Ugrás a fő tartalomra

Bear Grylls: A skorpió sivataga (Túlélés: teljesítve 3.)


Így, hogy a középső részt még nem olvastam, nem tudok magáról a sorozatról átfogóan nyilatkozni, de azért elmondhatom, hogy:
 Még mindig csapnivalóan ír Bear Grylls. Nem ért hozzá, hogyan kell jó kalandregényt írni. Már az első részben is megfigyeltem, hogy egyszerűen ő szeretne információt közölni veled, kicsit regényesen, kicsit kalandosan, és ezért elkövet olyan hibákat, amiket egy rendes író nem követ el.
 Még mindig nem szerkeszti ezeket a könyveket senki! Komolyan, elgépelések armadája, és akkor még az értelmetlen mondatokról ne is beszéljünk.  A leg szembetűnőbb az volt, amikor leírta, hogy északon nincs semmi, aztán két szóval később közli mi van északon -.-”, ez viszont fordítói baki lehetett, mert amúgy lett volna értelme, csak Déllel, és nem Északkal. Nem tudom…drága egy embert fizetni, aki átnézi a szöveget és a nagy hülyeségeket kijavítja? Egyszerűen értékelhetetlen szerkesztésileg a könyv.
 Ugyanúgy össze van csapva a vége. Nem tudom, a lezárás nagyon bonyolult lehet, mert az előző könyvébe is azt éreztem, hogy „oké, most meguntam, legyen vége”, és hopp vége van. Szenvedsz x napot a sivatagba, őserdőbe, jéglankán és hopp megmenekültél, hopp elkapták a gonoszokat….wtf? És senki ne úgy képzelje el, hogy ez oldalakig tart, nem, konkrétan 5 oldalban megtaláltak, megtaláltad, megnyerted, legyőzted és happy a világ. Míg előtte a vízszerzés technikája szintén 5 oldalt érdemelt…

Nem szeretnék, csak negatív lenni a könyvvel szemben, mert szerintem tényleg tök jó, hogy írnak ilyen túlélős könyvet. Ha elolvasod laikusként és megmarad akár csak egy-két információ is az agyadban akkor máris értelme volt, mert lehet, az majd megmenti az életedet. Annyi az egész, hogy Bear Grylls remek túlélő, elméletileg erről híres…de nem tud írni. Meg kellett volna kérnie valakit, hogy írjon könyvet, és dolgozza bele a túlélő technikákat is. Bár itt a sivatagosban volt annyi fejlődés, hogy Beck nem kezdett el kis monológokat gyártani arról, hogy és most, hogyan miért foglak megmenteni, bár feltehetően azért mert Pete meg mindig haldokolt mellette…és nem lett volna jó hallgatóság.

 Belbecs: 3/5
Az ötlet remek, a kivitelezés borzalmas. Kevésbé szenvedés olvasni, mint az első részt, tehát van fejlődés, csak nem túl sok.

Külcsín: 2/5


A borító ronda, de nagyon. A könyv nincs szerkesztve, rengeteg hibával rendelkezik, és ezek túlzottan is szembetűnőek, ami meg megakasztja az olvasást. Amúgy a borító spoileres, és nem a skorpió miatt. Nem tudom, hogy amúgy feltűnt-e az embereknek, hogy ott van, hogy Túlélés: teljesítve….tehát egy kis izgalmat sem hagy, hogy izguljak már a főhősökért mert tudom, úgyis túlélik….míg az angolon legalább az volt, hogy Küldetés: Túlélni.... :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é