Tegnap kicsit garázdálkodtam a
gyermekkönyvtárban. Először nem akartam haza hozni az Álomszövő Pendulát, a
mérete miatt, de aztán nem volt időm végigolvasni ott, úgyhogy jött velem haza.
Nem bántam meg, mert jó volt a végére jutni. Érdekelt Pendula és az álomlopó
markoláb története, és az, hogyan is oldja meg ezt az álomlopkodást a vidám
mindig ébren is álmodozó leányzó.
Maga a történet szerintem teljesen oké, nem
volt gagyi, élvezhető volt így majdnem harminc éves fejjel is. A kéményseprő
fiút nagyon megkedveltem, annak ellenére, hogy igazándiból, olyan nagyon sok
dolgot nem csinált. Viszont Szegedi Katalin olyan kellemes külsővel ajándékozta
meg, hogy nem lehetett nem szeretni. A városlakókat nagyon sajnáltam, abban az
időben, míg az álmaikat felfalta a markoláb! És hát Pendula anyja egy fura
nőszemély. Bár értettem, hogy csak aggódik, hogy Pendula kissé túlzottan is a
fellegek közt jár. És ha még el is hinné, hogy tényleg járt odafenn! Hogy
megszője az álmok szőttesét!
A mesét keretbe foglaló „történet” szerintem
felesleges volt. Van, amikor szeretem, az ilyen mese a mesében típusú dolgokat,
de itt úgy éreztem, az elején, hogy kicsit nyögvenyelős, és nem tudja, hogy
indítsa el a történetet, ezért lett ez az anyuka (?) Vagy nagymama (?) Vagy
valaki mesél a gyerekeinek. Kezdésnek és befejezésnek is. Szerintem jóval több
lett volna a könyv, ha ez kimarad!
Belbecs: 4/5
Az egy pont
levonás csak a kerettörténetért, amit őrülten feleslegesnek tartok. Amúgy viszont
teljesen rendben van a mese, és igen, azt hiszem tényleg nagyon-nagyon sokat
jelent, hogy az embernek vannak-e álmai, hogy tud-e álmodni. És igenis Pendula
a tökéletesen boldog ember. Mert ő képes maga szőni álmai szőttesét, nincs
rászorulva az álomtündérre. És ő képes a nap 24 órájában a fantáziájára, a
megérzéseire, az álmaira gondolni, azokat használni az életben.
Külcsín: 5/5
Szegedi
Katalin! Íróként nem tartom túlzottan nagynak,vagy sikeresnek (Az Álomcirkusz
örökre lelombozott), viszont illusztrátorként még mindig ő a top! Az ő
illusztrációit képes lennék, nagy poszterben kirakni a falamra, annyira
gyönyörűségesek. Tehát tökéletes. A hangulatot megadta a könyvnek, és örülök,
hogy feltehetően az illusztrációk miatt lett ekkora Nagy a könyv. Ugyanis vékonynak
vékony viszont nagy a könyv, és vannak egész oldalas képek, és én tegnap képes
voltam percekig bámulni egy-egy képet. Gyönyörűségesek!!!
Fülszöveg:
Valamikor
réges-régen, dédanyáink idejében Palotás vidám városka volt. Vasárnap a tűzoltó
zenekar hangjaira sétáltak a hölgyek és urak. A Rigójancsi cukrászdában
fagylaltoztak, Vekni péknél vették a fahéjas kalácsot, Marie-nál vásárolták
gyönyörű kalapjaikat, Kaptafa Tóniónál csináltatták cipőiket. A Piac téren
minden reggel elmesélték egymásnak álmaikat. Naplementekor a városka
kovácsoltvas kútja mellé odaült az ábrándos kis Pendula, a kalapos kisasszony.
A felhőket bámulta, amelyek néha virágra, máskor elefántra hasonlítottak. Az
emberek jóízűen nevettek bolondozásain. Ám egy viharos éjszakán a pékműhelyből
felszálló füstből alakot öltött a gonosz Markoláb. Attól fogva minden éjjel
elrabolta és zsákjába tömködte az álmokat. Palotást beburkolta a szomorúság,
mint valami szürke takaró. Vajon sikerül a kalapos kisasszonynak az álomszövő
Alinda anyó és barátja, Füstfaragó Jakab segítségével legyőzni az álomrablót?
Ha most szót fogadtok, és gyorsan a paplan alá bújtok, elmesélem nektek a
Markoláb és kalapos Pendula történetét úgy, ahogy én a nagyanyámtól hallottam,
aki az ő nagyanyjától hallotta, aki a Palotás piacán suttogó kofáktól hallotta…
Vagy úgy, ahogy elképzeltem.
Eredeti
megjelenés éve: 2015
Kiadó: Naphegy
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 32
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789639869561
Illusztrálta: Szegedi Katalin
Ár: 2.800 Ft
Megjegyzések