Ugrás a fő tartalomra

Jodi Picoult - Elrabolt az apám

Fülszöveg (spoiler veszély):
A harmincéves Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában – amely eltűnt személyek felkutatásából áll – rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket.
Jodi Picoult – éppúgy, mint előző, A nővérem húga címú, nagy sikerű könyvében – izgalmasan, krimiszerű feszültséget teremtve, mesterien gombolyítja a cselekmény fonalát az emberi viszonyok-érzések, a szerelem, a szenvedély és a szülői szeretet útvesztőiben. Vajon előkerül-e az a személy, aki azt sem tudta eddig önmagáról, hogy elveszett?

Külcsín és belbecs:

Köszönet a könyvért @Chiara -nak :) Mert, ő indította útjára utazókönyvként, és így eljuthatott hozzám is. Valamikor régen megvolt a könyvtárnak is, csak azóta eltűnt onnan. Tehát köszönöm, hogy olvashattam.

Borító: A borító téma nálam állandó, mert érdekel, egy könyv kinézete, és igenis úgy gondolom, hogy befolyásoló lehet egy-egy félresikerült borító is, vagy éppen a szép körítés után jöhet a csalódás. A minap mondta az egyik kolléganőm, hogy sokáig azért nem olvasott Picoult könyvet, mert azt hitte ez valami romantikus, csöpögős dolog. Most őszintén, ha ránézek a magyar borítóra és a címre így együtt, én is elgondolkodnék, hogy mi is ez valójában. Persze a fülszöveg elég sokat elárul, de még így sem győz meg mindenről. De ehhez az is hozzátartozik, hogy Picoult könyveit a romantikus, bestseller között tároljuk... A posztom során pár amerikai, angol borítót is berakok, hogy azért lássuk, lehetett volna ezt kevésbé romantikus borítóval is megoldani.

A történet:  Őszinte leszek azt éreztem, hogy van egy tök jó alaptörténete a könyvnek és ebből remek könyvet lehetett volna írni...csak nem sikerült. Sokadik könyve ez az írónőnek ami a kezem közé került (Nővérem húga, Házirend, Gyere haza), tehát ismerem a sémát ami alapján megy. És őszinte leszek, imádom is ezt a sok nézőpontos megoldást. Csakhogy! Csakhogy azt éreztem, hogy nem elég drámai neki az alap eset, hanem még rontsunk rajta! Én mint szerepjátszó ember, tudom, hogy jó kínozni a karaktereket, néha rámtőr a késztetés, hogy megnyomorítsam őket, hogy ne legyen már minden annyira boldog és egyszerű, de ezt itt már azért túlzásnak éreztem. Alap sztori, a lányt elrabolja az apa, boldogan élnek, 28 évvel később lebukik az apa, és jön a bíróság meg minden. Oké,ebből is lehetett volna húha könyvet írni, de nem volt elég. Belekeverte az indiánokat, és ott konfliktust és drámát írt, rakott bele szerelmi háromszöget, rakott bele molesztálást, börtöngyilkosságot, drogdílerkedést...komolyan, ellőt hat könyvnyi drámát egy könyvben!! Ez egy tipikusan olyan könyv, hogy a kevesebb több lett volna... A vége meg amúgy kiszámítható volt...

Szereplők:

Delia: Kifejezetten szerencsétlen ember, hátrányos helyzetű, mert azt hitte, hogy félárva. Amúgy remek apja van és mindent amit tudott az apa megadott neki. 31 évesen szembesül azzal, hogy valójában egész életében hazudtak neki, hogy az anyja alkoholista volt, hogy molesztálták gyermekkorában, hogy annyira szerencsétlen volt az első 4 éve, hogy valójában mázlista, hogy nem emlékezett rá. És akkor a jelenben ott az alkoholista ügyvéd vőlegénye, és a kislánya akinek nem akarna olyan életet, mint amiből ő meg lett mentve. Elejével szimpatikus volt nekem a lány...aztán ahogy összedőlt körülötte a világ, úgy hullott ő is darabjaira.

Andrew: Én végig reméltem, hogy jóra fordul az élete. Egyetértettem vele? Nem tudom ezt megmondani, féltette a lányát, és jót akart neki, de elrabolta végtére is. Amúgy nem tudom a könyv folyamán miért kellett szegénykét még pluszba kínozni a börtönbe, az egy nem túl jelentős szál volt nekem.

Eric: ...hát....nem, őt nem tudom kedvelni, bármennyire is szeretném. Ő maga tehet arról, amivé vált. Elhiszem, hogy hátrányos helyzetből indult, hogy pocsék volt a gyermekkora, hogy az anyja is alkoholista volt, de...ezzel ne takarózzon nekem, hogy azért lett az mert az anyja az volt. Milliók vannak akik nem lesznek azok, pedig a szüleik azok.

Fitz: Ő olyan kis szerencsétlen. Amúgy imádom, mert annyira szimpatikus, még ha néha érdekes is. Elejével is lehet sejteni, hogy neki több Delia mint egy szimpla barát, és Sophie is átlátott rajta. Aranyos ahogy szenvedett, de azért csak jóra fordult a dolga. Legalább őt annyira nagyon nem kínozta az írónő...ja de mégis.

Megjegyzések

Chiara üzenete…
Igazán nincs mit köszönni! :) Remélem egyszer majd olyan könyvet is tudok neked kölcsönözni, ami valóban tetszeni fog! :))))

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é