2013. augusztus 3., szombat

2013. élményekkel teli nyár - Bristol II.

A katedrális ami sosincs nyitva


 Az eseménydús vasárnap után jött egy hétfő, ami korántsem volt kevésbé zsúfolt. Pedig mi csak Bristolba mentünk, csak felfedeztünk vendéglátó városunk egy aprócska szeletét. Aprócskát, ami a térképen rajta volt amit kaptunk (ami csak a belvárost jelentette).
 Kezdésnek a buszjegy vásárlás után (napijegyet vettünk, potom 4 fontért, de így mindegyik buszra annyiszor ülhettünk fel, ahányszor nem szégyelltünk, tehát megérte.) és indultunk is rögtön befelé a városba. A buszon érdekes dolgok történtek, én roppant rossz megfigyelő vagyok, Gabye viszont szemfüles volt, így nem ültünk bele a fura kinézetű székbe. Mint kiderült valakinek baleset történhetett, és bizony mind a két ülés sz@ros volt. Még egyszer örülök, hogy Gabye nem csak néz, hanem lát is, én meg szófogadóan megyek, amerre megy. Érdekesség a dologban, az, hogyan kezelik ezt az utasok és a sofőr. Nos, utas szól a sofőrnek, ő megnézi, majd mennek tovább. Felszálláskor minden egyes utasnak elmondja, hogy ne üljön oda le, mert valaki otthagyta a nyomát. Ugyebár ez pár megállón keresztül nem gáz, de fenn említett busznak van vagy 30 megállója. Úgyhogy elég hamar megunta a sofőr, félreállt, telefonált (miután megbizonyosodott róla, hogy az ami a széken van tényleg az-e…tényleg az volt), majd tovább mentünk, megint elmondta a felszállóknak a dolgot, majd a következő megállónál megállt, beállt elénk egy üres busz és megkért, hogy akkor mindenki szálljon át. Gondolom ezután ő ment a bázisra takarítást kérni (vagy takarítani). Ugyanez Magyarországon kb. úgy zajlott volna, hogy ne ülj bele, azt majd valamikor ki lesz takarítva. Már ha egyáltalán az utas szól. Mindezek után, engem csak az érdekelne, hogy akivel-e baleset történt, miért nem szólt? Kínos, nem kínos…de hát.
 A buszos affér után megérkeztünk a belvárosba, és elkezdődött a híres neves épületek felkutatása és a beirányzott dolgok meglelése. Mivel a térképen rajta van minden, így „könnyű volt”, csakhogy a térkép akkora felbontású, hogy igazándiból egyik csücske a másiktól 20 perc a valóságban gyalog, így néha nem értettük, hogy hírtelen miért vagyunk már teljesen máshol. Kezdetnek a Katedrálist lőttük be, mert szerettük volna megnézni. Kata szerint Mindig nyitva van, Kati szerint sosem lehet bejutni…nos Gabye is megerősítheti ezt az álláspontot. A katedrális, ha nyitva is van, sosem akkor, amikor arra mentünk, vagy Gabye egyedül ment. Tehát be nem jutottunk, viszont fotózkodtam a Gromittal előtte. Nem mellékesen aztán az összes Gromittal, akit csak megtaláltunk. Fura mód jópofák, bár akkor még fogalmam sem volt, hogy mi fán terem a Wallace és Gromit. A hiányosságomat azóta pótoltam, Bálintéknál megnéztem az egyik ilyen filmet. Gromit elég aranyos, Wallace meg, hát ő csak van :D.



 Hétfő lévén az összes múzeum zárva volt így igazándiból maradt mindaz, ami nem múzeum, vagy éppenséggel ugyan múzeum, de úgy döntöttek, hogy nyáron, amikor a turisták erre járkálnak, talán mégsem zárnak be helyek. Így jutottunk el az Akváriumba. Sosem voltam még ilyen helyen, úgyhogy nekem nagy élmény volt. Cseppet sem éreztem azt, hogy kevés, kicsi vagy hasonló lenne, mondjuk összehasonlítási alapom sincsen. Amit bántam, hogy a polip éppen aludt, és nem igazán láttunk belőle semmit, csak azt, hogy van és nem mozog, na jó, mintha néha kicsit emelkedett volna. Viszont meg kell állapítanom, hogy a medúzákat kifejezetten szeretem (mert aranyosak), a ráják meg haláli pofák. Volt egy, ami kifejezetten produkálta magát („integetett” nekem…meg mindenkinek), voltak szép és ronda halak, egy csomó teknős. Pár pók, növények és minden. Nagyon szép orchideás „kertjük” volt. Az egyetlen ami ijesztő az egészben, hogy kinn az ilyen szabad terepen volt egy tábla, rajta egy pók, és ezzel azt akarták közölni, hogy lehet ott van, és ha találkozunk vele, a szemünkbe fog nézni. Aha…hát a pókokat pont nem szeretem annyira, de nem találkoztunk vele hála a jó égnek :D  Vettem az akvárium boltjában egy könyvjelzőt (az a másik standard dolog amit vásároltam, könyvjelző és képeslap, ezek kellhetnek :D).  


Utána sétáltunk egy kört, csak úgy, végül a hídon átmenve megtettünk egy sokkalta nagyobb kört, hogy a Great Britain fedélzetére léphessünk. Kezdésnek a boltjukat néztük meg, vettünk belépőt (nem, itt nem vettem könyvjelzőt), aztán mivel szófogadóak vagyunk, így sorba haladtunk. Lementünk a száraz dokra, majd a múzeum részt néztük meg, és csak utána szálltunk ténylegesen a fedélzetre. Őrülten jó hely. Szépen sétálsz a hajón (ha tudsz angolul, németül akkor van audios cucc ami dumál neked folyton), és a szépen berendezett hajón végigmész. Mindenhol elég élethűre sikeredett bábúk voltak, meg speciális effektek. Mármint speciális annyiban, hogy a gyengélkedőn ott éppen a bábuk egy kötözést „mutattak be” közben meg fertőtlenítő szag terjengett. A konyhán az üvegek mögött patkányok futkorásztak, ropogott a tűz(hangilag), és sültek az ételek. Tehát hangulatos volt. Szerintem a nap egyik legjobb helye, bár az Akvárium is jó volt…


 A hajó után átkompoltunk a túloldalra (közben fotóztam a Gromitot), ott egy Tescoba bevetettem magam, mondván, hogy ha drága is én veszek ásványvizet, mert menten szomjan halok. Valójában ekkor még csak egy félliteres üveggel indultam, ami péntekre már három fél literes üvegre duzzadt (…meleg volt, én meg szomjas). Itt találtunk ásványvízen kívül még Gromitos Bristol térképet amit el is hoztunk, majd Máté nézheti a 80 darabból azért nem találtunk meg csak…10-20 darabot. Felsétáltunk a parkba, és én mint aki jól végezte dolgát leültem, és megvártam, hogy Gabye felsétáljon a kilátóból, kilásson és visszatérjen. Mellékesen engem nyugodtan ott lehet hagyni bárhol, mert jól viselkedem és nem mászkálok el, sőt még élvezettel fel is találom magam. Éppenséggel egy csivavát néztem (ami szerintem nem kutya), és megjegyeztem, hogy milyen kis ronda , aranyos, és hogy pont úgy néz ki mint egy patkány, még szerencse, hogy nem hallották a gazdik, mert kiderült magyarok. A park és kilátó után lesétáltunk egy utcán, ahol Sir Gromit of Bristol –lal azaz Lancelottal találkoztam, szintén lefotóztam.


 Kerestünk egy buszt ami kivitt minket A hídhoz. Tudni kell rólam, hogy azon kívül, hogy mindenféle hülyeségre allergiás vagyok, nem mellékesen amire nem allergiás, azzal meg keresztallergiám van (ebből adódóan szinte semmit nem ehetek meg csak úgy, hogy ne lennének ellenérzéseim), emellett tériszonyom van, tehát holmi magasan átívelő hidakat nem szeretem. De hős voltam, átmentem rajta, és vissza is jöttem. Bár Gabye valamit mutatott, hogy nézzem, de miután a „hol” kérdésre az volt a válasz, hogy odalenn, …nos csúnyán néztem, és megjegyeztem, hogy jó helyen van ott bármi is az. Viszont szép volt a táj, ha nem lefelé néz az ember. Bár így is sikerült lenéznem, és meg is jegyeztem, hogy nincs is víz szinte  a folyóba. Tudni kell, reggel amikor mentünk még teli volt. De apály, dagály dolog a folyóra is érvényes volt, így hol van, hol nincs. Szerintem izgi!
 Utána visszaültünk a buszra, és mentünk egy kört, és mivel fáradt voltam, így igazándiból még egyet. Első kör lényege az volt, hogy tudjuk hol a vasútállomás ami szerdán kell majd nekünk. A második kör lényege, hogy visszamenjünk a belvárosba, és ne kelljen sétálnom. Fáradt voltam no! De innentől igazándiból, a csúcsforgalom ellenére, elég hamar újra belváros, és újra másik busz amivel haza. Azt hiszem ekkor volt tavaszi tekercs és Pie? Amiben kicsit csípős volt a cucc, de amúgy nincs vele gond. Kedvencem mondjuk nem lett. Fürdés, jelentés írás haza, hogy megvagyunk, aztán már aludtam is.


(folyt. Köv.)
Vélemények:

0 megjegyzés: