Ugrás a fő tartalomra

Mán-Várhegyi Réka: Kókusz Franci, a fodrász titkosügynök

Idén is tervben van, hogy mesekönyveket olvasok. Egyrészt amolyan felkérésből, másrészt eddig is szerettem őket, és mindig kellemes egy-egy nagyobb vagy komolyabb könyv után pár mesekönyv is. A tavalyi év magyar kortárs irodalmát fedezem egy kicsit fel, gyermekirodalom kategóriában.
Itt elérhető a tervezett polc: Merítés-díj / gyermekirodalom (2015)
 Persze sajnálatos módon a könyvtárunk nem rendelkezik az összes könyvvel a polcon, de azon még talán májusig sikerül javítani. Általában ha valamire felkérnek, azt szeretem lelkiismeretesen csinálni (vagy amit elvállalok), így itt is próbálom a legtöbb könyvet elolvasni. Időm, kedvem, könyvtár függvényében.


Mán-Várhegyi Réka: Kókusz Franci, a fodrász titkosügynök
 A történet nagyon egyszerű, és amúgy még lehetett volna jó is. Adott egy kisváros, annak van egy csoki gyára, és annak a vezetője mindenkitől ellopkodja a recepteket, hogy gazdag legyen. Csakhogy egyrészt rossz állatoktól lop, másrészt nagyon kezdetleges az egész tolvajlásban. Persze a titkosügynököt is ráállítják, és a Praliné nevű LÓ is vissza akarja szerezni elveszett receptjét.
 Nos, addig a pontig, míg a titkosszolgálat és a csoki guru (ő hívja magát így), összeáll, és megszerzik a kódot, sőt még a betörésig is! Nos, eddig  a pontig azt mondtam volna a könyvre, hogy izgalmas, aranyos és a korosztálynak megfelelő. De. De sajnos nem itt van vége a történetnek, hanem két oldallal, és körülbelül tíz mondattal később. Ebben a tíz mondatban viszont elront mindent az író. Értem, hogy happy endet szeretett volna, és hogy ez így neki jó, de nem életszerű. Én tényleg, elhiszek mindent, mert ráfogom a mese műfajra, hogy minden lehetséges. De ez a befejezés nem állja meg a helyét.

SPOILER:
Ugyanis, a történet vége, hogy a betörés meghiúsul, gonosz kacaj a vízilótól… aztán sírás, brühühű, hogy akkor, ha az övé nem lehet a lopott recept, akkor tűzre vele. De egy mondattal máris meggyőzhető, hogy inkább legyünk kebelbarátok. Nagyölelős jelenet, és a hab a tortán, mindenki visszakapta a receptet, és a fő gonosz víziló beiratkozik egy cukrász tanfolyamra, és máris tud receptet csinálni magától!! Hát ez borzalmasan béna befejezés. És igen, tisztában vagyok azzal, hogy a meséket gyerekeknek írják, és kell a happy end, és minden, de ez akkor is gagyi volt…
SPOILER VÉGE

Belbecs: az van, hogy nehéz pontozni, mert az eleje még tényleg relatíve tetszett, annak ellenére, hogy rühellem az olyan meséket, ahol az állatok úgy tesznek, mintha emberek lennének. Ennek ellenére, és annak ellenére, hogy nem egy magasröptű mese, kedveltem. De aztán elrontott mindent a végével :(
 Úgyhogy 2/5

Külcsín: 3/5

Nincs gondom a rajzokkal, kifejezetten aranyosak, bár nálam megmaradtak az amolyan semmilyen kategóriánál. Tehát nem utálom őket, de nem is lettem az illusztrátor nagy rajongója. A könyv felbontása maga jó, szerintem kezdő olvasóknak (akiknek amúgy szánják) tökéletes. Az egész könyv 65 oldal körülbelül, és ez is még fejezetekre bontva, nagy, néhol egész oldalas illusztrációval. Tehát olvasás gyakorlásra remek! Ha a történet hülye befejezését nem nézzük. De el tudom képzelni, hogy a gyerekek ezt nagyon élvezik és elröhögcsélnek rajta.

Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 64
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632943404
Illusztrálta: Rödönyi Csilla
Ár: 1870 Ft

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é