A három rész közül ez
a legjobb! Nem tudok belekötni túlzottan, bár a már említett gondok itt is
jelentkeznek. Sajnos a könyvet nem szerkesztette senki, és sajnos az író
túlélőművész és nem írói vénával megáldott ember. De ez a rész volt az első
olyan rész, ahol a főhős sem magában nem kezdett el nagyon gondolkodni és
kioktatni (hogy az olvasó fogja, fel mit miért csinál), és az első hogy ezt
hangosan sem mindig tette meg. Kevésbé volt zavaró, mint az első és harmadik
részben. Hozzájárul ehhez, hogy a társ akivel ment szintén ért valamennyit a
természet dolgaihoz, még akkor is, ha éppenséggel nem annyira mint Beck. Viszont
gyorsan tanul, és nem kérdez hülyeségeket. A harmadik részben nagyon utáltam a
folytonos „mindjárt meghalunk, mindjárt szomjan halunk, mindjárt homok megy a
szemembe és meghalok” szenvedéseket, míg itt azért nem kezdtek túl sűrűn bele,
hogy „jaj hideg van, megfagyok, éhen halok, leesek, elesek, stb.”. Ebben a
kötetben jöttek a nehézségek, még tűrhetően zsúfolva, és csak néha jegyeztem
meg, hogy szegények azért itt vannak a tundrán, a havas tájon, és mindenben
ekkora pechjük – mázlijuk – pechjük - mázlijuk van. Mert ismerjük be, hogy
ahhoz tehetség kell, hogy beleess a vízbe, leess a szakadékba, hóvihar törjön
rád, a medve akarjon megenni stb. és mázli kell, hogy ezeket túl is éld, és
vigyorogva nézz az ég felé, hogy háhá, túlélted!! :D
Beck és útitársa,
tehát kifejezetten peches túlélő bajnokok. Csodálom, hogy túlélték azt a sok
katasztrófát (felét sem soroltam fel), és persze az egészre úgy emlékezhetnek
vissza, hogy egy jó móka, kaland túra volt. Nem tudom, én már a repülő
lezuhanása után gondba lettem volna. Bár akkor is mázlijuk volt!
Belbecs: 4/5
Sokkal jobb a többi résznél, de azért fogalmazni
megtanulhatna az író, vagy a fordító. Sajnos mivel fordítást olvasok, így nem
tudom eredetileg is ennyire hülye mondatok születnek néha a könyvben, vagy a
fordító vette félvállról a dolgot. A vége megint kicsit hirtelen lett lezárva,
de azért annyira nem sietett mint az első és harmadik részben, itt talán tíz
oldalt is hagyott a pozitív végkifejletre :D
Külcsín: 3/5
Még mindig spoileres a borító! De a többi részhez képest ez
legalább aránylag normálisan néz ki, bár ezektől a fénylő betűktől agyrémet
kapok. Kicsit túlzsúfolt és giccses. A pont levonás nagy része a szerkesztő
hiánya miatt van. Ennyi pénzért, ennyire silány munkát nem szabadna kiadni. Elméletileg
van szerkesztője…benne is van a könyvbe,…de kétlem, hogy elolvasta volna a
könyvet….vagy ha mégis őrülten felületesen és átugorva 20-40 oldalakat.
Fülszöveg:
Bear Grylls lélegzetelállítóan izgalmas új kalandregényében
ismét a találékonyságé és a túlélő technikáké a főszerep!
A farkas útjában Beck Granger Alaszka hólepte vidékén zuhan
le egy kisrepülőgéppel. A pilóta meghal, nagybátyja, a híres professzor
súlyosan megsérül, Becknek és barátjának pedig nem marad más választása, mint
gyalogszerrel nekivágni a fagyos tundrának. Ahhoz, hogy eljussanak a
legközelebbi településig, meg kell mászniuk egy hegyet, át kell vészelniük a
fagypont alatti hőmérsékletet, élelmet kell szerezniük, és meg kell küzdeniük a
tundra vadállataival. Beckről azonban hamar kiderül, hogy ezen a terepen is
feltalálja magát, tudásának és bátorságának köszönhetően végül minden akadályt
leküzdenek.
Ha befagyott tó jegén kell átkelni…
Ha felbőszült medve támad rájuk…
Ha tüzet kell gyújtani egy hómező kellős közepén…
Ha jégkunyhót kell építeni egy közelgő hóvihar elől…
Beck mindig tudja, mi a megoldás. De vannak helyzetek,
amelyekre még ő sincs felkészülve…
Megjegyzések