Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?

Miért olvastam el ezt a könyvet?

Mert tetszett a címe, és úgy gondoltam, el szeretném olvasni. No meg elég szellősen szedett, így ha nem is tetszett volna, hamar a végére jutottam volna.

Mi történt, amikor megláttam a fülszöveget és a címkéket?

Az első gondolatom az volt, hogy „oh, basszus, 2017-ben a harmadik depressziós könyv”, hogy megint beválogattam magamnak rendesen. Féltem, hogy ez is rossz lesz, mert az előző kettő nagyon nem tetszett (Őrülten boldog és a Mindfulness-kalauz). Tehát féltem, hogy ezzel is nagyon mellé fogok lőni. Ugyanis alapjában véve a depresszió elkerül *lekopogom*, nem érint és ebből adódóan nem tudom, annyira megérteni amennyire a depressziósok ezt szeretnék az átlagembertől. Borzalmas betegség, ezt nem tagadtam sosem, most sem tagadom. De direkt nem keresnék olyan könyvet, ami erről szól. De úgy tűnik, hogy a sors úgy döntött, hogy olvassak a depresszióról.

Miért nem hagytam a könyvet a fenébe, mégis?

Egyrészt, mint említettem szellős egy könyv, megadja az esélyt arra, hogy ha rossz is, de van egy olyan beidegződésed, hogy nem hagysz félbe könyvet (nekem ilyen nincs), akkor is simán egy nap alatt végig lehet rajta rohanni. Másrészt, az írótól már olvastam másik könyvet (Én és az emberek ), és azt szerettem, a maga beteg történetével együtt. Harmadrészt, a könyv elején kiderült, hogy ő jól ír. Jól tud fogalmazni, és nem azt érzed, hogy mindenképpen azt akarja, hogy éld bele magad abba, hogy ő mennyire nyomorult volt. NEM. Természetesen leírta, hogy mennyire rossz volt, hosszan amúgy, de élvezetesen (már amennyire erre lehet azt mondani, hogy élvezetes). Tehát ő semmi esetre sem akart ebből nagyobb problémát csinálni, mint ami. Elmondta, hogy a depresszió rossz, és hogy milyen érzés benne lenni, azt is, milyen ez kívülről, és milyen, ha van valaki melletted, és milyen, amikor senki nincs melletted. Milyen szorongani és félni a létezéstől és a haláltól egyszerre. Egyszerűen elmondott mindent, és mégsem éreztem azt, hogy most ez rossz lenne vagy zavaró. A másik két könyvnél az volt a bajom, hogy viccesen akarták kezelni a dolgot, vagy nagyon tudatos jelenlétesen, és egyik stílus sem jött be. Azt hiszem, nekem az őszinte megfogalmazás jobban tetszik. Meg Matt valahogy végtelenül szimpatikus figura, annak ellenére, hogy biztos, hogy a barátnője, majd a felesége számára az a pár év borzalmasan nagy megpróbáltatás volt, míg Matt kilépni a szobából is félt.

 Úgy hiszem, hogy sokat tett a kedvelésért Matt azzal is, hogy szereti a könyveket és ezt ki is emeli. Hogy ő próbált mindig pozitív lenni, de akkor ott a mélyponton, amikor beütött a krakk, akkor igenis nem tudott pozitív lenni. Tisztelem, hogy harcolt (ahogy az összes depresszióst tisztelem azért, mert harcolnak az életben maradásért), és tisztelem azért is, mert írt erről a betegségről. Olvashatóan, befogadhatóan, könnyen emészthető stílusba. És mert nem akart vicces lenni minden áron.

Belbecs: 5/5

Ha kellene mondanom valakinek egy könyvet, ami a depresszióról szól, és nem lesz tőle még depressziósabb, és feltehetően megtud egy csomó dolgot a betegségről, akkor ezt a könyvet ajánlanám!

Külcsín: 5/5   -  Egyszerű, letisztult!

Kedvenc idézetek:

Olvass, amit akarsz. Csak olvass. A könyvek lehetőségek. Menekülési utak. Választást kínálnak, amikor nincs választásod. Mindegyik otthont nyújthat egy otthontalan elmének.

235. oldal

És egyre inkább a könyvek. Olyan intenzitással olvastam, mint még soha. Mindig is olyan embernek tartottam magam, aki szereti a könyveket, de nem ugyanaz, ha szereted a könyveket, és ha szükséged van rájuk. Nekem szükségem volt a könyvekre. Életem ama időszakában nem luxuscikk volt, hanem drog. Örömmel vertem volna magam súlyos adósságba, csak hogy olvassak (ami meg is történt). Több könyvet olvashattam abban a fél évben, mint az egyetemi tanulmányaim öt éve alatt, és kétségtelenül a lapokon megidézett világokba temetkeztem.

129-130. oldal

Hogy megállítsd az időt: csókolj.
Hogy utazz az időben: olvass.
Hogy elmenekülj az idő elől: hallgass zenét.
Hogy érezd az időt: írj.
Hogy elengedd az időt: lélegezz.

221. oldal

Csakhogy az antidepresszánsok és a szorongáscsökkentők engem továbbra is félelemmel töltenek el. Ezen az sem segít, hogy olyan a nevük – Fluoxetine, Venlafaxine, Propranolol, Zopiclone –, mint a gonoszé a sci-fikben.

34. oldal

A könyvmolyokkal kapcsolatos egyik klisé, hogy magányosak, számomra azonban éppen hogy a könyv jelentette a kiutat a magányból. Ha valaki olyan típus, hogy túl sokat gondolkodik, akkor nincs magányosabb érzés, mint botladozni olyan emberek között, akikkel nem vagyunk egy hullámhosszon.

131. oldal

Fülszöveg:

A ​huszonnégy éves Matt Haig világa egyik pillanatról a másikra összeomlott. Egyszerűen nem látta, hogyan tudna tovább élni. Ez a könyv annak története, hogyan jutott túl a krízisen, hogyan lett úrrá a betegségen, ami majdnem tönkretette, és hogyan tanult meg újra élni.
A Miért érdemes életben maradni? nem csupán egy memoár, hanem megható, vicces és örömteli vizsgálata annak, hogyan éljünk jobban, szeressünk jobban, és hozzuk ki a legtöbbet az életből és önmagunkból.

Matt Haig (1975) angol író, újságíró, számos díjnyertes felnőtt- és ifjúsági regény szerzője. Könyvei közel harminc nyelven olvashatók. Feleségével és két gyermekével Yorkban él.
"Utálom a depressziót. Félek tőle. Sőt rettegek. Ugyanakkor a depresszió tett azzá, aki vagyok. És ha nekem ez az élet érzésének ára, akkor ezt az árat kell megfizetnem.
Elégedett vagyok pusztán azzal, hogy vagyok."

Eredeti mű: Matt Haig: Reasons To Stay Alive

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?

Kiadó: Park

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 248

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633552414

Fordította: Pék Zoltán