Ugrás a fő tartalomra

Claudia Myatt: Gyerünk vitorlázni!

Fülszöveg: Vitorlázásról, vízbiztonságról szóló könyv gyerekeknek.
Könnyed, képregényes formában ismerteti meg a könyv a fiatalokkal többek közt a hajókezelést, a szélirányokat és a praktikus biztonsági teendőket. A részletgazdag, jól kidolgozott képek és a jókedvű gördülékeny leírások megragadják gyermeke figyelmét, érdekes és hasznos olvasni való esős napokon vagy téli hétvégéken is.
A könyv szakmailag is helyt álló és részletes, két jó nevű vitorlás iskola és egy vitorlás magazin is az ajánlását adta hozzá.
Az összetettebb tartalomra való tekintettel 8-9 éves kortól ajánljuk, amikor a gyerkőc kíváncsisága már az esetleg nehezebb témák esetén is fenntartja az érdeklődését. De felnőttként is nagyon jó olvasni, sőt néha könnyebb megérteni a sok képpel illusztrált lényeget, mint a kifejezetten felnőtteknek szóló kiadványokból.
A magyar kiadás a Brit Királyi Jachtszövetség (RYA) kiadásában megjelenő, évek óta elismert és népszerű angol gyerekkönyv licensze alapján született meg.


 Le kell szögeznem, hogy nem vitorlázom, nem élek vízparton. Így véleményem csak a sajátom(amúgy is), és szakmailag nem helytálló. Amit írok, az csak a benyomásom a könyvről miután kézbe vettem, és elolvastam. Tehát nem lehet számon kérni rajtam olyasmit, hogy „miért írsz ilyet, ha nem értesz hozzá”.
 Első átlapozásra (még Bristolban), már megállapítottam, hogy az illusztrációk szépek, és hasznosak benne. Valójában a könyv, beillene képregénynek is, mert mindent illusztrált formában magyaráz el. Szöveg és kép aránya kb 50-50%. A szerző illusztrálta a könyvet, és nem rajzol rosszul.
 Nagy alapú, A/4-es felbontású, vastag és fényes oldalakkal. Egy olvasás után tartósnak néz ki, tehát nem fog szétesni elsőre biztosan. A végén van egy szószedet, ami igen hasznosnak bizonyult, nekem legalábbis, mert egy csomó szóról nem tudtam, mégis mit takar, és féltem, hogy nem is lesz megmagyarázva. Úgyhogy most, hirtelen egy csomó vitorlás szakszó birtokába kerültem! :)

Külcsín: 5/5



Belbecs:

 Nos ez már nehezebb dió. Mivel teljesen idegen számomra maga a vitorlázás, a hajózás, a víz, a vízpart és az ottani élet, így nehéz értékelni. Érdekes a könyv, és ha vitorlázást tanul egy gyerek, akkor egy alapnak teljesen jó. Olyanoknak is jó a könyv, akiket csak érdekel a vitorlázás, de azért vízre nem akarnak szállni. Nem száraz a könyv, és nem tankönyvszagú, bár néha csak pislogtam egy-egy mondaton, hogy na akkor most mi van? Van persze szószedet, de ha én alakítottam volna ki a könyvet, akkor vagy számozom a szavakat, hogy jelzésképpen tudja az olvasó már az elején, hogy a végére lapozva megtalálja a szó jelentését, vagy lábjegyzetet csináltam volna (bár az formailag elég hülyén vette volna ki magát a könyvben, tekintve, hogy nincs hely rá). Nekem tehát ez egy kicsit jobb megoldásnak tűnik.
 Vitorlás iskolába járva, egy mellék olvasmánynak, tankönyvnek tökéletes. Ők amúgy szerintem sokkal nagyobb hasznát veszik, mint ha nem kapcsolódik rögtön mellé gyakorlati oktatás, tudás is.
 Nem kerültem közelebb a vitorlázáshoz, és még mindig nem az én sportom, de már kezdem átlátni, hogy aki vitorlázik, miért szereti. Ami kifejezetten tetszett a könyvben, az a hajótípusok (amiket ugyan nem jegyeztem meg, de érdekesnek találtam), a térképolvasós rész, ami szintén hasznos.

Belbecs: 4/5

Pár link, azoknak akik nálam azért jobban érdeklődnek a vitorlázás iránt:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é