Ugrás a fő tartalomra

Blake Crouch: Wayward Pines (Wayward Pines-trilógia 1.)


Azt hiszem, sokat elárul a könyvről az, hogy amikor elolvastam, egy napig meditáltam rajta, hogy megvegyem-e a következő részt. Amikor felkerült Rukkolára, rögtön adtam volna érte akár 30 pontot is, sőt, ha nem jöttem volna el dolgozni talán 80-at is, pedig elveimbe ütközik, hogy tíz pontnál többet adjak egy könyvvért. Hozzá kell tenni, hogy aznap már bementem az első könyvesboltba, hogy nem érdekel, akár teljes áron is megveszem… de nem volt. Így itthonról felmentem az Alexandra oldalára, kattintottam párat és ma már mehettem is érte. Lesprinteltem a fél várost miatta, és elértem a buszt! Tehát, tetszett az első rész! És úgy hagyott magamra, hogy evett belülről a kérdések sora!
 A könyvet nem olvastam volna, ha a borítót nézem, vagy a címet. Egyik sem fogott meg, még a fülszöveg sem.  Csak aztán láttam a sorozatból egy kis ajánló videót, és valahogy megfogott, pedig így visszanézve azt a videót nem is annyira izgalmas, sőt borzongatós, angolul volt és még csak nem is értettem mit beszélnek benne. Aztán a könyvtár megvette az első részt, és mint már előző posztomban is írtam, néha kihasználom a bennfentességemet és lecsapok az új könyvekre (Joe Hill: NOS4A2 - csak azért nem csaptam le, mert vastag…). Ez kellően vékony volt, hallottam is már róla, ugyebár láttam az ajánlóját is, és gondoltam akkor belevágok. Végtére is titkos ügynökös, nyomozós, nem lehet az rossz.

 Shanara megkérdezte az elején, hogy hogy tetszik, és akkor még nem tudtam igazán ezt szavakba önteni, mert úgy a feléig olyan érzésem volt, hogy ki akarom nyírni a főhőst, mert idegesítő! Persze a helyzetébe beleélve magamat, feltehetően ő volt a racionális és csak én pufogtam mindig, hogy hogyan lehet ekkora balf*sz. Ami a főhősön kívül zavart, az az idő! Amikor ő ott van 5 napja, de aki 10 napja tűnt el, az valójában már 30 éve ott él stb.stb. Sok volt az időugrás, és nagyon-nagyon lassan állt össze, hogy Miért van az idő eltolódás! És az is csak a végén derült ki, hogy ki miért van ott, és, ki miért tette azt, amit tett. Tehát, akik szintén az elején felhúzzák magukat, hogy „mi a sz*r van” azok ne adják fel, a végén úgy a kérdések 90%-ra választ kapunk… meg aztán kapunk ezer további kérdést. Például azt, hogy jó, de ebből miért kell trilógiát csinálni? Ugyanis a kötet elkezdődik, vergődik - menekül - megvilágosodik a főhős, aztán megtudunk elég sok dolgot a városról és arról mi van a falon túl, és ennyi. Tehát itt kb. le is lehetne zárni. Mégis ott van az, hogy de mi lesz ezután? Rengeteg filozófiai kérdést feltettek az utolsó 50 oldalon, rengeteg olyasmit, amin lehet merengeni, és kell is merengeni. És igen, elérték, hogy megvegyem a második részt, pedig idén eléggé minimalizálom, hogy mire adok ki egyáltalán pénzt… erre kiadom (persze utána eladom, mert nem újraolvasós, és nincs meg az első rész, de elérte, hogy megvegyem! És eléri feltehetően azt is, hogy könyvfesztiválon bezsákmányolom a záró kötetet. Csak kérdés, hogy bírom ki könyvfesztiválig????)

Belbecs: 5/5
Bár idegesítően tökéletes és elpusztíthatatlan a főhős, mégis sérülékeny lelkileg. Annak ellenére, hogy balf*sznak tartom, tény, hogy más korántsem élte volna túl azt a sok hülyeséget, amit ő igen. Remélem, hogy nem kell benne csalódnom a következő két kötetben sem, mert ha igen, mérges leszek! A helyszín érdekes! Főleg a bázis. Onnantól, hogy megvilágosodunk, és tudjuk a hátteret máris minden érthető lesz. Addig meg, bután lehet nézni néhány megmozdulásnál. Sőt elég sokszor néztem bután kikerekedő szemekkel. A lincselős részeknél mondjuk az járt az eszembe, „hogy atya úr isten, az emberi kegyetlenség határtalan”.
 Plusz pont a háttér mondanivalóért és elgondolkodtató témafelvetésekért, ennek ellenére az egész kitervelője szerintem egy pszichopata állat! Még, ha igaza is van, és feltehetően ez az egész jó szándékból jött létre, csak éppen nem mázas borításban.

Külcsín: 3/5
Hát….nekem nem tetszik a borító. A cím sem, de azt megértem. Az eredeti borító jobban tetszik, de annak sincsen semmi köze a történethez, azon kívül, hogy vannak fák az erdőben!  A magyar borító ebben egy kicsit jobb, bár az a piros sáv, amin egy ordító vagy akármilyen kép van az ronda rajta. Viszont jobban látszik, hogy egy szép völgykatlanról van szó ahonnan a büdös életbe nem jutsz ki.



Fülszöveg:
Ethan Burke különleges ügynök világos küldetéssel érkezik az idahói Wayward Pines-ba: meg kell találnia és haza kell juttatnia két társát, akik egy hónappal korábban tűntek el az idilli kisvárosban. Mielőtt azonban felvehetné a kapcsolatot a helyi erőkkel, baleset áldozata lesz. Kórházban tér magához, igazolvány, mobiltelefon és aktatáska nélkül. S bár a személyzet nagyon kedves vele, őt mégis nyugtalanítja valami.
Ahogy telnek a napok, Ethan nyomozása egyre több kérdést vet fel. Miért nem tudja felhívni a feleségét és a fiát? Miért nem hiszik el a helyiek, hogy ő különleges ügynök? S mi célt szolgál a várost körülvevő elektromos kerítés? A lakosokat akarják bent tartani vele? Vagy valami mást odakint? Nyomozásának végére Ethan szörnyű dolgokra döbben rá: talán soha nem jut ki élve Wayward Pines-ból, mert ő már nem ugyanaz az ember, aki egykoron volt.

Eredeti mű: Blake Crouch: Pines
Eredeti megjelenés éve: 2012
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 288
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155522000
Fordította: Makai Péter Kristóf
Ár: 2.980 Ft

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é