyit a kulcs és ebből adódóan semmire sem jók. Úgyhogy elég nehéz munka az Őrzőé, mert keresheti, hogy melyik ajtó az ahova az elkóborolt Történetet vissza kell vinni, és még csak nem is biztos, hogy a Történet olyan aranyos és követi…

Összességében, engem megvett kilóra a könyv. Nagyon szerettem olvasni, és alig vártam, hogy folytathassam, és sajna abban a tévhitben voltam, hogy trilógia… úgyhogy most amikor utánanéztem, és kiderült, hogy csak két részes, kicsit lelombozódtam :( De azért remélem a második rész is lesz olyan jó, mint az első. Így a 35. Oldalon azt kell mondanom, hogy talán jobb is lesz!

Külcsín: 5/5

 Gondban vagyok egy kicsit. A két borító (eredeti és magyar), annak ellenére, hogy más-más képet használt a lány, a kulcs, a sikátor megjelenítésére, mégis ugyanazt a hangulatot hozzák, tehát nem tudom azt mondani, hogy az egyik jobb. Mind a kettő tetszik, a különbségek ellenére is.

 Helyesírásilag, elgépelésileg nem találtam hibát (lehet volt, csak nem vettem észre).

Fülszöveg:

Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat.

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Kiadás helye: Hajdúböszörmény

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 278

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789637051470

Fordította: Hudácskó Brigitta

Ár: 2.980 Ft

A történet folytatódik

Anthony De Mello: Abszurd egypercesek

 Még az olvasási válságom kezdetén kezdtem el olvasni. Mondván, hogy egyrészt várólista csökkentős könyv, másrészt rövid részletekből áll, és így más nem egyet-egyet elolvasok naponta. A könyv elején amúgy le is szögezi a szerkesztő, hogy ne egyszerre olvassa az ember az egészet, mert az úgy túl tömény, és túl sok. És persze akkor nem jön át az üzenete.

 Azt tudtam, csak az íróról, hogy valamely vallás képviselője, tanítója, de hogy melyiké azt nem tudtam, és nem is igazán érdekelt. Amúgy most, amikor a blog bejegyzést írom utánanéztem és Jezsuita tanító volt. Mivel vallásilag sehova sem vagyok besorolható, így úgy gondoltam, nem lesz ezzel a könyvvel sem semmi baj. Remélhetőleg nem csap át szent szöveggé és nem kell letennem.

 Nos, nem csapott át. Én sok hasonló könyvet olvastam, azok kifejezetten buddhista példabeszédek voltak, zen és társai ugyebár. Tehát nem volt tőlem olyan távoli a fogalmazásmód, az, hogy kapsz egy alap dolgot, de nem fejti ki, úgy hogy mindenki megértse. Utal persze arra, mit akart mondani, de nem világosít fel. Elgondolkodtat. Kifejezetten sok olyan részlet van a könyvben, ami elgondolkodtatott, és néha bólintottam is, hogy igen, jó volna, ha ezen az emberek is elgondolkodnának. Rávilágít, mennyi minden mellett megyünk el, csak úgy. Hogy azt hisszük élünk, holott valójában megszokások, dogmák rabjai vagyunk. Már aki természetesen! Vannak megvilágosult emberek is.

 Örülök, hogy nem lett valláshoz kötött a könyv. Nem volt telitömve csak Jézussal, Istennel, hanem felkerült a palettára Buddha, és minden egyéb tan alapítója, hirdetője. Tehát teljesen pozitív csalódás volt a könyv. Annyit sajnálok, hogy nem túl figyelemfelkeltő, és nem kap igazán elég reklámot az egész könyv. Molyon is, ahogy látom 66 –an olvasták csak, és nagyon kevesen értékelték. Pedig talán elkélne egy kis reklám.

 Akik szeretik a történetfüzéreket, rövid tanulságos „megmondós”, „arculcsapós” igazságokat, azoknak tetszeni fog. Ami viszont tényleg igaz. Ne olvassátok egyhuzamban, mert úgy őrülten tömény. Én négy-öt nap olvastam, így a végét egyben, úgy már egy picikét tényleg sok volt, de nem ütötte azt a határt ahol azt mondtam volna, hogy „jesszus mikor lesz már vége”. Rengeteg résznél gondoltam, hogy idézek valamit, de azokat már általában idézték, úgyhogy nem kellett nekem pötyögnöm :D

Belbecs: 5/5

Arra, amire íródott tökéletes. Nem számít regénynek, sem novellának, ez egy rövid történetekből álló könyvecske, tanulságos és elgondolkoztató. Vallásilag teljesen szerteágazó, nem gerjeszt ellentétet egy vallással szemben sem, és nem is isteníti egyiket sem. Ennek kifejezetten örültem!

Külcsín: 3/5

Olyan semmilyen. Tudom, egyszerű külső, a belső tartalom számít, ennek ellenére szerintem kaphatott volna sokkal szebb borítót is. Viszont a mérete tetszik, kézbe való, zsebbe való méret. Könnyen cipelhető a buszon, és elfér mindenhol. A betűméret is ideális, nem folyik ki a szemem tőle.

Fülszöveg:

A következő történetekben a Mester nem egyetlen személy. Lehet ő hindu guru, zen roshi, taoista bölcs, zsidó rabbi, keresztény szerzetes, vagy szófi misztikus, Buddha vagy Jézus, Zarathusztra vagy Mohamed. Tanítása megtalálható az időszámításunk előtti hetedik században és az időszámításunk utáni huszadik században. Bölcsessége egyaránt megtalálható Keleten és Nyugaton. Számíthatnak-e egyáltalán a történelmi előzmények? A történelem, végül is, csak a megnyilvánulások leírása és nem a Valóság, a doktrínák feljegyzése és nem a Csendé.

A következő történetek mindegyikét csak egy percbe kerül elolvasni. A Mester nyelvezetét valószínűleg elképesztőnek, ingerlőnek, sőt egyenesen értelmetlennek fogod találni. Bizony, ez nem könnyű olvasmány. Nem azért íródott, hogy tanítson, hanem hogy Felébresszen. A lapok közt elrejtve – nem a nyomtatott szavakban, nem is a történetekben, hanem a könyv szellemében, hangulatában és légkörében – ott van az a Bölcsesség, amelyet nem lehet emberi beszéddel közvetíteni. Miközben a nyomtatott oldalakat olvasod és a Mester rejtélyes nyelvezetével küzködsz, lehet, hogy akaratlanul rábukkansz arra a Csendes Tanításra, ami ott bujkál a könyvben, Megvilágosodsz – és átalakulsz. A bölcsesség ezt jelenti: megváltozni a legkisebb erőfeszítés nélkül, átalakulni – akár hiszed, akár nem – pusztán a szavakon túli valóságra való ráébresztéssel.

Ha olyan szerencsés vagy, hogy Felébredsz, akkor tudni fogod, hogy a legszebb nyelv az, amelyet nem beszélnek, a legtökéletesebb cselekedet az, amelyet nem tesznek, és a legjobb változás az, amely nem akarásból születik.

Figyelmeztetés: Csak apránként olvasd a történeteket: egyszerre csak egy-kettőt. A túladagolás csökkenti a hatékonyságot.

Kiadó: Korda

Kiadás helye: Kecskemét

Kiadás éve: 2000

Oldalszám: 200

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9639332143

Fordította: Török Péter

Ár: 520 Ft (ami a könyvemen van )

Kiadói ár: 880 Ft(a neten), 1100 (a boltban) – ez már a 9. Utánnyomás ára, az enyém még 2000-res kiadás.

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

 Vannak olyan könyvek, amiket nagyon-nagyon el akarok olvasni, nagyon nagy elvárásokkal indulok neki az olvasásnak, és koppanok egy isteneset. Jelen könyvet, szerintem már a megjelenés óta el akartam olvasni, játszottam nyereményjátékon, hátha megnyerem, figyeltem folyamatosan a Molyos értékeléseket, és mindig az volt az érzésem, hogy nekem ez kell. Már ott voltam, hogy megveszem, amikor a könyvtár feldolgozóinál láttam, hogy „megvan, hamarosan kölcsönözhető lesz” státuszban, úgyhogy úgy voltam vele, ezt már megvárom, nem költök pénzt a könyvre az előtt, hogy elolvasnám. Annak ellenére, hogy 100%-ig biztos voltam benne, hogy ez egy remek könyv, teli okosságokkal, és olyan rend lesz tőle a szobámban, hogy csak, na! Megjegyezném, amúgy sincs rumli a szobámba, de mindig volt egy olyan érzésem, hogy még nem a tökéletes állapot a jelenlegi.

 Köszönöm a könyvtárnak, a lehetőséget, hogy elolvashattam, Petinek külön, hogy belerakta a nevem és így én lehettem az első olvasója a könyvnek, és köszönöm, hogy így nem dobtam ki az ablakon 3.000 Forintot erre a könyvre!

 Nem mondom, hogy nincsenek benne jó dolgok, de elég kevés az olyan rész, amit itt Magyarországon, Úgy lehetne csinálni, mint Japánban. Egyrészt mások a lakások méretei, kialakításai, mások az emberek hozzáállásai a dolgokhoz, és mások a pénzügyi dolgok is. Az első, amitől elkezdett motoszkálni bennem valami, hogy nem stimmel a könyvvel, az volt, hogy dobj ki mindent, amitől nem vagy boldog. Támogatom azon részét ennek, hogy ne vedd, körbe magad utálom tárgyakkal, de a kidobás erős túlzás. Jelen gazdasági helyzetben pláne. Én is szoktam selejtezni, egy csomó dolog van, amiket megveszek, aztán rájövök, hogy mégsem kellenek, akkor tovább adom (eladom, elajándékozom, csak úgy beviszem a könyvtárba, hátha kell valakinek – mindig kell valakinek – vagy apukám beviszi a gyárba, tehát találunk más tulajdonost neki, nem pocsékoljuk el.), kukába csak nagyon indokolt esetbe kerül bármi is. És ott sem mindegy melyikbe, mert szelektívek vagyunk, tehát papír, műanyag, szemét-szemét, komposztálásra való, meg a tyúkoknak való, amit még megesznek. Tehát a konkrét szemetünk nekünk elég elhanyagolható mennyiség. Lehet mondani, hogy könnyű, mert falun ezt meg lehet csinálni (máshol is meglehet, csak kicsit bonyolultabb.)

 De bevallom, itt még tovább lendültem, mert elkönyveltem, hogy a sok hülye japán (pedig imádom a japánokat), olyan szinten gyűjtöget, hogy máshogy nem lehet rendet vágni, csak ha drasztikusan kidobnak majdnem mindent. De akkor eljutottam a könyvek selejtezése részhez és ott elég cifra dolgokat gondoltam. Elmélete szerint, csak azt a könyvet tartsuk meg, mely örömet okoz nekünk, újra akarjuk olvasni. Szerinte az olyan, hogy „majd el akarom olvasni” kategória nem létezik. Szerinte a majd ugyanis sosem jön el. Wtf? Tehát, esetemben van 1040 könyvek körülbelül, ha olyan könyvek lennének, csak amiket újra akarok olvasni, és nem a Majd kategóriásak, akkor lenne… 5 könyvem. Tény, hogy könyvhörcsög vagyok (voltam), és gyűjtögető életmódot folytatok. Hazacipelem őket, aztán mégsem olvasom el azonnal mindegyiket, sőt van, amikor már évek óta itt vannak és azt is elfelejtem, hogy megvan nekem. Erre jó amúgy a molyos adatbázis, mert ott legalább rendbe van szedve és meg tudom nézni mim, van meg. de tényleg rendes olvasó voltam. Megfogadtam, amit kért. Leszedtem minden könyvet és mérlegeltem, ebből adódóan hirtelen lett úgy 140 könyv, amit eladni próbálok, ők külön polcra is kerültek. De az összes többi könyvnél a kérdésre, hogy örömöt okoz-e az volt a válaszom, hogy igen, és az, hogy bizony azt el fogom olvasni, és nem poénból van a polcomon. De kidobni egyetlen egy könyvet sem dobok ki! Elveimbe ütközik, csak úgy kihajigálni. Mennek a gyárba vagy a könyvtárba, de előbb ugyebár eladni próbálom őket, tekintve, hogy ha már megvettem, akkor valamennyi pénz jöjjön is vissza belőle.

A szobámat ma raktam rendbe, a könyv elolvasása után lett két „zsáknyi” szemetem, ami a könyvben emlegetett 40-50-hez képest vicces arány. Bár, ha az eladó könyveimet is ide számolnám, meglenne a 15 zsák, de nem számolom ide. Ebből ami ténylegesen kuka lett az egy, a többi ruha, meg táska, amiket már nem használom egy ideje, és nem is tervezem őket használni, ezek meg a rászorulóknak ment, mert még teljesen jól használhatóak. Átrendeztem a fiókjaimat, és ide-oda pakoltam mindent, ebből adódóan annyi helyem lett, amit nem tudok felhasználni ;D úgyhogy most egy csomó üres hely van a szekrényeimben. Ami amúgy nem feltétlen rossz, csak aztán holnap reggel találjam meg a dolgaimat, mert aztán most minden máshol van, mint eredetileg. A papírok szortírozása majd talán holnapra marad, de mivel azt évente körülbelül ilyenkor megszoktam csinálni, túl sokáig nem fog tartani.

 Amit az írónőről megtudtam olvasás közben. Egy enyhén frusztrált, rendmániás japán nő. Mindene a takarítás és feltehetően egyetlen életcélja is az, hogy rend legyen. Kicsit kattant szinten beszél a tárgyaival, és élőnek tekinti őket. Én is tisztelem a tárgyaimat, de azért ennyire mint ő nem igazán. Kicsit betegesnek tűnt a ragaszkodása és elmélete. Meg persze  5 éves kora óta a rend megszállottja…hát ő tudja. Neki ez a hivatása, és megél belőle, tehát feltehetően jól csinálja, és sok olyan ember van, aki rászorul az ő segítségére, mert annyi felesleges sz*rt megvesz, hogy ellepik a lakásukat. Nekem nem bejövős az elmélete. Vannak benne jó pontok, de a legtöbbet vagy kivitelezhetetlennek tartom itthon, vagy hülyeségnek.

 A japánok sem mindenben mások mint mi, és mindenhol megvannak a gyűjtögetők, akik mindent felhalmoznak, millió készletük van mindenből. Nem tudom, hogy velük mire tud jutni a hölgy. Mert, hát akiket példaként mond, azok általában ilyenek, és Elméletileg sosem tér vissza a gyűjtögető énjük, ha egyszer kitakarítottak…ezt nehezen hiszem el.

 Ami pláne viccesen hatott az a végén az a mondat, hogy rakj rendet gyorsan, mert az élet nem a rendrakásról szól, ez az ő szájából igazán viccesen hangzik :P

Belbecs: 3/5

Sok az ismétlés, és sok mindennel az ember nem tud mit kezdeni, mert itt kivitelezhetetlen.

Külcsín: 3/5

 Elgépelés és hasonlók nincsenek. Amit hiányolok, ami feldobta volna az egészet, az pár fotó a könyvben, akár fekete-fehér is. Olyan helyekről, amiket rendbe rakott, olyan előtte-utána képek, hogy azért lássuk már, mekkora változáson mentek keresztül a helyek. Mert, könnyű azt állítani, hogy kidobtak 40-90 zsák kacatot, de azért ezt látni kellene. Nehéz elképzelnem egy átlagos japán lakásban azt, hogy fellelhető 40 zsák szemét, ha állítása szerint előtte sem volt rumli….

Fülszöveg:

MARIE KONDO ötéves kora óta bújja a háziasszonyoknak szóló magazinokat. Már ekkor rabul ejtette a jól szervezett terekben rejlő rend és szépség, majd tizenöt évesen úgy döntött: komolyabban is tanulmányozni fogja a rendrakás művészetét. A saját hálószobájával kezdte, majd a testvérei szobájával folytatta. Ma már rendkívül sikeres üzleti vállalkozása van Tokióban, amely abban segít az ügyfeleknek, hogy zsúfolt otthonaikból szemet gyönyörködtető, harmonikus, ihletet adó lakótereket varázsoljanak.

Kiadó: Kiskapu

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 234

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786158013505

Fordította: Rézműves László

Ár: 2.990 Ft

Sabrina Carollo (szerk.): Gimnasztika mindenkinek

Úgy két hete kezdtem használni a szobabiciklit, arra amire való. Tehát már nem a ruháimat akasztom rá, hanem tekerek, mindig egy kicsit többet, mint előző nap. Persze még mindig csak 16 percnél tartok (10-ről indultam, csak sokáig az éppen elég volt), és gondoltam, hogy valami kellene mellé még. Mert hát jó a tekerés, de akkor is az csak tekerés. Gondoltam van nekem egy ilyen gimnasztikás könyvem, ebből majd lesek gyakorlatokat, meg hasonlókat, és jó lesz!

 Nos elolvastam! Gyakorlat nem sok van benne, információ nem sok van benne, amit fel is hoz dolgot azt két mondattal kifejtettnek tekinti, úgyhogy nem megyek vele túl sokra. Mindenesetre most próbálok majd összeállítani egy fél órás edzéstervet, vagy valami hasonlót, hogy legyen napi mozgás, amit itthon is meg lehet csinálni, nem unom halálra magam benne, és nem megy el a kedvem tőle három nap után, és amibe nem is halok bele két percen belül! Ebben ez a könyv feltehetően túl sokat nem fog segíteni…

 Gondolhattam volna persze, hogy 94 oldal alatt nem lehet megváltani a világot, de azért ennél több információt is csepegtethetett volna az összeállítója egy-egy dologról. A könyv alcíme: Fogyasztó torna, táplálkozás, légzés, nyújtás, aerobic. Valóban mindegyikről van két mondat a könyvben, esetleg két oldal, egy egyoldalas képpel :P Keresek inkább a neten infókat -.-”

 A fogyasztó torna amúgy 6 elemből áll, az aerob gimnasztika 7-ből és így tovább. Jó tény, ha ezeket a végtelenségig ismételem feltehetően jó lesz arra amire mondják, de végtelenül unalmas lesz….

 Ötletek kellenének, hogyha fogyni akar az ember mit tornázzon OTTHON, mert nem nagyon akarok eljárni edzőterembe meg hasonlókba, és mivel éritek el, hogy ne unjátok meg, vagy ne menjen el a kedvetek tőle rövid időn belül? :D Vagy ez szimplán elhatározás, kitartás kérdése? És mikor érdemes tornázni. Reggel, este, délután, vagy tökmindegy? :D

Belbecs: 3/5

Kiadó: Sziget

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2009

Oldalszám: 96

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789637268670

Fordította: Patkós Judit

Ár: 1.850 Ft 

Nacuisi Banja: A tenger világa / The Word of the Sea / 海の世界

 Fura viszonyban vagyok a haikukkal. Szeretem őket, tetszenek, de írni sosem akartam ilyesmit. Azaz igazság, hogy maga a költészet, legyen szó  keleti vagy nyugati költészetről, távol áll tőlem. A haikuk kivételek, bár ebből a műfajból sem szabad évente túl sokat olvasnom, mert csömört kapok tőlük. Értem is a haikukat, és nem is. Mint nem is olyan rég írtam, a japánok a költészetben és úgy magában az írásban is egyedi módon írnak, kicsit minimalisták. A haiku erre remek példa, mert próbálj elmondani mindent amit, szeretnél három sorban (5-7-5 szótagban). Ugye, hogy nem könnyű? Ennyi áll rendelkezésedre, hogy megfogd a pillanatot, amiről írni akarsz. Borzalmasan nehéz, ennél nehezebb már csak talán az, hogy fordítsd át európai nyelvre egy japán haikut. Megírni egy dolog, a saját nyelveden „könnyebb” megfelelned a megadott szótagszámnak, de egy fordítónak korántsem egyszerű dolog, úgy fordatani, hogy az érzést átadja és megtartsa a szótagszámokat. Ugyebár, ha nem tartja be, akkor máris a haikuból más lesz.

 Volt egy haikugyűjteményem, amiben azt hiszem 3-4 műfordító fordított le egy-egy haikut oldalanként. 3-4 olyan szinten különféle verzió született, hogy csak pislogtam. Igen, haikut fordítani költészet. Teljesen más szavakkal is elmondhatod, azt, amit ő leírt, csak az érzést kell átadnod. Borzalmasan nehéz, mert valójában újra kell írnod az egészet, hogy a nyelveden érthető legyen.

 Volt egy haikugyűjtemény a könyvtárban, amiben Modern Nyugati haikuk voltak. Elolvastam, mert szeretem a haikukat. És akkor rájöttem arra, hogy sem a magyarok, sem más európaiak, sem az amerikaiak, nem tudnak normális haikut írni. Nincs meg bennünk az az életérzés, ami kell ehhez! Borzalmas volt amúgy a gyűjtemény, pocsékabbnál, pocsékabb haikukkal. Utána volt egy Nagy Bandó András haiku gyűjtemény is a kezemben… hát nem változtatott a véleményemen. Olvastam más magyar íróktól is haikukat, de mindig, azaz érzésem támadt, hogy olyasmit próbálunk művelni, amihez nem értünk. Nem kéne erőltetni!

 Nacuisi Banja második haiku gyűjteményét olvastam most. Az előzőt könyvtárból sikerült megkaparintanom, és a molyos értékelésemet visszanézve tetszett, csak az árán fejeltem le a monitort. Jelentem: jelen kötet legnagyobb baja szintén a nevetséges ára! Novemberben happoltam, úgyhogy igazándiból egy szavam nem lehet, ingyért kaptam egy durván 120 oldalas 1 haiku, 2 nyelven / oldalas kötetet, ami nagyon szép és amúgy nagyon jó is, de nem ér 3.500 forintot, ami rá van írva. Tény, hogy igényes, és gyönyörűek az akvarellek, de akkor sem egy híres haikus haikui (bár az még hagyján), de akkor is egy vékony könyv!

Tudom, feltehetően egy bizonyos réteg vásárol ilyen könyveket, de talán pont ezért nem kellene ennyire sznob árat adni a könyvnek. Tény, fotópapírra nyomták (de minek), tény, hogy szépen van tördelve, nincs helyesírási hiba, három nyelven is benne van egy-egy haiku… de ez akkor sem ér annyit-amennyit elvárnak, hogy Magyarországon adjanak érte…

Külcsín: 5/5

Csak mert tényleg szép. Gyönyörű kivitelezésű, és bár én magam nem vagyok oda a tengeri világért, az akvarellekért, és szerintem nem igazán ismerhetőek fel az állatok, amiket ábrázolni akar, ettől még szép! Ízlés kérdése. A polcon például remekül mutat :P és a sznob ára miatt, menőzhetek, hogy ilyenem is van…

Belbecs: 4/5

Messze nem egy Macuo Basó. Messze nem ír olyan jól, mint a híres japán haikusok. De nem is rosszak a haikui. Egynél sem mondtam azt, hogy „atya ég, ez mi a sz*r”, viszont egynél sem volt olyan érzésem, hogy ezt most, úgy beidézném Molyra, hogy mindenki olvashassa… ami fura, mert a jó haikuknál felvillanyozódom, és meg akarom őket osztani a világgal (költői túlzás… a mollyal akarom megosztani csak :D). Úgyhogy olyan semmilyen, olvasható, alig 10 perc elolvasni 50 haikut. Úgy hogy közben megállsz a jóknál… hehe, és megemészted az olvasottakat. Lehet, ha a tenger világa jobban érdekelt volna, akkor többre értékelem a kötetet.

Fülszöveg:

Nacuisi Banja az egyik legjelentősebb modern japán haikuköltő, verseit maga fordítja angolra. A Meidzsi Egyetemen tanít, a Modern Haiku Társaság igazgatója. Pápai Éva nemzetközileg ismert festő, szobrász és grafikus. Vihar Judit műfordító, irodalomtörténész, a Magyar Japán Baráti Társaság elnöke. Nacuisi Banját Pápai Éva tengeri állatokat megörökítő akvarelljei ihlették, a magyar fordítás Vihar Judit munkája.

Kiadó: Balassi

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 112

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789635065844

Fordította: Vihar Judit

Illusztrálta: Pápai Éva

Ár: 3.500 Ft

Kiadói ár: 2.450Ft (-30%) 

Jonathan Smith: Egy srác kalandjai

 Aki olvassa a blogomat, az tudhatja, hogy szerepjátékozom, fórum alapon, mágikus világban. Többek között van meleg férfi karakterem is! Példának okáért a meleg karakterem már tíz éve megvan, tehát olyan nagy baromságokat csak nem írok… feltehetően szóltak volna már. Voltam én kezdő, és kellett nekem ehhez szakirodalom is! (Vallom, hogy a szerepjáték az egyik legjobb tanulásserkentő dolog, mert egy csomó dolog, ami nem érdekelt így jutott el hozzám. Tekintve, hogy próbáltam hitelesen játszani a karakteremet, és utána olvasni, hogy hogyan is vannak a dolgok). Tehát olvastam én melegekről, néztem sorozatot, amiben melegek vannak (Fiúk a klubból), néztem yaoit (sokat…), olvastam yaoit (azt is sokat), és olvastam ilyen retek sz*r könyvet is, mint ez itt!

 Az értékelések a molyon jók voltak, gondoltam, „há, olvasási válság, kezeljük meleg pornóval, azon nem kell gondolkodni”… hát végülis gondolkodni nem kell rajta. Ami hiányzott a papírhalmazból, az egy szerkesztő, aki átnézi… tudom, ne ragadjak le a helyesíráson, de amikor én észreveszek zavaró elütéseket akkor az már gáz. Aki ennek a könyvnek nekiáll, az tudja, hogy ez nem homoszexuális irodalom. Ez meleg pornó! Irodalmi értéke 0. Története… hát nem sok van, igazándiból színtiszta pornó, nem nagyon gondolkodtak el azon, hogy egy-egy novella (??)… inkább nevezzük írásnak… cselekményszálat is tartalmazzon a szexen kívül! Pedig kéne. Persze, minimális történet volt, amitől idegzsábát kaptam, azok a sztereotípiadurrogtatások:

A birkózok melegek! 16 írásból, legalább 10 birkózókról szólt! Elhiszem, hogy vannak meleg birkózok, de olyan töménységbe kaptam meg az infót, hogy most furán nézek minden férfira, aki bírkózik! Ki tudja…lehet meleg.

A sportolók melegek! Mindegyik! Nincs heteró sportoló, sem jelenben sem az ókori olimpián (ahol birkózóóóóó volt a főhős). Oh és ebből adódóan, hol máshol szexelnének, mint az öltözőben, a zuhany alatt esetleg, vagy öltözőbe menet…vagy kinn a ringen, egy sötét éjszakán, amikor nincs ott senki…

Ha a feleséged elmegy vásárolni karácsonykor, akkor közben lefekszel az első hólapátolóval! Mert, minden férfiban van egy adag melegség…. Bocsánat, tudom, írói szabadság, és végre valaki nem sportoló és abba is belekötök. Olyannyira nyálas *csöpög, csöpög* az egész, hogy atya úr isten!

Nincs impotens férfi! Az összes melegnek mellékesen nagy a farka…és mindig bevetésre kész, és mindig szeretné a másik, hogy jól ….: De tényleg, nem volt egyetlen egy olyan írás sem, ahol egy heteróra mozdult volna rá, és kapott volna egy taslást, hogy menjen a francba. Nem, mindenhol csak szintén melegek vannak, akik egy kacsintás után, ledobják a ruhájukat, és felkínálják magukat. Jó, elhiszem, hogy nem ide tartozott volna az a novella, de én szívesen olvastam volna olyat is.

 Tehát nagyon sok olyan általános dolog volt, ami ilyen töménységben már nem pornó, hanem paródia! Annak amúgy jó volt, pornónak is, csak az írónak egy szinonimaszótárt adtam volna. Bár a férfiasságra megtalált négy-öt szinonimát, de mással már nem boldogult annyira jól.

 Nem jöttem viszont rá, hogy mire jó ez a könyv. Azon kívül, hogy az elején tíz oldalanként egy pornóújság, pornókönyv, melegbár stb. reklámját olvashattam. Aztán a 70. Oldal után nincsenek reklámok, sejtésem szerint, úgy gondolták, a normális ember, csak az elejét olvassa el, ezért oda zsúfolják a reklámokat. Csak azért, mert meleg férfiak…nem hiszem, hogy olvasnának ilyesmit. Az igénytelenség miatt mondom, nem azért, mert nem olvasnak a meleg férfiak. A könyv túl igénytelen, hogy élvezeti értéket nyújtson, és meleg férfiként mondjuk, ötleteket adjon. Én amúgy reméltem, hogy kapok egy kis ihletet a szerepjátékhoz, de…. öhm, jobbat írok az írónál…véleményem szerint. Újat nem mondott a könyv, ezekkel eddig is tisztában voltam. Igénytelen (mondjuk elég ránézni, tehát már a borító árulkodó lehetne), teli van sportolókkal, és sajnálom a fákat, amiket kivágtak a könyv miatt.

 Ha valakit érdekel a meleg pornó vonal, akkor ne ezt olvassa. A Hátsó bejárat című krimi (nem röhög), is több újat mondott és több irodalmiságot tartalmazott, mint ez, és a szex is több volt benne! Pedig hasonló hosszúságú a két könyv!

Belbecs: az nincs

Külcsín: az meg ronda, nem vagyok hajlandó pontozni, egy félmeztelen csávót, akin nincs alsó és az ablakban ülve nézi a tájat, amolyan macsó testtartással, elfordulva, mert feltehetően az arca nem szép. Mínusz pontot tudnék csak adni a külcsínre, mert annyira nincs szerkesztve, és annyira nem érdekelte a kiadót a minőség, hogy az már fájdalmas! Még szerencse, hogy gyorsan haladós…

Fülszöveg:

Erotikus regénysorozat – kizárólag 18 éven felüli férfiak és mindazok részére, akiket érdekelnek vagy vonzanak a részletes „férfiak közti erotikus akciók”. Az iXmédia kiadó a mai igényekhez igazodva szeretné azokat a vágyakat is „kiszolgálni”, amelyektől más kiadók óvakodnak, avagy szégyenlősen fordulnak el. Gay-könyv sorozatunkat ajánljuk a fiataloknak és az idősebbeknek, hogy izgalmasabbá tegyék a szexuális életüket és mindenkinek, aki nem mer beszélni a homoszexualitásról, bár nagyon foglalkoztatja a téma.

Kiadó: iXmédia

Kiadás éve: 2003

Oldalszám: 204

ISBN: 9638631384

Őfelsége Micsiko japán császárné: Először mászom meg a hegyet / はじめてのやまのぼり

 Már nem is emlékszem, hogy mikor került várólistára a könyv és miért. Azt tudom, hogy nem igazán lehetett beszerezni, ezért kívánságlistára is felraktam, mondván, hogy remélem valakinek sikerül majd meglepnie vele. Tegnap megkaptam névnapomra (ami egy hete volt :D).

Sokkal rövidebbnek tűnik, mint azt a kiadási adatokból gondoltam. És persze azt hittem, hogy azért olyan rendes mesekönyv szerű az egész, még ha két nyelvű is. Inkább két testvér beszélgetése, ahogy a hegyre mennek fel. Minden második oldalon, talán 2-3 mondat, két nyelven természetesen. A japán nyelv tanulóinak biztosan jó gyakorlásnak, mert nem túl bonyolultak a mondatok.

Belbecs:

Történet a kitartásról, a Kamosika-ról (japán hegyi kecske), két testvérről, akik hosszú túrát tesznek fel a hegyre és le. A kislány folyamatosan a kecskét keresi, érzi, hogy az figyeli őt. A testvére meg kedvesen sétál vele, válaszol, ha kérdezik, és bíztatja húgát. A húg természetesen sikeresen teljesíti a távot, elfárad, de mivel „érezte, hogy a hegyi kecske” figyeli, így képes volt rá!

Nagyon aranyos a történet, de semmi extra igazán, ez az összefoglaló, amit írtam róla, körülbelül le is fedi az egész sztorit. Sok a szóismétlés benne, mert nincs oldal, ahol a hegyi kecske ne szerepelne. Elnézendő a történetnek ez az egyszerűség, mert nem arra íródott, hogy kiadják. A könyv elején le is írták, hogy ez egy túra után íródott, amikor a testvére, a könyv „fő mondatát” kiejtette a száján. Akkor úgy döntött leírja ezt, és sok év után valaki úgy döntött illusztrálja és kiadja. Tehát igazándiból nem akart ezzel nagy babérokra törni, és híres írónővé válni. Az más kérdés, hogy lefordítatta a könyvet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, és ki is adatta Magyarországon.

 Japánosan minimalista, és ebből adódóan a magyarok nagy részének lehet, hogy nem fog teljesen átjönni az egész. A japánok írnak egy bizonyos módon, ami nekünk, nyugatiaknak fura. Még nekem is, pedig én már olvastam hosszabb kiterjedésű japán irodalmat is. És mindig megjegyeztem, hogy ők teljesen máshogy látják a dolgokat, máshogy érzékelik, máshogy fogalmazzák meg azt, amit látnak, mint mi. Ami nem rossz, csak fura.

Belbecs: 4/5

Kamosika, a japánban élő hegyikecske faj

Külcsín:

Az egész könyv cuki! Komolyan, az illusztrációk, nem olyanok mint amit megszoktam a japánoktól. Ugyebár én a manga, és a komoly festészet végletét ismerem, így nekem a ceruzarajzos,  de nem mangás, de nem is komoly képek ismeretlenek voltak. Aranyos, ezzel tudnám jellemezni a képeket. A borítón látszik, hogy körülbelül mire számíthat a belső illusztrációknál is az ember. A kiadvány igényes, bár én a méretét nem igazán értem. Ekkora szövegnek és a képeknek egy normális mesekönyv méret is tökéletesen megfelelt volna, sőt, akkor nem nézett volna ki írtó bután, egy üres oldalon két mondat, két nyelven. Olyan… túl szellős lett. Ennyire nem kellett volna széthúzniuk. Mivel persze az illusztrációk adottak voltak, így a méretűkön lehetett volna spórolni. Jobban nézett volna ki. Ennek ellenére örülök, hogy ki lett adva, annak is örülök, hogy nekem sikerült hozzájutnom, elrakom, mert tényleg aranyos, és ki tudja, lehet majd lesz, akinek felolvashatom ;)

Elgépelés, hasonlók nincsenek. Tartós kiadványnak tűnik, és olyan furán fényes papírra nyomták. Nem a fotópapíros félére, hanem a …. Nem tudom mi a neve milyenre. Az a lényeg, hogy fényes, de nem veri vissza a fényt…oké. Keressetek egy példányt belőle és nézzétek meg!

Külcsín: 4/5

Fülszöveg:

Micsiko japán császárné őfelsége mesekönyve, amelyet Takeda Vako illusztrált, igazi különlegesség a keleti kultúrák híveinek. A könyv kétnyelvű, így nemcsak a gyerekek, de a japán nyelv iránt érdeklődők számára is érdekes olvasmány.

Könyv: Őfelsége Micsiko japán császárné: Először mászom meg a hegyet / はじめてのやまのぼり

Kiadó: Balassi

Kiadás éve: 2001

Oldalszám: 28

ISBN: 963506330X

Fordította: Gergely Júlia

Illusztrálta: Takeda Vako

Ár: 1.000 Ft (max. antikvárban lehet kapni, máshol nem találtam belőle példányt)

Torben Kuhlmann: Lindbergh - Egy repülő egér kalandos története

Már tavaly meg akartam venni a könyvet, amikor reklámozta a Partvonal kiadó. Még 50%-os akciót is adtak hozzá, csak hát ahhoz két könyvet kellett volna venni, nekem meg csak ez kellett volna, és senki sem társult be hozzám. Sokáig gondolkodtam, hogy felrakjam-e a kívánságlistámra. No, nem azért, mert nem akarom elolvasni, hanem, hogy van-e olyan jó, hogy megtartom utána. Ugyanis, ritka, hogy egy ajándékba kapott könyvet tovább ajándékozom, vagy esetlegesen eladok. Azért, mert ajándék volt, és úgy érzem nem illik ilyesmire vetemedni, még akkor sem, ha esetlegesen az ajándékkönyv nem eltalált, vagy nem tetsző. Igen, általában azokat is őrizgetem. Jelen esetben viszont nem áll fenn a veszélye, hogy nem tetszik, és az sem, hogy nem jó egy ilyen egy háztartásban. Ha fiú unokaöcsém lenne, persze meggondolandó volna, hogy tovább adjam neki, ha eléri a könyvolvasás és nem könyvtépős korhatárt! De lány unokahúgaim vannak jelenleg csak! (bár lehet, majd repülés imádók lesznek… ki tudja :D). Végül mérlegeltem és felkerült a kívánságlistámra, és @Gabye-tól meg is kaptam névnapomra, aki megjegyezte, hogy nagyon megörült, hogy a listán látta, és zugolvasóként előolvasta. ;) Így amikor megkaptam, már tudtam róla, hogy nem csak szép, hanem igazán igényes is!

 Külcsín:

Jelenleg úgy érzem, ezzel kell kezdenem, mert erről nagyon sok írnivalóm van. Nem véletlen, hogy a könyv megnyerte 2014-ben a legszebb gyermekkönyv díját Németországban (ezt az infót a könyv hátuljára rá is írták!), mert tényleg gyönyörű lett. A kemény fedél, az antik kinézett (kopottas felső sarok), ad egy bizonyos hangulatot a könyvnek. Olyan régies lesz tőle. Örülök, hogy nincs védőborító, mert felesleges lenne, és valószínű akkor korántsem lett volna ennyire szép alatta a borító, márpedig az első, amit egy könyvnél elhagy az ember, az a védőborító.

 A belső illusztrációk, kicsit felnőttesebbek, mint azt egy gyerekkönyvnél várnánk, de nekem tetszettek. Feltehetően a kicsit érettebb gyerekeknek jobban tetszik a rajz már, mert értékelni tudják a nagy részletgazdagságot. A sok csavar, gőz és hasonlók nálam nagy szerelem (steampunk), és ugyebár ez nem kifejezetten erre specializálódott könyv, mégis annyi ilyen apróságot láthattam, hogy menten elolvadtam. A másik nagy szerelmem a baglyok, és nos, belőlük is van bőven a könyvben, még ha szerepük nem is igazán van… viszont olyan édes bunkó fejük van, ahogy méregetik szerencsétlen egeret.

 Elgépelés és hasonlók nincsenek (vagy nem tűntek fel), mivel a szöveg eleve nem sok (oldalankét 3-4 mondat, és vannak duplaillusztrált oldalak ahol nincs is szöveg), így feltehetően feltűnt volna, hogy elgépelnek valamit. Tetszett a könyv belső kivitelezése is, bár nekem az jutott eszembe, hogy úgy szebb lett volna, ha az első illusztrált oldalpár, ami amúgy az utolsó oldalpáron ismét ugyanaz (tervrajzok), hogy ezt kellett volna rögtön a könyv elejére és végére rakni, a sárgás üres előzéklap helyett. Ez szimplán apró megjegyzés, úgy jobban tetszett volna, és nem lett volna 2-3 felesleges lap! De ez már csak kukacoskodás :)

Külcsín: 5/5*

Belbecs:

És akkor jöjjön a történet. Nem hiszem, hogy az alcím után spoilernek minősülne az, hogy az egér repülni fog! Az egész történet arról szól, hogyan próbálkozik a főhősünk (az egér) repülni. Látott denevéreket, és úgy döntött, hogy ő is repülni fog, mert kis egér társai eltűntek, és úgy véli, hogy Amerikába mentek, hát követni akarja őket. De nem tud felszállni a hajókra, mert ott rengeteg a macska, hát úgy döntött átrepüli az óceánt. Szögezzük le, hogy ő egy igazán okos egér, olvasni is tud, és remek feltaláló! Rövid időn belül megtervezi első repülésre alkalmatlan prototípusát, majd a másodikat, harmadikat, végül a sikereset is és igen, átrepüli az Atlanti óceánt.

A történet maga amúgy tetszett, ami viszont nem, hogy keveredtek a dolgok. Elhiszem, hogy okos egér, és olvas újságot, és kellettek az egérfogók, hogy valami motiváció legyen, hogy repülni akarjon, viszont amikor az emberek írnak róla cikkeket, mint repülő egér, és hasonlók az amolyan „he???” hatást ért el nálam. Nem szeretem, amikor egy mesében, aminek nagyrészt állatok a szereplői (macska, denevér, bagoly, egér stb.), akkor elég nagy szerepet minősítenek az embereknek is. Az még rendben volt, hogy leírta, hogy az emberek nem tudták hova tűnnek a dolgok, amiket elvisz az egér az építgetéséhez, de azt már nehezen toleráltam, hogy „meglátták és cikket írtak róla”, ahogy azt sem, amikor leszállt az újhazában, szintén az emberek csodálva néztek fel az égre, hogy egy repülő egér közeledik. Egyezünk meg, egy egér nem túl nagy, a repülője szintén nem, ebből adódóan nagy valószínűséggel egy ember nem látja meg! max. ha már majdnem leszállt. De nem cikkeznek róla… tudom, valahogyan össze kellett hozni a valós adatokkal Lindberggel, aki a „cikket olvasva” elhatározta, hogy ő is repülni fog. Úgyhogy csak ennyi bajom van a könyvvel, hogy kicsit sántít az összecsatolás az emberi-állati világgal.

Belbecs: 4/5

Fülszöveg:

Merészség egy kisegértől – nagy lépés a repülés történetében.

A kalandokkal teli, gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló mesét Ifjabb Charles Augustus Lindbergh, amerikai pilóta hőstette ihlette, aki 25 évesen a Spirit of St. Louis nevet viselő, egymotoros repülőgépével közbenső leszállás nélkül, egyedül repülte át az Atlanti-óceánt.

A könyv 2014-ben megnyerte a legszebb gyermekkönyv díját Németországban.

Kiadó: Partvonal

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 96

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155283581

Fordította: Várnai Péter

Illusztrálta: Torben Kuhlmann

Ár: 2.990 Ft

Kiadói ár: 2.095 Ft (-30%)

Ezek várnak rám 2015-ben

Tegnap posztoltam, arról, hogy a nagy könyves kihívásra is jelentkeztem. Ma úgy döntöttem, hogy begyűjtöm a könyveket legyen egy helyen. Akkor már átrendeztem mindent ide-oda pakolásztam, és fotóztam. Így lett négy  pakk idénre.

A nagy könyves kihívásra, amiket Még nem olvastam:

És mindegyik rajta van, tehát sikerült minden opcióhoz könyvet találnom. Ennek amúgy kifejezetten örültem, mert szeretem egészben látni a dolgokat. Utána mondjuk rájöttem, hogy „atyauristenmilyensok” az egész… kicsit ijesztő volt.

Várólista csökkentés 2015:

Van ami a nagy könyves kihívásnál van már, tehát nem ebben a kupacban. Van amit éppen olvasok, az sincs értelemszerűen itt. Ezek azok, amiket idén elméletileg @Lobo kihívására el szeretnék olvasni. Direkt nem írom, hogy Kell, mert rájöttem, hogy elég a Kell és a Muszáj szó, és máris elmegy a kedvem, az írástól, az olvasástól és mindentől. Úgyhogy ezeket Szeretném elolvasni, a kihívás keretében.

Idei beszerzések 2015:

Nincs mindegyik a képen, mert szintén a nagy könyves kihívásba is bekerült belőle. (Elfújta a szél, Vörös oroszlán…). Ez az a kupac, ami még terebélyesedni fog elméletileg. Jó esetben apadni is, és év végére sikerül mindet elolvasnom. @Worsi kihívására természetesen, az Amit főztél, edd is meg-re :D

Közeljövőben olvasandó 2015:

Itt sem teljes a lista, mert dobtam át a nagy könyvesbe ebből a kupacból is. Ezek itt a recik. Amikkel viszont Kellene haladnom, de a Kell, még mindig nem vezet célra. Ennek ellenére valószínű, hogy ezek elsőbbséget élveznek majd a többivel szemben, mert ezekre a recenziót várják a kiadók, és nem szeretek késésben lenni. Ennek ellenére, muszájból ezt se fogom olvasni. Kedv kérdése ugyebár!

2015 – Reading Challenge

Idénre annyi tervem volt, és annyi elhatározásom, hogy ebben már nem akartam részt venni. Idő, erő hiányában. De tegnap egy jó barátom megosztotta Facebookon a „hivatalos” oldalt, ahol lehet jelölgetni a kihívásra olvasott dolgokat.

 Ahhoz képest, hogy február van, az oldal nagyon kezdetleges, és kevés könyvvel rendelkezik. A kevés még hagyján, nagyon sok olyan van, ami rossz kategóriába sorolódott (pl. Abigél : olyan könyv aminek szereplői nem emberek), és rengeteg dupla, tripla könyv lett feltöltve. Ha nagyon unatkozni fogok azt hiszem jelentkezem oda is szerkesztőnek, hogy legalább kicsit rendben legyen.

A duplák nagy része feltehetően azért keletkezik, mert nem egyszerű a könyvfeltöltés, és nem egyértelmű, hogy sikerült-e feltölteni, vagy sem. Én is így töltöttem fel duplát, és így lett az egyik rossz helyre besorolva. Minden esetre maga a jelölős módszer nagyon tetszik! De egy Moly adatbázissal azért kicsit jobb volna :P

 Ugyanez a kihívás indult a Molyon is @Izolda vezénylése alatt. Gondoltam, ha már a hivatalos oldalon kitöltögettem a dolgokat, csinálok molyon is polcot a könyveknek, amiket tervezek, és amiket már olvastam a kihíváshoz. Meglepő volt azzal találkozni, hogy a „hivatalos” és a „molyos” kihívásban vannak olyan kategóriák, amik nem ugyanazok. Ami amúgy nem gond, csak most találjam ki, hogy hol tévedtek. Bár mindegyik a szórakozás miatt van ugyebár, és nem kell véresen komolyan venni.

Ma anyukám azzal fogadott, hogy akkor ezt ő is szeretné csinálni! Most keresünk monogramos és születési városban játszódós könyveket, amúgy ez a legnehezebb nálam is. Nekem egyszerűbb a jövőben játszódót, vagy szerelmi háromszögeset kiválasztanom, mint neki, de azért a legtöbb helyre neki is találtunk, még ha a délután rá is ment. De jó volt, elszöszöltünk vele (legtöbb idő ugyebár a könyvfeltöltés volt).

Itt a polc, amit készítettem a molyos kihíváshoz:  2015 – Reading Challenge

Itt érhető el a hivatalos oldal: Könyvkihívás

Érdemes vezetni mindenkinek Ott Is, mert lehet könyvvásárlási utalványt nyerni és hasonlók.

Én bízom abban, hogy rengeteg embert megmozgat a dolog, és híre megy. Örülnék, ha a könyvtárak is propagálnák valahogy az ilyen országos, világszintű kihívásokat. Hátha sokan megpróbálnák ;)

És aki nem tudja, hogy milyen kategóriák vannak, azoknak a molyos:

1. Egy több mint 500 oldalas könyv

2. Egy klasszikus romantikus történet (pl. Üvöltő szelek)

3. Egy könyv, amelyből filmet forgattak

4. Egy idén megjelent könyv

5. Egy könyv, amelynek szám van a címében

6. Egy 30 évnél fiatalabb szerző könyve

7. Egy könyv, amelynek szereplői nem emberek (legalább a főszereplők nem)

8. Egy vicces könyv

9. Egy női szerző könyve

10. Egy detektívtörténet/thriller

11. Egy egyszavas című könyv

12. Egy novelláskötet

13. Egy másik országban játszódó könyv

14. Egy ismeretterjesztő könyv

15.Egy népszerű szerző első könyve

16. Egy kedvenc szerződ olyan könyve, amit még nem olvastál

17. Egy olyan könyv, amit egy barátod ajánlott

18. Egy Pulitzer-díjas könyv

19. Egy igaz történeten alapuló könyv

20. Egy könyv a várólistád legaljáról

21. Anyukád egyik kedvenc könyve (ha nem tudod megkérdezni, kérdezd a tesóját vagy a legjobb barátnőd anyukáját)

22. Egy könyv, amitől félsz (mármint rémületet kelt)

23. Egy több mint 100 éves könyv

24. Egy könyv, amit kizárólag a borítója miatt választasz

25. Egy kötelező olvasmány, amit nem olvastál el annak idején

26. Egy önéletrajz/memoár (nem napló!)

27. Egy egy nap alatt elolvasható könyv

28. Egy könyv, amelynek a címében egy ellentétpár van

29. Egy könyv, amely olyan helyen játszódik, ahova mindig is szerettél volna eljutni

30. Egy könyv, amely abban az évben jelent meg, amikor születtél

31. Egy rossz értékeléseket kapott könyv (75% és alatta)

32. Egy trilógia

33. Egy könyv, amelyet gyerekként olvastál

34. Egy könyv, amelyben szerelmi háromszög van

35. Egy jövőben játszódó könyv

36. Egy gimiben játszódó könyv

37. Egy könyv, amelynek valamilyen szín van a címében

38. Egy könyv, ami megríkat(ott)

39. Egy könyv, amiben mágia/varázslás van

40. Egy rajzolt regény, graphic novel (képes regény, a lényeg, hogy nem képregénycsíkok gyűjteménye)

41. Egy könyv egy olyan szerzőtől, akitől még nem olvastál semmit

42. Egy könyv a magánkönyvtáradból, amit még nem olvastál

43. Egy könyv, amely a szülővárosodban játszódik (20.000 lakos alatti település esetén a megyeszékhelyre lehet cserélni)

44. Egy idegen nyelvből fordított könyv

45. Egy karácsonykor játszódó könyv

46. Egy könyv egy olyan szerzőtől, akinek ugyanaz a monogramja, mint neked (ugyanabban a sorrendben ahogy használjátok; két név elég)

47. Egy színdarab

48. Egy betiltott könyv

49. Egy tévésorozaton alapuló könyv, vagy olyan könyv, amelyből sorozatot forgattak

50. Egy olyan könyv, amit egyszer elkezdtél, de soha nem fejezted be

Kihívásra fel!!!

Könyvbuzi vagy-e?

A kérdőívet Lobo-tól vettem át, az eredetit itt érhetitek el: Olvasónapló

1. 20-nál több könyved van.
2. 50-nél több könyved van
3. 100-nál több könyved van
4. Annyi könyvet halmoztál fel, hogy át kellett térned e-olvasóra
5. Olyan sokat olvasol, hogy rengeteg könyved mellett van még egy e-könyv olvasód is.
6. Rajtad kívül senki se érti, mi alapján rendszerezed a könyveidet.  Néha én sem :D
7. Jelenleg több mint egy könyvet olvasol.
8. Minden nap olvasol.
9. Még azalatt is olvasol, míg kitöltöd ezt a kérdőívet.
10. Ha elmész otthonról ezek mindig nálad vannak: pénztárca, telefon, kulcsok és egy könyv.
11. Volt már, hogy egész éjjel fennmaradtál, mert kiolvastál egy könyvet.
12. Ezt egy pillanatig se sajnáltad és bármikor újra megtennéd.
13. Kitaláltad, hogyan tudod beépíteni az olvasnivalót az edzéstervedbe is.
14. Utasítottál már vissza meghívásokat társasági eseményekre, csak hogy otthon maradhass és olvashass.
15. A szabadságodat arra használod, hogy felzárkózz az olvasnivalóiddal.  Részben csak
16. Maradtál már kihűlő vízben, összeaszó bőrrel mert annyira belefeledkeztél az aktuális olvasmányodba.
17. Elfelejtettél leszállni a buszról vagy vonatról, mert teljesen belemerültél a könyvedbe.
18. Majdnem beleléptél egy gödörbe, ráültél frissen festett padra, nekimentél villanyoszlopnak vagy csak egy hajszállal menekültél meg hasonló balesetektől csak mert belemerültél a könyvedbe.
19. Nyilvános helyen felnevettél olvasás közben.
20. Nyilvános helyen sírtál az épp olvasott könyv miatt (nyugi, mi nem buktatunk le).
21. Mindenki hozzád fordul könyvajánlásért.  Részben, azért máshoz is biztos fordulnak :D
22. Nagyon komolyan veszed a könyvajánló szerepet és rágódsz azon, hogy a barátaid milyen könyveket kedvelnének.
23. Miután ajánlottál egy könyvet a barátodnak, állandóan zaklatod miatta.  Csak részben…
24. Összetörik a szíved, ha a barátodnak nem jön be az általad ajánlott könyv.
25. Egy kicsit el is ítéled őket.
26. Igazából valahányszor eltérő véleményen vagytok egy könyvről a barátaiddal elgondolkozol azon, vajon mi baj lehet velük?
27. Megfogadtad, hogy megtérítesz egy nem olvasót.
28. És sikerrel jártál.
29. Részt vettél dedikálásokon, könyvbemutatókon, felolvasásokon.
30. Van több dedikált példányod is.
31. Kedvenc szerződet felismernéd az utcán.  Fel…de nem jár erre ;D
32. Igazából fel is ismerted már.
33. Ha bárkivel vacsorázhatnál a világon, akkor a kedvenc íródat választanád.
34. Van első kiadásod.
35. Tudod, hogy ez mit jelent és miért is olyan fontos ez a bibliofilek számára
36. Naponta blogolsz, tweetelsz beszélsz könyvekről.  Azért nem naponta…
37. Van “kedvenc” irodalmi díjad.
38. S minden évben elolvasod a nyertes könyvet.
39. Feljegyezel minden könyvet amit valaha olvastál és hogy mit gondoltál róluk.
40. Otthon van egy kijelölt olvasósarkod.
41. Van irodalmi témájú pólód, táskád, tetkód vagy lakberendezési tárgyad.
42. Valamilyen irodalmi vonatkozású nevet adtál a háziállatodnak.
43. Irodalmi hivatkozásokat és szóvicceket gyártasz, amiket senki se ért meg.
44. Szőrszálhasogató vagy a nyelvtant és a helyesírást illetően, még SMSben is.
45. Könyveket adsz ajándékba bármely alkalomra: születésnapra, Valentin napra, érettségire, keddre…
46. Valahányszor megkérdezik, hogy mi a kedvenc könyved azonnal kattogni kezd az agyad és nem tudsz választani. Végül mindig legalább egy tucatot említesz.
47. Szereted a könyvek illatát
48. Képes vagy rávetni magad egy teljes sorozatra vagy írói életműre és pár nap alatt kiolvasni az egészet.  Rá még ráveszem magam…de azért nem megy pár nap alatt :D
49. Már érezted úgy, hogy megemelkedik a pulzusod egy hihetetlenül jó könyv olvasása közben
50. Miuátn befejezel egy jó könyvet úgy érzed, hogy újra kapsz levegőt és visszatértél valami különleges kalandról.

BÓNUSZ PONTOK: Minden barátért jár egy pont, aki elküldte neked ezt a kérdőívet (mert tudják, mekkora könyvbuzi vagy).

Martiontól - Atlantiszig

Kedvet kaptam egy kis nosztalgiára, szerepjátékos múltam összeírásához. Miután az első oldalnak, a vezetője volt olyan kedves és megválaszolta mikor indultak ők, így már nem hasra ütésszerű a visszaemlékezés. Túl nagy számnak tűnt az elején, ezért kérdeztem rá. Tehát Jeffi szerepjátékos múltja:

2000-ben, 14 évesen regisztráltam a Martionba, akkor még nagyon kezdetleges volt az oldal is, és én sem játszottam soha még ilyet. Annak idején visszakerestem az első játékaimat, és kitűnt, hogy telioffoltam az egész forumot, mert nem értettem mit kell csinálni pontosan, és az mire jó. Aztán eltűntem. Egyrészt, mert iskolás voltam, és volt elég tanulnivalóm, másrészt korlátozott netünk volt, havonta 8 óra jutott körülbelül rám, az is hat óra után, és osztozzak egy gépen a testvéreimmel. Mondjuk úgy, hogy ez nem kedvez a szerepjáték ezen formájának.

Regisztrált név: Jeffi

Kor: 11, azt hiszem.

Harry Potter alapú Forumos szerepjáték volt, olyan Roxfort hatású, csak átnevezett házakkal. Házi feladattal, meg mindenfélével. Ez egy ideig amúgy le is kötött, meg szerettem is. De 2002 körül tértem vissza rendesen, akkor már nem offoltam a fórumot.

Regisztrált név: Jeffi S. Shao

Mert ragaszkodtak, hogy legyen családneve. Aztán jött a Magyarítsuk a fórumot, tehát legyen magyar neve a karakterednek, így Jeffiből lett:

Regisztrált név: Szépföldi Júlia

Regisztrált név 2: Szépföldi Rómeó

Ugye milyen kreatív voltam? Hoztam, az én Júliámnak, egy skrizofrén, vadbarom öccsét, aki szegény Lortonosok agyára ment, verte őket, és hasonlók (élveztem, ő egy igen jól sikerült karakter volt!)

2004:

Regisztrált név 3: Altmandi Richard Thomas

Csináljunk multit ugyebár! Az én imádott jós karakterem *-* A mai napig megvan!

Egyéb Martionos Lortonos multik:

Szengellérti Krisztof, Szentgellérti Nimród (a végén már hímringyó volt!), Szentgellérti Márk

A későbbi regisztrációimra már nem emlékszem. Krisztof, Nim és a kistesójuk egy remek családfa volt amúgy. Őket csak szeretni lehetett, vagy utálni, nem volt aki nem tudta kik.

Aztán 2005 környékén szétváltak útjaim a Martionnal. Vezetőségi (házvezetőségi) vitám alakult ki. Pedig már prefektus és valamilyen tanácstag is voltam (nem emlékszem rá). Különösebben nem vágott földhöz a szakítás az oldallal, mert közben már regisztráltam az IVD-re. Ennek ellenére szívesen vittem volna a kettőt egyszerre, még úgy is, hogy őrülten sok szabadidőt emésztett fel, és megjegyezném, még mindig iskolába jártam, és tanulnom kellett volna!

A Martionba azóta többször újraregisztráltam, de már kinőttem az Iskolás szerepjátékból. Ha már egyszer játszom, akkor ne kelljen kötelezően órára járnom, ne kelljen házifeladatokkal bíbelődnöm, arra ott van az élet maga. No meg, 29 éves leszek, már nehéz magamat 11 évesnek lebutítani.

2005: IVD

Regisztrált név1: Raiden Shao

Pocsékul játszottam. A megszokott Martionos 2-3 soros reagok mentek, de jóval felettem álltak a játékosok írási szintben. Akkor még aktív volt az oldal, úgyhogy elég hamar beilleszkedtem. Voltam találkozókon (Martionoson is), és megismertem a vezetőséget Credot, Jamest, Fleurt (akit ugyebár Martionból is ismertem).

2006.

Regisztrált név sokadik: Gabriel Da Gama

Multi karakterek: Altmadi Richard, (négy nem emlékszem milyen névre hallgató tanár karakter), Raiden és neki a húga. Szentgellérti Márkot is áthoztam végül Martionról, és körülbelül 4-7 karakterrel játszottam felváltva.

Aztán feltörték az oldalt, és a fórum eltűnt egy időre. A testvérem helyreállította, majd mivel Credo eltűnt, igazgattam én az iskolát, a megmaradt pár emberrel. Tény, hogy multi karakterek kellettek, hogy mindenkinek legyen játszótársa, hogy ne széledjünk szét túlzottan. Rendbe akartam szedni az oldalt, de erre már nem került sor, ez volt 2010 környékén. Vezetőségi vita alakult ki, és az IVD kezdett átalakulni, olyanra-amilyenre nem akartam.

Mai napig nem értem, hogy miért kellett az IVD-ből azt csinálni ami lett. Hogy miért nem lehetett hagyni az oldalt, eljátszogattunk volna, és készült volna egy teljesen más világgal, más névvel egy másik fórum (ami amúgy készült is, az IVD más címre, más névre változott, szimplán a régi nem maradhatott meg). Nem értettem és nem is értem a döntést. Az új oldalból már kizártak, úgyhogy nem sokat tudok róla. Na jó, annyit hallottam, hogy meghalt azóta az oldal, nem játszik ott túl sok ember.

2010. nem tudtam elszakadni a szerepjátéktól, pedig próbáltam, majdnem egy év kiesett teljesen ilyen szempontból. Akkor kezdtem megalapítani a sajátomat. Atlantiszt. Ebben az időben még nem igazán volt aktív az oldal (most sem az), így kerestem magamnak egy helyet, ahol játszhatok. Nos, ha az ember szerepjátékozott, és nem kezdő szinten, akkor Általában felismerik, emlékeznek rá. Mysterio-n kötöttem ki… És elhatároztam, hogy SOHA nem megyek olyan oldalra, ahol ismernek, emlékeznek rám, mert más az elbírálás, más az elvárás.

Regisztrált név: Gabriel Eiden Perez

Egy „meghalt az ikertesóm és kísért” típusú fiú volt. Néha az ikertesója átvette az uralmat a teste felett. Meleg volt, a tesó meg homofób. És őrülten vicces szituációkat lehetett ebből kihozni. Talán fél évig játszottam az oldalon, ahonnan „túl meleg a karaktered” illetve „mással is játssz” jeligével „dobtak ki”. Maradhattam volna, de őszintén, ki az aki miután kidobják három oldalról, egy régi ismerős ilyesfajta indokai után ottmarad?   (amúgy is, hogy lehet egy karakter túl meleg?? :D Vagy meleg, vagy nem meleg, de a TÚL opció vicces) Volt valami másik feketemágusos oldal is ahova beregisztráltam, de már játszani nem kezdtem.

Még IVD-s koromban, volt Bagolyköves cseretanárom, és diákom is, de sosem játszottam túl sokáig ott. Pedig az se rossz oldal.

2011 decemberében megalakult Atlantisz. Mysterioról átcsábítottam (megkértem) Brian-t, akimiatt kivágtak az oldalról :P, hogy jöjjön játszani. Nem kell mindig, csak míg kedve van, meg szeretne. Mivel saját oldal, nincs, aki felülvizsgálna, megmondaná mit csinálok rosszul vagy mit kéne máshogy. Saját szabályokkal azóta is működik az oldal. Mivel ketten vagyunk aktívak, olyan nagyon nem törtem magam a világ kialakításán. Egy a levegőben repülő sziget, amin van egy varázsló akadémia, vannak hírnökök(angyalok), vannak emberek, tündék, szírének, rókadémonok. Van egy csomó mitológiai dolog amit beleépítettem, és néha az olvasmányom is feltűnik a reagokban. Itt nem szólnak, hogy hé túl meleg a karakterem, pedig IGEN meleg a karakterem :D…már amelyik.

Atlantiszi karaktereim:

Gabriel Perez

Kor: 4.500 év, 30-nak néz ki

Faj: főnix

Extra tulajdonság: feltámadásra képes, feltámasztásra, már nem. Tűz elemes, madárrá tud változni, és A kategóriás varázsló.

Röviden amit tudni kell róla: meleg, van egy párja, és van három és fél gyereke (fél, szintén egy főnix, értelemszerűen az tojásból kelt ki és sok köze nincsen hozzá :D) A sziget uralkodója, az Akadémia igazgatója. Amúgy már nyugállományban van.

(IVD-s karakter volt, az előtörténetében szerepel is az IVD)

Yan Eiden Merian Perez

Kor: 2 év, 21-nek néz ki

Faj: főnix

Extra tulajdonság: jég elemes, tehát jégmadár. Madárrá tud változni, A kategóriás varázsló.

Röviden amit tudni kell róla: ő egy teljesen heteró karakter, tünde barátnővel. Jelenleg egy hírnököt nevelnek (Azazel-t). A sziget koronahercege

Kháen Storm:

Kor: 5.300 év, 40-nek néz ki

Faj: rókadémon

Extra tulajdonság: rókává tud válni…értelemszerűen.

Rövid információ róla: Teljesen hetero. Ő IVD-ből áthozott karakter, az előtörténete is köthető a régi IVD-hez, és a felesége is átjött (az nem az én multi karakterem :P). Utálja az embereket, antiszoc és random beléd vághat egy villámot, ha olyan kedve van.

Altmandi Richard Thomas:
Kor: 29 év

Faj: ember

Extra tulajdonság: vak látnok.

Ő akit a legrégebb óta cipelek magammal, még Martionba „született” karakter, és folyamatosan viszi magával az előtörténetében az iskolákat. Tehát Martiont végzett, majd az IVD-ben tanult tovább, ott tanított, majd Atlantiszra költözött. Itt él feleségével és 7 gyerekével

Metatron:
Faj: ex hírnök /halandó

Extra tulajdonság: animágus és A kategóriás varázsló

Röviden: ő szintén meleg, de ő az antiszoc féle karakterem. Őt nem hoztam sehonnan, ő Atlantiszon született. Nem volt előtte ilyen karakterem. De nagyon szeretem őt, mert…. olyan „utálod, mert túl őszinte” típus. Tehát, amit gondol azt ki is mondja, akkor is, ha vérig sért vele.

Egyéb atlantiszi karaktereim:

     Gaia Etherin

       Síréne See

Uriel

Adrien Perez

           Blast

Christoper Storm

Maare

Teremtő