2013. április 14., vasárnap

Jodi Picoult - Elrabolt az apám

Fülszöveg (spoiler veszély):
A harmincéves Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában – amely eltűnt személyek felkutatásából áll – rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket.
Jodi Picoult – éppúgy, mint előző, A nővérem húga címú, nagy sikerű könyvében – izgalmasan, krimiszerű feszültséget teremtve, mesterien gombolyítja a cselekmény fonalát az emberi viszonyok-érzések, a szerelem, a szenvedély és a szülői szeretet útvesztőiben. Vajon előkerül-e az a személy, aki azt sem tudta eddig önmagáról, hogy elveszett?

Külcsín és belbecs:

Köszönet a könyvért @Chiara -nak :) Mert, ő indította útjára utazókönyvként, és így eljuthatott hozzám is. Valamikor régen megvolt a könyvtárnak is, csak azóta eltűnt onnan. Tehát köszönöm, hogy olvashattam.

Borító: A borító téma nálam állandó, mert érdekel, egy könyv kinézete, és igenis úgy gondolom, hogy befolyásoló lehet egy-egy félresikerült borító is, vagy éppen a szép körítés után jöhet a csalódás. A minap mondta az egyik kolléganőm, hogy sokáig azért nem olvasott Picoult könyvet, mert azt hitte ez valami romantikus, csöpögős dolog. Most őszintén, ha ránézek a magyar borítóra és a címre így együtt, én is elgondolkodnék, hogy mi is ez valójában. Persze a fülszöveg elég sokat elárul, de még így sem győz meg mindenről. De ehhez az is hozzátartozik, hogy Picoult könyveit a romantikus, bestseller között tároljuk... A posztom során pár amerikai, angol borítót is berakok, hogy azért lássuk, lehetett volna ezt kevésbé romantikus borítóval is megoldani.

A történet:  Őszinte leszek azt éreztem, hogy van egy tök jó alaptörténete a könyvnek és ebből remek könyvet lehetett volna írni...csak nem sikerült. Sokadik könyve ez az írónőnek ami a kezem közé került (Nővérem húga, Házirend, Gyere haza), tehát ismerem a sémát ami alapján megy. És őszinte leszek, imádom is ezt a sok nézőpontos megoldást. Csakhogy! Csakhogy azt éreztem, hogy nem elég drámai neki az alap eset, hanem még rontsunk rajta! Én mint szerepjátszó ember, tudom, hogy jó kínozni a karaktereket, néha rámtőr a késztetés, hogy megnyomorítsam őket, hogy ne legyen már minden annyira boldog és egyszerű, de ezt itt már azért túlzásnak éreztem. Alap sztori, a lányt elrabolja az apa, boldogan élnek, 28 évvel később lebukik az apa, és jön a bíróság meg minden. Oké,ebből is lehetett volna húha könyvet írni, de nem volt elég. Belekeverte az indiánokat, és ott konfliktust és drámát írt, rakott bele szerelmi háromszöget, rakott bele molesztálást, börtöngyilkosságot, drogdílerkedést...komolyan, ellőt hat könyvnyi drámát egy könyvben!! Ez egy tipikusan olyan könyv, hogy a kevesebb több lett volna... A vége meg amúgy kiszámítható volt...

Szereplők:

Delia: Kifejezetten szerencsétlen ember, hátrányos helyzetű, mert azt hitte, hogy félárva. Amúgy remek apja van és mindent amit tudott az apa megadott neki. 31 évesen szembesül azzal, hogy valójában egész életében hazudtak neki, hogy az anyja alkoholista volt, hogy molesztálták gyermekkorában, hogy annyira szerencsétlen volt az első 4 éve, hogy valójában mázlista, hogy nem emlékezett rá. És akkor a jelenben ott az alkoholista ügyvéd vőlegénye, és a kislánya akinek nem akarna olyan életet, mint amiből ő meg lett mentve. Elejével szimpatikus volt nekem a lány...aztán ahogy összedőlt körülötte a világ, úgy hullott ő is darabjaira.

Andrew: Én végig reméltem, hogy jóra fordul az élete. Egyetértettem vele? Nem tudom ezt megmondani, féltette a lányát, és jót akart neki, de elrabolta végtére is. Amúgy nem tudom a könyv folyamán miért kellett szegénykét még pluszba kínozni a börtönbe, az egy nem túl jelentős szál volt nekem.

Eric: ...hát....nem, őt nem tudom kedvelni, bármennyire is szeretném. Ő maga tehet arról, amivé vált. Elhiszem, hogy hátrányos helyzetből indult, hogy pocsék volt a gyermekkora, hogy az anyja is alkoholista volt, de...ezzel ne takarózzon nekem, hogy azért lett az mert az anyja az volt. Milliók vannak akik nem lesznek azok, pedig a szüleik azok.

Fitz: Ő olyan kis szerencsétlen. Amúgy imádom, mert annyira szimpatikus, még ha néha érdekes is. Elejével is lehet sejteni, hogy neki több Delia mint egy szimpla barát, és Sophie is átlátott rajta. Aranyos ahogy szenvedett, de azért csak jóra fordult a dolga. Legalább őt annyira nagyon nem kínozta az írónő...ja de mégis.

Vélemények:

1 megjegyzés:

Chiara írta...

Igazán nincs mit köszönni! :) Remélem egyszer majd olyan könyvet is tudok neked kölcsönözni, ami valóban tetszeni fog! :))))