2013. április 9., kedd

Sir Arthur Conan Doyle · J. R. Parks - A sátán kutyája

Fülszöveg:
Amikor Sir Charles Baskerville-t holtan találják a mocsár közelében, mindenki úgy véli, szívinfarktus végzett vele. Dr. Mortimer azonban más véleményen van. Úgy gondolja, bármilyen lehetetlennek is tűnik, egy természetfeletti lény kutya képében kísért a lápvidéken. Elmélete szerint a szörnyűséges fenevad már évek óta a környéken kószál, és a Baskerville család férfi tagjaira vadászik.
Amikor az utolsó áldozat unokaöccse hazatér Kanadából, hogy átvegye az örökségét, dr. Mortimer Sherlock Holmeshoz fordul segítségért. Minden jel arra utal, hogy a gyilkosságoknak addig nem lesz vége, amíg a család minden férfi tagja meg nem hal – vagy amíg valaki ki nem deríti az igazságot.
Sherlock Holmes, a páratlan detektív, jó barátja, dr. Watson és egy izgalmas, rejtélyekkel teli történet – ez teszi Sir Arthur Conan Doyle regényét, feledhetetlen olvasmánnyá.


Külcsín és belbecs:
Nekem általában nincsen gondom az átdolgozásokkal, de ez a Klasszikusok képregényben sorozat kiveri folyamatosan a biztosítékot nálam. Nem azért mert rossz, hanem mert őrülten rondák a rajzok, amik, néha nem is illenek a helyzethez. Konkrétan a komornyik felesége amikor állítólag szomorú volt, és sírt előző éjjel...nos a képen mint egy elmebeteg sorozatgyilkos úgy nézett ki! Tehát itt a rajzolással is gondok voltak.

Az eredeti művet olvastam először, reményeim szerint tényleg eredetit és nem átiratot (Könyvmolyképző), nos abban én Sir Henry-t olyan középkorúnak képzeltem el. A képregényben amúgy körülbelül stimmelt is ez, de már Stapleton annyira nem. Mert a képregényből rögtön gondolhatod, hogy vele van a gubanc mert eszelős gyilkos feje van.

A könyv és a képregény közt megnéztem a filmet is, ahol viszont Sir Henry eléggé fiatalka szegényke. Tehát most így teljesen össze vagyok keverve, hogy fiatal, középkorú vagy mégis hány éves szegényke?
A kutya megoldás amúgy a legjobban leírva a könyvben volt, a filmben még csak nem is volt annyira ijesztő (mentségére a filmnek, hogy már jó régi, így akkor az még biztos ijesztő volt), sem a képregényben nem sikerült olyan jól átadni az egészet.

A történet hűségről már ne is beszéljünk. Tudom, hogy mindegyik átirat és emiatt nem kell, hogy teljesen egyezzenek a dolgok, de azért a szereplők kora-beli eltérés és egyéb "kivágott részek" és kevésbé érdkes részek hangsúlyozása, illetve kissé átformálása...azért ne már!

Mit akarok ebből kihozni? Mindenki olvassa az eredetit, mert az tényleg jó, és izgalmas. Ezt csak az olvassa el, aki szereti a képregényeket, bár megjegyzem nem valami szép a rajzolás (finnyás vagyok), a filmet meg csak akkor nézd meg, ha már olvastad a könyvet, mert akkor akár még borzonghatsz is, amúgy meg nem egy nagy szám :(
Vélemények:

0 megjegyzés: