2016. január 29., péntek

Rachel Vincent: Stray – Kóborok (Vérmacskák 1.)

 Vannak olyan könyvek, amik felkeltik az érdeklődésemet, úgy hogy igazándiból nem sokat tudok róluk. Ez a könyv is ilyesmi volt, amikor megjelent már a kívánságlistámon volt, aztán idővel leszedtem az összes vörös pöttyös könyvet róla, mert rájöttem, hogy nekem ez a zsáner, már kicsit túl fiatal, túl nyálas és nem bejövős. Feltehetően rossz vörös pöttyösöket fogtam meg eddig. Úgyhogy a kívánságlistáról lekerült, de fenn maradt a várólistán, és @AniTigernek volt szerencséje ezt beszerezni (megkapni), én meg rögtön lecsaptam rá, hogy kérem szépen kölcsön. És mivel Anitiger egy roppant cuki leányzó már hozta is! Bekerültek a sorozat cetlijei az olvasásra szántak közé és sikerült ki is húznom. A Zen iránytűje mellé meglehetősen más témájú olvasmány, de így volt jó. Kellett valami pörgő.
 Nem bánom, hogy lekerült a kívánságlistámról, mert nem újraolvasós. Annak ellenére, hogy minden oldalát élveztem és egész gyorsan haladtam is vele. De nem az a történet amit újra el akarna olvasni az ember. Egyszer jó.
 A főhősnő például egyrészt idegesített, másrészt meg kedveltem. Valahogy csodáltam azt az elszántságot amivel rendelkezik, hogy képes még a legeslegutolsó tartalékait is mozgósítani. Ennek ellenére persze tartom, hogy az Erices résznél az már kicsit sok volt. Nem azért amit csinált, hanem mert előtte Miguellel már kellően elfáradt, nem pihent túl sokat és ide-oda átváltozgatás után még mindig van ereje… Értem, hogy ő egy erős nő és erős alakváltó, de azért az amolyan nagyon átlátszó „megmenekülés” volt. A könyv végén lévő harc meg már súrolta a nevetségest. Annak ellenére, hogy persze aggódtam. Ugyan nem Faythe miatt, tekintve hogy ez egy 6 részes sorozat, és a címekből már-már spoileresen lehet tudni, hogy akár szeretem akár nem Faythenek nem lesz semmi baja, legalábbis az utolsó részig nagy valószínűséggel nem. Tehát azért miatta nem nagyon lehetett aggódni, mert kiszámítható, hogy ha az összes vérmacska meg is hal ő még mindig élni fog.

 Marc és Faythe kapcsolata:
Marcot kedvelem amúgy, bár megvagyok róla győződve, hogy legtöbb cselekedetét a hormonjai irányítják és nem az ész érvek. Tény, hogy oda van Faythe-ért, és megvédené mindentől, de olyan szinten képes féltékeny lenni, hogy az már kicsikét sok volt. Persze megértem az ő érzéseit is, és azt is hogy rohadt dühítő, ha a szeretett nő csapja a szelet másnak is és fogadásokat köt vele, aminek vesztés esetén az a következménye, hogy szétteszi a lábát… és értem, hogy esetlegesen egy erőszaktevő kóbort még jobban utál, mint a falkatársat, pláne hogy fogdossa a csaját. De! De mindezek ellenére is néha átment nálam már nevetségesbe ez a fokú „védés” és morgás. Bár be kell vallanom kifejezetten édes pofának tartom ahogy morog a többiekre. És tény, nem akarnák vele szemben állni, amikor éppenséggel mérges. :D

A falka, a család:
Ez, ami viszont nagyon tetszett. A hierarchia felépítése és hogy mindenkinek megvan a maga helye és dolga. Annak ellenére, hogy Faythe folyamatosan ki akar innen jutni. Ami egyrészt érthető, mert feltehetően egyetlen egy nő sem értékelné, ha azért, mert kevés van belőle minden férfiú a kegyeiért harcolna és igazándiból a legnagyobb életfeladata az lenne, hogy szüljön pár gyereket. Tehát jogosan utálta ezt a jövőképet, de sosem gondolt bele, hogy az apjának ugyan terveiben van ez a gyerek+házasság téma, de nem feltétlen ezt szeretné az egy szem lányától. Legalábbis nem csak ezt szeretné. Annak ellenére sem, hogy konkrétan megvan, hogy kit akarnak neki párnak… amit még a hülye is lát. Ennek ellenére Faythe a nagy függetlenségi harcában azt nem veszi észre, hogy valójában ő független lehet, csak éppen meg kéne tanulnia, hogy vegye majd át a falka irányítását. És igen Faythe a nagy és határozott nő, sajnos pontosan attól fél, hogy bármiért felelősnek kell lennie. Holott elméletileg pont azt akarja…. Csak hát egy egész falkáért felelősnek lenni már szerinte meghaladja a képességeit. Amúgy feltehetően egyelőre biztosan, de kinézem belőle, hogy remek alfa lesz majd egyszer. Ha nem sír annyit a pofijáért, nem flörtölget minden egyes nem rokon pasival és nem menekül el minden felmerülő probléma elöl.
Faythe apját bírtam, annak ellenére, hogy igazán nem lehet neki nemet mondani. Egyszerűen, azért nem mert olyan szinten képes felülemelkedni mindenkin, hogy eszedbe sem jut ellenkezni. Meg feltehetően mert elég félelmetes. A család áruló és fekete bárány tagját viszont totálisan nem tudtam megkedvelni. Értem, miért hagyták egyelőre életben, de én legszívesebben az ilyen hülyéket hagynám meghalni. Komolyan, ott a tesód elkapták, nem engeded ki, még úgy sem, hogy valójában még esetlegesen meg tudna szökni és akkor szinte hős lehetnél. Nem, sajnálkozva álldogálsz ott, hogy hát, de muszáj ezt tenned. Még úgy is, hogy annyira átlátszó a dolog. Ugyanis Faythe is látta, és szerintem ő is érezte, hogy ebből élve nagyon nehezen kerülhetne ki. És hát sok hülye lépést lépett meg akkor is, amikor már Faythe szabad volt ő meg bebörtönzött. Azért érdekel, hogy szegénykével mi lesz, még ha igazándiból én megértettem volna azt is ha széttépik.


Belbecs: 4/5

 Tehát összességében érdekes, és pörgős alakváltós fantasy. Tetszett, örülök, hogy elolvastam, de nem venném meg, mert kétlem, hogy bármikor rám törne az újraolvasási láz, pláne, hogy igazándiból az alakváltós sztorik manapság annyira elterjedtek, mint a Twilight megjelenése után a vámpírok voltak. Tehát bármikor találhatok még nem olvasott alakváltós sztorit.

Külcsín: 4/5

Tetszik a borító, de nem az a hude eredeti és hude szép fajta. Illik a könyvhöz.

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!

Eredeti mű: Rachel Vincent: Stray 
Eredeti megjelenés éve: 2007
Kiadás helye: Szeged
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 478
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632454740
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Ár: 2.999 Ft
Kiadói ár: 2.516 Ft (-16%)
Olvass bele: Itt






Vélemények:

0 megjegyzés: