2015. március 7., szombat

Nicolás Guillén: Papírhajó az Antillák tengerén

 A nagy selejtezésekben, vannak könyvek amik a kezembe kerülnek, és felsóhajtok, hogy „ez is kell”, aztán hazahozom és vagy sosem olvasom el, vagy azonnal elolvasom őket, és kiderül, hogy szebb volt, mint amennyit ért (mégha ingyen is volt nekem :D).
 Ezt a kötetet nem a borítóért vittem haza, a cím sem tetszett, ellenben az illusztrációk gyönyörűek voltak benne. Furák, de gyönyörűek. Így utólag, olvasás után azt tudom mondani, hogy mondjuk ha kivágom a könyvből őket és kirakom a falamra, akkor a könyvnek volt értelme!
Ő a vízi törpe...
 Be kell vallanom, hogy amikor a könyv született 1978-ban, akkor én még gondolatban sem léteztem, pláne nem Kubában, így nem tudom átérezni a történetek, versek, dalok, béna találós kérdések indítatási okait. De, ha ezt még sikerülne is, nem értem, hogy MIÉRT lett lefordítva magyarra! A fülszöveg amúgy dicséri a fordító munkásságát, hogy milyen remek (muhahah), nekem már ez egy kicsit visszás, de hát ez van.
Az illusztrációkat érdemes megnézegetni belőle Rapi Diego furán viszont szépen rajzol. Szépek és igényesek a képei, nekem nagyon bejöttek, a kiscanelt képek a kedvenceim, de még vagy 10 volt, aminél azt mondtam, hogy de jópofa, vagy de szép is. sajnálom, hogy olyan könyvet illusztrált jelen esetben aminek így 2015-ben max. retró értéke van, amolyan történelmi visszatekintés, egy nem túl híres (vagy csak én nem hallottam sosem róla) költő verseire. A kedvencem amúgy a Fidelt istenítő vers volt. :P

Belbecs: 2/5
Külcsín: 4/5 (a borítón kívül minden szép :D Az valahogy nem sikerült jóra)

Fülszöveg:
Kuba nagy költője a kicsinyeket fogja kézen evvel a kötetével. Majd kézen fogva játszanak együtt, mondanak találós kérdéseket, körülöttük táncol, él a világ: mókusok, elefántok, madara járják a szambát, két kis béka nagy útra indul, az élethez feltétlenül szükséges bátorságra tanítja a kis majmot az öreg.
Tóth Éva fordítása híven adja vissza ennek a nagyon eleven költészetnek a mozgalmasságát, életszeretetét. De ugyanúgy méltó társa Nicolas Guillén költészetének a kubai illusztrátor, Rapi Diego is. Ahogyan Guillén is megfogalmazta, bátran ajánljuk a kötetet kicsiknek és kicsit nagyobb felnőtteknek egyaránt.

Kiadó: Móra
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 1987
Oldalszám: 62
ISBN: 9631152928
Fordította: Tóth Éva
Illusztrálta: Rapi Diego
Ár: 35 Ft (ez van a könyvön, visszasírom ezeket az árakat :P)
Eredeti cím: Por el Mar de las Antillas anda un barco de papel

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.