Ugrás a fő tartalomra

Rendrakás, csak hol kezdjem?



 Alapjában véve szeretem a rendet körülöttem, a szobámba szép sorban állnak a könyvek, por sem nagyon van, ügyelek arra, hogy a ruháim mindig rendben legyenek, hogy minden a helyére kerüljön. Rejtélyes okból, néha mégis arra eszmélek, hogy nem úgy van az, ahogy én azt elképzeltem, hogy a ruhák egymáson vannak nem túl szép sorban, hogy a szobám teli van szöszökkel, és nem oda illő ruhákkal, hogy nincs elpakolva pár dolog. Azért érdekelne, hogy mikor kerülnek oda, amikor mindig úgy hiszem, mindent a helyére rakok.
 Ugyanez van a fürdőszobával is. Ráférne a takarítás, csak sosem jutok el oda, pedig már többször megjegyeztem, hogy akkor holnap. De holnap mindig holnap van…

 És nem csak a való életben vannak ilyen dolgok, hanem a virtuális térben és a gépemen is. Már régóta eldöntöttem, hogy a képeket (animeseket) átválogatom, hogy rendszerezem őket (Avatar, ilyen-olyan háttérképek), eddig odáig jutottam (kb. két hónap alatt), hogy egy mappába sűrítettem ami eddig kb. 12-ben volt. Emellett ott van egy csomó film amit meg kéne nézni, vagy eldönteni, hogy meg akarom-e nézni. És akkor ott van a gmail, amiben mindig rendet rakok, de most ránézve a mappákra rá kellett jönnöm, hogy még mindig nincs rend, mindenféle szír-szar levelek megvannak amiknek nem kéne. Molyon is, az aktuális olvasmányaimban rengeteg könyv volt, hogy „na  most olvasom”, most eljutottam legalább odáig, hogy kitöröltem azokat amiket nem olvasok, és maradt kettő, amit tényleg olvasok. Csak tudnám, hogy egy hónap múlva megint miért lesz rumli…amikor én mindent rendben hagyok…
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »