2024. december 31., kedd

Várólista csökkentés 2025

 


Idén kihagytam a várólista csökkentős kihívást, de úgy döntöttem, hogy talán jövőre megint belevágok. Eddig nagyjából 10 alkalommal jelentkeztem és eddig 1 alkalommal sikerült is teljesítenem. Tehát nem lehetetlen, csak hát nem is a legegyszerűbb. Mert amikor az ember összeállítja a listát akkor már kezdené az olvasást, hiszen ezért rakta a listára mert régóta olvasásra vár...aztán eljön az elseje és minden mást jobban olvasna az ember :D Kíváncsi leszek, hogy 2025-ben sikerül-e majd a várólista csökkentés. És ha igen, akkor mikorra.

A lista itt elérhető!

Jövőre azért több olvasást tervezek, mint ami idén sikerült. Az itt váró recenziók prioritást élveznek, úgyhogy azokkal mindenképpen haladnom kell!


Olvasásban gazdag Új évet mindenkinek :) Járjatok könyvtárba, az sokkal olcsóbb és még tárolni se kell a könyveket ;)

2024. december 4., szerda

Tanuljunk vezetni 3.

 Jaj!

Tehát a blog szegény úgy tűnik, hogy a forgalmi vizsgálig kissé áll. Ami szomorú, mert recenziók várják, hogy elolvassam őket, és írjak róluk, és az a baj, hogy egyelőre tényleg az életem a vezetés körül forog, és így nehezen megy minden másra koncentrálás. Pedig kellene, mert szerintem már az a baj, hogy annyira tudni akarom, hogy más sincs és már sook a kis agyamnak.

Tehát jelenleg a 39. órát vezettem le keddig.

Túl vagyok egy próba vizsgán, ami nagyjából így zajlott:

  1. Napi első elindulás előtti ellenőrzés pipa
  2. Fékpróba - kicsit nagyobb, mint kellene, de megvolt
  3. 50 méteren belül két lefulladás - vesztettél :D
Tehát a próbavizsga nagyjából 10 perc volt, és előtte három nap gyomorideg. Amit azóta sem értek magamon, hisz tétje se volt, és mégis ráfeszültem. A hülye tudatalatti...mert megjegyzem a tudatom tudatos része tudta, hogy az egésznek semmi tétje nincsen, csak kipróbáljuk milyen is az...csak a tudatom alsó rétege leblokkolta a felsőt, és elfelejtettem hogy kell vezetni :P Megnyugtatásképpen, amint megbuktam már ment ;)
A próba vizsgás napon mondjuk az egyívű megfordulás nem ment, kicsit közel volt az árok, az y hagyjuk és a parkolás is felejtős volt, de legalább utána nem fulladtam már le. Azt hiszem...ki tudja...lehet igen.
Volt jó óra és kevésbé jó óra is azóta. A kedvencem a parkolós móka, amikor egy napon, egy órán belül ketten  hagytak minket ott parkolás KÖZBEN pedig ők voltak az egyik viszonyítási pont. A másodiknál, az óra vége volt már, és hát ....nem tudom más is tapasztalt-e ilyet már. A tanuló kocsiban a a tanuló szerencsétlen a kormányra dőlve röhög a jobbra hátra merőleges parkolás kellős közepén, miután jobb oldalt ott hagyta az amihez viszonyítania kellett volna... jelentem vicces volt, de időbe telt, hogy folytatni tudjuk, az így már kevésbé kihívást jelentő parkolást.
Találkoztam olvasókkal úton, zebrán, a városban mindenfelé. Egyiket se ütöttem el! És aki látott mind cuki volt, az egyik bácsi konkrétan amikor rájött, honnan ismer beintegetett a kocsiba, aztán egy-két óra múlva a könyvtárban is vigyorgott rám, hogy "láttam magát". Volt másik olvasó is aki látott, mondta, hogy tök jól vezetek...aranyosak az ilyenek, ők nem látnak mindent, csak azt, hogy a zebránál megállt a kocsi, jó esetben én nyomtam a féket....
Voltam stressz forrás - fura érzés volt hátul ülni és figyelni a másik tanulót - de elég nagy stressz voltam, ha ez mindenkit megnyugtat. Nem tudom, hogy milyen lesz majd ha a vizsgabiztos ül hátul. Annyit tudok, hogy engem utas nem zavart, amikor volt, mert kb. 2 perc után el is felejtettem, hogy van ott valaki hátul, mert az út-holttér figyelés kellő figyelmet igényel, hogy a plusz egy ember már ne legyen számomra érdekes. Biztos majd stresszel, ha tétje lesz és vizsgabiztos ül ott...a tudatalattimat :P
Tehát voltak jó vezetős napok, amikor nagyjából ment minden és voltak olyanok, amikre nem vagyok büszke. Még nem tudom, hogy mikor lesz vizsga (nem is gondolok inkább rá :D), de néha vannak ilyen megvilágosodás közeli pillanatok. Amik mindenkinek tökre egyértelmű dolgok, és az ötödik tolatva kiállás után bumm megvilágosodsz, hogy ha jobbra hátra állsz ki, akkor utána balra fogsz menni...nem röhög, a fejembe ez totál nem állt össze, sajnálom :D 
Amúgy rájöttem, hogy az oktató az valami különleges képességgel megáldott ember. A pillanat, amikor útépítéses vas szarra, amire 20-al mehetsz fel, te felmész 10-el és a tetején lefulladsz - ezt épp dolgozza fel az agyad, hogy lefulladtál - és már elforgatta a kulcsot, már gázt adott és már kormányzott, és közli veled, hogy jelezz jobbra. Te meg még mindig miután jeleztél próbálsz rájönni, hogy miért fulladtál le, és mi volt ez a 10 másodperc, míg ő csinált száz dolgot. Komolyan irigylem, fele ennyire gyors reflexem lenne, és tudnám is mi történik, már nem itt lennénk.
De nézzük a jó oldalát, legalább a legjobbkor szoktak a leghülyébb kérdések eszembe jutni. Mint amikor jobb oldalt parkoló kocsik, amiket kikerülünk, közbe szembe jönnek, de szembe is parkol valaki és esélytelen, hogy behúzódj tehát centizve araszolsz. Na ebben a pillanatban kérdeztem meg, hogy "vitték már le tükrödet?"  Amúgy még nem, és megkért, hogy lehetőleg most is maradjon egybe a kocsi - spoiler: egybe maradt :D - 
Az óra végén amúgy egy olyan tanácsot kaptam, hogy legyek határozottabb. Higgyem el, ha baromság amit akarok ő úgyis korrigál, és szólni fog. De látja rajtam, hogy 1. tudom mit kell csinálni, 2. akarom is csinálni, 3. ezen azért elfilózok általában egy-egy percet...és ez a filozofálós rész nem kellene, mert néha így pont sikerül ellentétes döntésre jutnom. Ha le akarok húzódni, mert szembe jönnek, hely is van, akkor csináljam, jelezzek, húzódjak le, de ne gondolkodjak 5-el haladva közbe, hogy hátha meggondolja magát :D
A legutóbbi alkalommal amúgy továbbra is a parkolás a mumusom. Szerencsétlen párhuzamos parkolás közben olyan szinten elvesztem, hogy már tényleg nem tudtam mit csinálok. Pedig eskü, múltkor még tudtam, merre teker, merre néz stb. Na most korrigálás után rosszabb volt, mint előtte ... ami azért nem kis teljesítmény... de mondjuk erre nem vagyok büszke :D Se az  elrontott y-okra... haladunk-haladunk, egyszer menni fog. 
Hát egyelőre ennyi...próbálok olvasni valami nem kocsis-vezetős dolgot és írni is a blogra :D Mert se nem írok, se nem olvasok és általában beszélni is főleg a vezetésről beszélek, úgyhogy le kell állítanom magam :D De nem tehetek róla, ez ilyen nagyon új dolog az életembe, egy új készség elsajátítása, örülök, hogy már a sebességtől ANNYIRA nem félek, nem szeretem, de már nem parázok annyira a 90-től se.

2024. november 7., csütörtök

Tanuljunk vezetni 2.

 Nos tehát November van, jövő héten fognak elfogyni az óráim. Illetve 1 fog maradni, annak meg ugye nincs értelme, párja sincsen, csak úgy árválkodik magában, úgyhogy majd akkor kell dönteni, hogy hány órát vegyek még, mennyi kell ahhoz, hogy sikeres forgalmi vizsgát tehesek. - Itt jegyezném meg, hogy bár bízom abban, hogy elsőre sikerülni fog a forgalmi vizsga, ennek ellenére tisztában vagyok azzal, hogy erre kb. 30% esélyem van. Jelenleg amúgy még ezt kicsit távolinak is érzem, mert nagyon jól tudok parkolni...ha mondják mit kell csinálni. Komolyan elgondolkodtam, hogy kellene egy lejátszási listát csinálni, mikor milyen parkolásnál, merre tekerd a kormányt, és kiválasztanám, amikor eljön az ideje... mert jelenleg, ha nem beszél az oktató, hogy merre akkor állunk és töprengek, még nem teljesen állt a dolog helyre a fejemben, de gondolom ez is idővel változik majd.

 Beültem amúgy a kocsimba, hogy korrigálom, azt a gyönyörű ferde beállást, amit a tesóm csinált. Nos 5 perc előre-hátra mozgatás után sikerült pont ugyanolyan szarul ugyanoda visszaállnom :D Persze vannak nehezítő körülmények, minthogy van egy mélyedés balra, amibe nem kellene bele mennem, jobbra meg oszlopok és a kutya sztoikus figyelme már csak hab a tortán. A lépcső tetején ült és bámult, no meg persze kiderült, hogy az udvar lejt, aminek hála ugye, ha nem fékezem és már nincs kézifék akkor elindulok hátrafelé akár akarok, akár nem. Meglepetésként ért! :D Le is fulladtam!

Amúgy tartom, hogy nem a forgalmi vizsga a legnagyobb para. A forgalmi vizsgán a legeslegrosszabb dolog ami veled történhet, hogy megbuksz. Hát mész újra. Na de mi van ha sikerül? Konkrétan egyedül ültem a kocsiba, próbáltam felidézni mit kellene és totál parába voltam, hogy nekimegyek valaminek (5-el :D), holott tudom hol a fék, tudom mit kell csinálnom, de vá. És elképzeltem, levizsgázom és másnap megyek kocsival dolgozni...na az lesz para. Nem lesz a jobb oldalamon az oktató aki tud fékezni, ha én nem tenném, és nem lesz senki aki megerősítené, hogy jó amit csinálsz, vagy "ez itt a szegély, nem kéne neki mennünk" figyelmeztetéssel látna el, hogy rohadt szar lehet kereket cserélni, de ha leviszed a szegélyt akkor fogsz. (megjegyezném, nem fogok, nincs azaz isten, hogy kereket cseréljek, van erre szakember, autómentő bármi. Eleve nem mernék beülni abba a kocsiba, amibe én cseréltem kereket.)

Az előző poszt óta voltam autóúton, vittem utast(ez utóbbi kevésbé zavart, mint gondoltam), vezettem sötétben. Lefulladtam párszor. Bicajos bácsi meglátott minket inkább átsorolt a másik oldalra...biztos ijesztő ha mögötted jön egy tanuló vezető... :P És állt mögém lejtős piros lámpánál nagyon közel kocsi, amit nem is értettünk az oktatóval, mert hát ki az a féleszű, aki ilyen közel áll egy tanuló vezetőhöz...elég ha elveszi a lábát a fékről, hopp hátra gurul.... megnyugtatásképpen nem gurultam hátra :D

Tehát haladok, haladok. Próbálok nem elfelejteni dolgokat amiket mond az oktatóm, és a youtube a barátom lett nagyon :D Írtam ugye, hogy igénylem a hangban elmondott dolgokat, hát találtam egy jó csatornát, ott vezetést is felvettek, meg a KRESZ oktatást is 8 órában kb. meg lehet nézni. Írtó sokat segít szerintem. Bár nem tudom mennyi marad meg az eszembe, de pl. KRESZ vizsga előtt tök jó lett volna... :D Kár, hogy csak most találtam meg egy hónapja! :D







2024. október 19., szombat

Tanuljunk vezetni!

 Gondoltam írok egy posztot arról, hogy hol tartok, inkább csak magamnak emlékeztetőnek, hogy amikor már lesz jogosítványom, akkor visszanézzem, hogy azért mennyi időbe telt, és hogy haladtam. Amúgy szerintem jól haladok, bízom abban, hogy idén már lesz jogosítványom.


Tehát 2024.04.12-én iratkoztam be a helyi egyik autósiskolába. Szerintem nagyjából van vagy 10 iskola a városban, úgyhogy a helyi csoportba kértem, hogy ki kit ajánl, és az alapján dőlt el, hogy akkor merre megyek.

Megkaptam a KRESZ-es belépőkódot és elkezdtem tanulni. Megjegyezném, hogy én annak idején az iskolában is, hallás és figyelés alapján tanultam, úgyhogy nekem ez az "olvasd, és jegyezd meg" dolog annyira nem jött be. Miután a tananyagot elolvastam, és százszor megcsináltam a próbavizsgát, jelentkeztem vizsgára. Ez volt augusztus eleje. Fehérvárra kell menni vizsgázni. Ami azért nonszensz, mert a városban egyszerre legalább 10 autosiskolányi ember fog vizsgázni, lennénk elegen, de mindegy. Elmentem Fehérvárra, unokatesóm elvitt vizsgázni, 1 ponton elbuktam az egészet. Tartom, hogy azért, mert véletlen nem működött a rendszer és a régit kellett elindítani, ami nagyjából semmire sem hasonlít, amit megtanultál, és némely kérdést még életedben nem láttad. Mindegy, megbuktam, hazafelé már kifizettem a pótvizsga díját és augusztus végén azt hiszem, mentem is, hogy akkor újra. És most működött is a rendszer, úgyhogy minden szipi szupi volt, át is mentem. Továbbra is rejtély számomra az 55 kérdés 55 perces vizsga dolog, mert szerintem ember nincs aki kitölti az 55 percet. 13.35-kor kezdtem, és a 14.16-os vonaton már fenn voltam ;)

Kresz tanulás közben persze megcsináltam az elsősegély tanfolyamot is, az elsőre sikerült. Nem mondom, hogy sok haszna van, bár biztos a tudás valahova mélyen elraktározódik, és ha olyan helyzetbe leszek elő jön, de na...nem szeretném, hogy valaha szükségem legyen rá ;D


Kresz vizsga után jött az oktató keresés, akkor még volt egy Opel merivám, amit örököltem, így azt kértem, hogy nagy kocsin tanulhassak meg vezetni. Egy oktatónak volt nagy kocsija....nos vele nagyjából 30 percet töltöttem egy kocsiba. Mire kiderült, hogy a lábam esélytelen, hogy elérje a kuplungot, és hát anélkül, ez így nem fog menni. Másnap, másik oktató, másik kocsi! Itt elérte a lábam a kuplungot, tehát elkezdődhetett az oktatás. Az elején a "mi lesz a vizsgán" egy órában összefoglalva. Amit amúgy el fogok felejteni, mire forgalmi vizsgára megyek, de mindegy is. Jó tudni az információkat. Aztán köröztünk a parkolóban. Nem mentem neki semminek, nem ütöttem el a részeg járókelőt sem, és túléltem mindent! Nem mondom, hogy úgy jöttem haza, hogy hű de jó volt, de nem is traumatizálódtam.

Megkaptam, amúgy mind a két oktatótól, hogy 38 évesen, kicsit öreg vagyok. Nem vagyok amúgy hiú, meg semmi, de na. Tegyük hozzá, hogy valahogy egy hónapja még azt hittem, hogy csak 37 vagyok ;D ez az idei születésnapom valahogy kiesett, nem számolok vele. 

A második oktatómmal pontosan az a két órát töltöttem, amiben körbe körbe mentünk a parkolóba. És amúgy meg lettem nyugtatva, hogy feltehetően az első 10 órában nem megyünk emberek közé. (tehát nem kell aggódni senkit nem üthetek el :D). Csak ez az oktató úgy elvállalt engem, hogy amúgy nem ér rá, így volt egy kb. két-három hetes várakozás, hogy mikor vezetünk újra, majd írtam a cégnek, hogy akkor...kérnék egy listát azokról, akik rá is érnek, mert hogy így hagyján, hogy idén, de szerintem jövőre se lenne jogosítványom.

Kaptam 3 nevet, 3 telefonszámot. Máig nem értem ezt a telefonálás mániát, én jobban szeretem az email rendszert, mert vissza tudom nézni és le van írva, akkor olvassa az ember amikor akarja, és nem zavarom szegényt, akkor amikor dolgozik. Választottam egy szimpatikus nevet a listáról, felhívtam, és mondtam, hogy hát heti kétszer legalább találkoznunk kéne, mert így is tuti elfelejtek mindent folyamatosan, de ha hetek telnek el az órák közt, akkor tuti biztos semmi értelme nem lesz. Ő is úgy gondolta, hogy ennyi a minimum amit találkozni kell, úgyhogy meg is beszéltük, hogy mikor és hol találkozunk.

 Tudni kell, hogy én vagyok amúgy  az akinek nehéz délelőttös héten időpontot találni, mert ugye,....mindenkinek 4 után jó, és nekem is, de amúgy megoldottuk. Első órán elmentünk a dunapartra, és pár körözés után a parkolóban közölte, hogy akkor most jobbra és menjünk ki az útra....

 Na most, ha megvagy nyugtatva egy másik oktató által, hogy nem fogsz embert ölni első órán, akkor gondolhatjátok a sokkot az arcomon, hogy ő meg kivisz engem az emberek közé, a sok-sok futó mellé bukkanós útra :D

Megnyugtatásképpen így most fél távnál 15 órát vezettem, abból 12-őt vele, még mindenki él! :D Nem ütöttem el senkit, szerintem a héten ezekben az órákban beszélek a legtöbbet - stressz kezelés - és relatíve jó dolognak tartom az órákat. Nem mondom, hogy nem aggódom, és nem félek, hogy mi lesz ha egyszer a saját kocsimmal el kell indulnom, úgy hogy senki se fog semmit mondani, és nekem kell megoldanom, de már nem látom annyira lehetetlennek.

Tény, hogy nekem az ideális sebesség az ott 40 körül van, ami nagy lépés mert elejével ez 25 volt ;D Ma már nem aggódom 40-nél se, hogy meghalok, de azért amikor rátapos a gázra, a városon kívüli úton és 90-el megyünk...nem mondom, hogy egyelőre ezt olyan rohadt komfortosnak érzem, de gondolom ez is olyan, hogy meg kell szokni ;D

30 óra az előírt, én már most sejtem, hogy biztos nem lesz elég, de még így is bizakodom abban, hogy idén már lesz jogosítványom. Kocsim már van. (kicsi, lecseréltük a Merivát egy Toyota yarisra) Jó optimista énem szerint amúgy az OTP nyereménykocsis cuccon jövő hónapba nyerek kocsit ;D Eldöntöttem!!! :D

Tehát jelenleg tanulok. Egy nagyon jó oktatóval. Türelmes, de tény, hogy rögtön képes volt kivinni a forgalomba, és olyanokat vár el tőlem, amiről azt se tudom mi, de feltehetően így gyorsabban tanulok és rögzül. Igen, még szokni kell, hogy a sávomba maradjak, hogy kanyarodásnál döntsem el melyikbe akarok menni ;D És még el kell fogadnom, hogy amúgy 50 méterért is érdemes 3-ba kapcsolni, még ha nekem amúgy a 20-al közlekedés is megfelel, ha már látom, hogy úgyis piros lesz.... :P

És persze mondtam neki, hogy már ketten leöregeztek, ő ne tegye...aztán megnéztem a rendszerbe, és ő 28...úgyhogy mondtam neki, hogy na jó, Ő mondhatja, hogy öreg vagyok :D

Jolinda Johnson: Reziliencia

 




Az önsegítő könyvek lényege (szerintem), hogy bizonyos támpontokat adjon azoknak az embereknek akik úgy érzik maguktól nem megy a dolog. 
 De ha specifikussá teszünk egy önsegítő könyvet, adunk neki egy adott címet és alcímet, akkor ugye máris szűkítjük a kört akiket ez érdekel. Mert a nem kimerült és nem kiégett ember mégis miért olvasna el egy ilyen könyvet? Viszont azzal együtt, hogy egy adott témakörre szűkül a téma, a megoldások tárháza is adott. 
"Tíz módszer amellyel kilábalhatunk a kiégésből és a kimerültségből" hirdeti az alcím. Amúgy valóban van benne tíz módszer, csak ugye, ha nem ma kezdi az ember az önsegítő könyvek olvasását, akkor ez már nem tud újat mondani.
 Már visszavittem a könyvet a könyvtárba, úgyhogy nem tudom pontosan megmondani a tíz módszert. Még a tartalomjegyzéket is elfelejtettem molyra feltölteni, pedig felszoktam, és onnan szoktam puskázni ;D
De, mint mondtam újat nem nagyon olvastam. Meditáljunk, mozogjunk, adjunk énidőt magunknak. Fontos az öngondoskodás, és a befelé figyelés. A tudatos jelenlét, az egészséges mozgás és az időben képernyő mentessé válás. 
 Tehát, ha soha az életedbe nem olvastál könyvet a témában, akkor jó. Mert vannak tök jó visszacsatoló kérdések (ezek amúgy tetszettek). Egy-egy témáról 10-15 oldalnyi  szöveget ír, azt is feltűnően lazán (sok üres tér a lapokon), tehát könnyen és gyorsan lehet olvasni. Emellett nagyon kis aranyos a mérete, tehát buszra-vonatra tökéletes. Nem megy semelyik témába se túlzottan bele, nem sztorizza halálra a dolgokat, de azért megoszt egy-egy személyes történetet, de nem zavaróan sokat. Pont annyit, hogy azért valamennyire személyesnek érezzük a könyvet, és ne csak egy szimpla szakkönyvnek.
 Nem tudom amúgy, hogy van-e hatása  a könyv elolvasásának. Folyton ilyenkor megfogadom, hogy elkezdek meditálni. Nagyjából 15 éve "elkezdek", tehát úgy gondolom, hogy hamarosan valóban megtörténik. (basszus olvasni kellene már azt a halogatásról írt könyvet...hátha segítene rajtam :D)
 Jelenleg hála az égnek sem kiégve nem érzem magam (pedig kivagyok, nyár elején volt egy szerintem durva időszakom, amikor épp, hogy nem mondtam fel), nos kimerültnek érzem magam, de nem a könyvben írt módon. ÉN tudom miért vagyok kimerült :D Mert valahogy eltűnnek a napok, és míg a jogsi nem lesz meg, a délutános hetem is korán keléses és egész nap távol levéses, úgyhogy  jó lesz, ha meglesz már, és nem kell eljárni vezetni tanulni. (amúgy imádom, de ettől még fárasztóak így a napok).
 De visszatérve a könyvre, ha a témában már olvastál, akkor nem fog újat mondani. Ha olyan vagy, mint mondjuk én, hogy szereti megerősíteni a dolgokat, de nem akar újra olvasni könyveket, akkor is tök jó, mert pont ugyanaz van benne, mint minden ilyen témájú  önsegítő könyvben . Világmegváltást, vagy forradalmian új, meglepő módszert nem fogsz benne találni. Némi józan paraszti ésszel az ember magától is tudja mit kell csinálnia, vagy mit kellene csinálnia. Más, hogy én se mindig azt csinálom, amit kellene.

Fülszöveg: 


A  stressz elkerülhetetlen.
A kiégés elkerülhető.
A reziliencia elérhető.
A stressz az életünk része, de nem mindegy, milyen választ adunk rá. A reziliencia, vagyis a lelki ellenállóképesség fejleszthető, tanulható, és segítségével megelőzhetjük a kiégést. Jolinda Johnson holisztikus egészségcoach tízlépcsős programja gyakorlati útmutatót nyújt ahhoz, hogyan hangolhatjuk össze a testünket és az elménket, valamint hogyan küzdjünk meg a mindennapi nehézségeinkkel és alkalmazkodjunk az új helyzetekhez.

2024. szeptember 11., szerda

Mel Robbins: 5 másodperces szabály

 





5-4-3-2-1 -  Rajta csináld

Na nagyjából a könyv lényege is ez. Olvasáskor amúgy az jutott először eszembe, hogy nagyjából az, aki összeállította a könyvet, az is ezt a szabályt használta, és így kicsit összecsapott lett.

 Nem tudom, hogy a szerző másik könyve (Adj ​egy ötöst magadnak! ) is hasonló  elvek alapján működik, vagy az tényleg meg lett-e írva. Ugyanis ezzel a könyvvel az a bajom, hogy teli van történetekkel. Igazándiból 99,9%-ban történetekről szól, és mindegyiket legalább kétszer  elolvashatja az ember, mert beollózva kép formában ott van, majd előtte vagy utána Mel szintén leírja, hogy mit olvashatunk a képeken lévő sztoriba. A maradék 0,1% az Mel saját története, ahol az 5 másodperces szabályra utal, vagy elmeséli, hogy talált rá, illetve, hogy hogyan használja.

 Maga a szabály faék egyszerű. Ne agyald túl a dolgokat, az első gondolatra cselekedj is. Tartom amúgy, hogy az esetek nagy részében ez egy tök jó dolog lehet, és nagyon örülnék annak, ha képes lennék úgy élni, hogy 5 másodperc alatt nem beszélem le magam az előttem lévő dolgokról, és/vagy rá az előttem álló dolgokra. De úgy érzem, hogy azért a nagy bátorság, és hirtelenség nem mindig a legjobb tanácsadó.

 Nem vagyok pánikoló típus, sose volt pánikrohamom (feltehetően tudnék róla), de amit leírt, hogy hogyan kezeljünk, számoljunk ötig, és nagyjából gondoljunk másra, vagy beszéljük be magunknak, hogy nem pánik ez, csak izgatottság...nem tudom, valahogy úgy képzelem a pánik rohamot, hogy krva szarul van az ember, és ebben az állapotban ha még be kell magának beszélni, hogy ő nem fél, és pánikol csak izgatott, attól csak még szarabbul lesz. De akinek van tapasztalata, az javítson nyugodtan ki. (Őszintén amikor ezt a részt olvastam eszembe jutott az ideges ember, akit azzal próbál az ember nyugtatni, hogy "Nyugodj meg!"....fel a kezekkel, ha ez valaha sikerre vitte a dolgot :P)

Tehát összességében a könyv inkább érdekes, mint hasznos. Fele ekkora terjedelemben sokkal jobb lett volna, hiszem a sztorikkal nincsen gond, de ha elolvasol egy történetet. Aztán elolvasod ugyanazt a történetet négy mondattal tágabb verzióba...egymás után, nagyjából rögtön, akkor   hát....feleslegesnek érzem az egyiket. 

És hát, magáról a szabályról nagyjából fél oldalnyi információ van. És igen, tudom, hogy mivel faék egyszerű nem is kell több, de akkor mire van a könyv? A történetek nagy részében TEDx előadások, vagy élő itt-ott szereplésekre reflektáló dolgok voltak, tehát lehet, ha megnézem a TEDx-es előadását többet fogok tudni a szabályról, mint ebből a könyvből. (elkezdtem, de egyelőre még nem néztem végig, mert irritál :D)

 Ennek ellenére elolvasható a könyv, kárára se válik senkinek, viszont kell hozzá egy adag türelem, hogy kezelni lehessen az ismétléseket. Próbálom alkalmazni a szabályt, mert látok benne értelmet, és látom a saját korlátjaimat. De csak ésszel....azt meglátjuk mi lesz..... 5-4-3-2-1....

Ide berakom a TEDx előadását (amit megtaláltam magyar felirattal), hátha más is megnézné majd:









Fülszöveg:

Ha ​tudod már, MIN akarsz változtatni, ez a könyv megmutatja neked, HOGYAN tedd.

Ha komolyan gondolod, hogy változtass az életeden vagy a munkádon…

Ha készen állsz arra, hogy felhagyj a halogatással…

Ha szeretnél egy egyszerű, de bizonyított módszert, hogy egyszer és mindenkorra legyőzd az önmagadban való kételkedést és a félelmet…

…akkor a megfelelő könyvet tartod a kezedben!

Világszerte több mint tízmillió ember ismerte meg az 5 másodperces szabályt, hogy magabiztosabb legyen, produktívabb legyen, tudatosabb legyen, több pénzt keressen, a kezébe vegye az irányítást, legyőzze a szorongását, megvalósítsa az álmait, felfedezze a nagyságát!

Az 5 másodperces szabály nem trükk, hanem egy tudományosan igazolt cselekvési terv, amit könnyű használni, könnyű megjegyezni, és valóban működik.

Mel Robbins könyvéből megtudhatod, HOGYAN használhatod a viselkedésed megváltoztatására, és hogyan élheted nagyobb bátorsággal a mindennapjaidat.

Hidd el, ha képes vagy elszámolni 5-ig, megváltoztathatod az életed.


Mel Robins, másik magyarul megjelent könyve:

Fülszövege:   
Mel ​Robbins milliók életét változtatta meg a motiváció titkainak bemutatásával Az 5 másodperces szabály című világsikerű könyvében. Most pedig visszatért egy egyszerű, hatékony eszközzel, amit az Adj egy ötöst magadnak című kötetben mutat be, és nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy segítsen megváltoztatni az életedet!

A cím ne tévesszen meg, ez a könyv nem arról szól, hogy lépten-nyomon mindenkivel lepacsizz, hiszen ezt teszed nap mint nap. Drukkolsz a kedvenc csapatodnak, együtt ünnepelsz a barátaiddal, biztatod és támogatod azokat a szeretteidet, akik célokat tűznek ki maguk elé az életben.

Képzeld csak el, milyen lenne, ha ugyanilyen szeretettel, bátorítással fordulnál saját magadhoz, ha TE lennél önmagad legnagyobb drukkere, rajongója, szurkolója. Nemcsak elvétve, hanem minden egyes nap.

Mel Robbins legújabb könyvében megtanít rá, miként adj ötöst a legfontosabb embernek az életedben, annak a személynek, akit a tükörben látsz: SAJÁT MAGADNAK.

Ha önbecsülési problémákkal küzdesz (és ki ne küzdene?) …

Ha meguntad, amiket az agyadban lakozó kis kritikus hang papol (valaki kergesse már ki onnan!) …

Ha már sikeres vagy, és mégis szüntelenül a dolgok rosszra fordulásán töprengsz (nem vagy egyedül) …

Ha dühítőnek találod, hogy mindenki szépen halad előre, míg te a kanapén ücsörögsz a kutyáddal (bele ne keverjük a kutyádat) …

… Akkor ez a könyv bizony Neked szól!

2024. augusztus 26., hétfő

Liz Fosslien – Mollie West Duffy: Nincs harag

 

Könyv: Liz Fosslien – Mollie West Duffy: Nincs harag
Kiadó: Bioenergetic
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 228
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632916118
Fordította: Szász Andrea






Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!
Hű, próbálom összeszedni a gondolataimat a könyvvel kapcsolatban, mert eltelt egy laza hónap már mióta elolvastam, és nem írtam róla semmit. Ami végtelenül rossz ötlet volt, mert az agyam idén nagyjából minden könyvből csak minimális érzést hagy maga után, és pár hét után már azt is nehéz felelevenítenem, hogy mit is olvastam benne. (megjegyzés: bizton állíthatom, hogy újra fogom olvasni, mert van miért!)
 Tehát érzések maradnak meg bennem olvasás után. Ezt a könyvet egy olyan élethelyzetben kértem, és kaptam is meg, amikor a munkahelyemen valami borzalmasan nonszensz dolgok sora történt, és gondoltam, ez segít értelmezni, az értelmezhetetlent! (sajnos nem spcifikálódik közférára, borzalmasan sok női munkatárssal, így csak pár ötletet kaptam).
 Először is  megjegyezném, hogy a könyv illusztrációi nagyon találók, néha már-már azon gondolkodtam, hogy kiscanelem és kirakom a munkapultomra. De rájöttem, hogy lehet nem mindenki értené, a fele ember félre értené, az olvasók meg nem tudnák éppen kinek célzom a célzatos rajzokat. Úgyhogy maradt az, hogy bepost-iteltem és néha kinyitva nagyot mosolygok rajta :D
Másodszor, rengeteg olyan dolog volt, ami hasznos lenne, ha rajtam kívül ezt a könyvet nagyjából mindenki más is elolvasná a cégen belül. A borító remekül ábrázolja azt, hogy az olvasó általában ki. És a könyv olvasásakor nagyjából egy ilyen szituáció után voltam. Tehát totál a bagoly frusztráltságát át tudom érezni. 
A könyv maga nagyon hasznos, de főleg úgy lenne haszna, ha a ranglétra felsőbb emeletein lévő emberek is elolvasnák. Mert az egy dolog, hogy mondjuk én elolvasva megpróbálkozom kezelni a stresszt, ha a stressz nagy részét okozók nap-nap után totálisan ugyanazt csinálják, és észre se veszik, hogy egy-egy munkatársat milyen szinten képesek stresszhelyzetbe hozni. (Erről rengeteget írhatnék, de totál nincs értelme)
 Tehát a könyv tartalmaz tanácsokat, amikkel valamennyit képes az ember, a dolgozó szintjén is javítani a stressz kezelésén illetve  a helyzetek feldolgozásában, de sokkal több embernek kellene elolvasni, és nem csak elolvasni felfogni is a dolgokat.
Nincs harag a könyv címe, és én hiszek abban, hogy egyszer majd az emberek rájönnek, hogy sokkal jobb egy olyan munkahelyen dolgozni (független milyen beosztásban), ahol nem létezik kettős mérce, pletyka és nem vitáznak emberek nonszensz dolgokon és hagyják, hogy aki dolgozni akar, az végezhesse a munkáját.
Mindenképpen újra olvasom majd a könyvet, a szerző másik könyve után, és lesz akkor részletesebb poszt is róla. Ez a meleg kánikulás idő sajnos sem olvasásnak, sem írásnak nem kedvezett túlzottan ^^


Fülszöveg:
A ​fiatal szerzőpáros könyve azoknak szól, akikkel előfordult már, hogy magányosnak, frusztráltnak, unottnak, túlterheltnek vagy bizonytalannak érezték magukat a munkahelyen. Javaslatokkal szolgál, mit tegyél, ha ki akarsz törni régi érzelmi mintáid börtönéből, vagy sikeres csapatot és egészséges cégkultúrát szeretnél építeni.
– Hogyan mutassuk ki érzelmeinket úgy, hogy továbbra is professzionálisnak tűnjünk?
– Mi tegyünk, ha a lelkünk mélyén túlterheltnek érezzük magunkat, vagy szorongunk – próbáljuk palástolni, vagy engedjünk szabad utat az érzéseinknek?
– Hogyan élvezzük a nyaralást anélkül, hogy a fiókunkban landoló megválaszolatlan e-mailek rabjai lennénk?
– Főnökként mit tegyünk, ha az új, lelkes alkalmazottunk bejelöl a Facebookon?
Ahhoz, hogy igazi eredményt és sikert érjünk el a munkában, meg kell tanulnunk „észszerűen érzelmesnek” lenni, és a lehető legcélszerűbb módon kimutatni az érzelmeinket. Ehhez nélkülözhetetlen egyfajta „érzelmi kommunikációs képesség” kialakítása, hogy hatékonyan észleljük érzelmeinket, és tudjuk, hogyan és mikor fordíthatjuk ezeket eredményes cselekvéssé.
„Amikor belépünk egy céghez, részletes útmutatást kapunk arra vonatkozóan, hogyan ütemezzük a meetingeket és miként töltsük ki a költségkimutatást. Viszont senki sem mondja el, mit tegyünk, ha feldühít bennünket egy kolléga, vagy hogyan nyerjük vissza a lelki békénket, ha elszúrtunk egy meetinget a főnökkel.”
Ebben ad gyakorlatias tanácsot ez a kedves, humoros illusztrációkban gazdag könyv.

2024. augusztus 21., szerda

Csong An Szunim: Rajtad múlik!

 


Könyv: Csong An Szunim: Rajtad múlik!

Kiadó: MotiBooks

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 204

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786156139603

Megjelenés időpontja: 2023. november 15.




Ezt a könyvet szerettem volna elolvasni, nagyjából onnantól, hogy megláttam molyon, hogy meg fog jelenni. Recenzióba is kértem, de a kiadó közölte, hogy mivel sem instám, sem facbookja nincs a blognak és nem a blogra tettem fel az életem, így nem generálok elég olvasót, hogy adjanak bármit is. Úgyhogy így maradt, hogy felirattam deziderátába a könyvtárba, hogy vegyék meg, mert el szeretném olvasni, és amúgy aránylag gyorsan meg is lett. Ott kaptam a kérdést, hogy ismerem-e a szerzőt, hallgattam-e tőle podcast-ot, vagy valamit. A válaszom az volt, hogy nem, nem ismerem, nem is hallottam róla soha, de megfogott a könyv leírása, úgyhogy olvasni akarom. Most majd kicsit jobban rá fogok keresni, de a könyv olvasása teljesen laikusként is teljesen jó volt.

 Őszinte leszek, feltehetően a fele mondanivaló nem jött át. Feltehetően pár év múlva már majd több dolog fog átjönni, de így is rengeteg érdekes dolgot olvashattam a karmáról. Családi, egyéni, és akár nemzetet behálózó karmáról is. Érdekes volt.

Gondolkoztam, hogy mit írhatnék a könyvről, azon túl, hogy magamat ismételném, és újra és újra elmondom mennyire, de mennyire érdekes volt minden egyes mondata.

 Szeretnék ott tartani, hogy egy ilyen könyv elolvasása után megérint az "Aha" élmény, és megvilágosodom, de nem valószínű, hogy ez így működik. Azt tudom, hogy bár voltak benne számomra egyenlőre még érthetetlen részek, olyan érzést hagyott maga után a könyv, és olvasás közben is azt éreztem, hogy nekem szól, hogy egy csomó mindennel egyetértek. És van persze rengeteg dolog benne, ami remek dolog lenne, ha így működne, de jelenleg nem az ideális világ az amiben élünk.

Jó lenne felkelni, és azzal motiválódni, hogy az embereken szeretnék segíteni. És jó lenne, ha ezt meg is tudnám tenni. Jelenleg úgy kelek fel, hogy a családomon akarok segíteni, és próbálok nem bunkó paraszt lenni azokkal akik direkt ki szeretnék váltani belőlem, hogy paraszt legyek. Igen, dolgoznom kell azon, hogy ezek a személyeknek hálás legyek, hogy gyakorolhatom a türelmet. - Megjegyzés: Sosem vertem meg senkit sem, de sokszor volt, hogy azért elképzeltem a dolgot, igen türelem gyakorlás. - 

 A Dalai Láma könyvével párhuzamosan olvastam amúgy a könyvet (Őszentsége, a XIV. Dalai Láma · Howard C. Cutler A ​boldogság művészete), ami amúgy újra olvasás és arra jöttem rá, hogy továbbra is buddhista emberekkel készült könyvek, a buddhizmusról való olvasás, felér egy relaxációs gyakorlattal. Képes totálisan kikapcsolni, olvasom a sorokat, elgondolkodom rajta. Néha rájövök, hogy ez mind tök jó, és bár már itt tartana a világ. Bár több buddhista lenne. Oké, bár több normális, segítőkész és kedves ember lenne. És ennél a pontnál jövök rá mindig, hogy amúgy én SE vagyok teljesen az, akkor, miért is várom el, hogy más az legyen? Tehát igen, mindenki kezdje először saját magával, Legyen önmaga, de közben segítse az emberiséget. Család, barátok, falu, megye, ország, kontinens majd világ szinten.

Hálás leszek minden olyan napért, amikor este elmondhatom, hogy egy olyan gondolatom sem volt, hogy valaki pusztuljon meg. Igen idén azt hiszem ez a fő célom mentálisan. Hogy eljussak oda, hogy az ellenségem sem az ellenségem, és pont ne foglalkozzak vele. Ha segíteni nem tudok, ártani legalább ne ártsak...még gondolatban sem.

A Dalai láma könyve amúgy annak idején...20 éve mondjuk megváltoztatta az életemet. Ma olvasva, már nincs ekkora hatása, viszont hasonló hatást érzek most Csong An Szunim könyvével kapcsolatban is. Tehát, ha 10 könyvem lenne, akkor bekerülne a tízbe. Hogy  kézbe vehessem, és eljöjjön majd az a pont, amikor majd teljesen átjön a mondanivalója :)


Fülszöveg:

"Az ​Út előtted van. Merre mész?

„Ha ledöntöd a falat, mi magad vagy, végtelenné válsz térben és időben.” – Paj Csang zen mester

Ebben a pillanatban mi az, ami érez benned? Elménk annyi illúziót termel, hogy az egyszerű és tiszta igazságot már rég elfeledtük, pedig mindig itt van előttünk.

Mit látsz most? Mit hallasz most? A zen segítségével túlléphetünk téves nézeteinken, hamis önképeinken és eljuthatunk az Úton ahhoz, akik valójában vagyunk. Ekkor látjuk meg valós helyzetünket, és alakítjuk helyesen kapcsolatainkat.

Ki vagy Te két gondolat között? A felébredés tapasztalatával kinyílik bennünk a bölcsesség, együttérzés és önzetlen szeretet minősége. Ezzel segíthetünk magunkon és másokon egyaránt.

Csong An Szunim nős, gyermekes zen szerzetes, az Eredeti Fény Zen Templom apátja. 1994-ben tett szerzetesi fogadalmat, és Szung Szán zen mestertől a Csong An (Tiszta Szem) nevet kapta. Hat évig folyamatosan, további négy évet szakaszosan élt Dél-Koreában, ezalatt tizenöt 90 napos és két 100 napos meditációs gyakorlatot végzett el. Mestere 1999-ben avatta tanítóvá. Az Eredeti Fény Zen Templom földjét 2004-ben találta meg, 2006-tól a Közösséggel együtt ott él."

2024. augusztus 5., hétfő

Nyerj 20 évig havi 1 könyvet és nettó fél millió forintot! (MAXIM kiadó)

 


Gondoltam megosztom veletek ezt a játékot. Én magam távol tartom magam a Tik-Tok-tól, de aki szereti, és szeret tartalmat gyártani, annak ez egy tök jó lehetőség lehet :) Kíváncsi leszek majd a beérkezett pályaművekre (a nyertesekre), biztos majd belefutok 1-2 ilyen alkotásba.


Bővebben a játékról: https://olvasskonyvet.hu/tiktok/

2024. július 31., szerda

A nyár, meg azok a bizonyos tervek

 

Mindig tervezek nyárra nagy olvasásokat, és sosem tanulok az eddigi tapasztalatokból.

Minthogy, a tervek 2-3 dolgon bukhatnak meg:

 1. Az életen, nem úgy alakul, kedv nincs, és amúgy is.

 2. A melegen. Bár légkondicionált helyen lakom, ennek ellenére a kimegyek dolgozni, ott meleg van, hazajövök a dög melegbe, pont elég ahhoz, hogy nullázza az energiakészletemet, a koncentrációs képességeimet, és hogy a napi dolgokon kívül máshoz erőm ne legyen.

 3. Olvasási válság: Na jó idén ezen nem bukott a dolog. És még nem temetem a nyarat, hiszen jövőhéten már szabin leszek egy hétig, aztán egyet dolgozok, és utána egészen szeptember 7-ig teljesen szabad vagyok.

 Csakhogy a terveim szerint a nyár első két hónapjába nagyjából 4 könyvet KELLETT volna elolvasnom, amiből 1 darabot elolvastam, de nem írtam belőle, mert melegbe olvasva nem fogott az agyam, tehát fogalmazni SE tudok. Remélem, hogy szeptemberig a recenzióimat legalább eltudom olvasni, és tudok is írni belőlük, mert komolyan, nem véletlen kértem őket. EL AKAROM ŐKET OLVASNI, csak kis hűst kérek, hogy gondolkodni is képes legyek, meg fogalmazni. Naaa Augusztus legyél kegyes hozzám!

 Amúgy tartom, hogy jövő péntek délután után már több időt szentelhetek az olvasásnak, mert akkor lesz a KRESZ vizsgám, és feltételezem, hogyha azon túl vagyok, akkor az agyam végre mást is képes lesz befogadni a vezetős adatokon kívül. Biztos ami tuti, minden nap kitöltöm a vizsgafelkészítőt, az elmúlt másfél hétben, mindig átmentem :D Remélem élőben is. Drukkoljatok majd 9-én ;) 

2024. június 14., péntek

Nyári tervek

Így a nyár első hónapjának felénél, úgy döntöttem, hogy összeállítom molyon is a nyári olvasási listámat. Ez aránylag teljesíthető számú könyvet tartalmaz. Nem mondom, hogy mindegyikre jut időm majd, a KRESZ mellett, de bízom abban, hogy a lehető legtöbbet sikerül elolvasnom, és hogy csupa jó könyvvel ismerkedhetek meg idén nyáron :) De, hogy mik is ezek a könyvek? Itt a lista ;)


Alice Oseman: This Winter - Az idei tél

Biheguan Zhuren: Új korszak

Emily Henry: A könyvek szerelmesei

Emma Törzs: Vér, tinta, nővér, írnok

Gary John Bishop: Kib*szott bölcs

H. D. Carlton: Haunting Adeline - Kísérteni Adeline-t

H. D. Carlton: Hunting Adeline - Levadászni Adeline-t

Híragi Szanaka: Az elvesztett emlékek lámpása

Kapitány-Fövény Máté (szerk.): Holnap

Liz Fosslien - Mollie West Duffy: Nehéz érzelmek

Liz Fosslien - Mollie West Duffy: Nincs harag

Ryuu Shinohara: A manifesztáció hatalma

Szabó Krisztina: Ezüsterdő

Thibaut Meurisse: Maradj motivált


 A lista tartalmaz recenziókat, kölcsön könyveket, talált könyveket, és még tavalyról maradt elmaradásokat. Szép és szakirodalmat, bízom abban, hogy így meglesz a szórakozás és a "tanulás" is a nyáron. Bízom abban is, hogy a legtöbb önsegítő és szakkönyv, olyan ismerettel fog majd megismertetni, amit tudok használni a jövőben. Igen, némelyikre most elég nagy szükségem lenne ;)

Fülszöveg: 
A Manipulátor
Befolyásolom bárki érzelmeit, aki csak engedi.
Fájdalmat okozok, megríkatom, megnevettetem és sóhajtásra késztetem.
De a szavaim leperegnek róla. Főleg akkor, amikor könyörögve kérem, hogy távozzon.
Mindig jelen van, figyel és vár.
És én sosem tudom elfordítani a tekintetemet, főleg nem akkor, amikor azt szeretném, hogy jöjjön közelebb.

Az Árnyék
Nem akartam beleszeretni.
De ha már megtörtént, képtelen vagyok elszakadni tőle.
Megbabonáz a mosolya, a szeme, a mozdulatai.
Ahogy levetkőzik.
Figyelek és várok. Amíg csak a magamévá nem tudom tenni.
És amint az enyém lesz, nem eresztem el többé.
Akkor sem, ha majd ezért könyörög.

A dark romance duológia első része.
Rainy days, Budapest, 2023
604 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635802647 · Fordította: Alföldi Zsófia

Fülszöveg: 
A Gyémánt

Együtt jár velem a Halál, de a kaszás nem ér fel velem. Férfiaknak öltözött szörnyekkel és olyanokkal teli világban ragadtam, akik nem azok, akiknek látszanak. Nem tartanak itt örökké. Már nem ismerem meg azt, akivé váltam. És igyekszem visszaverekedni magamat a vadállathoz, aki éjszakánként ered a nyomomba. Gyémántnak neveznek.
De csak egy halál angyalát teremtették meg.

A Vadász

Ragadozónak születtem, véremben van a könyörtelenség. Amikor éjszaka ellopják, ami az enyém, mint egy erődben elrejtett gyémántot, szembesülnöm kell azzal, hogy képtelen vagyok visszatartani a vadállatot. Vér áztatja a földet, amikor cafatokra tépem a világot, hogy megtaláljam. És visszahozzam oda, ahova tartozik. Senki sem menekül a haragom elől. Főként nem azok, akik elárultak.

A macska-egér duológia második, befejező része.

 Rainy days, Budapest, 2024
654 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635803149 · Fordította: Alföldi Zsófia

Fülszöveg: 

A ​fiatal szerzőpáros könyve azoknak szól, akikkel előfordult már, hogy magányosnak, frusztráltnak, unottnak, túlterheltnek vagy bizonytalannak érezték magukat a munkahelyen. Javaslatokkal szolgál, mit tegyél, ha ki akarsz törni régi érzelmi mintáid börtönéből, vagy sikeres csapatot és egészséges cégkultúrát szeretnél építeni.
– Hogyan mutassuk ki érzelmeinket úgy, hogy továbbra is professzionálisnak tűnjünk?
– Mi tegyünk, ha a lelkünk mélyén túlterheltnek érezzük magunkat, vagy szorongunk – próbáljuk palástolni, vagy engedjünk szabad utat az érzéseinknek?
– Hogyan élvezzük a nyaralást anélkül, hogy a fiókunkban landoló megválaszolatlan e-mailek rabjai lennénk?
– Főnökként mit tegyünk, ha az új, lelkes alkalmazottunk bejelöl a Facebookon?
Ahhoz, hogy igazi eredményt és sikert érjünk el a munkában, meg kell tanulnunk „észszerűen érzelmesnek” lenni, és a lehető legcélszerűbb módon kimutatni az érzelmeinket. Ehhez nélkülözhetetlen egyfajta „érzelmi kommunikációs képesség” kialakítása, hogy hatékonyan észleljük érzelmeinket, és tudjuk, hogyan és mikor fordíthatjuk ezeket eredményes cselekvéssé.
„Amikor belépünk egy céghez, részletes útmutatást kapunk arra vonatkozóan, hogyan ütemezzük a meetingeket és miként töltsük ki a költségkimutatást. Viszont senki sem mondja el, mit tegyünk, ha feldühít bennünket egy kolléga, vagy hogyan nyerjük vissza a lelki békénket, ha elszúrtunk egy meetinget a főnökkel.”
Ebben ad gyakorlatias tanácsot ez a kedves, humoros illusztrációkban gazdag könyv.
Bioenergetic, Budapest, 2023
228 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632916118 · Fordította: Szász Andrea

Fülszöveg:
Mindannyian ​tapasztalunk nehéz érzelmeket, ám megszoktuk, hogy nem panaszkodunk. Nem csoda, hogy nehezünkre esik beszélni arról, amin keresztülmegyünk, nemhogy kezelni tudnánk a helyzetet. Amikor elfojtjuk az érzéseinket, és csendben szenvedünk, akkor elszalasztjuk annak a lehetőségét, hogy kapcsolatba lépjünk másokkal, akik támogathatnának minket. A fiatal szerzőpáros könyve azoknak szól, akiket megfélemlítenek a rájuk törő érzelmek, amelyek kiszámíthatatlanul érkeznek, és irányíthatatlannak tűnnek.
Minden fejezet egy-egy nehéz érzelmet – például a bizonytalanságot, a haragot, a kiégést és a szorongást – vizsgál, és stratégiákat, hatékony eszközöket kínál a megértésükhöz és a kezelésükhöz. Amikor megváltoztatjuk a hozzáállásunkat, azzal megfosztjuk őket pusztító erejük egy részétől. Meglepődve tapasztalhatjuk, hogy már akkor jobban érezzük magunkat, amikor elismerjük és elfogadjuk azt, amit érzünk a kihívásokkal teli pillanatokban.
A könyvből többek között megtudhatod,
– miként vess véget a megbánás okozta tolakodó gondolatok körforgásának, és hogyan használd ezt az érzést iránytűként a döntések meghozatalához;
– hogyan ismerd fel, mi áll a dühöd hátterében, és hogyan kommunikáld azt produktívan anélkül, hogy az embereket védekezésbe kényszerítenéd;
– miért szenvedsz a perfekcionizmustól még akkor is, ha messze nem érzed magadat tökéletesnek, és hogyan függetlenítheted önértékelésedet attól, amit teszel.
A nehéz érzelmeket nem tudjuk kiiktatni, nem tudjuk megakadályozni felszínre törésüket, de megtanulhatjuk, hogyan kössünk békét velük.
Bioenergetic, Budapest, 2023
228 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632916101 · Fordította: Makay Emese


2024. június 4., kedd

Erdélyi Boróka: Élet, cél, idő

 



 Úgy gondolom, hogy igazándiból nem jókor olvastam ezt a könyvet. Az elmúlt időszakban ugyanis eléggé felületessé, szakaszossá vált az olvasásom, és pont ezért a legtöbb könyvnél, amit mostanában olvastam, azt érzem, hogy "hát akkor ezt majd egyszer később újra kell olvasni". 

A könyvet egy nagyon kedves kolléganőm vette meg nekem, megbízásból :) Igen, sajnálom, de postaköltséggel már átlépte volna a lélektani határt, és hát így sem egy túl olcsó könyv. De nem akartam arra várni, hogy mikor veszi meg a könyvtár, így ez eddig az idei év első beszerzése, amiért pénzt is adtam (tehát nem kaptam, találtam, könyvmegállóban leltem).

 Úgy vélem, az árát amúgy megéri, még úgy is, hogy Boróka blogját követem már egy jó ideje, még ha megszakításokkal is ebből adódóan rengeteg dolog volt már eleve ismerős számomra. 

Az írási stílusa eleve szimpatikus, ezt már a könyv olvasása előtt is tudtam, érthetően és egyszerűen beszél/ ír, egyszerűnek tűnő dolgokról. Célokról, időgazdálkodásról és arról, miért is csúsznak el a célok folyton, miért halogat, aki halogat, és miért is kell, mindent, ....MINDENT leírni. - ami nincs leírva, az nem létezik, fejben tervezni múlandó dolog - ;)

Az időgazdálkodás amúgy mint téma, régóta érdekel,...mondja ezt a halogató ember :D

Jó, őszinte leszek, nekem az, hogy leírjam a céljaimat mindig fura volt, mármint mindig úgy gondoltam, hogy a fejemben megvan, akkor az úgy bőven elég, emlékezni fogok rá mindig. Aztán persze kiderül, hogy nem mindenre emlékszem én sem. Bár persze a világmegváltó terveimre igen ;)

De a heti, napi tervezés a könyv olvasása után sem az erősségem még, bár heti listát már írtam, hogy mit nem akarok elfelejteni, de a napi mindent időblokkokra osztást, feltehetően még egy jó ideig nem fogom bevezetni, pedig amúgy jó dolognak tartom. Csak...csak az a bajom ezzel az időbeosztás dologgal, hogy az életem nehezen betuszkolható egy ilyen sémába, mert:

1. egyrészt az átlagos napjaimban nincs annyi "feladat", hogy én értelmét lássam a beosztásuknak

2. másrészt az életembe csak úgy teremnek dolgok, feladatok, de mind totálisan kiszámíthatatlan időben, és nem lehet velük tervezni. Vagy ÉN még nem tudok velük tervezni.

 Amúgy mindig csodáltam azokat az embereket, akiknek cuki határidőnaplójuk van, és mindig beleírják hova mennek, mit csinálnak, meg minden ilyen. Hát próbálkoztam a határidőnaplóval, de a nagy része mindig üres maradt, mert azt mégse írom bele, minden egyes naphoz, hogy elmentem dolgozni :D, persze beleírtam, hogy mikor vagyok szabadságon, mikor kell fodrászhoz mennem, de megsúgom, hogy így is a 365 napból kb. 300 megjegyzés nélkül marad, mert semmi olyan nincs amit beleírhatnák. NA erre felesleges határidőnaplót tartani ;)

 Tehát ez a könyv érdekes volt, adott ötleteket, de még mindig úgy érzem, hogy az én életem elég egyszerű ahhoz, hogy egy pl. napi lista teljesen felesleges lenne. Az a két dolog amit holnap meg kell tennem, nem haladja meg a memóriám kapacitását. A heti listának látom értelmét, de annak is, csak úgy, hogy mit kell csinálni a héten, de nem időpontra lebontva, tekintve nem is tudnám megmondani, mikor lesznek megcsinálva. (pl. fűnyírás, esőben nem lehet, vizes füvet nem nyírunk, tehát amikor épp nem vizes és nem zuhog épp az eső - tehát ezt példának okáért ma meg is csináltam).

 De el tudom amúgy képzelni, hogy pár év múlva amikor a könyvet újra olvasom, már máshogy fogok vélekedni. Változom, lehet egyszer annyiiii programom lesz, hogy azt le kell írnom, mert máshogy nem tudom észben tartani.

A célállítás, a célok leírása persze más. Ezen része a könyvnek számomra jobban befogadható volt, mert céljaim nekem is vannak, amiket feltehetően hétvégén majd össze is szedek és leírom őket, mert nem egy hátrányos dolog, ha egyben látom, hogy merre tervezem az életemet. Egyelőre az egyetlen terv ami le van írva a jogosítvány, úgyhogy jobb ha mellé írom a többit, még úgy is, hogy az első a jogsi.

Kinek ajánlanám a könyvet? Hú, amúgy nagyjából mindenkinek. A magam fajtának is, akinek nincs sok  programja és célja, mert teli van jó dolgokkal a könyv. És persze a halogatóknak, és a nem halogatóknak is érdekes lehet. Tiniknek, akik még nem ismerik az időgazdálkodást, célállítást, mindenképpen. Feltehetően ha az ilyesmit tanították volna  az iskolában sokkal összeszedettebb ember lennék :D


Fülszöveg:

A ​célok megvalósítása ezzel a könyvvel kezdődik!

Mi a közös a cégvezetőben és a kisgyerekes anyukában? A vállalkozóban és a családapában? Az üzletasszonyban és a vizsgára készülő egyetemistában? Mindannyian szeretnének hatékonyak lenni és elérni a céljukat, bármi legyen is az.

Az Élet, cél, idő a komolyan csengő időgazdálkodás és hatékonyságnövelés fogalmát fordítja le a mindennapok nyelvére, és lépésről lépésre vezet el egy személyre szabható rendszerig, amely a hétköznapi időbeosztástól az egészen nagy volumenű célok eléréséig számos ponton lehet a hasznunkra. Segít megfogalmazni a valódi célunkat, és megmutatja, miként szervezhetjük eköré az életünket olyan eszközök és elméletek segítségével, mint az iránytű, a célpiramis, az akcióterv vagy a hangyamodell. Kiderül belőle, hogyan lehetünk elfoglaltak helyett hatékonyak, valamint az is, hogy az önismeretnek, az önegyüttérzésnek és a bioritmusunknak nagyobb szerepe van a célunk elérésében, mint gondolnánk.

A könyvben érintett témák: célelmélet, élettervezés, idő- és energiamenedzsment, feladat- és figyelemmenedzsment.

Erdélyi Boróka időgazdálkodás- és hatékonyság-szakértő azt vallja, hogy apró, de következetes lépésekkel célt érhetünk, és kiegyensúlyozottabb, boldogabb mindennapokat teremthetünk. Könyvében személyes történetébe is bepillantást engedve olyan emberközeli nézőpontból írja le a célállítás és a jövőtervezés folyamatát, amelynek segítségével sokkal élvezetesebben juthatunk el a célunk kitűzésétől annak megvalósításáig.

 

2024. június 1., szombat

Júniusi tervek

 

Tehát a hónapban ők következnek. Reményeim szerint amúgy belefér majd mind az öt könyv, plusz azok amiket már megkezdtem. A legtöbb megkezdettel már a végén járok, így őket ide nem fotóztam be, de remélem mindenre (is) lesz időm, Kresz tanulás mellett.

 Most értem el azt az állapotot, hogy bemertem vállalni recenziót, mert már stabilan, minden nap egy kicsit olvasok. Az elmúlt időszak nem erről volt híres, így nem is igazán gondolkodtam recenziós könyv kérésén. De arra is rájöttem, hogy Kresz tanulás mellé kell valami ami kicsit feloldja a tömény vezetős információt, és kicsit kikapcsol.

 Úgyhogy velük tervezem tölteni a júniust, és hogy kik is ők, lássuk egy kicsit közelebbről :)

Fülszöveg:

Ez a lenyűgöző képeket és magvas gondolatokat tartalmazó exkluzív kötet szemet és lelket gyönyörködtető olvasmány, emellett remek lehetőség arra, hogy megajándékozzuk szeretteinket, barátainkat.

 Kossuth, Budapest, 2018

64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630993975 · Fordította: Nagy Boldizsár


Fülszöveg: A ​Ne sz*rakodj, élj! című könyvével Gary John Bishop olvasók millióinak tanította meg, hogyan lehet elnémítani a negatív, önszabotáló hangokat a fejükben, hogy végre kiteljesedhessünk. Új könyvében kibővíti korábbi tanításait, újradefiniálja, hogy mit jelent bölcsnek lenni, és megmutatja, hogyan küzdhetünk meg problémákkal, és hogyan javíthatunk a saját életünkön – és másokén.

Amikor az élet sz*rkupacba lök, sokan nem tudjuk, mit kellene tenni – legyen szó elveszített munkahelyről, összetört szívekről, vagy egész egyszerűen a céltalanság érzéséről. Bölcsességre van szükségünk, hogy tovább haladhassunk. És ugyan az interneten rengeteg látszólag jó tanács van, azok nem mindig segítenek ténylegesen megváltoztatni az életünket. Wise as F*ck áttör a hülyeségen, és tűpontos tanácsokat ad a négy legfontosabb területen: szerelem, vesztesé, félelem és siker.

Széleskörűen dicsért egyenes stílusában megírt könyvével Bishop új, friss perspektívát kínál arra, hogyan tudjuk megváltoztatni a dolgokhoz való hozzáállásunkat. De azt is egyértelművé teszi, hogy a munka itt nem áll meg. Most, hogy már nem sz*rakodsz és k*rva bölcs vagy ezekkel a kényes témákkal kapcsolatban, ideje, hogy ezeknek a leckéknek a segítségével az egész világra hatással legyél.
 Maxim, Szeged, 2024
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634998044 · Fordította: Szaszkó Gabriella

Fülszöveg: Nehezen ​motiválod magad? Úgy érzed, elakadtál, és képtelen vagy elvégezni a legfontosabb feladataidat? Nem tudod hosszú távon fenntartani a motivációt?

Ha igen, itt az ideje, hogy változtass, és visszaszerezd a motivációd!

Thibaut Meurisse segít neked abban, hogy visszakapd a belső lendületed! A Maradj motivált világos és tömör útmutató, amely megmutatja lényegre törő útmutatásain keresztül, hogyan építsd fel a motivációt és hogyan győzd le a halogatást. Ennek eredményeképpen megszűnik a bűntudat, a motivációd növekedni fog, és sokkal több célodat tudod elérni, mint ahogyan azt eddig gondoltad.

A következőket fedezheted fel a könyvben:
• azt az egy dolgot, amit most azonnal meg kell tenned, hogy kimássz a gödörből és visszanyerd a motivációdat;
• hogyan tedd rendbe az elméd és a környezeted, hogy visszatérhessen a belső lendületed;
• 25 egyszerű, mégis erőteljes stratégiát, amivel visszanyerheted a motivációdat;
• egy egyszerű módszert, amellyel növelheted az önbecsülésed és gyorsan visszaszerezheted a motiváltságodat;
• egy hatékony keretrendszert a lendület kialakításához és a motiváció hosszú távú fenntartásához, és
• sok más hasznos technikát céljaid eléréséhez.

A Maradj motivált kötelező olvasmány a motiváció visszaszerzéséhez és a kívánt élet eléréséhez. Ha szereted a könnyen megvalósítható stratégiákat, a praktikus gyakorlatokat és a lényegre törő útmutatásokat, akkor ez a könyv tetszeni fog neked.

 Good Life Books, 2024
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636301019

Fülszöveg: Itt ​az idő, hogy te is megtapasztald a tudatos teremtés erejét!

Akár hiszed, akár nem, az életedet te magad irányítod, ezt senki más nem teheti meg helyetted… hacsak te magad meg nem engeded neki. Mi lenne, ha lennének olyan egyszerű elvek, amelyek segítségével mindent megszerezhetsz az életben? Lehet, hogy már rendszeresen manifesztálsz is, vagy esetleg hallottál már róla, de még nem próbáltad ki.

A manifesztálás azt jelenti, hogy gondolataid, érzelmeid vagy hited erejét használod fel arra, hogy valamit fizikailag bevonzz az életedbe. Tudományos kutatások igazolják, hogy minden energiából áll: tárgyak, állatok, gondolatok és emberek egyaránt.

Az energia áramlását bizonyos törvényszerűségek határozzák meg. Minél többet tudsz ezekről a törvényekről, annál könnyebben tudod használni azt az energiát, amivel rendelkezel. Nem csoda, hogy olyan sztárok vallják a manifesztációt a siker titkának, mint Will Smith, Jim Carrey, Oprah Winfrey és Lady Gaga.

Csak néhány példa, amit megtudhatsz ebből a könyvből:
• miért kellene többet foglalkoznod a manifesztálással, mint gondolnád;
• a valóságod megváltoztatása mögött rejlő tudományos titok;
• mi az oka annak, ha nyomorúságot manifesztálsz, és hogyan kerülheted el ezeket a gyakori hibákat;
• 15 olyan technika, amely garantálja a manifesztálásod sikerét;
• alapvető mentális gyakorlat, amelyet az olimpikonok és a sztársportolók naponta elvégeznek teljesítményük növelése érdekében;
• a legnagyobb pénzügyi hazugság felfedése, illetve hogyan teremthetsz valódi bőséget;
• figyelmeztető jelek, hogy hiányérzeted van, és hogyan szabadulj meg tőle;
• és még sok más…

Minden embernek megvan a képessége ahhoz, hogy manifesztáljon. Jogod van a boldogsághoz, és teljesen elérhető számodra is, ezt garantálom. Nem kell beleragadnod abba a helyzetbe, amelyet még akkor teremtettél magadnak, amikor robotpilóta üzemmódban éltél. A tudás, amit ebből a könyvből megszerezhetsz, megváltoztathatja a szemléletedet, és megmutatja, hogyan élheted magasabb szinten az életedet.

Good Life Books, Budapest, 2024
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636301514

Fülszöveg:
„Kínának jogában áll Magyarországot megvédeni.”
Ez az 1908-ban megjelent regény nem csupán azért különleges, mert egyike a legkorábbi kínai tudományos-fantasztikus műveknek, hanem azért is, mert hazánk, Magyarország kitüntetett szerepet kap benne. Az 1999-ben játszódó történetben a hun gyökerekkel bíró Magyarország súlyos konfliktusba kerül a Német–Francia Dualista Monarchiával és az egész Nyugattal, s csak abban bízhat, hogy a rokon népek lakta Kína a segítségére siet. A kínai császár útnak indítja a világ legfejlettebb és legpusztítóbb flottáját, majd hamarosan a szárazföldön, a tengeren és a levegőben is dúl a civilizációk közötti háború. De vajon ez az olykor „csodafegyverekkel” megvívott küzdelem elhozza-e az új korszakot, és sikerül-e Kínának megvédenie Magyarországot?
Ennek a sokáig Kínában is elfeledett regénynek ez az első idegen nyelvű fordítása, amely Tokaji Zsolt sinológus, műfordító munkáját dicséri.

 Multiverzum, Budapest, 2024
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156662064 · Fordította: Tokaji Zsolt



2024. május 13., hétfő

Sefcsik Judit: Jogosítványt minden nőnek!

 

Kiadó: Librotrade
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 188
ISBN: 9786158163644
Megjelenés időpontja: 2021. március 15.





Hát ugye én elkezdtem tanulni a vezetést, és gondoltam, ha már könyvtáros vagyok akkor ne csak az online felületen tanuljak, olvassak más "szakkönyvet" is, addig se a monitort kell néznem.

 Gondoltam, hogy bár a cím irritál, és a rózsaszíntől is égnek áll a hajam, de hát nő volnék, biztosan értékelni fogom, hogy  mint nőtársam ad tanácsokat abba, hogy hogyan is legyen jogsim.

Nem mondom, hogy nem volt hasznos része a könyvnek, de azt már igen, hogy ez a röpke 188 oldalból nagyjából 5 oldalt tett ki.

 Nem is tudom....mi volt a legnagyobb gondom a könyvvel. Részben az, hogy én nem vagyok egészségügyi gyógyszergyáras sokat kereső ember, és engem senki nem mentesít az elsősegély tanfolyam letételéről. Mondjuk tény, nem is kell 2 hónap alatt letennem minden vizsgát :D

 Magáról a tanulási folyamatról amit a könyv vázol. Nos olyan már nincs, tehát elévült. Tantermi oktatás, mint olyan, vidéken (Dunaújvárosban), már nem létezik. Minden átköltözött az online térbe, már csak vizsgák és maga a vezetés oktatás lesz amit személyesen intéznek. Ebből adódóan a könyv első fele már irreleváns. A vezetős rész érdekes lett volna, ha nem 2 oldalt szán rá, vizsgázással 4-et... tehát igazándiból, az ami érdekelt volna, az össze lett foglalva, mert a zumba órás mesélése és a nem tudom milyen ragu készítés miatt már nem maradt neki hely.

A könyv végén lévő kresz könyv, hát...annak aki annál a cégnél, tantermi oktatásban vesz részt, na az tudja használni :D

 Tehát, összességében borzalmas volt, de elolvastam. Okosabb nem lettem tőle, de káromra se válik feltehetően. Idejétmúlt, borzalmas fogalmazással és igazándiból olyan volt, mintha én leírnám, mennyire király vagyok, hogy milyen gyorsan jogsit szereztem, de azt, hogy mennyit, hogyan tanultam már nem....

2024. május 8., szerda

Queensa · Ppyong: Bűnös ​beszélgetések 3.


Köszönet a könyvért a Vad Virágok Könyvműhelynek!

Úgy hiszem, sokat köszönhetek a kötetnek. Kirángatott az olvasási válságomból, és elérte, hogy a blogra is visszatérjek. Remélhetőleg, most már az olvasási-írási kedvem is lassan visszatér, legalábbis én szeretném!

 Meg voltam amúgy győződve (senki ne kérdezze, hogy mire alapozva), hogy ez a sorozat trilógia. Hogy ez így három részbe leossza a lapokat és megtudunk mindent, és milyen jó lesz végre megtudni a sztori végét. Aztán megvilágosodtam, hogy ez a sorozat, nem három részes, feltehetően nem is 4....5....6..... Meg sem akarom tippelni, hogy hány részes lesz. Őszintén, rákeresni meg nem merek, mert még elijeszt, hogy sosem lesz vége :D

 Ami amúgy nem lenne akkora tragédia, mert szeretem olvasni, és hát a rajzolás, ahogy az előző két kötetben is, továbbra is szívem csücske. És hát kezdem a Mészárost megkedvelni, mert azaz igazság, így a harmadik rész után kezd ő lenni az egyetlen normálisan gondolkodó egyén :D

Johnatan körül forgott ez a rész. Jobban, mint az előző kettő, bár így a harmadik rész végére teljesen tiszta, hogy bármi is történik az a srác életében történik. Mindenki (is) őt akarja, vagy megvédeni, vagy megölni, vagy megfektetni, vagy hasonlók. Eddig akivel találkozott, az mind akart tőle valamit, és szegény annyira ...naív, hogy nagyjából nem vesz észre semmit, csak ami kiböki már a szemét. És hát persze kellően paranoid, hogy az amúgy eddig nem túl gyanús emberbe is belelássa a sorozatgyilkost, árulót, vagy rosszakarót. Ebből adódóan rossz döntések sorát hozza meg, és nem látom, hogy szegény mikor fog megvilágosodni. Úgy érzem, hogy Én kevésbé fogok meglepődni a sorozat végén, mint ő. És sejtem, hogy élete leghülyébb ötlete volt, hogy fegyvert szerzett, amit amúgy használni se tud ;D

 Ebben a részben amúgy Johnatan visszatér az iskolába, hogy összefusson mindenkivel, informálni akarná Robbent, meg szeretne információkat a testvéréről, de igazándiból az az egész vége, hogy senki nem bízik senkibe, és mindenki hazudik, mindenkinek. Közben a mészáros és a másoló, vagy más telefonon cseverészik, ecsetelve, ki kit akar megölni :)

 Történetileg amúgy sajnos sokkal okosabbak a rész végére nem lettünk. Továbbra is van sejtéseim, hogy ki a másoló, csak most már szerencsétlen Robbenben sem bízom, pedig eddig ő volt a szimpatikus srác a sorozatban.

 Nem tudom, hogy hány rész lesz, de kíváncsian várom a folytatást, mert amúgy  a sztori leköti az olvasót, kifejezetten érdekes. Az idegesítő karakterek ellenére is. A rajzolás szerintem nagyon tetszetős, tehát már azzal megvettek maguknak.

 Fülszöveg:

Miután megszökik a börtönből, Kister felkeresi Jonathant, és arra kényszeríti, hogy költözzön az általa kijelölt helyre, ahol vele kell együtt élnie. A zsákmányát semmiképpen nem orozhatja el tőle az utánzója, ezért bizarr megállapodást javasol…


A sorozat előző részeiről írtam:

Első rész 

Második rész


Christopher Hansard: A ​pozitív gondolkodás tibeti művészete

 

Könyv: Christopher Hansard: A pozitív gondolkodás tibeti művészete
Kiadó: Trivium
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2003
Oldalszám: 290
ISBN: 9639367397
 
 

 A könyvet még szerintem akkor kölcsönöztem ki, először, amikor elkezdtem dolgozni a munkahelyemen. Ez nagyjából 17 éve volt. De akkor nem jutottam el odáig, hogy el is olvassam, hogy a végére is érjek. Úgy emlékszem amúgy, hogy annak idején nekikezdtem, de nem vonzott be.

Idén is nekikezdtem, és nagyjából 3 hónap kellett ahhoz, hogy elolvassam. Persze foghatom arra, hogy az életem kissé a fejet tetejére állt és ebből adódóan nem is volt időm olvasni. (ami amúgy igaz, talán egy hete kezdtem megint olvasásra adni a fejem). De azaz igazság a három hónapos olvasási sebesség, még így is elég durva nálam. Nem éreztem a könyvet teljesen nekem szólónak.

Rengeteg dologról ír, rengeteg jó dologról amúgy, de sok helyen úgy éreztem, hogy nem vagyok elég spirituális beállítottságú, hogy ezeket a feladatokat el tudjam végezni. Hogy bár imádom a tibeti életfelfogást, de jelenlegi életszakaszomban valahogy borzalmasan távolinak éreztem a leírtakat a saját életemtől.

 Ennek ellenére cseppet sem bánom, hogy a kezembe került (ismételten) és hogy nem adtam fel már az elején az olvasást. Lehet, hogy majd évek múlva újra a kezembe kerül, és akkor újraolvasva már több dolog lesz tiszta számomra, és több dolognál fogadom el, hogy ez már csak így van. Bízom benne, hogy az évek folyamán majd valamennyire még képes leszek nyitni a spiritualitás felé, és hogy így kevésbé lesz idegen számomra a könyvben leírt meditációk, rítusok nagy része.

 Azt ajánlom, hogy aki el akarja olvasni a könyvet, az készüljön arra fel, hogy borzalmasan nyitottnak kell hozzá lenni, hogy ne érezzük az írót furának. Néha azért így is nálam beütött az "oh, vannak emberek akik ilyesmiket csinálnak?" Igen fura volt néhol.


2024. április 16., kedd

2024-es tervek 2.0


 Az élet kissé újra írta a terveimet. Mint, olvasási, mind blogos, mind magánéleti fronton. Úgyhogy gondoltam frissítem, hogy jelenleg, mi a prioritás, és mi az, amit a közeljövőben szeretnék elérni. Magamnak is jó, ha le van írva, meg közeli ismerősök bátran kérdezgethetik, hogy na hogy állsz? :D

A jogosítvány megszerzése került a lista élére. Édesapám nem rég hunyt el, a családban ő vezetett (oké, a tesóméknak is van jogsija, csak az ország két ellentétes szegletében vannak :D), így itt maradtunk anyummal, kocsival, de jogosítvány nélkül. És nem egy ártalmas dolog, ha van aki vezesse. Vásárlás, orvos stb. miatt jó dolog lenne. 

Ahol most tartok, beiratkoztam az autósiskolába, és az e-titán felületén megkezdtem a tanulást. Bár még csak az első modullal végeztem, de legalább már elkezdtem. A terveim közt az van, hogy úgy nyár végére, szeptember elejére már lesz jogosítványom. Lehet túl optimista vagyok, de nem érdekel ;)

A blogot is szeretném továbbra is vinni, talán lesz időm KRESZ-en kívül is olvasni majd, meglátjuk. Szeretném, ha olvasni és írni is visszatérnék. Az elmúlt másfél hónapban egyik se fért valahogy bele az időbeosztásomban. A munka mellett elég nehéz mindenre IS időt szakítani, de szép lassan felépül az új rutin, és kialakul, hogy mikor vannak kerti munkák, házi munkák, tanulás idő és szórakozás :)

A molyos olvasási éves tervemet még nem töröltem, de valószínű negyedét sem fogom teljesíteni, de azaz igazság, hogy az úgy el is engedtem. Majd valamikor lesz arra is időm ^^

2024. február 23., péntek

Az év első két hónapja

 Tehát olvastam az év első két hónapjában is, viszont jóval kevesebbet, mint gondoltam. Terveim szerint a teli időszakban sokat olvasok, és sokat írok a blogra majd. Ez volt a terv. Aztán valahogy túl fáradt voltam itthon már olvasni, benn a munkahelyemen meg hála az égnek annyi munka van, hogy olvasni éppenséggel nem nagyon volt időm. Talán a héten pár oldalt. Ebből adódóan viszont buktak az olvasási terveim, hogy én aztán most jóóóó sokat fogok olvasni, és írni.

Amiket elolvastam máig:


  • Karin Kuschik: 50 mondat, ami megkönnyíti az életet
  • Neil Gaiman: Csillagpor
  • Walt Disney – Mágikus szemek 
  • Monica Sweeney: Engedd el végre!
  • Michaela Döll: A gránátalma titkai 
  • Phoebe Garnsworthy: Napi rituálék
  • Chella Quint: Légy menzeszpozitív!
Ugye az elsőről írtam is. A második újraolvasás volt, így igazándiból nem terveztem róla írni. Még mindig imádom a Csillagport és még mindig úgy gondolom Gaiman egyik legjobbja. A Mágikus szemeket igazándiból nem olvastam, csak néztem, és sajnálom, én totál nem látom bele a dolgokat :D Biztos velem van a gond és nem tudok úgy bandzsítani, de nem értem a lényeget, nem látom bele a dolgokat. Az Engedd el végre, meg valami tragikusan felesleges könyv. Mondjuk a kitöltögetős dolgokat eleve nem nagyon szeretem, de itt még valahogy az egész könyv irritált is. Nem hagytam félbe, mert igazándiból, ha a kitöltős helyeket kivesszük az egész 50 oldal sincs, tehát nem rabolt el túl sok időt az életemből. A gránátalma titkai érdekes volt, de igazándiból ennyi. Nem igazán terveztem belőle írni, mert az lett volna az egyik legrövidebb posztom :D Mert, hát érdekes, szeretem a gránátalmát és ennyi lett volna kb. a poszt :D A Napi rituálék szintén nagy csalódás volt, molyra írtam belőle értékelést, ide nem akartam, mert hosszan elemezni, hogy mi szar benne ahhoz nem volt elég felesleges kapacításom. A Légy menzeszpozitívval meg az a bajom, hogy érdekes volt, de számomra túl nyugati elfogadós volt. Én tényleg elfogadok mindent majdnem, de azt nehezen értem meg, fogom fel, hogy miért kell kiemelni egy könyvben, hogy ez "Nőknek, vagy nőként érzőknek, vagy nőknek gondoló férfiaknak" van. Itt mondjuk nem ez volt, de azért megtudtam, hogy ha én férfi vagyok de azt érzem, hogy nő akkor bár nem menstruálok, de azért mégis járjam ki az utat, hogy kapjak menstruációs termékeket....Sajnálom. Én feleslegesnek tartom az ilyen kiemeléseket, mert amúgy elfogadom, hogy mindenki annak érzi magát aminek akarja, de nekem mint tőle tök független ember, pont nem releváns információ, hogy ő egy nő aki amúgy férfinek érzi magát, tehát a férfi mosdóba legyen mensi termék, mert oda megy pisilni, és ugye ő nő.... úgyhogy inkább nem írok a könyvről, mert az a baj, hogy a legtöbb ami megtapadt pont az ami irritál :P

Amit éppen olvasok:

  • M. Z. Chapelle: Párizstól keletre
  • Katherine Morgan Schafler: Perfekcionisták kézikönyve
  • Danielle North: Napzáró meditációk
  • Christopher Hansard: A pozitív gondolkodás tibeti művészete
A Párizstól keletrével hamarosan végzem, igazándiból tetszik, csak nem volt időm rendesen olvasni, és így kicsit lassan megy az olvasás. A Pefekcionisták kézikönyvét éppen hogy elkezdtem, úgyhogy még nem tudok róla nyilatkozni, ahogy a Napzáró meditációkról se igazán. A pozitív gondolkodás tibeti művészetével elég jól haladok. Nekem kicsit nagyon elvont néhol, de amúgy érdekes, és ha időm engedné biztosan gyorsabban haladnék az olvasásával :)


Tehát igazándiból olvasok, csak keveset, mert az élet most nem ezt helyezte előtérbe nálam. Remélem, azért majd lesz több időm, kedvem, erőm olvasni :D

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.