2015. január 21., szerda

Sally Malcolm: A felemelkedés (Stargate Atlantis 1.)

 Úgy esett, hogy sikerült a sorozat második részét happolnom, és Worsi kihívása értelmében, még idén olvasásra kell kerülnie. Mivel az első részt sem olvastam, úgy döntöttem, hogy akkor már haladjunk sorba, végül is megvan az első itt áll, már úgy… három éve, ideje kézbe venni. Egy kis nosztalgia sosem árt. Ha nem lett volna meg az első rész, akkor nem happoltam volna ezt, nem vagyok én magam ellensége… most már csak a következőt is rukkolhatná valaki!
 A Csillagkapu sorozat nagy kedvencem, szerintem annak idején, amikor a tévében adták, akkor minden egyes részt láttam, legalább kétszer. Amikor elkezdték a Csillagkapu Atlantiszt, akkor természetes volt, hogy nekem ezt néznem kell! Ez a kötet az első rész „forgatókönyve” alapján készült, vagy valami hasonló lehetett. Annak ellenére, hogy jó 5-7 éve (tippelek, régen), néztem a sorozatot még mindig elég frissen emlékeztem erre az első részre, főleg arra, amikor még a Földön Sheppard beleül az Ősök székébe, mondván mekkora az esélye, hogy ő tudja működtetni… mint kiderült kicsi, de ő pont olyan, aki képes erre :D
 Nosztalgiának nagyon jó ez a könyv, annak, aki nem ismeri az alap Csillagkapus dolgokat, annak nagyon-nagyon sok kérdőjel lesz a végére a fejében. Tehát érdemes előtte alapozni, könyvvel, és sorozattal szintén, de minimum a nagy Csillagkapu film megnézésével, hogy egy kis háttér ismeret legyen hozzá. Amúgy is ajánlom mindenkinek a sorozatot, fiatal korom egyik legjobb sci-fi sorozata, én Stargate nemzedék vagyok és nem Star Trek… bár lehet utóbbit is el kéne kezdenem nézni?

 Az alap sztori, hogy egy felfedező csapat, orvosokkal, technikusokkal, katonákkal és hasonlókkal, elmegy egy teljesen más galaxisban. Adott, hogy onnan nem fognak tudni visszajönni, mert ahhoz, hogy odaérjenek, annyi energia kell, ami egyszer áll rendelkezésre csak. Tehát egy csak Oda út. Két ellentétes vezetővel, egy civillel és egy katonával, két teljesen más elképzelést képviselnek egy ősi városba, ami, amikor megérkeznek (elméletben) üres és a víz alatt van biztonságban. Mint kiderült van a csillagkapunak védelme, hasonló, mint a Földön. Itt amúgy nem értem, hogy az Ősök, hogy lehettek olyan pancserek, hogy otthagyták a várost leengedett csillagkapu pajzzsal? Bárki odamehetett volna így elfoglalni a várost, még a fő ellenség a Lidércek is. Ez olyan abszurd. Minimum lezártam volna a kaput és vittem volna magammal valamit, amivel távolról is leszedhetem a pajzsot… jó… feltehetően nem volt rá idejük. Mindegy is, a város amint lakók érkeznek, elkezd energiát használni, és mint kiderült annyi azért nincs, és lassan lekapcsolnak a pajzsok, amik a víztől védenék a várost, így még beköltözni sincs idő, máris ki kell menni a galaxisba körbenézni energiaforrás, vagy biztonságos hely után. És hát igen, amilyen szerencsés a csapat, rögtön megismerkedhetnek a fő ellenséggel :D

A többit nem mesélem el, a lényeg, hogy a könyv sajna olyan gyatrán lett fordítva és szerkesztve (ez utóbbit megkérdőjelezem, hogy megtörtént), hogy az ront az olvasásélményen. Telis teli van elgépelésekkel, és magyartalan mondatokkal. Nem kettő-hárommal, hanem rengeteggel. A közepében vannak képek a sorozatból, ami egyrészt remek ötlet, csak éppen rossz minőségűek, teljesen összevissza, és annyira gyermeteg gagyi mondatokkal feliratozva, hogy egy Csillagkapu rajongó sírva röhög rajta… vagy csak sír. Ennél többet érdemelt volna ez a könyv:(
 Sajnálom azt is, hogy a könyvek kiadása a harmadik részig jutott csak, azért külföldön sokkal több rész van, rengeteg olyan kötettel, ami végül nem lett megfilmesítve, és ezek azért egy rajongónak sokat jelentenének. Pl. én szívesen olvasnám tovább…
Belbecs: 4/5
Külcsín: 2/5


Kiadó: M&C
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2007
Oldalszám: 230
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789638744166
Fordította: Miklósi Zsuzsanna, Radnóti Alíz





A sorozat:

Tegnap elkezdtem nézni, bele-bele tekerve a részekbe, mert felmérem most, mennyire emlékszem még egyes részekre. Mint kiderült, elég jól, bár most talán a hetedikbe beletekerve volt, azaz érzésem, hogy fogalmam sincs, kicsodák azok akik ellen harcolnak, úgyhogy végül arra jutottam, hogy majd maratont csapok és elejétől a végéig az Atlantiszos részeket megnézem. Már tudom, hogy a szinkrontól idegbajt kapok, mert Sheppard hangja például irritáló, Weir hangja sem igazán lett eltalálva, a többiek, úgy ahogy jók… hát lehet feliratosan kéne néznem?

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én is nagyon szeretem a Stargate sorozatot, különösen az eredetit, de persze az Atlantis is ott van a kedvenc sorozataim listáján :) A Star Treket pedig mindenképpen ajánlom, egészen más világ, más hangulat (én évekkel a Stargate után találkoztam vele), de éppen az benne a jó, hogy nem ugyanaz. Szintén vannak benne szerethető karakterek, és igazából mindkettő nagyon jó sci-fi, szóval jó döntés abba is belekezdeni :)

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.