2013. április 5., péntek

Dan Rhodes - Elvehetlek feleségül?

Fülszöveg:
A kötet hangos kacajra fakasztó, mégis elgondolkodtató novellák és rövid szösszenetek gyűjteménye a szerelem és a szakítás témakörében. A szám szerint 78 történet fekete humorral figurázza ki az elvakult vagy éppen teljesen átlagos szerelemnek azt az oldalát, amelyre legfáradtabb pillanatainkban sem gondolnánk.
A szerző rámutat természetünk fonákjaira, hiszen a szerelmes is csak ember.
Ritkán romantikus, de akkor nagyon.
Ajánljuk azoknak, akik szeretnének felszabadultan kuncogni saját magukon, ostoba hibáikon és fájdalmas pofára eséseiken.

Köszönet a könyvért az Athenaeum Kiadónak :)



Külcsín és belbecs:

Először a borító. Dombor nyomású, tehát tapizható, ez már egy pozitív pont a könyvnek. Ne kérdezzétek, hogy az miért jó, hogy egy borító dombornyomott...fogalmam sincs, nekem nagyon tetszik ez a megoldás, úgyhogy előnyben van az a könyv ami ilyen külsőt kap. A színvilág és az elrendezés is nagyon jól sikerült és a belső illusztrációk is kifejezetten aranyosak. Kicsit sablonosak, de illettek a történetekhez, és nem jött az arcomba egy-egy illusztráció, csak úgy halványan ott volt. Kemény táblás és cérnafűzött, úgyhogy tartós :)
És akkor a külföldi borítóról...az valami bűn ronda... :(

Belbecs: 
 A könyv valójában egy válogatás. Hosszabb-rövidebb történeteket mond el, lánykérésről, szakításról, válásról. Némelyik kicsit nekem morbid volt. De hála az égnek a legtöbb tényleg mosolyogtató volt. Még, ha sajnáltam is az elhagyott férjeket, feleségeket.
 Érdekelne, hogy mennyi lehet egy-egy történet valós alapja. Jó soknál tudható, hogy lehetetlen, de volt pár ami tényleg elgondolkoztató. Ilyen volt nekem a Goethe címen futó történet. Amikor a nő mindenki esküvőjén elmondja, Goethe egyik idézetét, miszerint felhajtás helyett csendesen és békésen kell ünnepelni ezt az eseményt, és a valódi ünneplés a sok éves összetartozás után jöhet. Amivel amúgy a barát is egyet ért, és emiatt a sok pazarló dologra felvont szemöldökkel néznek. Csak aztán, jön a saját esküvőjük, amin annyira pazarolnak és annyira durván elrugaszkodnak a valóságtól, hogy az már fáj. És a férj megkérdi, mit szólna ehhez Goethe...a feleség válasza "Kit érdekel!". Mert remekül tud kritizálni, míg másé van, de azért magának elvárja, hogy a Nagy nap úgy teljen és olyan legyen amilyet Ő megálmodott. Eh...kétszínűség.
 De mindenképpen érdemes elolvasni a könyvecskét, mert arra, a kis időre, míg olvasod kikapcsol. Van, hogy elgondolkodtat, meghökkent, és megmosolyogtat.



Vélemények:

0 megjegyzés: