Ugrás a fő tartalomra

Christopher Hansard: A ​pozitív gondolkodás tibeti művészete

 

Könyv: Christopher Hansard: A pozitív gondolkodás tibeti művészete
Kiadó: Trivium
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2003
Oldalszám: 290
ISBN: 9639367397
 
 

 A könyvet még szerintem akkor kölcsönöztem ki, először, amikor elkezdtem dolgozni a munkahelyemen. Ez nagyjából 17 éve volt. De akkor nem jutottam el odáig, hogy el is olvassam, hogy a végére is érjek. Úgy emlékszem amúgy, hogy annak idején nekikezdtem, de nem vonzott be.

Idén is nekikezdtem, és nagyjából 3 hónap kellett ahhoz, hogy elolvassam. Persze foghatom arra, hogy az életem kissé a fejet tetejére állt és ebből adódóan nem is volt időm olvasni. (ami amúgy igaz, talán egy hete kezdtem megint olvasásra adni a fejem). De azaz igazság a három hónapos olvasási sebesség, még így is elég durva nálam. Nem éreztem a könyvet teljesen nekem szólónak.

Rengeteg dologról ír, rengeteg jó dologról amúgy, de sok helyen úgy éreztem, hogy nem vagyok elég spirituális beállítottságú, hogy ezeket a feladatokat el tudjam végezni. Hogy bár imádom a tibeti életfelfogást, de jelenlegi életszakaszomban valahogy borzalmasan távolinak éreztem a leírtakat a saját életemtől.

 Ennek ellenére cseppet sem bánom, hogy a kezembe került (ismételten) és hogy nem adtam fel már az elején az olvasást. Lehet, hogy majd évek múlva újra a kezembe kerül, és akkor újraolvasva már több dolog lesz tiszta számomra, és több dolognál fogadom el, hogy ez már csak így van. Bízom benne, hogy az évek folyamán majd valamennyire még képes leszek nyitni a spiritualitás felé, és hogy így kevésbé lesz idegen számomra a könyvben leírt meditációk, rítusok nagy része.

 Azt ajánlom, hogy aki el akarja olvasni a könyvet, az készüljön arra fel, hogy borzalmasan nyitottnak kell hozzá lenni, hogy ne érezzük az írót furának. Néha azért így is nálam beütött az "oh, vannak emberek akik ilyesmiket csinálnak?" Igen fura volt néhol.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.