2013. augusztus 9., péntek

Erdős István: Aprótörpe indiánok 1.

  Aki olvassa a blogomat, az már tudhatja, hogy az ifjúsági – és gyermekirodalom sem áll túlzottan távol tőlem. Mivel kiskoromban, kifejezetten utáltam a könyveket, sőt kerültem minden olvasással kapcsolatos dolgot, így onnantól, hogy már nem olvastak nekem mesét, csak a kötelezők olvasása volt műsoron. Az sem mindig. Ebből adódóan igényem van arra, hogy mesekönyveket olvassak. Egyrészt, mert ilyen indulás után, meglepő fordulatként Könyvtáros lettem, és szeretek ajánlani könyveket az olvasóknak. Másrészt, be akarom hozni azt, ami akkor kimaradt.

 Tehát így történhet, hogy a blogomba sok a mesekönyv, sok az ifjúsági irodalom, a YA. Próbálom felfedezni a könyveket, segíteni a vásárlóknak, hogy mit NE vegyenek meg, illetve mi az amire ÉN azt mondom, hogy nyugodtan meg lehet venni, mert nem volt rossz. Ennek ellenére, ha az anyukák, nagymamák gyerekkönyvet akarnak venni, azt mondom, hogy mindenképpen Könyvesboltba menjenek el, nézzék meg, fogják a kezükbe, és utána döntsenek csak. Mert a mesekönyvek nem olyanok, mint a regények. Egy jó fülszöveghez ugyanúgy tartozhat borzalmas illusztráció, mint ahogy a legszebb kivitelezés is. És bizony, a mesekönyveknél pláne áll….nem mindig a történet a legfontosabb. A gyerekek még, sokat adnak az illusztrációkra, azoknak milyenségére. Persze a történet se legyen rossz.



Fülszöveg: Az erdő mélyén egy kis indiánfalu húzódik meg. Az apró wigwamok között gyufásdoboznyi indiánok gyűjtik a makkot, ülnek a tűz körül, és ünneplik minden hónapban a teliholdat. Ők az aprótörpe indiánok. Ám hiába aprók, bátorságban és hőstettekben nincs hiány. A legbátrabbak és legleleményesebbek persze a törzs legfiatalabb harcosai: Táncoló Pitypang, a vakmerő indiánfiú és Ásító Felhő, a bölcs indiánlány. Akár csípős bogarak, akár óriási bölények veszélyeztetik a falut, ők ott vannak, és hol csellel, hol jó ötletekkel megmentik társaikat. Ha beteg a törzsfőnök, ők indulnak gyógyító füveket szedni a veszélyes szurdokba. Nem csak nagyóvodásoknak, de első olvasmánynak is kiválóak az akciódús, rövid mesék.

Kezdjük ott, hogy ezt a könyvet ajánlottam a könyvtárnak, hogy vegye meg. Két okból, elsőszámú ok az volt, hogy ÉN el akartam olvasni (igen, mocsokmód szoktam sugallni ilyen könyveket ), a második számú ok az volt, hogy csupa jót hallottam róla, és úgy gondoltam, hogy a borító szép (igen…tudom, nem külső alapján kell könyvet választani), akkor biztos a történet is jó lesz. Nem mellékesen: kortárs, magyar és nem tűnt olyan rossznak fülszöveg alapján sem.
 Nem csalódtam, mert tényleg aranyos. Bár nem igazán értem, hogy miért kell a fejezetek elején egy mondatban lelőni az egész történetet, de ezt nem először látom könyvekben. Amolyan fejezet összefoglaló egy mondat. Valaki világosítson fel, mégis minek? A gyerek, az anyuka, a nagymama, vagy apuka, vagy bárki aki olvassa/felolvassa úgyis tudni fogja mi történt. De, ha elolvassa ezt az egy mondatot, máris lelőtt mindent, teli van spoilerrel!! Tekintve, hogy egy-egy történet nem több 8 oldalnál (amiben van, hogy egy oldalas illusztráció van), még felesleges is. A tartalomjegyzékhez elég lett volna az ilyesmit berakni…szerintem.

 A szöveg teljesen rendben van, nem néz hülyének, és nem is túl bonyolult. Az ismeretlen indián kultúrával kapcsolatos szavakat rajzokkal (!!) a könyv végén megmagyarázza. Ez plusz pont neki!
 A nevek, hát…én fordítva neveztem volna el őket. Táncoló Pitypang ugyanis nem igazán férfias név, az Ásító Felhő meg nem nőies annyira…. Tehát a nevekkel szerintem itt valami kavarc volt. A többi indiánnév között volt pár ami megmosolyogtatott, mint a füvesasszony: Repedt Fazék  :)
Belbecs: 5/5

Ami Pásztohy Panka rajzait illeti. A borító gyönyörű, de tényleg egyszerűen az a könyv, amire ránézel és „ezt meg kell vennem”, még akkor is, ha nem érdekelnek az indiánok. Indián imádó gyerekeknél meg pláne telitalálat. Nincs túlzsúfolva a könyv rajzokkal. Látszik, hogy a szerző nem azért írt mesekönyvet, hogy aztán telirakják minden oldalt, és a rajz vigye a történetet a hátán. Nem, itt teljesen egységben voltak, nem volt kevés a rajz, és nem is volt túl sok. A rajzok maguk, szépek, érdekesek és kedvesek.
Azt hiszem, új kedvenc illusztrátort avatok :)



Külcsín: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.