2015. március 9., hétfő

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

 Annak idején, ez a sorozat még Mesterkurzus címen futott, emlékszem egy csomó kötetét olvastam, főleg Popper Péter és Bagdy Emőke miatt. Nálam ők voltak a nagy nevek, akik vitték a hátukon az egész sorozatot, akiknek szerettem az írásukat. Sajnos Popper Péter már nincs közöttünk, így az újabb kötetekbe már nem kerül bele az ő írása, ő szemléletmódja. Úgy hiszem, hogy Kádár Annamária remekül hozza azt a derűs, és kedves hangot, amit anno Popper Péterben megszerettem. Mert igenis kell a pozitív szemlélet, pláne az ilyen „önsegítő” könyveknél. Amiket általában azért olvas az ember (legalábbis én), hogy kicsit helyre billenjen, hogy olvasson valami okosat, mégis ne túl szárazat, hogy megismerjen több szakember véleményét, és az segítsen neki a világban boldogulni.
 Amikor megláttam ezt a kötetet, rögtön lecsaptam rá. Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés, azok a tulajdonságok, amik jó volna, ha minden embernek maximumon lennének, és mégis annyi emberből hiányoznak. Nem mondom, hogy belőlem nem, sőt! Őrülten nagy szükségem van arra, hogy kimondják az emberek, ha valamiben jó vagyok, vagy legalábbis utaljanak rá, és még akkor sem biztos, hogy el is hiszem, amit mondanak. Hülye berögzültség, kezdeni is kell valamit majd vele. De a kezdeti nagyon önbizalom hiányos állapotomhoz képest ma azt mondhatom, hogy részben megbarátkoztam önmagammal, a képességeimmel, a hiányosságaimmal, azzal, hogy miben vagyok jó, és miben nem. És próbálom a pozitív dolgokat előtérbe helyezni, és próbálom csinálni azt, amiben igazán jónak, érzem magam. Független attól, hogy pl. a szomszéd mit mondana erről. Megtanultam részben „leszarni” az emberek bántó megjegyzéseit, bár még korántsem megy tökéletesen. A kötet öt írójából háromnak élveztem az írását, egyet nem tudok hova tenni, egynél meg rájöttem, hogy többet nem akarok tőle olvasni! És nem azért mert lelkész, és más vallású vagyok, hanem mert egyrészt fel sem fogtam igazán mit akar, másrészt meg annyira spirituális, hogy én ennyire feltehetően ebben az életemben már nem leszek spirituális emberke…bocs.

Dr. Kádár Annamária: Én én vagyok, és így vagyok jó!
Tőle viszont olvasni fogok még, sokat! Nagyon sokat! Remélem sok könyve fog megjelenni, vagy sok írását fogom fellelni a neten. Nekem ő lett Popper Péter utódja, a pozitív gondolkodó, az aki képes lazán, mégis komolyan venni az élet nyűgjeit, és próbál segíteni az embereken, kicsiben és nagyban egyaránt. Nem akar tökéletes lenni, sem annak látszani, szimplán el akarja mondani, hogy ő mit gondol a dologról. Szerettem olvasni ezt a rövid szösszenetet is, mert annyira áradt belőle az, amit a címe is mond. Én én vagyok, és így vagyok jó!

Prof. Dr. Bagdy Emőke: Az életbátorság hármas fogata: önismeret, önkép, önbizalom
Bagdy Emőkétől már olvastam, sok könyvet (mesterkurzusosakat),ebből adódóan már nem volt újdonság az ő szemléletmódja. Ismertem azt, hogyan fogalmazza meg a dolgokat, honnan közelít rájuk. Ő még mindig változatlan, vagy szereti az ember az írásait vagy nem. Nekem olyan „nagy öreg”-nek számít, akitől szívesen olvasok, de nem feltétlen a favoritom. Sokkal jobban szeretem a könnyedebben fogalmazókat.




Dr. Szondy Máté: A másokból táplálkozó, törékeny önértékelés: a narcizmus
 Ő  a másik akitől még mindenképpen szeretnék olvasni. Ez a kis eszmefuttatása a narcizmusról éppen elég volt, hogy tudja, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Ő is érthetőbben és szórakoztatóbban ír, mint gondoltam. A neve nem volt ismeretlen, de ez volt az első eset, hogy olvastam tőle valamit. A narcizmus amúgy is olyan téma ami érdekelt.


Kozma-Vízkeleti Dániel: Önbecsülés kapcsolataink tükrében
Hát, őt nem tudom hová tenni. De komolyan…így egy nappal az olvasása után nem tudnám felidézni, hogy mit írt, olyan szinten nem fogott meg…nem mondom, hogy nem adok esélyt még valamelyik írásának (ha van), de nem vált kedvenccé, nem lett olyan mint Kádár Annamária vagy Szondy Máté, akitől legszívesebben, most azonnal olvasnék.


Pál Ferenc: Önbecsülés és spiritualitás
Nem…én nem vagyok spirituális ennyire, meg ilyen mód. Érzem, hogy ő is jó fej akarna lenni, és próbál nem feltétlen „pap vagyok, nagyon szent” mentalítással közelíteni, de nem ment. Annyira vicces és laza akart lenni, hogy túllőtt a célon. Kifejezetten zavart…bocsánat.

Belbecs: 4/5
A legtöbb írást élveztem, és volt is mondanivalója Számomra. Ebből adódóan nem pontozom le, az, hogy az utolsó kettő nem nyerte el a tetszésemet, azért a mínusz egy pont.

Külcsín: 4/5
 Imádtam a borítót, szeretem magát a Nyitott Akadémia köteteinek nagyságát, felvontását, felosztását. A gondom az, hogy olyan szinten pocsék a kötése, hogy szerintem az utánam lévő olvasónál szét fog darabjaira hullani. Én nagyon óvatosan olvasok, tényleg nem töröm a gerincet, és nem hajtom ki az oldalakat, de mint a könyv 2. Olvasója elmondhatom, hogy már úgy néz ki, mintha minimum húszan olvasták volna, és szét akarna esni …

Fülszöveg:
„Az a baj, hogy nincs önbizalmam” – halljuk úton-útfélen, még olyan emberek szájából is, akikről adottságaik és körülményeik alapján nem gondolnánk, hogy ilyen problémával küzdenek. Mások nem vallják be, hogy így éreznek, sőt épp az ellenkezőjéről igyekeznek meggyőzni lehengerlő viselkedésükkel, ám arroganciájuk mögött gyakran szintén belső bizonytalanság, az önelfogadás hiánya húzódik meg.

Bár egész modern kultúránk énközpontú, narcisztikus, a lelkünk mélyén sokan nem szeretjük magunkat, és félünk, hogy mások is kevésnek, elégtelennek, értéktelennek találnak minket. Éppen ezért védekező pozíciót veszünk fel, visszahúzódunk, nehogy még jobban megsérüljünk – vagy éppen minden erőnkkel bizonyítani próbáljuk, hogy igenis érünk valamit. Ám a bennünk lévő kétséget a külső sikerek csak átmenetileg enyhítik. Ráadásul saját magunkkal kapcsolatos elégedetlenségünket hajlamosak vagyunk környezetünkre is kivetíteni, ezért rossz közérzetet és türelmetlenséget terjesztünk magunk körül.

Tiszta szívből szeretni és becsülni önmagunkat azonban nem könnyű, ha fájdalmas kudarcok terhét cipeljük, ha mások bántó, lekicsinylő mondatai belénk égtek, ha a szüleink sem fogadtak el minket feltétel nélkül. Ebben az esetben önismereti munkára van szükségünk, hogy felnőtt fejjel csodálkozzunk rá: minden gyöngeségünkkel együtt is értékes és szeretetreméltó emberi lények vagyunk. Ebben igyekeznek segítséget nyújtani a kötet kiváló szerzői is.

Kiadó: Kulcslyuk
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 184
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155281181
Ár: 2.290 Ft

4 megjegyzés:

kergezerge írta...

Pál Ferinél én is azt szoktam érezni, már amikor néha belebotlok, hogy kevesebb lazaság több lenne. Egyszer elmegyek már meghallgatni az ürgét, hátha élőben kevésbé idétlen =) De ha az a spirituális, amilyen ő, akkor sem ebben az életben, sem a következőkben, kösz...

A másik, hogy ezeknél a pop-pszicho könyveknél rendszeresen azt érzem én is, hogy mit is mondott? ja, mondott valamit? tisztelet a kivételnek, persze. Érdemes kevésbé Mari nénire optimalizált könyveket olvasni inkább.

Névtelen írta...

Látszik kedves Jeffi, hogy nem ismeri Pál Ferit. Igen, pap, de egyáltalán nem az a tipikus katolikus pap, sőt, több nézeteltérése is volt a katolikus egyházzal. És igen, az ő stílusa ilyen, szokott poénkodni, történeteket mesélni előadásai közben is, de így legalább nem olyan száraz amit mond. Érdemes meghallgatni, mert nem csak spirituális és vallási előadásai vannak (mentálhigiénés szakember is).
Kicsit utána kéne nézni dolgoknak, mielőtt emberkékről véleményt írunk (és főleg nem egy könyv alapján megítélni egy olyan embert stílusát, aki főleg előadásokat tart, és a témakörök elég széles választékából)...

Jeffi írta...

Kedves Névtelen, elfogadom amit mond, ettől független a véleményem változatlan. Könyv alapján mondok véleményt, mert könyv alapján ismertem meg, már amennyire megismertem, és ez nekem bőven elég is volt belőle. Elhiszem, hogy haladó szemléletű pap, hogy jó fej és nem száraz amit mond, de a könyvben nem jött át, és éppen eléggé eltántorított, hogy meg akarjam ismerni a további munkásságát. Ettől független elhiszem, hogy más mint a többiek

Névtelen írta...

Kedves Jeffi, értem én, csak arra akartam kilyukadni, hogy nem egy könyv alapján kéne megítélni, milyen az ember. Mondok egy egyszerű példát, ön megkóstólja a sajtos palacsintát (mert van ilyen) és nem találja finomnak. Akkor a csokis, túrós, lekváros stb. palacsintát már meg sem kóstólja? Pedig közben lehet az lenne a kedvence...

Teljes mértékben elfogadom, hogy önnek nem tetszett a könyv, de pár oldal alapján ne ítéljen meg egy embert, főleg hogy csak egy oldalát ismerte meg. Pál Feri pont az, aki törekszik arra hogy a vallástól függetlenül, akár ateisták is hallgathassák. Az ő terepe egyébként is az előadások, könyveket csak az elmúlt időkben kezdett írni.

Szó mi szó, tartsa bár "rossznak" a könyv rá eső részét, de ebből ne vonja le, hogy ő milyen is igazából (lásd palacsinta példája). És itt tenném hozzá, hogy nem vagyok sem katolikus, sem Pál Feri rajongó...

Szép napot!