Veronica Roth - A lázadó

Fülszöveg: 
Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

A könyvért köszönet a Ciceró kiadónak :)

Külcsín és belbecs:

 Körülbelül egy éve olvastam A beavatottat, így kicsit a kezdés döcögős volt nekem. No nem azért mert a történet rossz lett volna, hanem szimplán azért, mert hirtelen nem tudtam ki kicsoda. Félő, hogy most a harmadik részig megint el fogom felejteni, hogy ki milyen kapcsolatban van a másikkal. Pedig nagyon jó kis könyv. Lehet, hogy a harmadik rész előtt újra kell olvasnom majd mindegyiket. Ami most dühített, hogy függő vég. Hát...ez azért egy elég csúnya húzás velem, és az olvasókkal szemben. Ugyanis, jó esetben csak egy évet, de várnunk kell, hogy megtudjuk mit léptek a hirtelen rájuk zúdított igazságra.

A történet:
Az egyetlen szál, ami nekem nem tetszett ebben a könyvben, azaz volt, hogy Tris kínlódik. Komolyan, elhiszem, hogy borzalmas az, hogy megölte a legjobb barátját(még az előző részben), de ezen ennyit gondolkodni, és ezután soha többet nem vesz fegyvert a kezébe? Ne már. Elhiszem, hogy egy ideig képtelen rá, bár azt mondom, hogy ha van egy cseppnyi túlélési ösztöne az embernek akkor amikor éppenséggel szét akarják lőni a fejét akkor nem bámul rájuk, hogy "hello, nem fogom meg a fegyvert, mert Will, jaj Will-t lelőttem amikor nem is tudtam mit csinál, de azért ne öljetek meg"....na körülbelül ezt éreztem, amikor csak állt és várta, hogy majd valaki megvédi, mert, hogy a pár centire tőle lévő pisztolyt nem fogja megfogni -.-"
 De hála az égnek ez a szál csak néha jött elő, bár akkor oldalakon keresztül. Maga a történet elég pergő, és ha jobban belegondolunk, akkor semmi olyan nem történt, amire nem számítottunk volna az előző rész ismeretében. Kivéve a vége, bár Tobiassal ellentétben legalább Tris átlátta a helyzetet, hogy akik állítólag velük vannak, mégsem...és akkor még ott volt a videóüzenet, amivel vége is lett a könyvnek, úgyhogy most várhatok egy évet, hogy megtudjam erre mit lépnek....áh de utálom a függő végeket :(
 Az egyetlen számomra tényleg izgalmas rész, az a Műveltek központjában lévő kísérletezéses, kivégzéses dolog volt. Mert, az tényleg egy kicsit elgondolkodtató volt. Tris, nem akarom bántani, de tényleg őrülten sokat filozofál, teljesen felesleges dolgokon, itt is filozofált, de hála az égnek végre rájött, hogy talán mégsem akar meghalni. Jókor jut eszébe neki is, miután önként elment, hogy kísérletezzenek rajta, és megöljék....kicsit buggyant a csaj, de azért kedvelem.

Szereplők:

 Trist, ugyebár kedvelem, mert annak ellenére, hogy önmagában kifejezetten bizonytalan, és néha idegesítően kislány, annak ellenére azért nem rossz ember, sőt néha egészen felnőtt tud lenni. Tobiast szeretem, de ő szegény elvakultan bízik az anyjába, és elvakultan gyűlöli az apját. Mindegyiknek persze oka van, de azért rá kellett neki is jönni, hogy nem fekete és fehér a világ, hanem vannak árnyalatok is, és nem csak jók és rosszak az emberek. De hála az égnek, azért Tris monológja megteszi a hatását, meg hát, szereti a lányt, méghozzá annyira, hogy szeretne hinni is a lányban.
 A legnagyobb meglepetés karakterem az Peter volt. Emlékszem, hogy kifejezetten utáltam, őt az első részben, és itt is nagyon sokáig utáltam...ugyanis ő nem jó ember. Végtére is amúgy tényleg nem, viszont van a fejében egy világrend, amihez tartja magát, addig nem akar meghalni, míg mindenkivel ki nem egyenlítette a számlát. Bármennyire is utálja az adott személyt, akkor is segít neki, hogy nullán legyenek, és sose tartozzon semmivel, se szívességgel se mással. Meg persze, elég egoista dög, mikor jön a helyszínre? Hát akkor amikor már vége a harcnak, hát nem hülye ő, hogy veszélybe sodorja magát...
 Voltak még sokan, akiket kedveltem, nagy részük sajnos a könyv folyamán meghalt, úgyhogy nem is említem a nevüket sem, mert az már spoiler lenne.

Kedvenc idézetem a könyvből, amin vagy tíz percig röhögtem:

"– Vagyis a téma, amiről nem beszélünk – mondja, és felém int. – Kis híján meghaltál, egy szadistamuskátlis pite megmentett, és most mindannyian a résztvevői vagyunk egy súlyos háborúnak, amelyben a csoport nélküliek a szövetségeseink.
– Muskátlis pite? – kérdezi Christina.
– Bátor-szleng – Lynn önelégülten vigyorog. – Súlyos sértésnek minősülne, csakhogy ma már senki sem használja.
– Mert annyira bántó – bólint Uriah.
– Nem, hanem mert ostobaság, és egy normális Bátor ki sem ejtené ezt a szót a száján, sőt eszébe sem jutna. Muskátlis pite…Hány éves vagy? Tizenkettő?
– És fél – feleli Uriah"

                                                      (333. oldal)

És akkor egy kicsit a borítóról: 
A jobb fajta borítót átvették egy az egyben, csak a betűtípuson változtattak, de azt kell mondanom előnyére. A borító maga nagyon tetszik a barátságosok fájával együtt. Kifejezetten szép, és vonzza a tekintet. A kivitelezésben, azaz egy gondom volt, hogy nincs kemény fedeles változat. Vagy van? Ugyanis annyira jó és tartós lenne ezt rendes kötéssel őrizgetni :) Ami még sajnos hátrány, hogy rengeteg elgépelés van a könyvben. Szerintem a felét nem vettem észre, de így is néha egymás után belefutottam. Elhiszem, hogy kikerülhetetlen, hogy ilyesmi legyen, emberek vagyunk és elsiklunk dolgok felett.

 

 Te mi lennél? Őszinte, Barátságos, Bátor, 

Önfeláldozó vagy Művelt?