2013. május 4., szombat

Irene Adler - A fekete dáma

Sherlock, Lupin és én 1.

Fülszöveg:
Elgondolkodtál már azon, mi lett volna, ha a híres nyomozó, Sherlock Holmes és Arséne Lupin, a gáláns szélhámos gyerekkori barátok lettek volna? A történetben Irene Adler kislányként ismerkedik meg velük Saint-Malóban, egy tengerparti városkában Franciaországban. Találkozásuk egybeesik egy rejtélyes gyilkosság, valamint a Pikk Dáma (Martigny asszony) ellopott gyémánt nyakéke utáni nyomozással. Az eszes és kíváncsi Irene a fiúkhoz csapódik, és a trió tagjainak hajmeresztő kalandokban van részük. A csibészes, sodró regényben természetesen győzedelmeskedik a jó, a különc kis figurák megismerik az igaz barátság erejét, és azt, hol a határ bátorság és vakmerőség között. Végül megsejtik azt is, hogy a felnőttek jelenléte és cinkossága néhol igen jótékony lehet.


A könyvért köszönet a Manó Könyvek Kiadónak!

Külcsín és belbecs:

Védőborító nélkül
 Szeretem, ha egy könyv szép, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. A borítót átvette a kiadó egy az egyben, csak a kiadói logó változott, de a cím és szerző betűtípusa is maradt az eredetiben. Reményeim szerint majd a folytatásnál is ez lesz a trend. 

 A könyv kemény táblás, tartós és minőségi. A betűk normális nagyságúak, amik elvárhatóak egy gyermek és ifjúsági könyvnél. Tehát, nagyobbak mint a felnőtt irodalomnál, de itt szerintem tökéletes. A védőborító alatt, valami eszméletlen szép grafikával készült képek vannak, ami a belső borításon szintén visszaköszön. Hangulatossá teszi a könyvet, már maga a megjelenése is.

A könyv belseje
 Lefotóztam, hogy látszódjon, hogy milyen szép, de sajna a fotózáshoz annyira nem értek. Minden esetre jó kézbe venni, és vonzza a tekintet.
 Külcsín: 5*/5



És akkor a tartalomról:

 Kifejezetten szórakoztató volt, egyetlen hátránya, hogy őrülten gyorsan vége lett az egésznek. Faltam a betűket, és egy fél nap alatt elolvastam a könyvet, és most itt vagyok és vége van, és nincs még a folytatás itt.
 Ifjúsági detektívregény, ha úgy tetszik. Sherlock Holmes már itt is egy kicsit idegesítő. Azzal a pökhendi számító, és racionális gondolkodásával, azzal a tudattal, hogy ő mindent tud. Ááááh, idegesítő, de pont ezért a zsenialitásáért szeretjük. Irene bájos kislány, elég önfejű, viszont ambiciózus, és látszik rajta, hogy annak ellenére, hogy "úrilány" nem egészen úgy viselkedik. Barátkozik ismeretlen fiúkkal, és bárhova követi őket, csak hogy ne otthon legyen. Azért elég bátor dolog tőle ez, még ha a fiúk, Sherlock és Lupin is. Érdekes amúgy, hogy egy leendő betörő és egy leendő nyomozó (detektív) barátjává válik, egy időben. Gyereknek még mind a kettő milyen kis...ártatlan volt (jó, az ártatlan az erős túlzás talán).
 Alig egy héttel a megérkezése után, már örök, elválaszthatatlan barátok, akik nyomozásba kezdenek, egy halott hajótörött esetében. Izgalmas utakon járnak, megfenyegetik őket, verekednek, még Párizst is megjárja Irene, mire mindenre fény derül. Azt hittem, hogy kiszámíthatóbb lesz, de nem volt az! Jó, tény gyerekeknek íródott, tehát nem lehet őrülten nagy bonyodalom és nagyon-nagyon kacifántos a történet, de ehhez képest azért volt a végén is elég meglepetés. És voltak, elhagyott történetmorzsák, amik majd jelentőséggel bírnak a következő részekben (gondolom én).

Belbecs: 4/5

A kiadó 10 éves kortól ajánlja a könyvet, szerintem teljesen korrekt. Igen, szeretem amikor a könyvön is rajta van, hogy hány éves kortól ajánlják, mert a könyvtárban hasznos amikor odajönnek, hogy ajánljunk valamit az x, y éves gyereküknek. Jó az ilyen súgás!

Remélem jönnek a folytatások, ugyan nem függő végű a könyv, de sorozat. Megállja egymagában is a helyét, de azért remélem folytatódik a kiadása, és az is legalább ilyen igényesre sikerül :)

A kaland folytatódik:


 












Vélemények:

0 megjegyzés: