Szeretem az ilyen,
pozitív hozzáállást hirdető könyveket, mert úgy vélem, hogy szükségesek. Még nekem
is, pedig azért úgy gondolom, hogy én elég pozitívan szemlélem a világot. Tehát,
a műfajt szeretem, az írónő stílusával viszont vannak gondjaim. Senki nem
mondhatja, hogy előítéletes vagyok, és úgy mondok bármit is, hogy nem olvastam
tőle, vagy csak ezt olvastam. Ugyanis már két könyvén túl voltam, amikor ez a
kezembe került. Van egy olyan érzésem, hogy majd a HŐS is körülbelül ugyanerről
fog szólni.
Adott egy nő, akinek
gondjai vannak az életében, de felfedi a
Titkot, ebből filmet csinál, a film sikeres lesz, a filmből könyv lesz ,
a könyv sikeres lesz. Ez eddig teljesen jó. Aztán kiad egy idézetek, pozitív
gondolatok összegyűjtését (Határtalan gondolatok), ami szintén jó, és sikeres
lesz, mert bár újat nem mond mégis kis pozitív löketet ad az életnek. Tényleg,
a Határtalan gondolatok volt amúgy szerintem a csúcs a könyvei közül. Azt gondolnánk,
hogy most már használja a titkot és pozitív hozzáállású és megvan minden az
életében ami csak kell, és abbahagyja az írást. De nem. Hülye lenne, hiszen
rengetegen nézik a filmjét és veszik a könyveit. Ír egy könyvet Varázslat
címmel (még nem olvastam), aztán egyet Erő címmel, majd egyet Hős címmel.
Az Erő igazándiból a
szeretetről szól, annak bevonzásáról, annak kiterjesztéséről, és arról, hogy
megold minden problémát. Amúgy erről szólt a Titok is és pont ezért nem értem,
hogy miért kellett még egy könyv ugyanarról. A vonzás törvényét, szeretet
törvényének nevezi, de igazándiból a többi dolog ugyanaz. Gondolkodj pozitívan,
cselekedj pozitívan és higgy abba, hogy a pozitív szemléletednek hála boldog
leszel, ha boldog leszel akkor mindened meglesz amit akarsz. Tehát a pozitív
dolgok pozitív dolgokat vonzanak. És tényleg, én szeretni akartam a könyvet,
mert maga a gondolat tök jó, és igazándiból
tisztában van az ember vele. És igen, ez volt kicsit idegesítő. 250 oldalon
keresztül olvasol kliséket, amiket ha olvastad a Titkot akkor már olvastál. Pár
oldal után összefoglalja mit olvastál pár oldallal azelőtt…nem értettem a
miértet. Tekintve, hogy ennyi idő alatt, az amúgy sem sok szöveget az ember
csak nem felejti el. De rendben, pozitív megerősítésnek gondolta.
Nincs még egy olyan
könyv amiben ilyen sokszor láttam leírva a Szeretet szót. A végén, már egy
kicsit sok volt belőle, és sok volt az ismétlés is. Nem tudom, nem értem a
miérteket. Tényleg vannak olyan emberek, akik ennyire lassan dolgozzák fel az
információkat, és ötször le kell mindent írni,hogy felfogják? Normális embernek
szerintem kicsit már sok. Arról ne is beszélve, hogy a külső idézetek (tehát
amiket más emberektől idéz), az olyan szép betűtípussal íródott, hogy ki
mondta, hogy csoda, ha el tudjuk olvasni. De a rajzok szépek.
Ami még egy kicsit
gondom a könyvvel, hogy nem értem, miért kellett ezt fényes, vastag papírra
nyomni, hogy majd egy kilós legyen, annak ellenére, hogy kicsi a könyv? De tényleg,
ez a papír drága, és nem is szép. Jó…ha a polcra rakod és nézegeted míg az
Erőre gondolsz akkor jól néz ott ki.
Belbecs: 3/5
Semmi újat nem ad, semmi olyat aminél „húha” megjegyzést
tudtam volna tenni, és lehidaltam volna
a meglepetéstől. Ismétli önmagát, és ismétli azokat a dolgokat, amiket
az embereknek már eleve tudniuk kellene.
Külcsín: 4/5
Nehéz, nem kényelmes
olvasni, és semmi sem indokolja azt, hogy ez ennyire „igényes” kiadás legyen. A
fénylő papírt nehéz amúgy lapozni is, meg visszaveri a fényt is, és lámpafénybab
olvasni kifejezetten pocsék. Bizonyos betűtípusok olvashatatlanok a könyvben,
és rengeteg az ismétlés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése