2014. szeptember 1., hétfő

Rhonda Byrne: Az Erő

 Szeretem az ilyen, pozitív hozzáállást hirdető könyveket, mert úgy vélem, hogy szükségesek. Még nekem is, pedig azért úgy gondolom, hogy én elég pozitívan szemlélem a világot. Tehát, a műfajt szeretem, az írónő stílusával viszont vannak gondjaim. Senki nem mondhatja, hogy előítéletes vagyok, és úgy mondok bármit is, hogy nem olvastam tőle, vagy csak ezt olvastam. Ugyanis már két könyvén túl voltam, amikor ez a kezembe került. Van egy olyan érzésem, hogy majd a HŐS is körülbelül ugyanerről fog szólni.
 Adott egy nő, akinek gondjai vannak az életében, de felfedi a  Titkot, ebből filmet csinál, a film sikeres lesz, a filmből könyv lesz , a könyv sikeres lesz. Ez eddig teljesen jó. Aztán kiad egy idézetek, pozitív gondolatok összegyűjtését (Határtalan gondolatok), ami szintén jó, és sikeres lesz, mert bár újat nem mond mégis kis pozitív löketet ad az életnek. Tényleg, a Határtalan gondolatok volt amúgy szerintem a csúcs a könyvei közül. Azt gondolnánk, hogy most már használja a titkot és pozitív hozzáállású és megvan minden az életében ami csak kell, és abbahagyja az írást. De nem. Hülye lenne, hiszen rengetegen nézik a filmjét és veszik a könyveit. Ír egy könyvet Varázslat címmel (még nem olvastam), aztán egyet Erő címmel, majd egyet Hős címmel.
 Az Erő igazándiból a szeretetről szól, annak bevonzásáról, annak kiterjesztéséről, és arról, hogy megold minden problémát. Amúgy erről szólt a Titok is és pont ezért nem értem, hogy miért kellett még egy könyv ugyanarról. A vonzás törvényét, szeretet törvényének nevezi, de igazándiból a többi dolog ugyanaz. Gondolkodj pozitívan, cselekedj pozitívan és higgy abba, hogy a pozitív szemléletednek hála boldog leszel, ha boldog leszel akkor mindened meglesz amit akarsz. Tehát a pozitív dolgok pozitív dolgokat vonzanak. És tényleg, én szeretni akartam a könyvet, mert maga  a gondolat tök jó, és igazándiból tisztában van az ember vele. És igen, ez volt kicsit idegesítő. 250 oldalon keresztül olvasol kliséket, amiket ha olvastad a Titkot akkor már olvastál. Pár oldal után összefoglalja mit olvastál pár oldallal azelőtt…nem értettem a miértet. Tekintve, hogy ennyi idő alatt, az amúgy sem sok szöveget az ember csak nem felejti el. De rendben, pozitív megerősítésnek gondolta.
 Nincs még egy olyan könyv amiben ilyen sokszor láttam leírva a Szeretet szót. A végén, már egy kicsit sok volt belőle, és sok volt az ismétlés is. Nem tudom, nem értem a miérteket. Tényleg vannak olyan emberek, akik ennyire lassan dolgozzák fel az információkat, és ötször le kell mindent írni,hogy felfogják? Normális embernek szerintem kicsit már sok. Arról ne is beszélve, hogy a külső idézetek (tehát amiket más emberektől idéz), az olyan szép betűtípussal íródott, hogy ki mondta, hogy csoda, ha el tudjuk olvasni. De a rajzok szépek.
 Ami még egy kicsit gondom a könyvvel, hogy nem értem, miért kellett ezt fényes, vastag papírra nyomni, hogy majd egy kilós legyen, annak ellenére, hogy kicsi a könyv? De tényleg, ez a papír drága, és nem is szép. Jó…ha a polcra rakod és nézegeted míg az Erőre gondolsz akkor jól néz ott ki.

Belbecs: 3/5
Semmi újat nem ad, semmi olyat aminél „húha” megjegyzést tudtam volna tenni, és lehidaltam volna  a meglepetéstől. Ismétli önmagát, és ismétli azokat a dolgokat, amiket az embereknek már eleve tudniuk kellene.

Külcsín: 4/5

 Nehéz, nem kényelmes olvasni, és semmi sem indokolja azt, hogy ez ennyire „igényes” kiadás legyen. A fénylő papírt nehéz amúgy lapozni is, meg visszaveri a fényt is, és lámpafénybab olvasni kifejezetten pocsék. Bizonyos betűtípusok olvashatatlanok a könyvben, és rengeteg az ismétlés. 
Vélemények:

0 megjegyzés: