Ugrás a fő tartalomra

Rendrakásól, eladó könyvekről



Eljön az az idő, szerintem mindenkinél, amikor a könyvei elé állva elgondolkodik azon, hogy mindegyik olyan-e amit megtartana, vagy vannak olyanok akik így öt-tíz év után ott porosodva elérték azt a szintet, hogy már nem érdeklik az embert.
 Nem mondom, hogy a japán csajnak igaza van, miszerint dobj ki minden könyvedet, csak maradjon az a 30 könyv amit olvastál, szerettél és újra akarsz olvasni, mert ez egy molynak erős szanálás és erős könyvveszteséggel járna. Nekem is.
 Viszont eljött az a pont amikor úgy gondoltam, hogy átnézem a könyveimet, többször, több módon(kézbevétel, molyos magánkönyvtár, várólista) és rendszerezek. Ennek eredménye lett, egy durva szanálás. ~1060 könyvből körülbelül 200-ra tudtam azt mondani, hogy már nem érdekel, vagy azt, hogy elég a könyvtárból kihozni, nem kell belőle saját.
 Ami még drasztikusabban meg lett ritkítva az a kívánságlistám. Most, hogy elég jól kezd működni a könyvtár beszerzése, olyan válságból kilépős módon, tehát most már van pénz könyvekre! Nos, innentől sokkal olcsóbb és jobb megoldás a könyvtárat használni. Helytakarékos is! meg, ha már egyszer ott vagyok minden nap, teljesen logikus talán, hogy onnan veszem ki a könyveket. Így a kívánságlistámon maradt…10 könyv.
 Március 12-én vettem, 2015 első könyvét, egy író-olvasó találkozón, úgyhogy a vásárlás is úgy tűnik teljesen normális mederbe lett szorítva nálam. Recenziót is egyetlen egyet kértem, mert az egy uuuuuh könyv (Ad Astra adja ki a Sherlockos novelláskötetet), és ezen kívül nem kértem, bár ingerem lett volna egy másik novelláskötetre is (Fumax: Zsiványok), de úgy döntöttem, hogy majd könyvtárból, ráér az nekem akkor is!
 A másik amire rájöttem, hogy az eladást sem kell túlreklámoznom. Persze bekarcoltam az összes létező zónába, hátha valakinek éppenséggel pont tőlem kell könyv, de nem erőltetem. Könyvfesztiválra, már csak ha nagyon távoli emberke kér, akkor vállalom be, mert már teli a táskám fesztiválra! Hosszú listával, hogy kinek mit adok oda, mennyiért. Majd valahogy egybe kellene zsúfolnom mindenkit, hogy felérkezés után egy órával lehetőleg ne legyen nálam már semmi. Tavaly volt könyv amivel egész nap mászkáltam, ezt úgy idén kihagynám. Felviszem, mert értem, hogy utáljuk a postát, de akkor igazodjanak hozzám az emberek egy kicsit. Főleg akinek több könyvet viszek fel, azok remélem délre ott lesznek és átadhatom a könyveiket!! :)
 A molyos utánvétes malőröm után, utánvéttel nem adok fel @jeneicsilla annyit sem írt, hogy bocs, úgyhogy ha véletlen megkérnének arra, hogy töröljem a „problémás partner” jelölést, akkor üzenem, hogy nem fogom, 2.000 Ft-t buktam egy felelőtlen és pancser nő miatt, minimum jelölöm, ha már ki nem lehet dobni az oldalról, mert a levelezésben leíródott, hogy az ajánlott levél 700 utánvéttel, meg feltehetően drágább, és ez éppen elég arra, hogy felmentődjön az alól, hogy bár ő kérte, ő nem vette át, én buktam a pénzt, ő nem hibás. Persze nem…egy szóval nem mondott értékhatárt. Mindegy is, lezártnak tekintem, ide kiírtam a nevét, molyra kiírtam a nevét, és nem is fogom törölni a jelzést sem róla.
 Eladás ügyileg meg úgy döntöttem, bejelöltem azokat amik nem kellenek, de ha valakinek nem tetszik a postai megoldás, nem tud személyes találkozót összehozni akkor nem veszi meg és pont. Elférnek a polcon a könyvek. Oh igen, őket adom el:




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é