Ugrás a fő tartalomra

Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök - Szerelem lépte nyomán

 Kihívásra olvastam a verseskötetet (@Gabye féle olvasósra). Kellett egy verses hát legyen, ezen ne bukjam a dolgot, gyorsan előre is vettem a könyvet, pár óra alatt el is lehet olvasni.
 Tudom, vereses kötetet nem olvasunk egyhuzamban, mert elvész az élvezeti értéke. Ha szeretném a verseket feltehetően én is eltagoltam volna a könyvet, hogy majd minden héten olvasok egy-két remek verset. De! De nem szeretem a verseket, a moderneket pláne nem.
 Nem is vagyok hajlandó pontozni a könyvet, mert nem akarom rontani az átlagát. Normál körülmények között soha nem vettem volna kezembe ezt a kötetet, annak ellenére, hogy Fodor Ákosról csupa jót hallottam, hogy mennyire jó verseket ír, mennyire érzi, átérzi a dolgokat és mennyire képes az érzéseit három sorba összesűríteni. Elolvasva a kötetet én próbáltam látni benne a dolgokat. Találtam pár olyat, ami tetszett is. Ennek ellenére, a modern, kortárs költészetet nem igazán tudom szeretni, sem megérteni. Majdnem háromszáz oldal, majdnem háromszáz egy-két-három soros néha talán tíz soros „versek” vannak a kötetben. És igen, értem van, amikor egy szó, szókapcsolat többet mond, mint egy „normális vers”, de az akkor sem vers. Az két szó.
 És tartom, hogy Haikut nem tudnak a magyarok írni, sem a nyugatiak. Hiányzik belőlünk valami, ami a keletiekben megvan. Tisztában vagyok azzal, hogy a keleti haikukat is lefordították, és lefordítva átírták, de azokat még mindig jobban szeretem, mint ezt a nyugati, magyar próbálkozást a haiku írásra. Vagy szimplán hidegen hagy ez a szerelem érzés, amit a kötet sugallni akart.
 Nem mondom, hogy megbántam, hogy elolvastam…de meglettem volna nélküle is. És örülök, hogy rengeteg embernek tetszik, biztos belőlem hiányzik a versek iránti vágy, meg a kortárs költészet szeretete. Nem vagyunk egyformák.

Külcsín: Tetszik a borító. A maga egyszerű szépségével J
Belbecs: nem pontozva. Le nem akarom pontozni, fel meg nem fogom.

Forrás: fodorakos.blogspot.com


Kiadó: Fekete Sas
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 288
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155568060

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é