 |
| A katedrális ami sosincs nyitva |
Az eseménydús
vasárnap után jött egy hétfő, ami korántsem volt kevésbé zsúfolt. Pedig mi csak
Bristolba mentünk, csak felfedeztünk vendéglátó városunk egy aprócska szeletét.
Aprócskát, ami a térképen rajta volt amit kaptunk (ami csak a belvárost
jelentette).
Kezdésnek a buszjegy
vásárlás után (napijegyet vettünk, potom 4 fontért, de így mindegyik buszra
annyiszor ülhettünk fel, ahányszor nem szégyelltünk, tehát megérte.) és
indultunk is rögtön befelé a városba. A buszon érdekes dolgok történtek, én
roppant rossz megfigyelő vagyok, Gabye viszont szemfüles volt, így nem ültünk
bele a fura kinézetű székbe. Mint kiderült valakinek baleset történhetett, és
bizony mind a két ülés sz@ros volt. Még egyszer örülök, hogy Gabye nem csak
néz, hanem lát is, én meg szófogadóan megyek, amerre megy. Érdekesség a
dologban, az, hogyan kezelik ezt az utasok és a sofőr. Nos, utas szól a
sofőrnek, ő megnézi, majd mennek tovább. Felszálláskor minden egyes utasnak
elmondja, hogy ne üljön oda le, mert valaki otthagyta a nyomát. Ugyebár ez pár
megállón keresztül nem gáz, de fenn említett busznak van vagy 30 megállója. Úgyhogy
elég hamar megunta a sofőr, félreállt, telefonált (miután megbizonyosodott
róla, hogy az ami a széken van tényleg az-e…tényleg az volt), majd tovább
mentünk, megint elmondta a felszállóknak a dolgot, majd a következő megállónál
megállt, beállt elénk egy üres busz és megkért, hogy akkor mindenki szálljon
át. Gondolom ezután ő ment a bázisra takarítást kérni (vagy takarítani). Ugyanez
Magyarországon kb. úgy zajlott volna, hogy ne ülj bele, azt majd valamikor ki
lesz takarítva. Már ha egyáltalán az utas szól. Mindezek után, engem csak az
érdekelne, hogy akivel-e baleset történt, miért nem szólt? Kínos, nem kínos…de
hát.
A buszos affér után
megérkeztünk a belvárosba, és elkezdődött a híres neves épületek felkutatása és
a beirányzott dolgok meglelése. Mivel a térképen rajta van minden, így „könnyű
volt”, csakhogy a térkép akkora felbontású, hogy igazándiból egyik csücske a
másiktól 20 perc a valóságban gyalog, így néha nem értettük, hogy hírtelen
miért vagyunk már teljesen máshol. Kezdetnek a Katedrálist lőttük be, mert
szerettük volna megnézni. Kata szerint Mindig nyitva van, Kati szerint sosem
lehet bejutni…nos Gabye is megerősítheti ezt az álláspontot. A katedrális, ha
nyitva is van, sosem akkor, amikor arra mentünk, vagy Gabye egyedül ment. Tehát
be nem jutottunk, viszont fotózkodtam a Gromittal előtte. Nem mellékesen aztán
az összes Gromittal, akit csak megtaláltunk. Fura mód jópofák, bár akkor még
fogalmam sem volt, hogy mi fán terem a Wallace és Gromit. A hiányosságomat
azóta pótoltam, Bálintéknál megnéztem az egyik ilyen filmet. Gromit elég
aranyos, Wallace meg, hát ő csak van :D.
Hétfő lévén az összes
múzeum zárva volt így igazándiból maradt mindaz, ami nem múzeum, vagy
éppenséggel ugyan múzeum, de úgy döntöttek, hogy nyáron, amikor a turisták erre
járkálnak, talán mégsem zárnak be helyek. Így jutottunk el az Akváriumba. Sosem
voltam még ilyen helyen, úgyhogy nekem nagy élmény volt. Cseppet sem éreztem
azt, hogy kevés, kicsi vagy hasonló lenne, mondjuk összehasonlítási alapom
sincsen. Amit bántam, hogy a polip éppen aludt, és nem igazán láttunk belőle
semmit, csak azt, hogy van és nem mozog, na jó, mintha néha kicsit emelkedett
volna. Viszont meg kell állapítanom, hogy a medúzákat kifejezetten szeretem
(mert aranyosak), a ráják meg haláli pofák. Volt egy, ami kifejezetten
produkálta magát („integetett” nekem…meg mindenkinek), voltak szép és ronda
halak, egy csomó teknős. Pár pók, növények és minden. Nagyon szép orchideás „kertjük”
volt. Az egyetlen ami ijesztő az egészben, hogy kinn az ilyen szabad terepen
volt egy tábla, rajta egy pók, és ezzel azt akarták közölni, hogy lehet ott van,
és ha találkozunk vele, a szemünkbe fog nézni. Aha…hát a pókokat pont nem
szeretem annyira, de nem találkoztunk vele hála a jó égnek :D Vettem az akvárium boltjában egy könyvjelzőt
(az a másik standard dolog amit vásároltam, könyvjelző és képeslap, ezek
kellhetnek :D).
Utána sétáltunk egy
kört, csak úgy, végül a hídon átmenve megtettünk egy sokkalta nagyobb kört, hogy
a Great Britain fedélzetére léphessünk. Kezdésnek a boltjukat néztük meg,
vettünk belépőt (nem, itt nem vettem könyvjelzőt), aztán mivel szófogadóak
vagyunk, így sorba haladtunk. Lementünk a száraz dokra, majd a múzeum részt
néztük meg, és csak utána szálltunk ténylegesen a fedélzetre. Őrülten jó hely. Szépen
sétálsz a hajón (ha tudsz angolul, németül akkor van audios cucc ami dumál
neked folyton), és a szépen berendezett hajón végigmész. Mindenhol elég
élethűre sikeredett bábúk voltak, meg speciális effektek. Mármint speciális
annyiban, hogy a gyengélkedőn ott éppen a bábuk egy kötözést „mutattak be”
közben meg fertőtlenítő szag terjengett. A konyhán az üvegek mögött patkányok
futkorásztak, ropogott a tűz(hangilag), és sültek az ételek. Tehát hangulatos
volt. Szerintem a nap egyik legjobb helye, bár az Akvárium is jó volt…
A hajó után
átkompoltunk a túloldalra (közben fotóztam a Gromitot), ott egy Tescoba
bevetettem magam, mondván, hogy ha drága is én veszek ásványvizet, mert menten szomjan halok. Valójában ekkor még csak egy félliteres üveggel indultam, ami
péntekre már három fél literes üvegre duzzadt (…meleg volt, én meg szomjas). Itt
találtunk ásványvízen kívül még Gromitos Bristol térképet amit el is hoztunk,
majd Máté nézheti a 80 darabból azért nem találtunk meg csak…10-20 darabot. Felsétáltunk
a parkba, és én mint aki jól végezte dolgát leültem, és megvártam, hogy Gabye
felsétáljon a kilátóból, kilásson és visszatérjen. Mellékesen engem nyugodtan
ott lehet hagyni bárhol, mert jól viselkedem és nem mászkálok el, sőt még
élvezettel fel is találom magam. Éppenséggel egy csivavát néztem (ami szerintem
nem kutya), és megjegyeztem, hogy milyen kis ronda , aranyos, és hogy
pont úgy néz ki mint egy patkány, még szerencse, hogy nem hallották a
gazdik, mert kiderült magyarok. A park és kilátó után lesétáltunk egy utcán,
ahol Sir Gromit of Bristol –lal azaz Lancelottal találkoztam, szintén lefotóztam.
Kerestünk
egy buszt ami kivitt minket A hídhoz. Tudni kell rólam, hogy azon kívül, hogy
mindenféle hülyeségre allergiás vagyok, nem mellékesen amire nem allergiás,
azzal meg keresztallergiám van (ebből adódóan szinte semmit nem ehetek meg csak
úgy, hogy ne lennének ellenérzéseim), emellett tériszonyom van, tehát holmi
magasan átívelő hidakat nem szeretem. De hős voltam, átmentem rajta, és vissza
is jöttem. Bár Gabye valamit mutatott, hogy nézzem, de miután a „hol” kérdésre
az volt a válasz, hogy odalenn, …nos csúnyán néztem, és megjegyeztem, hogy jó
helyen van ott bármi is az. Viszont szép volt a táj, ha nem lefelé néz az
ember. Bár így is sikerült lenéznem, és meg is jegyeztem, hogy nincs is víz
szinte a folyóba. Tudni kell, reggel
amikor mentünk még teli volt. De apály, dagály dolog a folyóra is érvényes
volt, így hol van, hol nincs. Szerintem izgi!
Utána visszaültünk a
buszra, és mentünk egy kört, és mivel fáradt voltam, így igazándiból még egyet.
Első kör lényege az volt, hogy tudjuk hol a vasútállomás ami szerdán kell majd
nekünk. A második kör lényege, hogy visszamenjünk a belvárosba, és ne kelljen
sétálnom. Fáradt voltam no! De innentől igazándiból, a csúcsforgalom ellenére,
elég hamar újra belváros, és újra másik busz amivel haza. Azt hiszem ekkor volt
tavaszi tekercs és Pie? Amiben kicsit csípős volt a cucc, de amúgy nincs vele
gond. Kedvencem mondjuk nem lett. Fürdés, jelentés írás haza, hogy megvagyunk,
aztán már aludtam is.
(folyt. Köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése