Timár Krisztina: A látszat mesterei (Tü/Körben 1.)

 Már harmadszorra állok neki ennek a posztnak, mert az első kettő írásommal nem voltam túlzottan elégedett. Valahogy annyi mondanivalóm lenne a könyvről, de ha elmondom mindent, akkor az egész könyvet elmesélem, azt meg nem akarom. Mert ezt olvasni érdemes.

 Van bennem, még a mai napig is egy ellenállás. Olyan ellenállás, ami ha találkozik könyvekkel és meglátja, hogy magyar az írója, akkor felkiált, hogy „ezt ne”. Ami már csak azért is irreális dolog, mert azért olvasok magyar, magyar kortárs irodalmat, és nagyrészt nem is csalódom. (Gaura Ágnes, On Sai, Kleinheincz Csilla stb.) Tehát nem kéne félnem a magyar kortárs íróktól, sem a könyveiktől. Nem kéne ez a belső ellenállás. De idővel talán majd elmúlik. Még pár remek könyvélmény talán és már el is mossa a tudatalattimban szereplő „A külföldi jó, a magyar nem” felvetést. Hisz amúgy sem igaz a felvetés.

 Tehát meg kellett győznöm magam, hogy magyar attól még lehet jó. Utána következő nehézség az volt, hogy vegyem kézbe annak ellenére, hogy borzalmasan ronda a borítója. Sajnálom, de ez a borító akkor is nagyon-nagyon ronda. Egyszerűen jellegtelenné teszi a könyvet, vagy éppen taszítóvá. Nem hiszem, hogy sokan megvennék és / vagy elolvasnák csak a borító miatt. Emiatt hátrányban van egy csomó olvasónál, akik bortó alapján döntenek (pl. én is általában ilyen vagyok). De meggyőztem magamat. Megvette a könyvtár, kikölcsönöztem, és én lettem az első olvasója. Még egy ideig itt álldogált a polcomon, gondosan csak a gerinc látszott, mire végre kézbe is vettem.

 A lélek botanikája után, valami könnyedebbet, valami valóságtól elrugaszkodó könyvre vágytam. Valamire ami teljesen kikapcsol. És mivel eldöntöttem, hogy valahogy így haladok: saját, könyvtári, saját, könyvtári az olvasmányaim során, és a lélek botanikája saját volt, hát könyvtári jött a sorban. Azóta persze ez a sor felborult, mert előjegyzett könyvek elsőbbséget élveznek.

 Mindegy is, végül rávettem magamat a könyvre, és egyszerűen magával ragadt. A szereplők, a helyszín, a világ magával ragadt egyszerűen. Sajnáltam, hogy vége lett, és most várhatom a folytatást. Remélhetőleg nem túl sokáig.

 A könyv maga két részre tagolódik, Cselezüst (Fruzsina), és Lánglélek életének történetére. A két szál az elején és a végén is részben összefutott, így gyönyörű keretet adott a történetnek. Be kell ismernem, nekem Cselezüst sokkalta szimpatikusabb, mint Lánglélek. Független, hogy utóbbinak jobb a neve, mármint az a neve amit ismerünk.

Miért bírom Cselezüstöt?

Mert sokkalta életrevalóbb, mint Lánglélek. Nehezebb kezdő lökettel indult és feltehetően ebből és személyiségéből fakadóan jóval talpraesettebb. Mert mágus, méghozzá levegő mágus. Tud repülni és láthatatlanná válni. (megjegyezném, bárkit bírok, aki ilyeneket tud :D) Nem szégyelli, hogy mágus, szimplán nem veri nagydobra (mert nincs kedve elpatkolni). Remekül képes beolvadni olyan közösségekbe, ahova tökre nem illik bele (mondjuk úgy teljesen nem hasonlított azokra akik ott éltek). Harcképtelenné tett egy Hollót (főgonosz, gyilkos mocskok), egy ajtóval! Megölt egy Hollót egy kisszékkel...már bocsánat, de mekkora menő már, egy kisszékkel vagdalkozni. Természetesen Berkenye fából készülttel! És egy AJTÓVAL a hátán vándorol.

 Khmm, tehát imádás van, nagyon Cselezüst egy ideális női főhős akit nagyon-nagyon lehet szeretni. Mert bár nem tökéletes, de majdnem az. Talpraesett, erős, határozott!

Miért bírom / nem bírom Lánglelket?

 Bírom, mert a Hollók ellen akar menni. Bírom azért is, mert titkos hadserege van, és Cselezüst összes ex haverja aki túlélte a gyerekkorát nála kötött ki, és ők bírják.

 Nem bírom őt, mert ragaszkodik ahhoz a tévhithez, hogy ő a Kiválasztott. Emberileg képtelen leszakadni arról, hogy Kiválasztott legyen. Akkor is, amikor közlik vele, hogy „Édes fiam bmeg nem vagy az”, ő akkor is elhatározza, ha ő nem az, akkor előkeríti a kiválasztottat kinyírja és akkor mégis ő lesz. Merthogy elméletben konkurencia van. Merthogy nem jutott el a csökönyös agyáig, hogy 1. nem vagy kiválasztott, 2. te vagy a kiválasztott nemzője....az apja ha így egyszerűbb. Tehát, ha kinyírja  konkurenciát, akkor rohadt nehezen fogan meg az igazi Kiválasztott! Úgyhogy szegényt jobban utáltam, mint amennyire szerettem. Pedig nem tehet róla, belenevelték ezt az eszményképet, hogy ő a kiválasztott, tök nehéz lehet, ha 20 évesen a pofádba nyomják, hogy „háháháháháhááááááá nem te vagy” :D Persze hogy bekattan egy kicsit, és csalódott meg minden, de na! Amúgy tök logikus az ő gondolkodása is, csak nem tetszik :P

Mi van a Hollókkal és mágusokkal?

 A Hollók a Birodalomban élnek (amiről nekem rögtön a Csillagok háborúja jutott eszembe, bocsika!), nem lehet rájuk nézni, nem lehet megölni őket (csak berkenye ajtóval, vagy kis székkel, a könyv vége felé azért finomítottak már a dolgon, bár vicces lehet egy kisszékes sereg ;)). Gonoszok, és kedvtelve gyilkolásznak, teljesen random, a külső szemlélő számára teljesen kiszámíthatatlanul. Gyerekeket lopnak, akiket katonává nevelnek, aztán a sajátjaik ellen küldik őket. Tehát ők a gonoszok. Ha tudják a nevedet, hatalmuk van feletted. Ezért aztán senki nem tudja senkinek sem az igazi nevét.

A mágusokat meg mindenki utálja, rühelli őket, de azért rájuk vannak néha szorulva rendesen. A mágusok rengeteg dolgot képesek megtenni amit az átlag lakosok nem. Jövőt látnak, levegőbe emelkednek, láthatatlanná válnak, tárgyakat mozgatnak (Jedik, én mondom, jedik!), tehát olyan varázsló félék. Akiket megjelölnek, háromszög a tenyérbe (lásd ronda borító). A vicc az, hogy teljesen kitaszítottak, tehát épeszű ember szóba sem áll velük, kaját sem ad nekik... ennek ellenére azért vígan eléldegélnek jó ideig, vándorlással. Elméletben megdobálják, mérgezik őket, hát teljesen úgy mint a legtöbb boszorkányüldözős sztoriba. Kivétel ez alól amúgy Cselezüst, azaz részben, mert őt nem utálták mindenhol! Annyira.

 Tartom, hogy a Hollók a mágusoktól tartanak a legjobban, rögtön a berkenye ajtók és kisszékek után természetesen!

Hogyan látom a történetet, mi tetszett, mit hiányoltam?

 Egy nagyon jó, erős hazai kortárs fantasy. Aki szereti az okos fantasykat, annak tetszeni fog. Okos = rengeteg utalás volt különböző művekre, festményekre, versekre egyaránt. Remekül felépített világgal egyetemben.

 Eredeti elgondolás, és ez már nagyon hiányzott nekem. Itt nem volt az, hogy felsóhajtok, hogy „ilyesmit már olvastam”. Vagy hogy teli lett volna klisékkel. Magával ragadt, és most...most kár, hogy nincs itt a folytatás. Mert folytatnám, nagyon.

 Amit hiányoltam: EGY TÉRKÉPET!!! Egy térképet bizony. Vizuális típus vagyok, de a napmagas és hasonló tájegység megjelöléseket nem tudtam magam előtt látni úgy ahogy kéne. Megjegyzendő nem tudok térképet olvasni, de legalább láttam volna valami hasonlót és kb. tudtam volna merre mászkálnak a szereplők :D Más igazán nem hiányzott belőle. Csak a térkép.

Belbecs: 5/5

Bár csak február van, de eddig tuti, hogy 2017 egyik kiemelkedő olvasmánya lesz számomra. Szerettem, és bátran ajánlom mindenkinek, akik nem zárkóznak el a fantasy-tól.

Külcsín: 2/5

A szerkesztéssel semmi gond, belül remek a könyv. De hogy ez a borító mennyire ronda, atyaúristen! Egyszerűen nincsenek rá szavak, hogy ez mennyire taszító borító. Bocsánat...boooocsáááánaaat.

Fülszöveg:

Mi ​történne akkor, ha egyszer csak egy teljesen más világba születnénk, mint ahol addig éltünk? Mi lenne, ha már születésünk előtt mindenre emlékeznénk előző életünkből?

Lantos Fruzsina, az anyaméhben növekvő leánygyermek mindent hall, mindent ért, és ennek köszönhetően hamar ráébred, hogy nem ismeri annak a világnak a szabályait, ahová hamarosan megérkezik.
Itt az emberek bőre szürke, vörös vagy sárga. Félnek a fehértől, és attól is, ha szembesülnek a puszta földdel. Szamarat sose láttak, viszont a vízityúknak három lába van, a hiúznak pedig majomfarka. Az országok és a városok óvónevet kapnak, hogy ne találjanak rájuk a veszedelmes Hollók. De hol ez a hely? És kik ezek az emberek? És mi lesz velünk, ha egyszer ide születünk?

Lánglélek húszéves, és mindent megkapott az élettől. Legalábbis azt hiszi. Van hadvezérhez méltó ereje, bátorsága, tudása, éles esze, és van mesebeli hőshöz illő ártatlansága. Azt is tudja, hogy a Hármastáj nem tűri meg az ártatlanokat, de aki Kiválasztott, az akár a leggonoszabb világot is képes megszelídíteni. Arra is készen áll, hogy amikor majd a sors a kiválasztottságért benyújtja a számlát, akkor fizessen.
Csak azt nem tudja, hogy mit kell majd odaadnia.

Eredeti megjelenés éve: 2016

Könyv: Timár Krisztina: A látszat mesterei

Kiadó: Athenaeum

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 400

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632935850