Ugrás a fő tartalomra

Rhonda Byrne: Az Erő

 Szeretem az ilyen, pozitív hozzáállást hirdető könyveket, mert úgy vélem, hogy szükségesek. Még nekem is, pedig azért úgy gondolom, hogy én elég pozitívan szemlélem a világot. Tehát, a műfajt szeretem, az írónő stílusával viszont vannak gondjaim. Senki nem mondhatja, hogy előítéletes vagyok, és úgy mondok bármit is, hogy nem olvastam tőle, vagy csak ezt olvastam. Ugyanis már két könyvén túl voltam, amikor ez a kezembe került. Van egy olyan érzésem, hogy majd a HŐS is körülbelül ugyanerről fog szólni.
 Adott egy nő, akinek gondjai vannak az életében, de felfedi a  Titkot, ebből filmet csinál, a film sikeres lesz, a filmből könyv lesz , a könyv sikeres lesz. Ez eddig teljesen jó. Aztán kiad egy idézetek, pozitív gondolatok összegyűjtését (Határtalan gondolatok), ami szintén jó, és sikeres lesz, mert bár újat nem mond mégis kis pozitív löketet ad az életnek. Tényleg, a Határtalan gondolatok volt amúgy szerintem a csúcs a könyvei közül. Azt gondolnánk, hogy most már használja a titkot és pozitív hozzáállású és megvan minden az életében ami csak kell, és abbahagyja az írást. De nem. Hülye lenne, hiszen rengetegen nézik a filmjét és veszik a könyveit. Ír egy könyvet Varázslat címmel (még nem olvastam), aztán egyet Erő címmel, majd egyet Hős címmel.
 Az Erő igazándiból a szeretetről szól, annak bevonzásáról, annak kiterjesztéséről, és arról, hogy megold minden problémát. Amúgy erről szólt a Titok is és pont ezért nem értem, hogy miért kellett még egy könyv ugyanarról. A vonzás törvényét, szeretet törvényének nevezi, de igazándiból a többi dolog ugyanaz. Gondolkodj pozitívan, cselekedj pozitívan és higgy abba, hogy a pozitív szemléletednek hála boldog leszel, ha boldog leszel akkor mindened meglesz amit akarsz. Tehát a pozitív dolgok pozitív dolgokat vonzanak. És tényleg, én szeretni akartam a könyvet, mert maga  a gondolat tök jó, és igazándiból tisztában van az ember vele. És igen, ez volt kicsit idegesítő. 250 oldalon keresztül olvasol kliséket, amiket ha olvastad a Titkot akkor már olvastál. Pár oldal után összefoglalja mit olvastál pár oldallal azelőtt…nem értettem a miértet. Tekintve, hogy ennyi idő alatt, az amúgy sem sok szöveget az ember csak nem felejti el. De rendben, pozitív megerősítésnek gondolta.
 Nincs még egy olyan könyv amiben ilyen sokszor láttam leírva a Szeretet szót. A végén, már egy kicsit sok volt belőle, és sok volt az ismétlés is. Nem tudom, nem értem a miérteket. Tényleg vannak olyan emberek, akik ennyire lassan dolgozzák fel az információkat, és ötször le kell mindent írni,hogy felfogják? Normális embernek szerintem kicsit már sok. Arról ne is beszélve, hogy a külső idézetek (tehát amiket más emberektől idéz), az olyan szép betűtípussal íródott, hogy ki mondta, hogy csoda, ha el tudjuk olvasni. De a rajzok szépek.
 Ami még egy kicsit gondom a könyvvel, hogy nem értem, miért kellett ezt fényes, vastag papírra nyomni, hogy majd egy kilós legyen, annak ellenére, hogy kicsi a könyv? De tényleg, ez a papír drága, és nem is szép. Jó…ha a polcra rakod és nézegeted míg az Erőre gondolsz akkor jól néz ott ki.

Belbecs: 3/5
Semmi újat nem ad, semmi olyat aminél „húha” megjegyzést tudtam volna tenni, és lehidaltam volna  a meglepetéstől. Ismétli önmagát, és ismétli azokat a dolgokat, amiket az embereknek már eleve tudniuk kellene.

Külcsín: 4/5

 Nehéz, nem kényelmes olvasni, és semmi sem indokolja azt, hogy ez ennyire „igényes” kiadás legyen. A fénylő papírt nehéz amúgy lapozni is, meg visszaveri a fényt is, és lámpafénybab olvasni kifejezetten pocsék. Bizonyos betűtípusok olvashatatlanok a könyvben, és rengeteg az ismétlés. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é