2013. május 14., kedd

Dan Wells - Szörnyeteg úr

Fülszöveg:
A Nem vagyok sorozatgyilkosban John Wayne Cleaver megmentette a városát egy olyan hidegvérű mészárostól, aki még az általa bálványozott sorozatgyilkosoknál is rettenetesebb tetteket vitt végbe.
De úgy tűnik, a démon nem volt egyedül, és az eltűnése egy új fenevadat hozott Clayton megyébe. Lassan újra gyűlni kezdenek az áldozatok a hullaházban, és John egy új rejtéllyel találja szemben magát, amely megoldásra vár.
John azonban már megízlelte a gyilkolás ízét, és lehet, hogy a sötétebbik oldala, amit eddig fegyverként használt a harcban – az a rémisztő alteregó, akit csak Szörnyeteg úrként emleget – most átveszi az uralmat.
Claytonban senki nincs biztonságban, amíg John le nem győzi két legádázabb ellenfelét: az ismeretlen démont, akit meg kell ölnie, és a belső démonját, aki elől nem menekülhet.
Ez a díjnyertes kötet még több borzongást és izgalmat ígér, mint a trilógia előző része. Dan Wells előre is bocsánatot kér a rémálmokért.

A könyvért köszönet a Fumax kiadónak! Remélem folytatják a sorozatot :)

Dan Wells, már a Nem vagyok sorozatgyilkossal belopta magát a szívembe.


Külcsín és belbecs:

Hallottam a borítóról jót is, rosszat is. A kép nem igazán adja vissza a valóságot, mert élőben azért szebb. Maradt a dombornyomású borító (tehát tapizható, éljen!), és maradt a matt / fényes részek közötti kontraszt. A szem ami ránk néz a borítóról eléggé ijesztő, de illik is a könyvhöz. Rosszat nem is tudok mondani a kivitelezésről.
 Utána kerestem a külföldi borítóknak is. A nagyon fehér verziókkal az a bajom, hogy olyan sterilek, a nagyon fekete, meg szerintem túl sötét (örök elégedetlen vagyok) Ez a kékes-feketés, Piros szöveggel viszont a kettő között az arany középút. Nekem tetszett.


Külcsín: 5/5

 Minden ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. A város lakói félnek, hogy a gyilkos újra lecsap, hisz csak annyit tudnak, hogy egy ideje nem gyilkolt, de azt nem sejtik, hogy már meghalt. Mire megnyugodnának a kedélyek, addigra jön egy  új Sorozatgyilkos. Nagyon ritka dolog, hogy egy isten háta mögötti helyen, rögtön egymás után kettő is felüti a fejét. És nem, nem John az úgy mészáros. Bár szegény fiú eleget küzd Szörnyeteg Úrral.

 Végig tiszteltem John-t. Mert mindent, tényleg mindent megtett azért, hogy ne gyilkoljon, és ne akarjon mindenkit elképzelni, a boncasztalon. És őrülten sokat szenvedett a belső vívódásai miatt. Aludni is alig tudott, és amikor ébren volt is, szinte csak a szabályainak élt, amik az amúgy is szociopata fiú-t még messzebb sodorták az emberektől. Brooke viszont úgy tűnik megtöri a jeget...sajnos nem úgy mint szerette volna. A legnagyobb baja szegény fiúnak, hogy ott a gyilkosság, a démon és nem beszélhet róla senkivel. Mert akik látták, akik ott voltak, akik szemtanúk, azok felejteni akarnak. Pedig lehet, hogy sokat segített volna neki, ha kibeszéli magából a dolgokat.

 A fő gonoszról csak annyit, hogy rá nem gondoltam! Most nem lett lelőve rögtön az elején a poén, hogy "nézd ő a gyilkos", hanem szépen adagolta az író a hullákat és az információkat. Nevet nem írok, de képességet igen. Képes volt érezni az emberek érzelmeit, ezáltal totálisan kiismerte őket. Éltette a rettegés, a szenvedés, a félelem, a harag, a gyűlölet. Éltette az, hogy megkínozhat embereket. Nem ölt, ha nem volt muszáj, inkább hosszan kiélvezte a kínzásokat. Tehát elég beteg volt. Érte sem kár!
 A ház nagyon durva, sajnos (nem sajnos) vizuális típus vagyok, és erősen felfordult a gyomrom attól, ahogy az a ház kinézett. Borzalmas lehet heteket, hónapokat, éveket(!) leélni egy pincébe, odaláncolva egy csőhöz és csak néha visznek onnan el, akkor is kínozni csak. Azt hiszem, szinte már megváltás volt egy-egy lánynak ha meghalt. Ép ésszel nehéz lehet ilyesmit kibírni.

 John végszava nagyon tetszett, ifjú démonvadászunk felkészült!! :) És még csak 16 éves. Érdekel, hogy végül önmagát is legyőzi-e, vagy a cél érdekében szövetkezik, egybeolvad Szörnyeteg Úrral. Ha szerencsénk van, megtudjuk a harmadik részből.

Belbecs: 5/5






Vélemények:

0 megjegyzés: