Sok dolgot, de a
legújabb az, hogy amit a könyvtárból hozok ki, azt nem viszem addig vissza amíg
nem olvastam ki. Kivételt képez, ha nagyon rossz, vagy ha előjegyzik. Erre az
elhatározásra azért volt szükség, mert egyrészt néha hörcsögösködtem, és mindent
behalmoztam, aztán azzal a lendülettel visszavittem, másrészt az az
elhatározásom, hogy 1 könyvtári könyv legyen egyszerre nálam az már megbukott.
Úgyhogy ez a legújabb, olvasatlanul nem viszek vissza könyvet!
Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek. Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni. Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
Megjegyzések