2017. február 21., kedd

Neil Gaiman: Északi mitológia

Egy időben nagyon szerettem Gaiman-t és akkor rengeteget olvastam tőle. Aztán rájöttem, hogy nem szabadna ennyi könyvet egy írótól egymás után olvasni, mert az ember egy kicsit megcsömörlik. Legalábbis erre fogom, hogy az Amerikai istenek három nekifutás után is teljesen reménytelennek tűnik. Annak ellenére, hogy sokak szerint az aztán minden Gaiman fannak tetszeni fog. Ööö... háromszor futottam neki, majd egyszer még neki futok, ha akkor sem kap el a gépszíj, akkor hagyom a fenébe az egészet.
 Tehát teljesen magával ragadt az író, csak sokk lett, így aztán évekig mellőztem az olvasását. Tavalyelőtt, már befigyelt a Szerencsére a tej, de csak azért mert rövid és képek vannak benne. Fura, hogy tetszett, de mégsem kezdtem újra Gaiman-t olvasni. Pedig valahogy hiányzott is.
 Tavaly, megjelent neki a  Kilátás az erkélyről amit felraktam kívánságlistára, majd levettem. Most az Északi mitológia olvasása után visszaraktam. Bár a novelláitól mindig is féltem, mert vagy nagyon jók, vagy nagyon rosszak (szerintem), közepes minőség nincsen.

 No de, hogy nekiugorjak a mostani könyvének, az Északi mitológia –nak. Már a megjelenés beharangozásakor feltettem kívánságlistára, és ott is maradt. Ez az a könyv, amit tudtam, hogy csakis szerethetek, nincs apelláta. Ha ezt nem szeretem, akkor olvasási szünetet kell tartanom. De nem csalódtam, ez egy fantasztikus könyv. Mondjuk inkább mítosz átírásnak, a 21. században fogyasztható szövegre. Manapság amúgy is nagyon menő, és trendi dolog lett, hogy a régi történeteket újra mesélik. Örülök, hogy az Északi mitológia, Lokistul, Thorostul és Odinostul éppen Gaiman kezébe jutott. Azt hiszem, ő tökéletesen elvetemült a dologhoz. Nagyon jól sikerült számára ez az átültetés.
Loki, a Kamigami no Asobi-ban
szerintem átjön a hülyeség :D
 Csak azt sajnálom, hogy ilyen rövid. Az egész könyv alig 200 oldal, olvastam volna még tovább. Bőven lett volna még szerintem mit feldolgozni. Az Északi mitológiával bevallom, hadilábon állok. Természetesen hallottam Lokiról, Thorról, és Odinról, meg a többiekről. A legtöbb sztori ismerős is volt, de sosem merült fel bennem az inger, hogy akkor ezt a fellelhető magyar nyelvű szakirodalomban tovább olvassam. Pedig anno, amikor a Kamigami no Asobi (2014–)-t néztem, újból nagy Loki fan lettem (pedig na, Annak kb. 1% köze van a mitológiához). És most sem nagyon érzem, hogy szaladjak a szakirodalom felé, vagy a nagyon szépirodalom felé. Gaiman ugyanis mesél, borzalmasan jól mesél, kellemes olvasni, és valahogy a nehéz történetek és szövegek, az ő írásában, jóval könnyedebbek. Persze itt is, Thor kb. mindenkit megöl, Loki egy dög (ennek ellenére imádom, sajnálom, de ő annyira rossz, hogy már jó), és az óriások és mindenféle teremtmények is valahogy közelibbek lettek. Vagy utalni lehetett őket, vagy szeretni. Bár Thor, kb. ugyebár mindenkivel végzett, aztán jött Ragnarök, és végül kezdődik minden elölről.

A teremtéssel kezdtünk, és azzal zártuk is a történetet, keretet adva az egésznek. A könyvben megismertük Odin főbb dolgait, Loki hülyeségeit, Thor hülyeségeit... az istenek és minden egyéb lény néha teljesen irreális dolgait. Az istenek életét, és azt, hogy attól, hogy istenek még nem mindenhatók. Asgardot az istenek lakhelyét stb.

Belbecs: 5/5
Thor és Loki, kicsit másként :D
Hozta amit vártam tőle. Sajnálom, hogy ilyen rövid, de valahogy úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy olvastam volna tovább. Egyszerre ennyi és ezek a részek éppen elegek voltak. Lehet, hogy most pontos az a megállapítás, hogy „A kevesebb, néha több.” Mivel a valós mitológiai dolgok lettek átírva (valós = annyira, mint egy mitológia :D), így nem reklamálhatok, hogy hülyék a nevek. Amúgy megjegyezném, hogy persze az istenek aránylag kimondható névvel rendelkeztek, de hogy mindenki másnak a nevébe beletörne a nyelvem, ha ki akarnám mondani, az is igaz :P De erről nem Gaiman tehet.

Külcsín: 5/5
Rengetegen bírálják, hogy ronda és/ vagy más lett a magyar borító. És miért, és az eredeti szebb. Nos. Az eredetit imádtam, de nekem nagyon bejön az, amit az Agave csinált hozzá. Egyszerűen ez a színvilág, és ez a kép jobban illet hozzá. Főleg a színe tetszik, meg, hogy tapizható a borító... igen, nem gondolnák, de borzalmasan sokat jelent ám, ha lehet simogatni egy borítót és az ilyen dombornyomásos :3

Köszönöm a könyvet a tesómnak és a sógornőmnek, tőlük kaptam nevem napjára. Tökéletes ajándék volt J

Kedvenc idézeteim:

„– Mert amikor csak valami baj üt be, először mindig az jut eszembe, hogy Loki hibája. Ezzel sok időt megspórolok.”
42. oldal

Thor, meg az ő pörölye, nélküle sehova!
„Frey arcán látszott, hogy tetszik neki. Akkor is, gondolta Loki, a mágikus hajó, amit össze lehet hajtani, van olyan jó, mint egy megállíthatatlan vadkan, ami világít a sötétben.”
49. oldal

„– Te láttad utoljára – dörgölte a jobb öklét Thor.
– Nem igaz – mondta Loki. – Miért mondod ezt?
– És nem öregedtél, mint mi.
– Öregedtem, csak szerencsém van. Jól áll.”
136. oldal


Fülszöveg:

Egy ​új klasszikus: a jól ismert skandináv mítoszok a történetmesélés nagymestere, Neil Gaiman elképesztő átiratában.
Az ősi történetekből Gaiman regényszerű ívet kovácsol, kezdve a kilenc világ legendás megteremtésével, majd sorra veszi a félistenek, törpék és óriások tetteit. Például Thor pörölyének ellopását, aki ezután kénytelen nőnek öltözni – ez az ő szakállával és étvágyával nem kis feladat –, és úgy visszalopni. De elmeséli a legmeghatóbb történetet is, amikor Kvasir, a legbölcsebb isten véréből megfőzik azt a sört, amely aztán létrehozza a költészetet. A számtalan kaland Ragnarökkel, az istenek alkonyával, új idők és emberek születésével zárul.
Gaiman keze alatt a régi poros mítoszok újra élettel telnek meg. A regény mesteri és szellemes prózája kiemeli az istenek versengő énjét, megmutatja hajlamukat arra, hogy átverjenek másokat, és őket is átverjék, valamint megismerteti az olvasót azzal a tulajdonságukkal, hogy a szenvedélyt mindig hagyják felülkerekedni a józan eszükön.


Eredeti megjelenés éve: 2016
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 208
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634192329
Fordította: Pék Zoltán
Vélemények:

0 megjegyzés: