2013. augusztus 11., vasárnap

Claudia Myatt: Gyerünk vitorlázni!

Fülszöveg: Vitorlázásról, vízbiztonságról szóló könyv gyerekeknek.
Könnyed, képregényes formában ismerteti meg a könyv a fiatalokkal többek közt a hajókezelést, a szélirányokat és a praktikus biztonsági teendőket. A részletgazdag, jól kidolgozott képek és a jókedvű gördülékeny leírások megragadják gyermeke figyelmét, érdekes és hasznos olvasni való esős napokon vagy téli hétvégéken is.
A könyv szakmailag is helyt álló és részletes, két jó nevű vitorlás iskola és egy vitorlás magazin is az ajánlását adta hozzá.
Az összetettebb tartalomra való tekintettel 8-9 éves kortól ajánljuk, amikor a gyerkőc kíváncsisága már az esetleg nehezebb témák esetén is fenntartja az érdeklődését. De felnőttként is nagyon jó olvasni, sőt néha könnyebb megérteni a sok képpel illusztrált lényeget, mint a kifejezetten felnőtteknek szóló kiadványokból.
A magyar kiadás a Brit Királyi Jachtszövetség (RYA) kiadásában megjelenő, évek óta elismert és népszerű angol gyerekkönyv licensze alapján született meg.


 Le kell szögeznem, hogy nem vitorlázom, nem élek vízparton. Így véleményem csak a sajátom(amúgy is), és szakmailag nem helytálló. Amit írok, az csak a benyomásom a könyvről miután kézbe vettem, és elolvastam. Tehát nem lehet számon kérni rajtam olyasmit, hogy „miért írsz ilyet, ha nem értesz hozzá”.
 Első átlapozásra (még Bristolban), már megállapítottam, hogy az illusztrációk szépek, és hasznosak benne. Valójában a könyv, beillene képregénynek is, mert mindent illusztrált formában magyaráz el. Szöveg és kép aránya kb 50-50%. A szerző illusztrálta a könyvet, és nem rajzol rosszul.
 Nagy alapú, A/4-es felbontású, vastag és fényes oldalakkal. Egy olvasás után tartósnak néz ki, tehát nem fog szétesni elsőre biztosan. A végén van egy szószedet, ami igen hasznosnak bizonyult, nekem legalábbis, mert egy csomó szóról nem tudtam, mégis mit takar, és féltem, hogy nem is lesz megmagyarázva. Úgyhogy most, hirtelen egy csomó vitorlás szakszó birtokába kerültem! :)

Külcsín: 5/5



Belbecs:

 Nos ez már nehezebb dió. Mivel teljesen idegen számomra maga a vitorlázás, a hajózás, a víz, a vízpart és az ottani élet, így nehéz értékelni. Érdekes a könyv, és ha vitorlázást tanul egy gyerek, akkor egy alapnak teljesen jó. Olyanoknak is jó a könyv, akiket csak érdekel a vitorlázás, de azért vízre nem akarnak szállni. Nem száraz a könyv, és nem tankönyvszagú, bár néha csak pislogtam egy-egy mondaton, hogy na akkor most mi van? Van persze szószedet, de ha én alakítottam volna ki a könyvet, akkor vagy számozom a szavakat, hogy jelzésképpen tudja az olvasó már az elején, hogy a végére lapozva megtalálja a szó jelentését, vagy lábjegyzetet csináltam volna (bár az formailag elég hülyén vette volna ki magát a könyvben, tekintve, hogy nincs hely rá). Nekem tehát ez egy kicsit jobb megoldásnak tűnik.
 Vitorlás iskolába járva, egy mellék olvasmánynak, tankönyvnek tökéletes. Ők amúgy szerintem sokkal nagyobb hasznát veszik, mint ha nem kapcsolódik rögtön mellé gyakorlati oktatás, tudás is.
 Nem kerültem közelebb a vitorlázáshoz, és még mindig nem az én sportom, de már kezdem átlátni, hogy aki vitorlázik, miért szereti. Ami kifejezetten tetszett a könyvben, az a hajótípusok (amiket ugyan nem jegyeztem meg, de érdekesnek találtam), a térképolvasós rész, ami szintén hasznos.

Belbecs: 4/5

Pár link, azoknak akik nálam azért jobban érdeklődnek a vitorlázás iránt:

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.