2015. március 24., kedd

Neil Gaiman: Szerencsére a tej

 Végre sikerült kilábalnom az olvasási válságból! Hivatalosnak tekinthető, mert tényleg legszívesebben olvasnék folyamatosan, amikor csak időm engedi. Az írási válság még tart, ugyanis itt függ 4 megkezdetlen posztom 4 elolvasott könyvről, és valahogy nem jutok oda, hogy leüljek szépen, és összerendezzem a gondolataimat, és azt képernyőre vessem. Pedig tényleg mindegyikről van mit írni, és meglepő mód, mindegyik tetszett is. Mostanában úgy tűnik, hogy nem nyúlok mellé! Pedig nem ártana haladnom, mert addig szeretem megírni a posztokat, amíg nincs frissebb élmény, ami elnyomja az első benyomásokat a könyvről. Négy könyv esetében már erősen elnyomott az első és második. A harmadik és negyedik még elég friss, mert mind a kettővel tegnap végeztem. Hát akkor lássuk a medvét.
 Gaiman az egyik kedvenc íróm, annak ellenére, hogy tavaly, szerintem sikeresen nem olvastam tőle semmit! A Szerencsére a tej, a megjelenéskor felkerült a várólistámra, és folyamatosan bombáztam a könyvtárat azzal, hogy vegye már meg!  De vagy nem lehetett éppen kapni, vagy volt fontosabb könyv a megvásárolandó listán, és így csak idén februárban (vagy márciusban), sikerült megvennie a könyvtárnak. A héten már állományba is került és én, mint bennfentes (muhahaha), első voltam, aki kikölcsönözhette. Igen, vannak dolgok, amikben előnyt élvezek, főleg, ha gyorsan tudok olvasni. (így került hozzám elsőként a Wayward Pines-trilógia első kötete is, két nap alatt ledaráltam, és most megrendelhettem a folytatást, mert az még nincs meg a könyvtárnak…) tehát, elsőként került a kezembe olvasási célzattal a könyv. Gondoltam rá, hogy ott helyben elolvasom, és haza sem hozom, mert hát nem egy vastag könyv, és teli van képekkel, de végül mégis inkább itthon, a kedvenc olvasós helyemen láttam neki (az ágyamba vackolva magamat).
 Megérte a várakozás, és megérte lecsapni rá. Gaiman hozza a formáját, ugyan kicsit gyerekesebbre véve a figurát. Ennek ellenére, ugyanolyan elvetemülten fura, és néhol beteg a történet, mint minden más könyvében. Főszerepben a tej!  - és az apuka!

 A bevezetőt elolvasva azt sajnáltam, hogy az a könyv, amiről beszél (ha valóban meg is jelent), Magyarországon nem jött ki, így nem tudom elolvasni (bár azt is el tudom képzelni, hogy nincs is ilyen könyv). Hogy azért kellett ezt a kötetet megírnia, hogy azért az apukák mégiscsak jó színben tűnjenek fel, hiszen nem csak teát isznak és újságot olvasnak, mint az a tévhitekben van, hanem igenis mindent megtesznek a porontyaikért. Például elmennek tejért!
 Csakhogy, hiába van a bolt a sarkon, tejért menni kifejezetten veszélyes, csak hogy pár veszélyforrást említsek a könyvből:

-UFO-k a távoli galaxisból, IKEA át- és berendezős hajlamokkal
-Kalózok a távoli múltban, gyilkos szándékkal
-Egy időutazó dinoszaurusz
-Sok lökött bennszülött egy lökött vulkánnal
-Pónik… a pónik viccesek
-Wampírok… na, jó a wampírok meg hülyék :D…

 Ismerjük hát be, hogy hiába van a sarkon a bolt, és alig tíz perc volna egy tejet venni (nem zsírmenteset!), az mégis órákig tart, ha csak ennyien tartanak fel, akkor is. Hiszen egy apának közben meg kell mentenie az univerzumot, amiben nagy szerepe van a TEJ-nek. Nagyobb, mint gondolnátok!
 Megjegyezném, hogy bár a vége sejthető, hogy csak mese, mégis a finálénál, fenn az űrben, azt hiszem ott kezdtem szakadni a röhögéstől. A könyv olvasása mellé TEJ-et ajánlok, de csak akkor ha szereted és van otthon!


Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5


Skottie Young az új kedvenc illusztrátorom! Azaz igazság, hogy elég sok kedvenc illusztrátorom kezd lenni, úgyhogy lassan listát kell írnom, hogy külföldi és magyar viszonylatban kiknek a rajzaiért vagyok oda. Örülök, hogy az ő általa illusztrált kötet került magyar kiadásba, bár ahogy elnéztem a másik illusztrátort, az ő képei sem rosszak. Külön örülök, hogy maradt az eredeti borító is. Azt nem tudom, hogy méretre is ekkora az eredeti, de nekem tetszett, hogy olyan kis aranyos az egész. Jó kézbe venni, jó lapozni. Tehát megvett kilóra a kiadvány :)

Fülszöveg:
Szerencsére egy apa pontosan tudja, mi a kötelessége, ha megtörténik a katasztrófa, azaz elfogy a tej, s így a gyerekek nem tudják mivel enni a reggeli kukoricapelyhet. Megacélozza magát, és megkísérli a lehetetlent: tejet hoz a boltból.
Szerencsére az apák leleményesek, és mindig akad egy segítőtársuk, így még az űrbéli idegenek, vérszomjas kalózok és egyéb kekeckedők sem tudják meghiúsítani a küldetésüket, közben pedig egyik kaland a másik sarkára tapos.
Szerencsére a tej tejhatalmúnak bizonyul.
Szerencsére Neil Gaiman fejéből ismét kipattant egy „eszelős” történet, amelyben szerepet játszik az időutazás és az időjárás, énekelnek a dinoszauruszok és durcáskodik egy isten, valamint bizonyítékot kapunk arra, hogy apa csak egy van.


Eredeti mű: Neil Gaiman: Fortunately, the Milk
Eredeti megjelenés éve: 2013
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 102
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9786155442834
Fordította: Pék Zoltán
Illusztrálta: Skottie Young
Ár: 2.980 Ft
Vélemények:

0 megjegyzés: