Ugrás a fő tartalomra

Hamarosan (Augusztus)

Mangaka: AnHellica 


Úgy érzem nyáron nem szabadna bevállalnom semmit olvasás ügyileg, mert így csak csúszom mindennel. Azaz igazság, hogy régen ilyenkor a könyvtár ahol dolgozom be szokott zárni. És mivel nem vagyok egy túl elmászkálós típus, hát maradt egy hónapnyi tömény olvasási időm, persze mellette segítettem otthon. A könyvtár most már nem zár be, de így is lenne három hetem olvasásra, csakhogy elutaztam Bristolba egy hétre, aztán alighogy hazajöttem, már mentem is le Pécsre. Most itt vagyok augusztus másodikán, és az olvasnivalókkal is elmaradtam, és a bejegyzésekkel is. Ugyanis fogok írni az Angliai kiruccanásról még pár bejegyzést biztosan (közléskényszer ugyebár :P), illetve Pécsről is. És akkor ott van az a 6 könyv amivel még mindig nem végeztem.



A Tűznek, a felénél tartok, tehát ha belelendülök holnap, holnapután akkor az meg is lesz, csakhogy jövő héten már dolgozom. Persze csak rövidítve és persze csak hol délelőtt, hol délután, de pont elég, hogy elmenjen a napom vele. Tehát, egy hét majdnem kiesik. A Pszichopatateszt is el lett már kezdve, csak kissé befagytam vele. Nem éreztem egyelőre rá még, hogy miért is jó meg vicces. De remélem ez javul majd. Az Életfa nagyon érdekel, de előreláthatóan az lesz a sorban az utolsó, mert előbb jön a Sors könyve (ami szintén érdekel, és már ég a fejem amiatt, hogy nem olvastam még el :(). Persze még ott a Tűz krónikája, ami jó esetben egy, vagy két délután, és a Fertőzöttek, amit szintén nagyon olvasni akarok. Borzalmas ugye? Itt a sok könyv, kellene is, akarom is olvasni őket, csak a meleg leszívja az agyamat, és hopp eltűnt a nyár.



 Oh, igen, akkor még nem is beszéltem Gabrielről. Ő lett az én drágaságom, így neveztem el az E-book olvasómat. A neve szerepjátékos karaktertől jött, akit nagyon imádok. A gépecske pár napja van nálam, és hát. Első benyomásnak azt kell mondanom, hogy szeretni fogjuk egymást. Elég könnyű kezelni. Még úgy is, hogy én és a technika nem mindig szeretjük egymást. Könnyű tartani, jó olvasni rajta. Kezdésnek Gaura Ágnes novelláit végeztem ki rajta, amiket még mielőtt lett volna, olvasom, vettem potom 1Ft/db áron. Végre így eljutottam odáig, hogy a novellákkal is haladjak, és tesztelés is megvolt. A novellák amúgy jók, főleg a Démoni színjáték. A Mindenki egyért, inkább csak érdekes, lehetett volna belőle könyvet írni, mert így inkább csak egy…”látod ez egy ötlet, leírtam, de így igazándiból semmi értelme” mű. Nem az, tetszett, csak éppen mire belelendülnél, már vége van.

 Tehát majd mi jön Augusztusban a blogon? Élménybeszámolók, a nyárról, ami feltehetően nem sokakat érdekel, de én meg szeretek írni. Az említett késős könyvek posztjai, tehát legkésőbb augusztus 31-ig befejezem mindet (remélem legalábbis), E-bookos élmények, hogy kitapasztaljam milyen így olvasni, és nem papíron. Bár munkámból adódóan eléggé a papír élvez előnyt. És persze jövő héten jön a nyereményjáték eredményhirdetése is. Rengeteg érdekes választ kaptam, tanulságos lesz majd mindent összeszednem egybe, hogy mivel neveztek az emberek :D

 Örülök, hogy olvasnak, és örülök, hogy írok. Immár tehát két éve. Még remélem sokáig :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é