2014. szeptember 10., szerda

Bear Grylls: A farkas útja (Túlélés: teljesítve 2.)


Bár össze-vissza sikerült elolvasnom a sorozatot (1,3,2 rész), azt kell mondanom, hogy  így is érthető volt, bár az előzőnek olvasott könyvben volt egy rakat hátra utalás erre a részre, így nem lepődtem meg bizonyos momentumokon, amiken, ha sorban haladok, talán meglepődöm.
 A három rész közül ez a legjobb! Nem tudok belekötni túlzottan, bár a már említett gondok itt is jelentkeznek. Sajnos a könyvet nem szerkesztette senki, és sajnos az író túlélőművész és nem írói vénával megáldott ember. De ez a rész volt az első olyan rész, ahol a főhős sem magában nem kezdett el nagyon gondolkodni és kioktatni (hogy az olvasó fogja, fel mit miért csinál), és az első hogy ezt hangosan sem mindig tette meg. Kevésbé volt zavaró, mint az első és harmadik részben. Hozzájárul ehhez, hogy a társ akivel ment szintén ért valamennyit a természet dolgaihoz, még akkor is, ha éppenséggel nem annyira mint Beck. Viszont gyorsan tanul, és nem kérdez hülyeségeket. A harmadik részben nagyon utáltam a folytonos „mindjárt meghalunk, mindjárt szomjan halunk, mindjárt homok megy a szemembe és meghalok” szenvedéseket, míg itt azért nem kezdtek túl sűrűn bele, hogy „jaj hideg van, megfagyok, éhen halok, leesek, elesek, stb.”. Ebben a kötetben jöttek a nehézségek, még tűrhetően zsúfolva, és csak néha jegyeztem meg, hogy szegények azért itt vannak a tundrán, a havas tájon, és mindenben ekkora pechjük – mázlijuk – pechjük - mázlijuk van. Mert ismerjük be, hogy ahhoz tehetség kell, hogy beleess a vízbe, leess a szakadékba, hóvihar törjön rád, a medve akarjon megenni stb. és mázli kell, hogy ezeket túl is éld, és vigyorogva nézz az ég felé, hogy háhá, túlélted!! :D
 Beck és útitársa, tehát kifejezetten peches túlélő bajnokok. Csodálom, hogy túlélték azt a sok katasztrófát (felét sem soroltam fel), és persze az egészre úgy emlékezhetnek vissza, hogy egy jó móka, kaland túra volt. Nem tudom, én már a repülő lezuhanása után gondba lettem volna. Bár akkor is mázlijuk volt!

Belbecs: 4/5
Sokkal jobb a többi résznél, de azért fogalmazni megtanulhatna az író, vagy a fordító. Sajnos mivel fordítást olvasok, így nem tudom eredetileg is ennyire hülye mondatok születnek néha a könyvben, vagy a fordító vette félvállról a dolgot. A vége megint kicsit hirtelen lett lezárva, de azért annyira nem sietett mint az első és harmadik részben, itt talán tíz oldalt is hagyott a pozitív végkifejletre :D

Külcsín: 3/5

Még mindig spoileres a borító! De a többi részhez képest ez legalább aránylag normálisan néz ki, bár ezektől a fénylő betűktől agyrémet kapok. Kicsit túlzsúfolt és giccses. A pont levonás nagy része a szerkesztő hiánya miatt van. Ennyi pénzért, ennyire silány munkát nem szabadna kiadni. Elméletileg van szerkesztője…benne is van a könyvbe,…de kétlem, hogy elolvasta volna a könyvet….vagy ha mégis őrülten felületesen és átugorva 20-40 oldalakat.

Fülszöveg:

Bear Grylls lélegzetelállítóan izgalmas új kalandregényében ismét a találékonyságé és a túlélő technikáké a főszerep!
A farkas útjában Beck Granger Alaszka hólepte vidékén zuhan le egy kisrepülőgéppel. A pilóta meghal, nagybátyja, a híres professzor súlyosan megsérül, Becknek és barátjának pedig nem marad más választása, mint gyalogszerrel nekivágni a fagyos tundrának. Ahhoz, hogy eljussanak a legközelebbi településig, meg kell mászniuk egy hegyet, át kell vészelniük a fagypont alatti hőmérsékletet, élelmet kell szerezniük, és meg kell küzdeniük a tundra vadállataival. Beckről azonban hamar kiderül, hogy ezen a terepen is feltalálja magát, tudásának és bátorságának köszönhetően végül minden akadályt leküzdenek.
Ha befagyott tó jegén kell átkelni…
Ha felbőszült medve támad rájuk…
Ha tüzet kell gyújtani egy hómező kellős közepén…
Ha jégkunyhót kell építeni egy közelgő hóvihar elől…
Beck mindig tudja, mi a megoldás. De vannak helyzetek, amelyekre még ő sincs felkészülve…
Vélemények:

0 megjegyzés: