Szeptember egy kislány, aki kalandokra vágyik.
Amikor a Zöld Szél és egy Leopárd Tündérföldre invitálja, természetesen
elfogadja a meghívást. (Te talán nem tennéd?) Tündérföldön azonban nagy a
zűrzavar, és egy tizenkét éves kislányra, egy könyvszerető
sárkánygyíkra és egy Szombat nevű, különös és majdnem emberi kisfiúra
hárul a feladat, hogy legyőzzék a gonosz Márkinőt, és helyreállítsák a
rendet.
Catherynne M. Valente részletekben kezdte el közölni Szeptember kalandjait az interneten; a történet rengeteg rajongót és az évtized legjobb netes írásművének kijáró Culture-Geek díjat hozta el számára.
„Őrült, ínyenc hancúrozás ez a mese – tele furcsaságokkal, szeszéllyel és örömmel.” – Holly Black, a Spiderwick krónikák írója
Köszönet a könyvért a Ciceró kiadónak, nélkülük azt hiszem, nem mostanában került volna sor az olvasásra.
2013 egyik legeslegjobban várt könyve volt számomra. Onnantól, hogy beharangozták, hogy jön, már tudtam, hogy így vagy úgy de az enyém lesz. Meg is ijedtem, amikor könyvfesztivál előtt a kiadó azt közölte, hogy "lehet csúszni fog". Hála az égnek nem csúszott és kaphattam is belőle egy gyönyörű példányt. Ezek után, már csak abban reménykedtem, hogy jó is lesz. Nézegettem könyvfesztiválos videókat, köztük a Ciceró ajánlóját is, hogy mi jött ki, és az miért is jó. Ennél a könyvnél azt mondták, hogy modern Alice csodaországban...megjegyezném az Alice csodaországbant nagyon utáltam, mert nem értettem, mert szerintem elég beteg könyv, és ezért egy kicsit meg is ijedtem. Végül felesleges volt az aggódás, lehet, hogy tényleg Modern változata a könyvnek (úgy ahogy), de annyira szép nyelvezettel, annyira jó történettel, hogy nekem, ha nem mondják, hogy mihez "hasonlatos", eszembe sem jut Lewis Carroll műve.
Külcsín és belbecs:
A kivitelezése a könyvnek rögtön rabul ejtett. Feltételezem, hogy a külföldi kiadások is ilyen csodaszépre sikerültek. A borítót átvettük, bár azóta találtam másfajta borítókat is a könyvhöz, de tény és való, hogy ez a piros a legjobb. Ügyelt arra a kiadó, hogy védőborító nélkül is szemet gyönyörködtető legyen a könyv. Én leszoktam venni a védőborítót olvasás közben, mert más nem, annak legalább ne legyen baja, és ilyenkor nem elhanyagolható, ha fordítanak arra is fáradtságot, hogy anélkül is jól nézzen ki. A védőborító tapizható, domború írással, és fényes képpel, az amúgy matt környezetben. Tényleg csodaszép.
Kemény táblás, és cérnafűzött kötéssel készült, láthatóan tartós használatra. Egy olvasás után, olyan mintha nem is olvasta volna még senki. Illusztráció nem sok van ugyan benne, de azok szerintem gyönyörűek, fejezetek elejére kerültek a képek, amik arra a fejezetre jellemzőek.
Külcsín: 5/5
A történetről:
Adott egy kislány, Szeptember, akit elragad a Zöld Szél, és útra kell a Kis Fuvallatok Leopárdján, hogy eljusson Tündérföldre, ahol kalandok sora vár rá. Érdekes volt, az ő szemszögéből látni a dolgokat, hogy mi mindenre rácsodálkozik, és, hogy milyen hamar talál magának utat és küldetést. Nem akarok spoilerezni, éppen ezért magáról a történetről túl sokat nem írok, olvassátok el, mert tényleg nagyon jó, pergő és egy cseppet sem unalmas. A vége egy picikét kiszámítható volt, bár azt hiszem ez nem véletlen...az elragadottaknak ugyanis ez a sorsuk.
Könyvtáros szemmel rengeteg pozitívumot találtam a könyvben. Rengetegszer említik az olvasást, hogy Szeptember mennyire szereti a meséket, mennyire sokat olvas, és ez segítségére is lesz. Úgyhogy ez egy kis propaganda az olvasásnak, de annyira jól beleépülve a történetbe, hogy fel sem tűnik az embernek. Legszívesebben a fél könyvet kiidéztem volna Moly-ra de inkább nem tettem, de csak azért, mert úgy egészében a legjobb olvasni, kiragadva lehet, hogy nem érződik belőle, hogy mennyire meghatározó és mennyire jó egy-egy részlet.
Szereplők, akiket fontosnak érzek, vagy érdekesek voltak:
A-tól Ly-ig, egy sárkánygyík, röviden Elly:
"Az apám egy könyvtár volt. Ezért tulajdonképpen én egy sárkánytár vagyok vagy egy...sárkángytár. Egy könyvgyík?" (52. oldal)
Legjobban ezzel az idézettel lehetne jellemezni a könyvgyíkot. Eszméletlen vicces figura volt, és annak ellenére, hogy le vannak láncolva a szárnyai mégis elég gyorsan közlekedett. Szeptember egyik legjobb bartjává vált és nem hagyta, hogy a lány unatkozzon, vagy bajba kerüljön. Bár azért hamarabb is felvilágosíthatta volna bizonyos dolgokról Szeptembert, de hát egy könyvgyík sem tudhat mindent, kivéve A-tól Ly-ig kezdődő betűkkel :D
Szombat, a márid fiú:
Kék a bőre, kívánságot képes teljesíteni, ha legyőzik, és Kék jelek vannak a hátán. Engem már ennél a pontnál megvett kilóra, mert imádom a kék színt. Néha kicsit hallgatag volt a fiú, de ennek ellenére azt hiszem, tud ő beszélni, ha akar. Szeptember mentette ki a Márkinőtől, és innentől barátok lettek. A könyv vége felé feltűnik valaki, akire nem számítottunk, és köze van hozzá és Szeptemberhez...hát érdekes dolgok lesznek itt még a többi kötetben azt hiszem.
A cukumogamik, a százesztendősek:
Nem leszek gonosz, de be kell ismerni, hogy ilyen névvel, hogy cukumogami nem lehet komolyan venni...egy bútort. Szerintem az a fejezet, ahol ők voltak okozta a legnagyobb fejtörést, mert maguktól a bútoroktól és a nevüktől elfogott a mosolyoghatnék, viszont sajnos nem a kedves százesztendős fajták, és messze vannak a cukitól is, sőt...kissé vérengzőek. Pont emiatt, a fejezet miatt gondolkodtam el azon, hogy azért annyira kicsi gyerekeknek nem ajánlanám a könyvet, és sajnos átugrani is elég nehéz, mert van tovaszálló szereplő, és visszautalás is a fejezetre.
Ezerhála, az emberfarkas:
Mert, a farkasember már unalmas lenne. Hát lett emberfarkas, aki pont fordítva működik mint a farkasember. Sajnos túl sokat nem szerepeltek a könyvben, sem ő sem Helló, sem Viszlát. És még az sem derült ki, hogy végül a fakanalat visszakapták-e. Minden esetre aranyos volt a felfogásuk, miszerint Helló és Viszlát (ők lánytestvérek), hozzá mentek Ezerhálához, egyiküké akkor amikor farkas a másikuké amikor ember...jó, hát végül is ízlés dolga. De a legaranyosabb az volt, ahogy megmagyarázták, miért is jó ez így. Kevesebbet kellett vesződni az udvarlásos dologgal és így nyertek két évet az életükből, amit nem kellett elpocsékolni, pirulós randikra, ismerkedésre meg hasonlókra. Mit ne mondjak érdekesek, de szeretni való boszorkányok ;)
Halál:
Csodálom, hogy Szeptember nem röhögte ki szegénykét. De komolyan! Olyan kis aranyos volt, nem lehet igazán komolyan venni, egy Halált, ha az aranyos, és kicsi. Minden esetre azért nem semmi, hogy az ember lánya Tündérföldén belefut a Halálába. Nem máséba, a sajátjába!
Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen korosztálynak ajánljam a könyvet. Mese, ebből adódóan lehetne kisgyerekeknek is ajánlani, de a vége felé kicsit bedurvult a történet, és emiatt, talán a fiatal kamaszok lehetnek a beirányzott korosztály. Felnőtteknek is ajánlom, ha van még egy kis gyermeki énjük, ha még képesek arra, hogy elhiggyék a tündérmeséket, és bebarangolják Tündérföldet Szeptember, és barátai társaságában. Nem fognak unatkozni.
Belbecs: 5*/5
Remélem a kiadó folytatja majd a sorozatot, mert szerintem van piaca a könyvnek. Ugyanis igényes gyerekkönyv, ifjúsági irodalom mindig kell. És ennek a könyvnek a nyelvezete is valami csodálatos. Köszönet a fordításért Kleinheincz Csillának, ugyanis remek munkát végzett :)
A sorozat további két darabja:
Catherynne M. Valente részletekben kezdte el közölni Szeptember kalandjait az interneten; a történet rengeteg rajongót és az évtized legjobb netes írásművének kijáró Culture-Geek díjat hozta el számára.
„Őrült, ínyenc hancúrozás ez a mese – tele furcsaságokkal, szeszéllyel és örömmel.” – Holly Black, a Spiderwick krónikák írója
Köszönet a könyvért a Ciceró kiadónak, nélkülük azt hiszem, nem mostanában került volna sor az olvasásra.
2013 egyik legeslegjobban várt könyve volt számomra. Onnantól, hogy beharangozták, hogy jön, már tudtam, hogy így vagy úgy de az enyém lesz. Meg is ijedtem, amikor könyvfesztivál előtt a kiadó azt közölte, hogy "lehet csúszni fog". Hála az égnek nem csúszott és kaphattam is belőle egy gyönyörű példányt. Ezek után, már csak abban reménykedtem, hogy jó is lesz. Nézegettem könyvfesztiválos videókat, köztük a Ciceró ajánlóját is, hogy mi jött ki, és az miért is jó. Ennél a könyvnél azt mondták, hogy modern Alice csodaországban...megjegyezném az Alice csodaországbant nagyon utáltam, mert nem értettem, mert szerintem elég beteg könyv, és ezért egy kicsit meg is ijedtem. Végül felesleges volt az aggódás, lehet, hogy tényleg Modern változata a könyvnek (úgy ahogy), de annyira szép nyelvezettel, annyira jó történettel, hogy nekem, ha nem mondják, hogy mihez "hasonlatos", eszembe sem jut Lewis Carroll műve.
Külcsín és belbecs:
A kivitelezése a könyvnek rögtön rabul ejtett. Feltételezem, hogy a külföldi kiadások is ilyen csodaszépre sikerültek. A borítót átvettük, bár azóta találtam másfajta borítókat is a könyvhöz, de tény és való, hogy ez a piros a legjobb. Ügyelt arra a kiadó, hogy védőborító nélkül is szemet gyönyörködtető legyen a könyv. Én leszoktam venni a védőborítót olvasás közben, mert más nem, annak legalább ne legyen baja, és ilyenkor nem elhanyagolható, ha fordítanak arra is fáradtságot, hogy anélkül is jól nézzen ki. A védőborító tapizható, domború írással, és fényes képpel, az amúgy matt környezetben. Tényleg csodaszép.
Kemény táblás, és cérnafűzött kötéssel készült, láthatóan tartós használatra. Egy olvasás után, olyan mintha nem is olvasta volna még senki. Illusztráció nem sok van ugyan benne, de azok szerintem gyönyörűek, fejezetek elejére kerültek a képek, amik arra a fejezetre jellemzőek.
Külcsín: 5/5
A történetről:
Adott egy kislány, Szeptember, akit elragad a Zöld Szél, és útra kell a Kis Fuvallatok Leopárdján, hogy eljusson Tündérföldre, ahol kalandok sora vár rá. Érdekes volt, az ő szemszögéből látni a dolgokat, hogy mi mindenre rácsodálkozik, és, hogy milyen hamar talál magának utat és küldetést. Nem akarok spoilerezni, éppen ezért magáról a történetről túl sokat nem írok, olvassátok el, mert tényleg nagyon jó, pergő és egy cseppet sem unalmas. A vége egy picikét kiszámítható volt, bár azt hiszem ez nem véletlen...az elragadottaknak ugyanis ez a sorsuk.
Könyvtáros szemmel rengeteg pozitívumot találtam a könyvben. Rengetegszer említik az olvasást, hogy Szeptember mennyire szereti a meséket, mennyire sokat olvas, és ez segítségére is lesz. Úgyhogy ez egy kis propaganda az olvasásnak, de annyira jól beleépülve a történetbe, hogy fel sem tűnik az embernek. Legszívesebben a fél könyvet kiidéztem volna Moly-ra de inkább nem tettem, de csak azért, mert úgy egészében a legjobb olvasni, kiragadva lehet, hogy nem érződik belőle, hogy mennyire meghatározó és mennyire jó egy-egy részlet.
Szereplők, akiket fontosnak érzek, vagy érdekesek voltak:
A-tól Ly-ig, egy sárkánygyík, röviden Elly:
"Az apám egy könyvtár volt. Ezért tulajdonképpen én egy sárkánytár vagyok vagy egy...sárkángytár. Egy könyvgyík?" (52. oldal)
Legjobban ezzel az idézettel lehetne jellemezni a könyvgyíkot. Eszméletlen vicces figura volt, és annak ellenére, hogy le vannak láncolva a szárnyai mégis elég gyorsan közlekedett. Szeptember egyik legjobb bartjává vált és nem hagyta, hogy a lány unatkozzon, vagy bajba kerüljön. Bár azért hamarabb is felvilágosíthatta volna bizonyos dolgokról Szeptembert, de hát egy könyvgyík sem tudhat mindent, kivéve A-tól Ly-ig kezdődő betűkkel :D
 | |
| Szeptember, Szombat és Elly |
Kék a bőre, kívánságot képes teljesíteni, ha legyőzik, és Kék jelek vannak a hátán. Engem már ennél a pontnál megvett kilóra, mert imádom a kék színt. Néha kicsit hallgatag volt a fiú, de ennek ellenére azt hiszem, tud ő beszélni, ha akar. Szeptember mentette ki a Márkinőtől, és innentől barátok lettek. A könyv vége felé feltűnik valaki, akire nem számítottunk, és köze van hozzá és Szeptemberhez...hát érdekes dolgok lesznek itt még a többi kötetben azt hiszem.
A cukumogamik, a százesztendősek:
Nem leszek gonosz, de be kell ismerni, hogy ilyen névvel, hogy cukumogami nem lehet komolyan venni...egy bútort. Szerintem az a fejezet, ahol ők voltak okozta a legnagyobb fejtörést, mert maguktól a bútoroktól és a nevüktől elfogott a mosolyoghatnék, viszont sajnos nem a kedves százesztendős fajták, és messze vannak a cukitól is, sőt...kissé vérengzőek. Pont emiatt, a fejezet miatt gondolkodtam el azon, hogy azért annyira kicsi gyerekeknek nem ajánlanám a könyvet, és sajnos átugrani is elég nehéz, mert van tovaszálló szereplő, és visszautalás is a fejezetre.
 |
| Szeptember, amikor éppenséggel fává válik |
Ezerhála, az emberfarkas:
Mert, a farkasember már unalmas lenne. Hát lett emberfarkas, aki pont fordítva működik mint a farkasember. Sajnos túl sokat nem szerepeltek a könyvben, sem ő sem Helló, sem Viszlát. És még az sem derült ki, hogy végül a fakanalat visszakapták-e. Minden esetre aranyos volt a felfogásuk, miszerint Helló és Viszlát (ők lánytestvérek), hozzá mentek Ezerhálához, egyiküké akkor amikor farkas a másikuké amikor ember...jó, hát végül is ízlés dolga. De a legaranyosabb az volt, ahogy megmagyarázták, miért is jó ez így. Kevesebbet kellett vesződni az udvarlásos dologgal és így nyertek két évet az életükből, amit nem kellett elpocsékolni, pirulós randikra, ismerkedésre meg hasonlókra. Mit ne mondjak érdekesek, de szeretni való boszorkányok ;)
Halál:
Csodálom, hogy Szeptember nem röhögte ki szegénykét. De komolyan! Olyan kis aranyos volt, nem lehet igazán komolyan venni, egy Halált, ha az aranyos, és kicsi. Minden esetre azért nem semmi, hogy az ember lánya Tündérföldén belefut a Halálába. Nem máséba, a sajátjába!
 |
| A kis szőrös a Halál |
Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen korosztálynak ajánljam a könyvet. Mese, ebből adódóan lehetne kisgyerekeknek is ajánlani, de a vége felé kicsit bedurvult a történet, és emiatt, talán a fiatal kamaszok lehetnek a beirányzott korosztály. Felnőtteknek is ajánlom, ha van még egy kis gyermeki énjük, ha még képesek arra, hogy elhiggyék a tündérmeséket, és bebarangolják Tündérföldet Szeptember, és barátai társaságában. Nem fognak unatkozni.
Belbecs: 5*/5
Remélem a kiadó folytatja majd a sorozatot, mert szerintem van piaca a könyvnek. Ugyanis igényes gyerekkönyv, ifjúsági irodalom mindig kell. És ennek a könyvnek a nyelvezete is valami csodálatos. Köszönet a fordításért Kleinheincz Csillának, ugyanis remek munkát végzett :)
A sorozat további két darabja:
Megjegyzések