Júniusi új lakók

Mivel 30-a van, úgy hiszem, hogy most már lehet összegezni a Júniusi beszerzéseket, mert ebben a pár órában ha minden igaz már nem szerzek be semmit. A happolásaim nagy része is ideért,a az utolsó happolt könyvem holnap kerül átvételre, az majd Júliusi beszerzés lesz. Nos akkor nézzük is, mivel gazdagodtam a hónapban.

Kaptam: 1

Bíró Szabolcs: Ragnarök

Szirmocskától, csak úgy kaptam J Majd egyszer meghálálom :*

Recenziók száma: 10    

Andrew Cope: Mosómedvék akcióban 
Kalapos Éva: D.A.C. 2. – Rázós utakon

Sir Steve Stevenson: Agatha nyomoz – A legendás skótkirályi kard 
Irene Adler:Sherlock, Lupin és én – A skarlátvörös rózsa rejtélye

Kathy Reichs: Végzetes utazás

L. Molnár Edit: A sárga kanapé 

L. Molnár Edit: Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza és azözönvíz 

Joss Stirling: Stormés Stone

Csapody Kinga: Tesó lettem!

Kollár-Klemencz László: Felhős – Kistehén

A tíz könyvből, hatot olvastam már a hónapban, és négyet nem is igazán kértem… sőt ötöt nem kértem. A Kistehenest és a Mosómedvéset kaptam (csak úgy), az L. Molnár Edites könyvek meglepetések voltak, könyvhéten kaptam őket. A Végzetes utazás szintén ilyen meglepetés könyv volt a kezembe nyomták könyvhéten. Még nem jutottam az olvasásához, de nyárra be van ütemezve. Jelenleg amúgy 14 könyvet tervezek nyárra…idő…idő kell csak :D

Vásárolt könyvek száma: 3

Judyth A. McLeod: Legendás földek atlasza

Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája

Pintér Bence – Pintér Máté: A szivarhajó utolsó útja

Könyvhét volt! Ez az egyetlen mentségem. A három könyv összesen 2.000 ft. Volt, úgyhogy szerintem teljesen megérte, és úgy vélem ennyit igazán el lehet verni egy könyves eseményen. Több pénzem meg amúgy sem volt :D

Happolt könyvek: 10

Daniel Keyes: Érintés

Shayla Black – Lexi Blake: A rabul ejtett szűz

J. Lynn: Vetkőzik a tanú

Meg Cabot: Egy igazi amerikai lány

Szántai Zsolt (szerk.): A kőcsónak démona

Kiglics István: Japán

Zsolnai László (szerk.): Boldogság és gazdaság

Őszentsége a XIV. Dalai Láma: A tudat átalakítása

Pieter de Poortere: Guszti, a tehenek barátja

Pieter de Poortere: Guszti történelmet ír

Az utolsó előtti happolós összegzésem, mert jövő hónapban lesz még egy happolásom. A rukkolával úgy döntöttem, hogy végeztem, mert a postaköltség miatt nem igazán éri meg, no meg elszálltak a pontkérések egy-egy könyvnél. Úgyhogy úgy döntöttem ennyi volt. Ha kell valami kikölcsönzöm a könyvtárból vagy megveszem. Ahogy látszódik általában Ulpius-házas 18+-os könyveket happoltam, meg japános dolgokat. A  Guszti könyveket el is olvastam…aztán beraktam a könyvtárnak, hogy eladhatja, hogy azok milyen pocsék könyvek…és még én akartam elolvasni…már milyen régóta. Hát nesze…a semmire vártam ennyit :D

Születésnapi nyereményjáték 3. forduló

A negyedik forduló jövő héten hétfő-kedd körül várható :)

Szabályok:

1.Egyszerre kérem a megfejtéseket legkésőbb július 17-én, az utolsó bejegyzés július 14-én fog felkerülni, így még van három napod megfejteni őket.

2.Az alábbi email címre küld: st.metatron@gmail.com

3.Az email tárgya: Születésnapi nyereményjáték (ha nem ez lesz, akkor olyan mintha nem küldted volna el.)

4.Csak, ha minden borítót helyesen megfejtettél akkor kerülsz bele a kalapba. Segítségként, nem lesz olyan könyv amit nem olvastam, tehát az elvetemültek molyon bogarászhatnak ha nagyon nem menne, az olvasmánylistámba (csak úgy 1300 könyv van benne :D)

A nyeremények:

Jodi Picoult  - Sorsfordítók (az Athenaeum kiadó támogatásával)

Umberto Eco – A rózsa neve

Andrew Cope - Mosómedvék akcióban

Erin Jade Lange: Zsír

Mit tennél, ha 212 kilogrammot nyomnál 16 évesen. Az édesanyád még mindig babynek hívna (fiú létedre), és elhalmozna minden jóval. Az édesapád nem venne rólad tudomást. Az iskolában láthatatlan vagy, és előnyöket élvezel (rokkant parkoló), a súlyod miatt. Neten ismerkedsz, beszélgetsz a lánnyal akit szeretsz (vagy úgy véled szereted), de nem mered elmondani neki, milyen vagy a valóságban. Nos a könyv megmutat egy alternatívát erre a témára.

 Zsír, alapjában véve egy roppant idegesítő alak. Nos bár hála az égnek nem vagyok 212 kg, sőt fele annyi sem, de nádszál sem vagyok. El sem tudom képzelni, hogy lesz egy ember 212 kilogrammos, amikor már a 100 kg is ijesztő. Lelki szemeim előtt egy nagyon-nagyon-nagyon dagadt embert látok ha Zsírt próbálom elképzelni. Én már ott meglepődtem, hogy egyáltalán még tud mozogni, és néha olyasmiket csinál a könyvben amit már eleve nem tartok elképzelhetőnek. Vagy normálisnak, ekkora súlynál. Úgyhogy van pár kérdőjel bennem, a történettel kapcsolatban, hogy néha mintha az író elfelejtette volna, hogy Zsír éppen hány kiló.

 Hogy miért idegesítő Zsír? Először is azért, mert utálja a világot, mert a világ nem tökéletes. Utálja a világot és az embereket, mert nem úgy megy semmi sem, ahogy ő ezt elképzelte. Utálja az iskolát, utálja az apját, utál mindenkit, az anyján kívül. Megkeseredett, egy másik fogyi táboros fiú sikerének egyszerűen képtelen örülni. Mivel belső monológokat is olvashatunk a könyvben azt is láthatjuk, hogy Zsír nem igazán féltékeny, inkább csak egy beképzelt p*cs. Egy önbizalom hiányos, beképzelt ember.  Azt hittem, a két jelzőt nem lehet egy emberre használni, de tévedtem. Lehet. Zsír relatíve tehetséges, remekül szaxofonozik, és ha megismernék, akkor rájönnének, hogy teli van lehetőséggel a 212 kg alatt. Csakhogy önbizalomhiánya miatt, és a fejében lévő kép szerint „csak a zsírt látják, csak a  hájat, az embert nem aki vagyok” felfogás miatt, nem is próbálkozik azzal, hogy felhívja a figyelmet a saját ÉRTÉKEIRE, holott lenne mire. Beképzelt, akkor amikor képes elhinni, hogy vannak barátai, bár lehet csak naivitás az egész. Minden esetre eldob mindent az állítólagos barátai miatt, akik meg azt várják, hogy mikor zabálja már halálra magát.

 Én Zsírt nem tudtam megkedvelni, sem sajnálni, sem kiállni mellé, hogy hé, nincs gond. Ennek több oka volt. Az egyik, hogy már maga az ötlet, hogy meghirdetek egy saját honlapot amin az öngyilkosságomat reklámozom, elvetendő és gusztustalan dolog. Ettől még az is gusztustalan aki regisztrált oda és fogadásokat kötött, vagy bíztatta őt, de már maga az ötletnek sem szabadott volna megszületnie. Aztán még ott van az, hogy rögtön beilleszkedek a társadalomba, és én leszek a középpont. Persze mondhatnánk, hogy erről nem ő tehet…de részben ő tehet. Mindig erre vágyott, most megkapta, csak ne kapná néha az arcába, hogy „há mindjárt szilveszter és halálra zabálhatod magadat”. Mert megkapja! És bocsánat, de ő akarta! Másképpen senki maradt volna, így valaki lett…

 Az érem másik oldala: a diáktársak.

Komolyan nem volt egyetlen egy normális ember sem abban a rohadt iskolában? Én elhiszem, hogy Amerikában ennyire genyládák az emberek (lehet idehaza is, csak nekem nem voltak genyláda osztálytársaim). De senkinek nem jutott el a csökött agyáig, hogy „bameg, ez tényleg megöli majd magát” és viccből még hergelik is, hogy tuti megölje magát. Ugyanez jutott eszembe, amikor Zsír elmeséli, hogy kapta a Zsír csúfnevet. Komolyan…senki? Senkinek sem jut eszébe, hogy talán nem kellene ilyen kegyetlenséget csinálni egy másik kölyökkel? Senkiben nincs annyi emberség, hogy szóljon, hogy állj le? Elhiszem, hogy vannak barmok, akik tömegben nagyon erősek…de hol volt az aki megvédje? Aki azt mondja, álljatok le? Senki.

 Jeremy egy bunkó, egóista srác, aki élvezi, hogy megnyomoríthat mást, hogy látja szenvedni a másikat és ez teljesen kielégíti (feltehetően minden szempontból).

Anna: egy senki. Átlagos testtel, átlagos IQ-val, átlagos kis szürke egér, aki nem akar szürke egér lenni ebből adódóan próbál beilleszkedni, és eltűntetni a valódi énjét. Tehát plázap*csáskodik,hogy elfogadják. Hát nem tudom, ér ennyit az elfogadás, hogy feladd magadat? Neten ismerkedik, és egy fantomba szerelmes, azt állítja bárhogy is néz, ki szeretni fogja… amikor rájön, hogy mi a szitu… akkor meg úgy dönt, mégsem akarja szeretni így, mert nem így képzelte el (???????????). Utána meg még kever-kavar és szerintem ő sem teljesen tudja, mit akar.

Családi háttér: pocsék.

 Van egy anyuka, aki imádja a gyerekét. Mivel mással nem tudja boldoggá tenni, hát eteti. Ez nem gond… ha egy szál bél vagy…. 212 kilónál már hívhatjuk úgy is, hogy lassan megölöd a gyerekedet. Mert nem megoldás semmire sem az evés, az éhségen kívül. És tudom, hogy az anya csak jót akart, de nem érte el. 212 kiló nem lesz az ember egyik napról a másikra. Kell ott lennie valaminek, ami miatt ennyi. Hagyta enni, sőt etette… Emellett tény, jót akart. Látszik a könyvben is, hogy jót akar a fiának csak hát elég sokáig gondolkozott azon, hogy mi lenne a helyes.

Az apuka… 100 kg-felett nem vett már tudomást a fiáról. Mert kudarcnak élte meg a saját fia súlyát? Mert nem tudta elfogadni azt, hogy Zsír súlya, állapota, talán nem csak Zsír hibája (bár megjegyezném, azért 99%-ban Zsír tehet arról, hogy úgy néz ki ahogy). Az apára haragudtam, mert nem hiszem el, hogy vannak ilyen emberek. Akik saját fiúk szomorú sorsát végignézik, és még taposnak bele egyet, hogy nehogy véletlen jó legyen neki. Persze a könyv vége felé ez változik.

Felnőtt ismerősök: Professzor, doki, pszichológus:

A Professzor volt az egyetlen egy szereplő akit úgy ahogy kedvelni tudtam. Talán azért, mert ő tényleg ember számba vette Zsírt, ő a zsírréteg alá látott, és a tehetséget akarta megragadni. Ő emberként gondolkodott és emberként cselekedett. Szerintem ő volt, aki bemutatta, hogyan Kellene egy embernek viselkednie. Bár a vége felé, Szilveszter éjszakáján kicsit meginogtam…bár akkor is Zsír hibázott a prof csak jót akart.

Bean doki: szerintem, azaz ember nem százas! Vicces karakter, de nem tudok elképzelni egy orvost ennyire lazának. Nem tudom elképzelni, hogy ennyire szertelen és jókedve legyen amikor arról beszél, hogy 212 kiló az ember, és hát bármikor meghalhat. Nekem néha akkor is vidámnak tűnt, amikor nem szabadott volna vidámnak lennie.

A pszichológus: egy jelenetben van csak, pedig lehet, ha nem csak dokihoz, hanem lélekdokihoz is járatták volna Zsírt, kevésbé fajult volna el az egész. A végén volt, és rámutatott, hogy konkrétan mindenkit feljelenthetnének mert a fenyegetést (legyen az netes vagy sem) bünteti a törvény. És egy kövér srácot bátorítani az öngyilkosságban nem éppen hazafias és emberi cselekedet ugyebár…

Az internet árnyoldalai:

 A könyv remekül rámutat arra, hogy az internet nem csak a barátod. Több oldalát is bemutatja, és egyik sem pozitív oldal. Az anonim csetelés hátulütőit, és a spontán öngyilkosság meghirdetését. Előbbit feltehetően rengetegen használják, utóbbit remélem túl sokan nem. Buzdítani bárkit is öngyilkosságra… borzalmas, és ésszel fel nem érhető, hogy hogyan jut eszébe egyáltalán bárkinek is segítséget nyújtani ilyesmiben? Ami a netes ismerkedést illeti, Anna példája még szerencsés. Képzeld el, ha olyasvalakivel találkozol, aki kevésbé kedves és a NEM választ élőben nem tolerálja…. Stb.

 A könyv gyorsan haladós, tényleg peregnek a lapok, és sajnos talán korképnek is megfelel. Ilyenek a mai fiatalok? Biztosan vannak ilyenek is, de azért remélem, hogy ettől még távol vagyunk. Hogy mi a vége a könyvnek, olvasd el. Gondolkozz el. Az írónő eleve elég nyitottra hagyta a végét, talán, hogy több alternatíva maradjon, hogy gondolkozz, te hogy döntenél a helyében.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 3/5

Annyira jó a borító, és annyira jópofa az egész. És annyira nincs szerkesztője, hogy az már nekem fájt. A Meg szó példának okért tényleg nagyon bonyolult, mert minimum háromszor volt Mg….és nekem az MG, az akkor sem MEG, ha tudom, hogy az lenne…így zavaró. Ahogy zavaró az is, hogy néha majdnem teljesen rácsúszik az oldalszámozásra a szöveg! Azt nem szólom le,hogy ronda a papír amire nyomták, mert ez volt a legkevesebb hibája. Teli volt szemet szúró dolgokkal, ami néha megakasztott és az nem jó egy könyvnél :(

Állati kalandok

 Idén már nem nagyon akartam új sorozatba kezdeni. Ez általában amúgy nem úgy van, hogy akarok-e vagy sem, hanem amire van lehetőség. No meg, 21. Század, könyv szinte nem is jelenik meg, ha az minimum nem trilógia…vagy tetralógia, vagy egyéb. Tehát egy részes könyv már nem jelenik meg, vagy csak elvétve. (ami borzalmas, a pénztárcának, meg úgy az embereknek is. Mert olyan jó lenne egyszer olyan történetet olvasni, amit elkezdesz és még köteten belül lehetőleg véget is ér :D).

 Tehát nem akartam, új sorozatot kezdeni, de a Manó könyvek jóvoltából hozzájutottam a Mosómedvék akcióban című könyvhöz, a könyvtár jóvoltából meg a Szeleburdi szurikátákhoz. Sorozat, de kiadói sorozat, tehát igazándiból a stílus az ami adott, meg állatok vannak benne, de még az írók sem stimmelnek. Tehát nem lett volna muszáj olvasnom mind a kettőt, egymagukban is megállják a helyüket.

A Mosómedvék akcióban című könyvet olvastam először. Vicces, és szerintem jó a kezdő olvasóknak, akik valójában annyira nagyon nem szeretnek Még olvasni. Nagy betűs, teli képekkel. Fordulatos és nagyon gyorsan lehet benne haladni. Amellett, hogy folyamatosan vicces helyzetet kelt(néha kicsit erőltetve), azért van mondanivalója is, és relatíve üzenete is, ami pozitív és nem várt fordulat volt a könyvnél. Az elején nagyon tetszett, aztán egy kicsit elkezdett laposodni (nem vagyok célközönség), de a végén amikor mondanivalója is lett, és nem csak olyan, hogy „szeresd a mosómedvéket” vagy, hogy „ne vadássz rájuk”, hanem összetartozásról, megbocsátásról, kiállás a másikért, és persze arról is, hogy álmodozhatsz, de nézz körül előtte. Lehet, hogy szép amire vágysz, de valójában sokkal több dolgod van már eleve mint amire egyáltalán vágynod kellene. Tehát vedd észre, hogy nem mindig kell bedőlni a mázos és csilivili képeknek.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

 A Szeleburdi szurikáták, hasonló érzéseket keltett bennem. Tehát, hogy alapjáraton ez egy nagyon vicces könyv akar lenni, csak néha átcsúszik a poén-poén hátán sávba, amit meg jelenleg (lehet hangulat kellett volna hozzá, vagy a két könyv között valami mást olvasni), kicsit sok volt. Itt is viszont megvolt a maga mondanivalója a történetnek, és én ennek nagyon örülök. Itt is az összetartás, a nevelés, a testvéri és családi szeretet, az új világ felfedezése és az egymás megóvása volt a cél. Persze happy enddel, mint úgy általában a gyerekkönyveknél szokás.

 Olvasás gyakorlásnak nagyon jó, a folyamatos fejezetre bontás ezt kifejezetten segíti. Nagy betűs, aranyos képekkel teletűzdelt könyvecske. Remélem a kiadói sorozat nem csak két könyvből fog állni, mert van még pár állat, amiről szívesen olvasnék hasonló történeteket. Csak nem egymás után, úgy már kicsit sok :D

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

A borítók szerintem teljes mértékben illenek a történetek hangulatához, ahhoz, hogy melyik korosztálynak szánták őket. A rajzok ugyan néha nem tetszettek, de megkérdőjelezhetetlenül magához a könyvhöz illettek.

Születésnapi nyereményjáték 2. forduló

És akkor íme a következő három kép, legközelebb jövő héten jelentkezem a játék folytatásával :)

Szabályok:

1.Egyszerre kérem a megfejtéseket legkésőbb július 17-én, az utolsó bejegyzés július 14-én fog felkerülni, így még van három napod megfejteni őket.

2.Az alábbi email címre küld: st.metatron@gmail.com

3.Az email tárgya: Születésnapi nyereményjáték (ha nem ez lesz, akkor olyan mintha nem küldted volna el.)

4.Csak, ha minden borítót helyesen megfejtettél akkor kerülsz bele a kalapba. Segítségként, nem lesz olyan könyv amit nem olvastam, tehát az elvetemültek molyon bogarászhatnak ha nagyon nem menne, az olvasmánylistámba (csak úgy 1300 könyv van benne :D)

A nyeremények:

Jodi Picoult  - Sorsfordítók (az Athenaeum kiadó támogatásával)

Umberto Eco – A rózsa neve

Andrew Cope - Mosómedvék akcióban

Születésnapi nyereményjáték 1.

 Kevesebb mint egy hónap múlva blogom immár 3 éves korba lép. Ennek örömére úgy döntöttem, hogy három könyvet fogok kisorsolni, azok között akik játszanak velem. Hetente (hogy melyik nap, az kérdéses), felkerül egy poszt, három-három borítókból kivágott részletekkel. Ezeket kell megfejteni, hogy mely könyvek borítójából származhatnak, és július 17-én legkésőbb elküldeni nekem emailbe az egész  listát, számozottan, hogy 1-es , 2-es x-es borító ez és ez. Tehát én 17-én lezárom a játékot, 21-én sorsolok a helyes beküldők közül három szerencsést. Aki 1-1 könyvvel gazdagabb lesz, amit postán el is küldök és 21-én posztolom is, hogy kik voltak a nyertesek.

Szabályok:

1.Egyszerre kérem a megfejtéseket legkésőbb július 17-én, az utolsó bejegyzés július 14-én fog felkerülni, így még van három napod megfejteni őket.

2.Az alábbi email címre küld: st.metatron@gmail.com

3.Az email tárgya: Születésnapi nyereményjáték (ha nem ez lesz, akkor olyan mintha nem küldted volna el.)

4.Csak, ha minden borítót helyesen megfejtettél akkor kerülsz bele a kalapba. Segítségként, nem lesz olyan könyv amit nem olvastam, tehát az elvetemültek molyon bogarászhatnak ha nagyon nem menne, az olvasmánylistámba (csak úgy 1300 könyv van benne :D)

A nyeremények:

Jodi Picoult  - Sorsfordítók (az Athenaeum kiadó támogatásával)

Umberto Eco – A rózsa neve

Andrew Cope - Mosómedvék akcióban

És akkor az első három borító részlet:

                                1.

2.

3.

L. Molnár Edit : A sárga kanapé

 Vannak olyan dolgok, amiket nem kerülhet ki ez a könyv. Méghozzá, hogy a Szent Johanna Gimihez, és a D.A.C.-hoz hasonlítsák. Pedig nem kellene, de a korosztály miatt akinek íródtak, és ahogy íródtak azonos. Az SZJG volt először, gimnazista, olvasást imádó, önbizalom hiányos, és stréber leány rögös útját járta be, főleg osztály orientált nézőpontból. Úgyhogy, egy átlagos magángimnáziumi osztályt láthattunk megelevenedni (már amennyire van ilyen fura osztály egyáltalán). A D.A.C.-ban már eltolódtak a dolgok, nem konkrétan az iskola volt a fontos, hanem, hogy egy 16 éves lány hogy éli meg élete szerelmét, barátnője problémáját, hogy akar segíteni neki, hogy akar a világban helytállni, szülő, testvérrel való kapcsolatában. Bár az SZJG-ben sem volt ideális a családi háttér (x. kötetben már), de a D.A.C. eleve egy elfoglalt apa, és anya nélküli családmodellt adott.

 És akkor jöjjön a Sárga kanapé! Marad a korosztály, tehát 16 éves főhősnő, aki szeret olvasni (bárcsak sok 16 évest ismernék, akik szeretnek olvasni… de sajna nem ismerek sok ilyet L), jó tanuló (ez mindegyik sorozatnál adott amúgy, egyikben sem alulművelt a főhősnő), de itt már kiléptünk az iskola határai alól. Említi, néha az iskolát, és néha színtere is a történéseknek, de a fő hangsúly nem az iskolai életen van. Hanem a magánéleten, a barátnő, legjobb barátnő, pasizás témakörön. Összességében, ha meg akarnám ismerni a mai tinédzser réteget, akkor adott nekem három írónő (Leiner Laura, Kalapos Éva, L. Molnár Edit), három nézőpont, ami nagyjából teljesen lefedi az élet minden területét. Még, ha kicsit túlidealizálva is. Amúgy a leg optimistább Leiner Laura, ott kevés a nagyon mocsok karakter akit úgy istenesen kupán vágnál. Kalapos Éva, nem a karakterekre építette a felvetett problémákat, hanem helyzetekre. Nem volt, emlékeim szerint egy konkrét karakter, sem akit megütöttem volna (lehet újra kéne olvasnom…). Míg L. Molnár Edit, ad egy nagyon –nagyon utálható karaktert. De komolyan, annyira utáltam szegénykét, hogyha ismerném, már kevésbé érezné magát jól. Amúgy van egy női és egy férfi görény karakterünk is, csak a női elég tipikus. Ha jól emlékszem mind a három említett műben van egy ilyen plázap*csa, akit az tesz boldoggá, hogy más lelkébe taposhat, vagy megfúrhatja őket hátulról, vagy fejbe dobhatja őket egy labdával. Tehát szeret tiporni, képletesen és a valóságban is. Lekopogom, nem rémlik, hogy lett volna valaha is közelebbi ismerőseim között ennyire szőke liba (bocs a szőkéktől!) A másik görény karakter viszont sokkal alattomosabb. Én értettem, hogy mit akar, a miértre nem tudtam választ találni, és arra, hogy hogyhogy nem lát át ezen az egészen szinte senki? Aki meg tud róla, miért nem világosítja fel azt akivel éppen „jár”, hogy basszus, ezt be fogod szívni. (feltehetően azért, mert nagyon szerelmes embernek jártathatod a szádat, úgysem hallgat rád).

 Brigi karakterével az volt a bajom, hogy egyszerűen nem értem a gondolkodásmódját. Sántítanak az érvei, hogy miért nem mondja el, amit tud (mert szerelmes pff), tehát őt nehezen értettem meg…és elfogadni nem is fogadom el, a magyarázatát. Bérci meg nem túl sok vizet zavar, de aranyos, ő testesíti meg a pozitív oldalt, a minden tökéletes párral együtt.

 A nagyi! Ő valami frenetikusan nagy arc. Amúgy a kedvenc karakterem lett, a laza felfogásával és laza dumájával. Ilyen nagymamának csak örülni lehet. Ő az aki képviseli az idősebb generációt is és vele lesz háromgenerációs a történet. A nyugdíjas otthonban élő (él és virul, és nem tengődik, mint azt sokan képzelik), nagymama. A tanár szülők, akik kiveséznek mindent (főleg anyuka, apuka az úgy érzésem szerint csak elvolt :D), és Kisó a mai fiatalokat képviseli. Nem mindig tökéletes egyensúlyban, de azért a három generáció él, ha nem is egymással, de egymás mellett.

 És végre, egy olyan karakter (Kisó), aki nem tökéletes, és nem bénaságfaktoros. Mert Kisó, egyszerűen egy átlagos lány. Tény, hogy többet olvas, az átlagnál, és horror film rajongó (hogy lehet a horrort szeretni???), de mégsem az a szende kislány típus. Iszik, de mértékkel, tanul…mértékkel, bár jó tanuló, de nem kitűnő és igazándiból nem éreztem azt, hogy célja volna a nagy tanulás. Inkább csak, úgy tekint rá, hogy „amíg jól tanulok, azt csinálok amit akarok”, tehát adott átlag alá nem megy, hogy békén hagyják a szülei! Eljár bulizni, és randizik is, mint a normális tinik, szakít, randizik, szakít…stb. megtalálja az igazit…kétszer is…ezt nem folytatom, olvassátok el és megtudjátok.

A sárga kanapé, mint helyszín: többször szerepel a kanapé a történetben. Egyszer, megérkezik…és elázik, aztán randik helyszíne, és valami több helyszínének szánták…

  Amúgy az első könyv, amiben társasoznak, és ezt nem érzik égőnek. Nekem miért nincs olyan baráti köröm aki szeret társasozni??? Én ezt a Varázsfazekat is kipróbálnám, biztos tök jó móka….. A másik amihez kedvet kaptam, az a geoláda keresés, mert úgy tűnt, hogy az is egy jó elfoglaltság…

Belbecs: 5/5

Összesítve, a könyv remek olvasmány, nagyon jók a karakterek, bár nem mindenkit ismerünk meg kellően, ahhoz, hogy véleményt tudjunk róluk alkotni. Vannak szerethető és utálható karakterek. Vannak problémák, örömök és szomorúságok. Szerelem, abból több is van! Van egy kis Magyarországi kultúrmorzsa (Busójárás, Pécs látványosságai, geo ládakeresés stb.). Barátságok, viták és problémák. Vannak bulik, és szavalóversenyek. Így, hogy olvastam a másik két sorozatból is, azt tudom mondani, hogy remek könyv. Mert a kör bezárul, nincs olyan élethelyzet, témakör amit egy kicsit ne érintett volna az egyik vagy a másik kötet. Azt kell javasolnom, hogy akit érdekel a hazai tinédzserek élete, az mind a három kötetet (sorozatot) olvassa, mert együtt kap egy olyan lefedettséget, ami kell, hogy tisztában legyünk a korosztály sajátosságaival. Még, ha kissé néha túl pozitív elképzelései is vannak az írónőknek.

 Külcsín: 4/5

 Tagadhatatlanul illik a könyv hangulatához, de nekem kicsit túl zsúfolt és tiritarka volt. A fiatalabbaknak amúgy biztos tetszik ez a minden oldalon szín és képek kavalkádja, de nekem kicsit sok volt. Ettől eltekintve a kötettel semmi gond nincsen. Nincsen elgépelés (vagy nekem nem tűnt fel), néha fura volt a tördelés, de nem feltűnően. A betűtípus tetszett, mert olyan kézírásos, de mégis olvasható rendesen. Kemény táblás, és cérnafűzött, tehát jó kis tartós kiadvány!

Fülszöveg:

Kisó lassan 16 éves. Néha randizik, de nem különösebben izgatja a dolog. Egészen addig, amíg fel nem bukkan a színen a szomszéd srác. Illetve srácok. Hiszen egy testvérpár költözik a szomszéd házba. Kisó szerelmes lesz. Nagyon. Kristófba, az idősebb zöld szeműbe. Ő a nagy szerelem, az igazi, az ELSŐ. Legalábbis úgy tűnik.

Aztán…

Egy pénteken naplót kezd írni.

Ezt a naplót tartod most a kezedben.

Fél év történéseit.

Manótól a tündérekig, avagy Csika manótól, Kiváncsi-Kósza Annabella Lujzáig

Még tavaly írtam L. Molnár Edit két mesekönyvéről (Mese a kislányról, aki nem akart felnőni, Mese akisfiúról, aki mindig mindent félbehagyott), amiket nagyon-nagyon szerettem. Azt kell mondanom, hogy az ott írtak mai is igazak, az írónő fejlődik, méghozzá roham léptekben. Kiadóváltás történt ugyan, mert az előző könyveit még a Ciceró gondozta, most már a Pongrác írói gárdáját erősíti.

 Fejlődött az írói stílusa, és a mesék hossza, bár maga a Csika manó otthonra lel, még kisebb mesék összességéből összeállított történet, de már sokkalta önállóbb, mint a gyűjteményes kiadások voltak előtte. És ez is tovább fejlődött, ugyanis a Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza, és az özönvíz már konkrétan egy mese, kevésbé tagolható mint Csika manó.  De ezt egy kicsit kifejtem.

 A Csika manó otthonra lel, egy manó története ugyan, de jól követhető a vándorlása útja, ahogy otthont keres és végül talál is. Viszont sok kis történetre szabdalva a próbákkal, a megoldásokkal, a varázstárgyakkal stb. Mesei hármassal (három varázstárgy, három próba, három megoldás), tündérekkel, koboldokkal és manókkal persze.

 Míg a Kíváncsi – Kósza Annabella Lujza, és az özönvíz már más koncepció. Persze itt is vannak visszatérő szereplők, akik körforgásban folyamatosan visszatérnek. Lujzán kívül, Zille (tündér), Kalmári-Nagyorrú Kazimír (boltos), és az egerek. Ők folyamatosan feltűnnek, ahogy halad előre a történet. Lujza ennivalót keres, Zille sír és nem tudja abbahagyni, mert egyesek eltulajdonítottak tőle valamit amit nem kellett volna, Kazimír…nos ő nem mozog teljesen százon ez már biztos, és az egerek akik aztán folyamatosan szereplők, hol válldíszek, hol útbaigazítók, hol…nos hol egerek, csak simán.

 Kazimír volt az a szereplő, akin folyamatosan nevettem, mert annyira elképzelhetetlenül fura. Tipikus karakter amúgy, tehát kell a mesékbe egy ilyen is, mégis elég humorosan tálalva, a hiszékeny, mogorva és nem túl okos boltost, aki véletlen sem segítene a főhősnek, amikor segít az is véletlen csak, és nem tervezett. Az egerek remek mellékszereplők, mindig ott vannak, és azt csinálják, amit kell, ők a támogatók. Zille, meg szegény a baj forrása, bár a bajt Lujza okozza… csak nem tud róla.

 A történet gyorsan halad, pár megállóval (ennivaló keresés), pergő és vicces. Lujza nem az a tipikus tündér akiket én ismerek más történetekből. Mert, hát azért a reggelije nem semmi :D

„Tündérhez méltóan kolbászos rántottát evett, szalonnával meg csípős paprikával, és megivott hozzá három bögre kakaót szívószállal.”

Amit nem nagyon értettem, hogy van szárnya, végtére is tündér. Miért nem repült soha? Egy lábosban hajókázott ide-oda és látogatott meg ismeretlen helyeket, de miért nem repült? Nem lett volna sokkal egyszerűbb (legalábbis míg el nem fárad), vagy lehet éhes volt, és éhesen a repülés sem megy, nem csak az éneklés és táncolás, és gondolkodás?

 Az írónő fejlődik, és remélem, még sok könyve kerül kiadásra, mert jópofák, viccesek és szerintem a gyerekek is élvezik az olvasást. 4-6 éves kortól ajánlja a kiadó (ha jól értelmezem a hátulján a köröket), egészen 99 korig. 27 évesen teljesen élvezhető kis mesécske, sajna túl rövid, és hamar vége van….no de reméljük, lesznek még történetek, amiket elmesél nekünk.

Belbecs Csika manó: 5/5

Belbecs Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza: 5/5

A borító készítés fejlődött. A Csika manónál, nagy bánatom volt, hogy ha levesszük a védőborítót akkor van egy nagy  aranyozott borító, se cím, se semmi, a gerincen sem, és sehol sem. Könyvtári példánynál ez nem túl előnyös, mert sajna a védőborító az első ami megsemmisül, eltűnik, elszakad. Nos Lujza történeténél már nincs védőborító, a borítót szépen rányomták, jó élénk színes képpel (nekem nagyon bejön), a gerincen is olvasható a szerző-cím páros, tehát a polcra berakva is láthatom melyik könyv az (bár elég egyedi a mérete, úgyhogy nem igazán van mivel összevernem), és van a gerincen egy vízcsepp, nem jöttem rá, hogy ez azt jelenti, első rész, vagy az özönvízre utal…hmmm…

Belső illusztrációkat figyelve…két teljesen különböző illusztrátor, stílus és hangulat. Míg a Csika manó, néha kicsit borús volt, néha kicsit ijesztő, de nagyon kidolgozott. Addig Lujza rengeteg vidám színnel, és formával van megáldva. Feltehetően ezért sokkal szimpatikusabb lesz a kisgyerekes anyukák körében. Nekem nem mindig tetszenek ezek a nagyon színes dolgok, és itt is azt mondom, a történethez illenek, és szépek a maguk nemében, de nem az én stílusom. Zillét szegényt folyamatosan fiúnak néztem, pedig leány…

 Ami nem tetszett a kiadásokban… félbehagyott mondatok. Megy a mondat…és egy egy oldalas kép…utána folytatódik. Tehát erre azért figyelnék, hogy legalább legyen a mondatnak vége, még a kép előtt, mert nincs pocsékabb úgy olvasni, hogy „Van lila kalapja,” *egy oldalas kép* „ruhája, cipellője…”, mert megakad az olvasás. Vagy azért, mert nézegeted a képet, vagy, mert tovább lapozol, de akkor a képet nem tudod rendesen megnézni, csak ha aztán visszalapozol…

Külcsín Csika manó: 3/5

Külcsín Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza: 4/5

Nos, az miként megy az írónőnek az ifjúsági naplóregény írás, hamarosan kiderül. Ma kezdtem el A sárga kanapét, és a felét...több mint a felét már bekebeleztem, úgyhogy hamarosan arról is írok. Más mint a mesék (természetesen), de úgy hiszem néha kell a változatosság is :)

Csapody Kinga: Tesó lettem!

Köszönet a könyvért, a Manó könyvek kiadónak, a dedikálásért meg Csapody Kingának ;)

 Ez valami nagyon cuki!

Két okból olvastam ezt a könyvet. Ismerem az írónőt, és szeretem az illusztrátort. A második pont amúgy éppen elég ahhoz, hogy majdnem maximális legyen a külcsín pontszáma.  De csak majdnem, ugyanis néha gondjaim voltak a kistesó-nagytesó képekkel. Csak mert, a kislány teljesen természetes módon öregedett, de a tesójáról volt olyan kép, amin ugyanakkorának és ugyanannyi idősnek tűnik mint a tesója, ami ugyebár elég nonszensz dolog. De ezen kívül a külcsínnel nincsen gondom, jól tagoltak a szövegek, nincs túl sok egy oldalon sem, a szöveget kellő mód alátámassza, vagy éppenséggel megerősíti. Pásztohy Panka tökéletes gyermekkönyv illusztrátor, a rajzai illenek a témához és nagyon-nagyon aranyosak.

Külcsín: 4/5

 Leszögezném, mielőtt bárki vitatkozni szeretne velem. Nem vagyok szülő! Nincsen kisebb testvérem (csak két bátyám), nem vagyok a célközönség. Minden amit írni fogok, nem abból adódik, hogy hozzáértő volnék, vagy a megcélzott réteg tagja volnék. Egyszerű 27 (hamarosan 28) éves olvasó vagyok, egy kis gyermeklelkűséggel, és nyitottan az új dolgok felé.

 Szeretem a mesekönyveket, de ezt nem teljesen tudom berakni a mesék közé, mert nem konkrétan egy történet, amit elmesél, inkább tanácsok, amit egy nagytesó követhet (ha akar), ahogy cseperedik a kistesója. Születés előttől egészen az iskolakezdésig halad a történet, úgy kb. 48 oldalon keresztül. Tehát nem egy hosszú könyv, én el tudtam volna képzelni ezt egy kicsit bővebben, pár ötlettel még, vagy mesébe szőni a dolgokat, de így sem volt rossz.

 A tanácsok jól érthetőek, egy kisgyerek számára is, a könyv kormeghatározása 3+ éves kortól ajánlás, hát nem tudom. Azaz igazság, kellene az ismeretségi körömben egy hároméves és akkor úgy körülbelül tudnám saccolni, hogy mit értene meg belőle, én 5-6 éves korra tippelem azt, hogy szülővel felolvasva ezt igazán értelmezni és élvezni tudja.

 És a fő hangsúly nem a leírtakon van! Csapody Kinga, ad egy segítséget, felvet ötleteket, felvet szituációkat, de semmit sem kőbe vésve. Szerintem amúgy kifejezetten felolvasós könyv, egy értelmes anyával, apával, aki elmagyaráz mindent. Aki tovább költi a tanácsokat, belesző egy-egy családi sajátosságot, és rávilágít arra, hogy mennyire jó egy kistestvér, mennyire más vele az élet. Főleg mert a 48 oldal, úgy 7 évet felölel, tehát nem egy szusszra olvasós, hogy „nesze tessék, mindjárt megszületik és hopp, már a suliba jár”, tehát ez nem egy estés, lapozgatás, hanem hosszú évekig elő-elő vehető könyv.

 Ami nem tetszett: az alcíme. Sajnálom! De nekem, ez a „avagy miért és mire jó egy kistesó”, körülbelül azt sugallja, hogy „mi hasznod van abból, hogy van egy kistesód”, egy tesó nem haszonmérésről szól. És ugyanez a bajom volt, pár mondatnál, amiből valami miatt ez érződött, hogy „de jó, hogy van…mert”, és ez néha kicsit erős volt, hála az égnek nem túl sokszor volt ez az érzésem. Általában ugyanis magát a kistesó létét mutatja be, és hogy milyen jó, hogy ketten vagytok, és nem a kihasználás felé megy (burkoltan, és kevésbé burkoltan, feltehetően nem szándékosan).

 Mindenképpen ÉN hasznosnak tartom a könyvet, de csak úgy, ha van egy szülő, aki magyaráz közben, és mesésen-játékosan kezeli a dolgokat. Ha a gyerek saját magának olvassa, arra nem kifejezetten jó, mert furán fog néha nézni, bár a tanácsokat feltehetően egy 6-7-8-9 éves már megérti. De sokkal jobb ez szülővel.

Alternatív illusztráció
itt még változtak a nemek, a
történetben viszont már adott a
fiú-lány megoszlás.
Pedig szerintem így jobb lett volna

Belbecs: 4/5

 Szívesen olvasnék még az írónőtől, ahogy láttam, van egy novellás(?) kötete is, remélem egyszer majd az is szembe jön velem. De több ilyen kedves, hasznos könyv is világot láthatna ;)

Fülszöveg:

Tesó lettél, és ez nagyon jó dolog! Ezentúl mindig lesz kivel játszanod, és megtanítanod a kistesódat mindenre, amit te már tudsz. Közben megfigyelheted, hogyan növekszik a kisbaba, és segíthetsz anyának és apának, mert nélküled úgyse győznék a sok tennivalót.

 A könyv a testvérré válás örömeiről szól, a nagytestvér fontosságát hangsúlyozva. A közös olvasás és Pásztohy Panka gyönyörű illusztrációinak nézegetése közben könnyebben indul el a dialógus szülő és gyermeke között arról, hogy miért is jó tesónak lenni.

(a fülszöveg legépelése után rájöttem, hogy igazándiból ott is leírják, hogy ez inkább közös olvasásra való :D)

Sir Steve Stevenson: A legendás skót királyi kard (Agatha nyomoz 3.)

Köszönet a könyvért a Manó könyvek Kiadónak!

A krimire nevelést nem lehet elég korán kezdeni? Agatháról amúgy nekem mindig Agatha Christie jut eszembe, és már kezdésnek is hozzá társítottam a dolgokat, pedig feltehetően a név csak amolyan direkt utalás (vagy még az sem, csak nekem áll így össze a kép). Tehát, az Agatha nyomoz sorozat, relatíve a 8 évesektől kezdődően enyhén irányít a krimik világa felé, gyermekfejjel felfogható, rejtélyes nyomozások a világ minden táján. Az első részben Egyiptomba kalauzolt el Agatha és Larry, majd Indiába utaztak a következő bűntény felgöngyölítése céljából, és most, a harmadik részben szinte hazai pályán Skóciában kell boldogulniuk, és ahogy néztem a negyedik részben Franciaország lesz az úti cél!

 Agatha, egy 12 éves fiatal lány, őrülten jó memóriával, és gyorsan forgó aggyal, és logikával. Krimi írónőnek készül, és így szívesen segít a pancser unokatestvérének Larrynek aki viszont elméletileg jó detektív. Nem tudom szegénnyel mi lesz majd az éles nagy-nagy vizsgán, mert, ha nem lesz ott Agatha akkor úgy megbukik, hogy az fájdalmas lesz, ha meg ott lesz és végül detektív lesz, akkor Agatha nélkül sosem nyomozhat, mert nem túl tehetséges a „szakmájában”, és akkor még finoman fogalmaztam. Larry pancser, és Agatha visz mindent a hátán, holott ő igazándiból csak a kaland kedvéért megy mindenfelé.

 Mr. Kent, és Watson állandó szereplők a sorozatban, és nem túl sok szerepük van általában. Mr. Kent az erő, Watson, nos, ő meg egy macska, úgyhogy általában vagy láb alatt van, vagy bizonyítékokkal sétál fel-alá. Őket amúgy kifejezetten kedvelem, annak ellenére, hogy mellékszereplők.  A csapathoz most betársult Godfrey nagypapa is, akinél a gyerekek nyaralnak, illetve aki hőlégballonokkal foglalkozik. Elsőre amúgy nekem szimpatikus az öreg!

 Az a durva az egész sorozatban, hogy egyre összetettebbek a bűnesetek, már a második résznél is eltartott egy ideig kitalálnom, hogy ki a bűnös, de itt belefutottam abba amibe Larry és tökéletesen tévúton haladtam egy jó ideig, persze utána már, amikor Agatha vázolta a „gyanús körülményeket”, és a teóriáját a homlokomra csaptam, hogy „basszus, hát pont az nem tűnt fel, ami úgy konkrétan az arcod előtt van”. Lehet több krimit kéne olvasnom, mert ha egy 8 éveseknek szánt krimin is elvérzek majdnem a végéig, akkor mi lesz velem egy Agatha Christie kötet olvasásakor? Nem is akarok belegondolni… mennyire nem olvasok a műfajban, koromnak írott könyveket.

 Nem akarom elmesélni a történetet, mert ez nem is feladatom, meg, ha elmesélem, hogy ki a tettes akkor elrontom az olvasásélményt, tehát nem mondok semmit a végéről, ellenben pár dologról igen. Tetszik Skócia, ahogy bemutatták, ahogy utaltak a nevezetességekre és, hogy információkat tudtunk meg, még ha nem is mélyrehatóan, de figyelemfelkeltésnek teljesen jó, aki akar, utána néz az említett helyeknek. Tetszett, hogy olyan alaposan összeszedetten nyomoz Agatha, és idegesít Larry bénázása, de legalább elég hamar lehűtötte őt Agatha. Ami nem a történethez tartozik, bár azért ide köthető. Tetszik a kötet végén lévő szószedet! Bár nekem nem ad friss információt, mert egy időben nagyon oda voltam Skóciáért, de egy kezdő olvasónak, vagy a témában nem járatos szülőnek rengeteget segíthet, még az internet világában is!

Belbecs: 5/5

A könyv kivitelezéséről igazándiból azt tudom mondani, amit a másik két résznél is mondtam már. Olvasás tanuláskor teljesen ideális, nagy betűkkel nyomtatott, jól olvashatóak, néhol megszakítva a történet egy-egy szép illusztrációval. Fejezetbontást tekintve 5-10 oldalanként kezdődik egy –egy új fejezet, így ha megunná(elfáradna), aki olvassa, akkor meg lehet állni. Vagy ki lehet találni úgy, hogy két fejezet/nap. Mert olvasás gyakorlásnak, amikor még csak ismerkedsz a betűkkel, a sok olvasás egyszerre lehet fárasztó, és lehet kedv romboló, akkor is, ha az amit olvasol izgalmas. Biztos voltak, ilyen könyvek az én gyerekkoromba is, csak nem jutottak el hozzám meg gyerekként utáltam is olvasni, most pótolom…. Ahogy minden részben itt is van egy szereplő tablónk és van egy térképünk Nagy-Britanniáról, bekarikázva, hogy éppenséggel hol zajlik a történet. És még mindig imádom ezt a fajta borítót, szerintem menő. Amúgy a borítót átvették az eredetiből, és szép egységesek a kiadások.

Külcsín: 5/5

Fülszöveg:

A festői szépségű Dunnottar várában őrzik Robert Bruce skót király nevezetes kardját. A felbecsülhetetlen értékű történelmi kincset most mutatják meg először a nagyközönségnek,, ám a megnyitóünnepségen a vendégek titokzatos álomba merülnek. mire felébrednek, a kardnak már csak hűlt helyét találják.

 Ezúttal is a Mistery unokatestvérekre vár a feladat, hogy megoldják a titokzatos rejtélyt. Goldfrey nagypapa hőlégballonjával gyorsan odaérnek a várba, és belevetik magukat a nyomozásba. Az ifjú detektíveket most is elkíséri Mr. kent, a komornyik, és Watson, a hófehér szibériai macska.

A nyomozások folytatódnak
Titokzatos bűntény az Eiffel-toronynál címmel.

2014. könyvhét, ahogy én láttam

 Három éve „járok” könyvhétre, és mindig új élményekkel gazdagodok. Beismerem most tényleg csak nézelődni mentem…mert nincs keretem könyvekre, ennek ellenére könyvekkel gazdagon tértem haza, még ha venni csak hármat vettem is, de kezdjük az elején!

 Egy kedves moly megkért, hogy vigyek fel két könyvet Dunaújvárosból Budapestre, ő kijönne érte a fesztiválra, és így legalább nem kell postaköltséget fizetni. Amúgy szívesen vállalok fuvart, ha előre szólnak, mert én is örülök, ha egy-egy csomagot nem kell feladnom és spórolhatok. Tehát két könyv alapjáraton bekerült a táskámba. Mellé került L. Molnár Edit könyve (Mese a kisfiúról, aki mindig mindent félbehagyott ), amit dedikáltatni szerettem volna a szerzővel, bár kicsit félve, hogy Pongrác kiadónál dedikál én meg odamegyek egy Cicerónál kiadott könyvvel (tökéletesen feleslegesen izgultam emiatt), és volt nálam egy Valente könyv amit @Vöri vett meg. körülbelül az ő tőle kapott pénz (1500Ft) volt költésre szánva…500 Ft-vel léptem túl. Illetve volt egy könyv amit @Szirmocskának vittem, csak úgy, bár tegnap már nem válaszolt, hogy érdekli-e úgyhogy remélem érdekli :D

 És akkor, a mi történt fenn! Megbeszélt találkozóm csak Csapody Kingával volt, oda ígérkeztem könyv felvétel miatt is, meg mert rég láttuk egymást, és próbáltam a beszélgetésre visszaérni (kisebb-nagyobb sikerrel), illetve L. Molnár Edit dedikálás  volt még ami érdekelt (persze, hogy az egyik fél háromkor kezdődött a másik háromkor, így próbáljam végighallgatni!!), illetve a Fumaxosoknak mondtam, hogy feltehetően beköszönök majd!

 Örülten jó élmény, ha az embernek örülnek, hogy látják! Olyan emberek akikkel csak emailen tartja a kapcsolatot, vagy mint Kinga, akivel tavaly találkoztam először, aztán meg idén harmadszor (tavaly, könyvhét, könyvfeszt is összefutós volt). És annyira jó, amikor felismer és rám mosolyog, és én tök boldog vagyok, hogy látom idén is, és találkozunk, mert egy rendkívül pozitív és vidám nőnek ismertem meg, aki levelezésben is nagyon kedves velem. Kaptam az új könyvéből (Tesó lettem) (dedikálva ^.^ ), meg kaptam Storm és Stonet, meg majd kapok Pedró, a tűzoltókocsit is, azt valahogy nem találtuk meg! A beszélgetésbe sajna csak belehallgatni tudtam, mert róttuk a köröket, néztük a pavilonokat a kolléganőmmel és mire visszaértünk már ment, aztán már mennem kellett a dedikálásra, eh, pedig biztos jó volt !

L. Molnár Edit dedikálás. Előttem egy fiatalemberrel beszélgetett (aki szintén blogol), ezért kivártam a soromat (mert nem fogok sietni, nyugodtan beszélgessenek), aztán vázoltam, hogy hát, Cicerós könyvem van, és remélem hogy azért azt is alá írja majd, és mondtam, hogy tőle kaptam dedikált könyvet a sorozat első részéből. És az a felismerés az arcán, hogy akkor a „Bálint tesója vagy” én meg bólogattam, hogy igen a Bálint tesója vagyok, és nagyon elolvasnám a mostani könyveit is, meg olvastam a Csika manó otthonra lel című könyvét is, csak arról nem blogoltam, csak molyon értékeltem, és hogy annak annyi volt a baja, hogyha leveszed a védőborítót akkor szegény ritka ronda. Pedig amúgy egy nagyon jó mesekönyv, csak hát a könyvtári példány ki tudja meddig lesz védőborítós :( Eszméletlen aranyos nő ő is, örültünk egymásnak, és nagyon kellemes élmény volt. (azért sajnálom, hogy pont akkor csörgött a telefonom, meg akkor adtam át könyveket is, az pocsék időzítés volt). Aztán elbúcsúztam, mert vártak azért még a dedikálásra páran és átvándoroltam a Fumaxhoz. Eljövetel közben amúgy, megkeresett a férje, hogy vissza kéne mennem, Edithez mert már fél órája keres :D Kiderült,hogy beszélt a kiadóval és kaptam mind a két új könyvéből példányt (amit akkor már dedikáltattam is, mert hát ha már kaptam, és ha már ott van, igazán aláírhatja), ez egy nagyon szép és nagyon kedves gesztus volt, és ígérem gyorsan olvasom őket ;)

 Fumax! Tudni kell, hogy beszari vagyok, mármint nem mindig, de néha igen, és így egy jó negyed órát álldogáltam ott, aztán bevágott elém egy fiú csapat és mondták, hogy fogalmamsincsmilyenblogtól vannak, meg heló. Úgyhogy gondoltam, akkor én is mondom, hogy Helló, Dóra vagyok a Lapról-lapra blogról (jeffi_olvas), és tök kedvesen üdvözöltek, meg hogy helló. A Fumaxos fiúk is kedvesek, kaptam volna bont, amivel a A széthullott birodalom sorozatot dedikálva megvehettem volna, de mondtam, hogy megvan már, mert apukám azt kapta karácsonyra :D  Aztán végigkérdeztem melyik folytatás mikor jön és kaptam egy Kathy Reichs könyvet (Végzetes utazás), azt mondták, nem annyira összefüggő a sorozat így érteni fogom, remélem, mert a Fertőzöttek tetszett, de az másik sorozata az írónőnek.  Úgyhogy tőlük is kaptam nem számított könyvet J

 Kiadók és írók pozitív élménye mellett találkoztam Molyokkal is. Nitával és sokakkal egyszerre, aztán Shanaráék csapatával (többször is, azt hiszem kétszer futottunk egymásba), és Szirmocskával, aki igazándiból Shanaráékkal ment, csak amikor találkoztunk még a többiek nem voltak a közelben. Tőle kaptam egy Ragnarököt, csak úgy…és alig akarta elfogadni a csak úgy vitt könyvemet! Borzalmas (és még nem is biztos, hogy amit vittem egyáltalán érdekli :D)

 Vásárlás szempontjából…Agavénál vertem el 1.000Ft-t megvettem A szivarhajó utolsó útját, illetve A szukkubusz éjszakáját, mert úgy éreztem kell nekem. Utána, újabb 1.000 Ft-t elvertem a Legendás földek atlaszára, mert azt már tegnap kinéztem zamilnál, hogy megvette ennyiért, és hát olyan jónak tűnik (és olyan rohadt nehéz *-*). És ennyi, nem vettem mást, egy csomó könyvet megsimogattam, felírtam, hogy majd a könyvtár, vagy majd kívánságlistára rakom. Rávettem Marianna-t , hogy vegyen meg egy sütis könyvet (1.000Ft-ért),  pedig mondta, hogy nem kéne venni semmit és ne mutassak neki süteményes könyveket, de hát ennyiért nem lehetett ott hagyni!!

 Összességében? Nagyon élveztem a napot, nagyon pozitív élményeim voltak, és nagyon boldogan értem haza, és végre leülhettem…elfáradtam, de kellemes fáradtság volt.

Dedikálásnál, a háttérben ott vagyok :D

Jodi Picoult: Sorsfordítók

Köszönet a könyvért az Athenaeum kiadónak!

 Nehéz téma, amit az írónő feszeget. Ez mondjuk nem volt nagy meglepetés, mert Picoult szeret kényes témákat elővenni.  Ez volt a hatodik könyvem az írónőtől, és az első olyan amiben nem nézőpontok váltakoznak, hanem idősíkok. Ez nekem nagyon új volt. Ugyanúgy tagolta a történetet, csak nem több szálra bontotta, hanem egy szál volt, csak időben több ponttal. És elejével ez egy kicsit fura volt.

 Az időugrások körülbelül ilyesmit rajzolnak elém. A fő cselekmény (Em meghal), kis ugrás talán vissza(a szülők vacsoráznak), majd halad a szál, kórház stb., aztán visszaugrunk, hogy Em és Chris még meg sem született, aztán előre,a kihallgatásra, aztán vissza, hogy Em és Chris 10 év körüliek, aztán előre-vissza-előre-vissza, és egyre kevesebbet ugrunk visszafelé, mert már csak Chris emlékszik vissza arra, hogy mi is történt azon a napon amikor Em meghalt.

 Megvan amúgy a nézőpontváltás is, csak nem annyira elhatárolva, mint amit megszoktunk. És szerintem itt nem is a nézőpontok voltak a fontosak, mert mindenki a saját igazát akarta elhitetni, és nem figyelembe venni a valóságot, míg Chris meg próbálta elmondani, hogy mi történt, csak senki sem akarta meghallgatni. Borzalmas, amikor 7 hónapig a börtönbe ülsz, várod, hogy feltehetően örök életedre lecsuknak, és még csak ki sem öntheted a lelkedet másnak, senkinek nem mondhatod el az igazságot, egyrészt mert az ügyvéd megtiltotta, másrészt az ügyvéd meg nem kíváncsi rá. Nekem fura is volt ez a közöny, bár megértem Jordant, hogy nem feltétlen jó, ha tudja az igazságot, de merész dolog úgy védeni BÁRKIT, hogy azt sem tudod, hogy mi történt valójában. Mert, hogy vagy képes teljes mértékben kiállni valaki mellett, amikor te sem hiszel igazán abba, amit el akarsz hitetni másokkal?

 Nem akarok spoilerezni, úgyhogy megmaradok a szereplőkről alkotott véleményemnél, és a tárgyalás és hasonlókba nem megyek bele. Az nem spoiler, hogy Em meghal, tekintve, hogy a fülszöveg és az első oldal is ezt egyértelművé teszi. Az, hogy mi történt valójában akkor és ott, megtudjátok a könyv végén :P

Emily: Én őt sajnáltam! És utáltam is! És nem mellékesen szerintem rosszul döntött, bár nem tudom a  helyében mit tettem volna én. Elméletileg tökéletes családi háttere volt, tökéletes barátokkal, és tökéletes társ jelölttel (Chris). Már mindenki kiskorában eldöntötte, hogy Chris neki tökéletes pár lesz, mindenki ujjongott, hogy összejöttek. Ugye milyen rózsaszín szirup az egész? A rózsaszín szirup alatt viszont ott a valóság. Em nem volt tökéletes, az élete pláne nem, volt egy gyerekkori traumája, amiről senki sem tudott, aztán Chris a tökéletes párja lett, de vele nőtt fel és így úgy érezte, hogy konkrétan a testvérével van együtt. Ez konkrétan nem tűnt fel senkinek sem. Még Chrisnek sem esett le, hogy talán Em nem képes egyik napról a másikra a legjobb barát – szinte testvér állapotból átszökellni arra, hogy a nőd vagyok és csókolózunk, szeretkezünk stb. Ezt még elnézem Emnek, tényleg borzalmasan nehéz dolog, azt viszont már nem, hogy nem mondta ki kerek perc, hogy mit érez, amikor együtt vannak, sosem mondta el a traumát (sokan nem mondják el), holott azt hangoztatta, hogy Chrisben megbízik teljes mértékben és mindent elmond neki. Mindent, csak azt nem, hogy terhes. Tehát tényleg mindent elmondott…aztán úgy döntött, hogy ő nem tud ezzel együtt élni és meghal. Önző! És erre Chris is a könyv végén rájön. Em nagyon önző volt.

Melanie: A tökéletes anya, a tökéletes barátnő! A fenét. Tényleg elhiszem, hogy nagy trauma, hogy meghal a gyereked. Mélységesen megértem, hogy összeomlik. Azt viszont nem, hogy egy fiút akit 18 éve ismer, akit szeret akár a saját fia, egyik  napról a másikra, mert egy rendőr azt mondja, hogy „áh tuti megölte, mert kiderült terhes, azt egyetemre akart menni” állítással eléd áll, akkor hopp máris a fiú ellen fordulsz és ordítod, hogy „Gyilkos! Gyilkos, megölte a lányomat!”…jah hát mást okolni tényleg rohadt egyszerű, elfogadni, hogy te sem vagy tökéletes már kevésbé. Melanie dühített, ő képviselte a tökéletes negatív szereplőt. Mert a férje legalább megpróbálta megérteni a dolgokat, és nem vágta rögtön el magát a szomszédoktól, csak mert valaki úgy döntött, hogy felveti, hogy talán megölte a lányát. 18 éve ismerték egymást, mindent tudtak a másikról…nos…ha mindent tudtak nem volt meglepő, gáz, hogy mégsem tudtak mindent. Tehát Melanie-t nem kedveltem meg, sőt szerintem pár hosszú pszichológussal eltöltött óra kellett volna neki, hogy ne legyen akkora….****

Gus: Az elfogult anya, aki mindenre képes  a fiáért, arra is, hogy hazudjon. Arra is, hogy megküzdje a saját csatáit. Gus nekem félig meddig pozitív volt, főleg, hogy rájött, hogy Em és Chris kapcsolata mennyire fura és beteg elképzelés, ha leülsz és kicsit is gondolkodsz a dolgon mert, szép-szép…de akkor is fura. Ennek ellenére Gus is fura volt nekem, James mellett. Michellel jobban el tudtam volna képzelni, mert ők illettek egymáshoz, míg Jamesszel teljesen különböztek. A férje olyan érzelemmentes pofával volt képes az egész könyvben végighaladni, hogy azt már tanítani lehetne. A házaspárok valahogy olyanok voltak nekem, mintha nem az mellett lennének akik illik hozzájuk.

Chris: Sokat gondolkodtam, hogy ki is az önzőbb a könyvben, Chris vagy Em, és rá kell jönnöm, hogy attól függ miben. Chris sem szent, és tökéletes, de legalább nem akart öngyilkos lenni,nem akarta, hogy Em az legyen és nem akart semmit, csak boldogan élni. önző volt, de még mindig jobban elfogadhatóan, mint Em. persze az önzőséget végül feladta…

Tehát, a történet ütős, és szerintem nagyon elgondolkodtató. A vége….a vége a vége, nem mondok semmit, mert az már spoiler lenne, akkor is ha azt mondom, hogy „hu meglepődtem” és akkor is, ha azt mondom, hogy „hát gondoltam, hogy ez lesz”, úgyhogy megtudjátok, ha elolvastátok, hogy mi a vége!

Belbecs: 5/5

Külcsín: 4/5

 Nem értem a borítót! Komolyan, próbáltam rájönni, hogy mi köze a hintalónak a történethez, de nem igazán jöttem rá. Mert van benne ló, mármint ilyen körbe forgó vásári ló, elég sok, de konkrétan hintaló nincs…tehát nem tudom mire akar utalni…a gyerekre? Vagy mire? Tehát nem igazán tudom elhelyezni  a borítót a történethez kapcsolva. (vagy csak én vagyok ilyen, hogy azért szeretem, ha köze van hozzá?)

 De kiadásilag semmi probléma nincsen vele. Elgépelést vagy rossz tördelést nem találtam benne, tehát kifogástalan. Tartósságát tekintve szerintem elég masszív, egy olvasás után nem igazán látszik rajta, hogy olvastam, pedig ide-oda hurcoltam szegénykét.

Fülszöveg:

Egy volt a végzetük, más lett a sorsuk

Tizennyolc éven át egymás mellett laktak. Mindent tudtak egymás viselt dolgairól. A Hart és a Gold család élete elválaszthatatlanul összefonódott. A gyermekeik is együtt nőttek fel, nem csoda, ha Chris és Emily barátsága a középiskola évei alatt szerelemmé érett. Valódi lélektársak voltak de egy nap szörnyű hír érkezik a helyi kórházból. Emily öngyilkos lett. A halálos lövés Chris édesapjának fegyveréből származik. A fegyverben maradt még egy golyó, ezt Chris elmondása alapján neki szánták. Ugyanis a két kamasz titkos egyezséget kötött. A különös tragédia széttépi a két család közti szoros köteléket. Chris az egyetlen, aki tudja a titkot az egyezségről, de vajon az igazság megmentheti-e a barátságot, és van-e feloldozás? Megrendítő és elgondolkodtató regény a családi kötelékekről, és a legnagyobb áldozatról, amit a szerelemért hozhatunk.

Könyvheti megjelenések amik érdekelnének

 Jövő héten könyvhét!

Sok-sok dedikálás, sok moly, sok beszélgetés és sok nézelődés. Vásárlás…nem nagyon. Azaz igazság, hogy lenne mit, és erről szól a posztom is. Jön rengeteg új megjelenés, és ezekből szemezgettem párat. Bár vásárolni nem fogok. A könyvfesztes vásárlásaim is még olvasatlanok, de nagyobb gond, hogy jelenleg szinte semennyi tőkével nem rendelkezem. Áprilisi betegállományom most ütött ki a fizetésemen, és a hónapban van egy esküvő, egy születésnap, stb. tehát anyagilag még így sem tudom, hogy fogok kijönni pluszba. Tehát könyvet nem veszek, de ez nem jelenti azt, hogy nem csorgatom a nyálamat.

 Rögtön kettő könyv akadt meg a figyelmem hálóján. Az írónő minden könyvét olvastam, kettőről posztoltam is a harmadikról meg molyon írtam értékelést. És dedikál is…nem tudom, mennyire égő egy másik kiadónál kiadott könyvét dedikáltatni? Vagy most csak azokat dedikálja amik most jönnek ki? Eh, még meggondolom…

Tehát jön:

A Pongrác kiadó gondozásában:

L. Molnár Edit: Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza és az özönvíz · és L. Molnár Edit: A sárga kanapé című könyve. Remélem a könyvtár hamar beszerzi őket, mert az olvasási kényszer már bennem van :D

A Manó könyvek gondozásában:

Akkor maradjunk a gyerekkönyveknél. Jön a Kerékmesék 2.  Mechler Anna: Pedró, a tűzoltóautó, és jön Csapody Kinga: Tesó lettem! Című könyve is. Kicsit felnőttebb, de még ifjúsági vonalon jön Joss Stirling új könyve is Storm és Stone címmel!

A Könyvmolyképző gondozásában:

Azaz igazság, hogy én a Könyvmolyképzőt már nem tudom követni. Könyvfesztiválkor is bezúdítottak egy csomó könyvet, és most is. Ránéztem a borítókra és talán csak kettő fogott meg, de az sem annyira, hogy megvegyem (amúgy sincs pénzem, legalább nem fájdítom a szívemet)

Ciceró, Gabó, Akkord kiadó gondozásában:

Loki farkasai és Stony Mayhall második életén kívül egyik megjelenésre sem csillant fel a szemem. Utóbbira nagyon vágyom, de hát majd csak meglesz a könyvtárnak és akkor elolvasom. Pedig nem is szeretem a zombikat :D

Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

 Azt hiszem, tavaly raktam a könyvet kívánságlistára. És hiába volt ünnepem, és vettem részt molyos ajándékozáson (amiről már leszoktam),nem kaptam meg. Nemrég megvette a könyvtár, úgyhogy rögtön eldöntöttem, hogy akkor én ezt olvasni fogom. Most. Azonnal. Amint lehet. Persze nem én voltam az első kölcsönző, de a második igen. Rögtön előjegyeztem amint kikölcsönözték és reménykedtem abban, hogy nem akkor hozzák vissza amikor rám szakad a világ olvasnivalójának 99%-a, tehát lesz időm, kedvem, hangulatom hozzá. Hála az égnek relatíve hamar visszahozták, és persze amint kikölcsönöztem elő is jegyezték, hogy véletlen se lassuljak be -.-”

 Akkor sem lett volna amúgy baj, ha ezt a könyvet megkapom valamelyik ünnepemre, mert tényleg jó! Nem tudom mit vártam, cím alapján tetszett a könyv, no meg Eco-tól sem olvastam még soha semmit, talán egy ilyen könyves dologgal kellene kezdeni, ha már moly vagyok! Mint kiderült Eco és Carrière is igazi moly, bibliofil stb.

 A fő vonalat az adta volna, hogy e-könyv vagy papír alapú könyv, de végül elmentek mindenfelé. Könyvgyűjtéstől a Biblián át, a ritka könyvek szelektálásáig. Nagy kérdés volt, hogy vajon a cenzúra tényleg a pocsék könyveket tünteti el, vagy értékes művek is oda vesztek. És itt nem csak arra a cenzúrára gondoltak amit az állam, a nácik vagy egyéb etnikumok műveltek, hanem arra is, amikor pl. leégett az Alexandriai könyvtár, vagy egyéb katasztrófa miatt pusztult el egy-egy híres, vagy nem túl híres könyvtár. Mint kiderült, régen az volt a szokás, hogy felgyújtották a könyvtárat, mert jól ég, a központban van és így hamar leég az egész falu, város, főváros. Tehát a fosztogatóknak remek célpont volt.

 Én rég könyveket nem gyűjtök, de csodálom az Eco féle embereket, akik rengeteg pénzt képesek áldozni egy-egy olyan könyv első kiadásáért amit szeretnek, vagy csak mert jól mutatna a gyűjteményükbe. Hát, nekem van lélektani határ azért egy könyv és áránál… és hát nem keresek olyan jól mint az írók :D

 Nagyon érdekes volt olvasni a könyvet, szerintem aki moly, könyvgyűjtő vagy csak érdeklődik eziránt annak érdemes elolvasnia. Két remek elme beszélgetése komoly és néha nem túl komoly témákban. Nekem tetszett.

Külcsín: 5/5

Igazándiból szép ez  a borító, még ha a vonalkód valami rejtélyes okból is, de az elejére került a hátulja helyett…és persze roppant jópofa a címe. Igényes kiadás, nem találtam elgépelést vagy hasonlót benne.

Belbecs: 5/5

Fülszöveg:

Jön az e-book. Vége a könyvnek? Alighanem nagyobb veszélyek is fenyegették már. 2000 év cenzorai vélekedtek úgy, hogy a szabad gondolat e mindig „megbízhatatlan” hordozóját és jelképét könyvtárak mélyére száműzve jól el kell zárni; a könyvtárakkal pedig az is gyakran megesett, hogy porig égtek. És a mindenkori lángok sok olyan remekművet is elemészthettek, amelynek ma már a címe is kitörlődött az emberiség emlékezetéből. A kultúra az, ami fennmarad. Akárhogy keresünk-kutatunk, könyvtárainkban és múzeumainkban csak azt találjuk, aminek az idő megkegyelmezett.

Két jó barát, két notórius bibliofil: Jean-Claude Carrière és Umberto Eco – egyikük neves színpadi és filmforgatókönyv-szerző, Buñuel és Peter Brook egykori alkotótársa, a másikuk világhírű tudós regényíró – leült, hogy elbeszélgessen közös szenvedélyük tárgyáról, a könyvről. Beszélgetéseik többek között erről: az emlékezetről és az emlékezetből kihagyhatatlan lyukakról, jóvátehetetlen veszteségekről szólnak. Sziporkázó dialógusuk ma, amikor az írott szó hovatovább globális közkinccsé válik, hasznos szempontokat ad a jövő esélyeinek megítéléséhez is.

Az eredmény, olvasók és könyvbarátok örömére: mosolygó főhajtás a Gutenberg-galaxis előtt. Talán az e-könyv olvasókban is sikerül nosztalgiát ébresztenie.

Tartalomjegyzék:

Előszó

Nyitány: A könyv nem hal meg soha

Semmi nem mulandóbb a tartós hordozónál

A csirkék száz év alatt tanulták meg, hogy ne fussanak át az úton

A waterlooi csata összes résztvevőjének felsorolása

A selejt bosszúja

Minden ma kiadott könyv poszt-inkunádulum

Könyvek, amelyek mindenképpen szeretnének hozzánk kerülni

A múltról való tudásunk forrásai a hülyék, az ostobák és az ellenfelek

A hiúságot semmi sem tudja megállítani

Az ostobaság dicsérete

Az internet avagy a damnatio memoriae lehetetlensége

A tűz általi cenzúra

Mindaz, amit nem olvastunk

Könyv az oltáron és könyvek a pokolban

Mi lesz a könyvtárunkkal halálunk után?

Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Köszönet a könyvért a Ciceró kiadónak!

 Akik szeretik Alice csodaországbant, azoknak tetszeni fog ez a könyv is. Én mondjuk, konkrétan utálom azt a könyvet, de ez bejövős. De figyelmeztetek mindenkit hangulatkönyv. Ha nem vagy elég fáradt Szeptember kalandjaihoz, ha nem vagy elég elborult állapotban, hogy élvezd, akkor nem fogod. Ugyanis amikor elkezdtem olvasni meg is akadtam a 70. Oldalnál, hogy „jesszusom de sz*r, hogy tetszetett ez nekem? Minek kértem?”, tehát csak pislogtam és nem értettem, hogy minek akartam én ezt elolvasni, hogy lett az előző része kedvenc, és hasonlók. Aztán leraktam, és egy kicsit békén hagytam a könyvet. A héten úgy tűnik kellő hangulatba kerültem, mert újra felvéve már tetszett. Lehet elértem azt a szintet, azt a hangulatot amikor a könyv élvezhető, sőt szerethető. Vagy szimplán a könyv is itt kezdett érdekesebbé válni. Minden esetre nem bánom, hogy nem erőltettem, mert így megint egy jó könyvélményként búcsúztam a könyvtől.

 Kezdem a külcsínnel, mert az sokkal egyszerűbb. Az én példányom nyomdahibás volt (meg a könyvtár példánya is), tehát 30-31. Oldal helyett 31-30 lett befűzve. Ami amúgy kellő megakasztás, mert nem szoktam olvasás közben a lapszámot nézni és olvasom-olvasom és nem értem, aztán áttérek a következő oldalra, ami szintén teljesen érthetetlen, az előtte lévő oldalhoz kötve. Aztán megnéztem, és jah, hogy fordítva. Tehát egy cseppet zavaró volt, úgyhogy aki boltban vagy könyvhéten veszi, meg a könyvet az nézze meg a 30-31. Oldalt, hogy a helyén vannak-e, mert utólag bosszankodni már felesleges (bár visszacserélik, gondolom a nyomdahibásakat). Az oldalkeveréssel együtt láttam, hogy Molyon kék borítóval szerepel, meg a kiadó oldalán is kék borítóval, holott a könyv lila. Szép lila méghozzá, úgyhogy rögtön bescaneltem, hogy lecseréljem a borítót molyon… mert hát megtévesztő!

 Nagyon tetszettek a belső képek a könyvben, azt hiszem ezt már az előző rész értékelésénél is megírtam. Nagyon fura rajzok, de a fura itt mégis teljesen beleillik a történetbe. Olyan kis megerősítést ad, hogy na ő az Éjdodó stb. tehát, azért kapsz egy kis ízelítőt (fantáziamegsegítőt), hogy hogyan képzelte el az írónő a  szereplőket.

 Összességéven a külcsín 4/5. Mert, bár feltehetően a nyomdahiba nem a kiadó hibája, de a könyvé. Ennek ellenére nagyon jó kézbe venni, és gyönyörű a kivitelezése.

 És akkor jöjjön a belbecs.  A történet kicsit nehezen indult be (számomra), de aztán meg rohamléptékben haladt előre. Onnantól, hogy a tivornya (az egyik) elkezdődött, már minden sokkal gyorsabb volt.  Addig meg olyan érzésem volt, hogy Szeptember, A-tól Ly-ig árnyéka, és Szombat árnyéka csak vetődik innen-oda és még ők sem tudják pontosan hova és miért mennek. Sokat javított ugyan ezen a vetődésen, amikor a Piaccal találkoztak és Padlizsán az Éjdodó csatlakozott hozzájuk. Az angolnán utazás kifejezetten jó kis rész volt. Utána meg kezdődött a tivornya az „ellenfelek” találkoztak, és rájöttek, hogy azért az újra egyesülés elég elképzelhetetlen, ha az egyik fél nem hajlandó rá. Tehát kezdődhetett a kutatás, megtalálni az Alvó herceget, és összekötni ami elszakadt.

  Innentől viszont már száguldott a történet a végéig. Nem nagyon akarok lelőni dolgokat, mert hát olvasni kell, úgy igazi az élmény, de van pár meglepő fordulat a könyvben, meg pár fura szerzet, fura szerkezet és fura hely. Olvassátok!

 A legtöbb szereplő már az első kötetben is ott volt, de mégsem. Hogy miért? Nos itt a megszokott szereplőink árnyékai vannak, akik így vagy úgy de mégsem az eredetik. Mégsem ahhoz lojálisak aki azt hiszi, hanem árnyékához. Bár becsületükre legyen mondva, egy jó ideig tényleg segítettek Szeptembernek.

 De nézzük az új szereplőket. Rögtön Tündérföldre érkezésekor megismerkedik a hreinn-ekkel akik rénszarvassá tudnak válni, ami amúgy nagyon menő dolog, és tetszett is az elképzelés, de aztán a történet kicsit lelaposodott. Bár volt Szibilla is és tündérkirály is, mégsem tudtam belelendülni a történetbe. Nem volt meg a kellő hangulatom.

Avogadra, egy monaciello

 Amikor viszont újra kézbe vettem a könyvet, pár hét kihagyás után, már belelendültem, akkor értem el a teadélutánhoz, a kávé kormányzónőjéhez és a fura teadélután kellően visszarángatott, hogy aztán a tivornyáig ellegyek és utána meg már teljesen magával ragadjon a történet. Galaj Gruff és Piaca után, a Zokogó Angolna jött, majd elérkeztek Alsó- Tündérfölde fővárosába és kezdődött a tivornya, majd a kutatás. Volt ott Avogadra, egy monaciello, meg az ő könyvtára és tudása. A nagyon feledékeny Gneisz, minotaurusz, meg egy álomfaló tapír. Tehát teli vagyunk új szereplőkkel, győzzük megjegyezni.

 Míg Szeptember vándorol Tündérföldén addig a való világban is történnek dolgok, boldogok és szomorúak is. Nem tudom, hogy majd a harmadik részben mi lesz a kerettörténet és a történet sem, de már nagyon várom. Remélem, elsőre majd elkap és magába szippant.

Belbecs: 4/5

Felső-Tündérföldet jobban szerettem. Megkedvelni az árnyékokat nem tudtam, sem Szombatot, sem A-tól Ly-iget, sem a Márkinőt, sem senkit. Valahogy az árnyékok csak árnyékaik voltak saját maguknak. A történet élvezhető és jó, de nincs azonos szinten az első résszel. Én bizakodó vagyok a harmadik résszel kapcsolatban, és várom a megjelenést. Remélem az újra olyan jó lesz, mint az első volt.

Fülszöveg:

Tündérföldön nincs minden rendben …

Szeptember első kalandja óta visszavágyott Tündérföldre. Amikor végre visszajut, megtudja, hogy a birodalom lakóinak árnyéka – és varázsereje – már egy ideje Alsó-Tündérföldre szivárog. Az alvilágnak új uralkodója van: Halloween, a sivár királynő, Szeptember árnyéka. Halloweennek pedig esze ágában sincs visszaadni Tündérföld árnyait.

Valente első Tündérföld-könyvének rajongói tobzódhatnak a buja környezetben, az érdekes karakterekben, Szeptember utazásának gyönyörű nyelvezetében. Mindezeket Ana Juan, a kiváló grafikus kelti életre. Az olvasók ismét viszontláthatják Ellyt, a könyvgyíkot és Szombatot a máridfiút. Alsó-Tündérföldön azonban még a legjobb barátok sem mindig azok, aminek látszanak…

És akkor a folytatás...