2017. február 16., csütörtök

Nury Vittachi: A feng shui detektív (A feng shui detektív 1.)


Nem is olyan régen (a poszt írása előtt 5 perccel), tettem le a könyvet és azon gondolkodtam, hogy mit emeljek ki főleg a kötetből. Azt, ami nagyon rossz volt, vagy azt ami tetszett. Előbbi sok volt sajnos, utóbbi meg csak elvétve. Végül úgy döntöttem, hogy először azt írom le ami tetszett, és csak utána kezdem szétszedni szerencsétlen kötetet.
Ami tetszett:
A krimi szálak tetszettek, kellett úgy 3-4 novella, hogy megismerjem úgy ahogy a szereplőket, és belerázódjam abba a gondolatmenetben amit ők követnek. De utána igazándiból élveztem. Fura volt, de jópofa, de például semmi extra. A gyilkos, az esetek nagy részének megoldása, olyan szinten átlátszó, hogy néha azon gondolkodtam, hogy a célközönség, lehet hogy a fiatalabb korosztály. Egyszerűn a rejtély nem volt rejtélyes. És ez még az volt ami tetszett :D

Ami nem tetszett:
Nos, ez már kicsit hosszabb lesz. A könyv összesen 300 oldal, és 9 darab krimi novellát tartalmaz. 9 ügy, két főszereplő, három olyan félig meddig mellékszereplő (tehát visszatérő szereplők). Elhiszem, hogy ez remekül működik ott ahol eredetileg megjelent. Újság hasábján, folytatásokban olvasva. Feltehetően úgy egy tök jó kis könnyed egy buszidőnyi olvasmány volt azoknak, akik olvasták. De jelen kötet még csak nem is egymást követő novellákat vett ki abból a gyűjteményből. Legalábbis sejtem, hogy nem, mert Wong naplós beírásaiból lehet sejteni hányadik is lehet, nem mellékesen nem függnek össze igazán. Annyi csak a biztos, hogy az első az tényleg egy ciklus elsője volt, amikor feltűnt a külföldi lány, és az is, hogy az utolsó a ciklus feltehetően záró része volt, mert itt búcsúznak, és lebeg Amerika Wong szeme előtt. De közben aztán minden történik. Nem éreztem azt, hogy jó dolog ezt így kiadni, még ha feltehetően a valóságban követett megjelenések sem függtek ennél jobban össze.
 300 oldal, szerkesztő nélkül. Azaz a könyv állítja, hogy Cs. Fehér Katalin szerkesztette, sőt Athén Melitta korrektor volt. Hát, izé.... a könyv olvasása után arra jutottam, hogy ők a nevüket adták a könyvhöz és ennyi, tehát, hogy ezt a könyvet senki nem nézte át, sem helyesírásilag, sem tartalmilag, ohje magyartalan mondatok hemzsegnek vala benne. Nos, szerintem nem látta senki sem, ami égő... és zavaró. Nagyon zavaró.

De ami igazán szíven ütött az a fordítás. F. Nagy Piroska, én most megnéztem, molyon csupa 5 csillagos értékelése van a fordítónak, úgyhogy értetlenül állok mindezek előtt. Voltak szavak, amik szerintem nem illettek oda, de oké kicsi a szókincsem vagy ilyesmi. Ezt még elfogadom. De! Nos, az, hogy egy mondatot dőlt betűvel írunk, nos attól még nem fogjuk megérteni. Értem, hogy azt más nyelvjárásban használták, mint az alapnyelv, de attól még én nem fogok tudni kínaiul, hogy ferdén van írva. Ergo, ha nem írják oda, mit jelent a mondat, akkor nem fogom érteni... de komolyan, sajna nem megy. Másrészt, ami esetlegesen a fordítónak tökéletesen egyértelmű mi az (pl. kaják nevei stb.), megsúgom, hogy az olvasónak nem. Ez mondjuk a kiadó dolga lenne, gondolom, hogy egy egyszerű lábjegyzetet adjon már hozzá, hogy az olvasó, ha nincs gépközelben is értse, hogy mi az. De mondom, a teljes tök nem lefordított párbeszédek zavartak, és ez nem csak ebben a könyvben volt, azt hiszem A burmai nő –ben olvastam annak idején olyan párbeszédeket amik csak úgy úgymaradtak. De ott még hagyján, mert angolul maradt ott... bár tartom, hogy angolul sem maradhatna ott, anélkül, hogy nem írod mögé, vagy zárójelbe, vagy lábjegyzetbe, hogy mit jelent).
 A borító sem tetszett, de ez már tényleg tök mindegy volt. A történetekkel ellettem volna, mint a befőtt, olyan könnyed krimicske, a szereplőket lehetett szeretni, rejtély nem volt, de egy csomó feng shui igen (feltehetően, ha jártas volnék a feng shuiba jobban élveztem volna, de nem zavart annyira a dolog amúgy), de a helyesírás, a szerkesztés hiánya és hogy mondatoknak nincs értelme, vagy fordítása az lehúzta bennem az egészet. Pedig szeretni akartam ;(

Belbecs: 3/5

Külcsín: -1/5

Fülszöveg:

A ​neve Wong, C. F. Wong. A feng shui szingapúri titkos ügynöke, amolyan holisztikus lakberendező, aki a bútorok tologatása és a szekrények nyitogatása közben gyakran bukkan csontvázakra, holttestekre és bűntények egyéb nyomaira. Ilyenkor tanult mestersége eszközeit és fortélyait felhasználva lát a felderítéshez, időnként saját magát is életveszélybe sodorva.
Segítője Joyce McQuinnie, egy cserfes ausztrál lány, aki amolyan Watson az ő Sherlock Holmesához, szoknyás Robin az ő köntösös Batmanjéhez. Joyce-nak az öreggel ellentétben többnyire fogalma sincs róla, mit csinál, ösztönös női megérzése azonban sokszor tökéletes kiegészítője Wong kérlelhetetlen logikájának. Így aztán egyetlen bűnöző sem lehet biztonságban, ha az ázsiai földrész e két kopója a nyomába ered.
Nury Vittachi, hongkongi újságíró az ezredfordulón indította útjára azóta legendássá vált figuráját, az antik távol-keleti bölcsességet a modern kor nyomozói rafinériájával ötvöző feng shui detektívet, és a sorozat jelenleg már öt kötetet számlál, melyek számos nyelven napvilágot láttak. Most a magyar olvasóknak is melegen ajánljuk figyelmébe ezt a hol mulatságos, hol elgondolkodtató, de mindvégig rendkívül szórakoztató regényt, mely egzotikus színt csempész a kortárs krimiirodalomba.
RAKJA RENDBE CSÍJÉT EGY KIS NEVETÉSSEL!

Eredeti megjelenés éve: 2000
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 300
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155158582
Fordította: F. Nagy Piroska




Egy – a skarlátvörös ravatalozó 
Kettő – nyomdahibák 
Három – egy tűzhelyisten élete 
Négy – az oroszlánrész 
Öt – rejtélyes ingatlanok 
Hat – szellem a gépezetben 
Hét – az élet sava-borsa 
Nyolc – a taxisofőr 
Kilenc – rés a falon
Vélemények:

0 megjegyzés: