2015. január 11., vasárnap

Randall Munroe: Mi lenne, ha?

 Köszönet a könyvért az Athenaeum kiadónak!
Már körülbelül egy hónapja elolvastam a könyvet, csak valahogy akkor nem volt kedvem, ihletem írni róla. Pedig maga a könyv, és az amiért született kifejezetten tetszett, csak valahogy nem tudtam összeszedni a gondolataimat róla. Amikor kértem a könyvet a kiadótól, akkor csak annyit tudtam róla, hogy fura / hülye / érdekes kérdésekre adott, szakszerű válaszokat fogok kapni. Érdekelt, hogy az emberek milyen kérdéseket tudnak feltenni, illetve az, hogy a szerző ezekre hogy, és milyen mélységig fog válaszolni. A végeredmény amúgy az, hogy az emberiség igen találékony és elborult ahhoz, hogy szimplán kíváncsiságból elpusztítsák a bolygót. A legtöbb válaszban ugyanis vagy a világ, vagy az univerzum, vagy esetleg a föld, de legjobb esetben is a kísérletező fél meghalt. Örülök, hogy általában elméleti síkon érdeklődnek csak az emberek, és nem állnak neki ilyesmiknek gyakorlatban is. Bár némelyik kérdésnél a válasz szimplán elméleti, mert lehetetlen megvalósítani a jelen technikai fejlődéssel. Minden esetre érdekes volt olvasni a kérdéseket és válaszokat is.
Rájöttem arra is, hogy bár érdekel az űrkutatás, és egy kicsit a kémia is, ez nekem már nagyon tömény volt. Talán be kellett volna osztanom, hogy egy-egy kérdés-feleletet olvasok csak el naponta, és nem úgy vetem bele magamat a könyvbe, hogy elejétől a végéig, annyit egy nap amennyi belefér az időmbe. Sokkal több időt kellett volna rá szánnom, mert így egy-egy rész felett elsiklott a figyelmem, mert bár elolvastam, de olvastam utána sokkal izgalmasabb / hülyébb dolgot ami felülírta az egészet és onnantól az volt a napi top olvasmányrészem. Tehát, amikor majd újraolvasom (mert feltehetően fogom), akkor csak egy-egy részt naponta. A kedvenceimet be is post-iteltem, hogy bármikor megtaláljam rögtön.

 És akkor mik is voltak a kedvenceim? Nos ők:

Lézeres holdfestés: Ha a világon minden ember egyszerre irányítaná a lézeres mutatópálcáját a Holdra, vajon megváltozna a Hold színe? (Peter Lipowicz)
 El nem tudom találni, hogy hogyan jut eszébe ilyesmi bárkinek is, de komolyan. Persze lehet azért, mert nem szoktam a Holdat nézegetni illetve nincsen lézeres mutatópálcám…ha lenne lehet elgondolkodnék rajta, bár tény, a Napot átszínezni sokkal menőbb lenne!!

Amikor az utolsó mesterséges fény is kihuny: Ha az összes emberi lény egyszer csak eltűnne a bolygóról, vajon mennyi ideig tartana, míg az utolsó mesterséges fényforrás is kialudna? (Alan)
Ez amúgy engem is érdekelt. Szimplán a kíváncsiságom kiterjed olyasmire is, hogy mi lesz akkor, amikor az emberek eltűnnek a Földről, és hogy mennyi idő lehet, mire eltűnik minden, vagy esetlegesen, míg a természet visszaszerzi magának a bolygót, benő mindent stb. és igen, közte volt az is, hogy meddig működnének a dolgok, világítanának mesterséges fények a világban nélkülünk. Amúgy meglepően sokáig, főleg ha radioaktív dolgokat is mesterséges fénynek tekintünk!

Csak egy sima megfázás… : Ha  a  világon senki sem érintkezhetne a többiekkel egy pár héten keresztül, akkor így vége lehetne a náthajárványnak? (Sarah Ewart)
Ezen sosem gondolkodtam el. A levezetett válasz érdekes volt, és ki is derül belőle, hogy igen nehéz ezt kivitelezni, de amúgy lehetséges, hogy ha így történne, akkor egy ideig elkerülhető lenne a náthajárvány. Ebben a válaszban amúgy a legjobban az tetszett, amikor egy szigetről mesélt, ahol csak akkor van nátha, de akkor végigfut az egész szigeten, amikor hajó érkezik és turisták jönnek, mert általuk érkezik a vírus, az gyorsan végigfut a sziget párszáz lakosán, és utána a következő hajóig nincsen problémájuk, aztán kezdődik újra az egész….


Yoda mester, avagy a valódi zöldenergia: Vajon mi lehetett a maximális Erő, amit Yoda képes volt kifejteni? (Ryan Finnie)
Bevallom, ez a kérdés sosem foglalkoztatott, viszont vicces, ez a szintű Star Wars elmélkedés, egyes embereknél. Becsülöm az írót, hogy tényleg utána keresett és mért.

Önmegtermékenyítés: Olvastam valahol, hogy a tudósok a csontvelőből nyert őssejtekből igyekeztek spermiumot előállítani. Ha egy nő őssejtjeiből lehetne spermiumot nyerni, és azzal megtermékenyítenék ugyanennek a nőnek a petesejtjeit, akkor milyen rokonsági viszonyban lenne az anya a születendő gyermekével? (R. Scott LaMorte)
Megjegyezném olyan elborult ez a kérdés, hogy méltán bekerülhetett a gyűjteménybe. Nem mesélem el, mi lett a válasz és annak értelmében, miért is NE akarjuk magunkat megtermékenyíteni, de azért ez egy kicsit beteg kérdés volt. Nem is értem, hogy hogyan jut ilyen bárkinek is az eszébe o.O

Az óceánok lecsapolása: Ha a Marianna-árok legmélyebb pontján, a Challengeer-szakadékban elhelyeznénk egy 10 méter átmérőjű világűrbe vezető lecsapoló berendezést, vajon milyen gyorsan vezethetnénk el az óceán vizét? És mi történne a Földdel, ha sikerese lenne a lecsapolás (Ted M.)
Ez vicces kérdés volt. Nem is a kérdés fogott meg, hanem a válasz, hogy mennyi idő kellene, hogy hogyan nézne ki a Föld amikor vége a lecsapolásnak, és hogy a Mars amire átömlene a víz, hogyan nézne ki azután, hogy az óceánt oda csapolták le. Érdekes volt, nagyon érdekes és szórakoztató :D

És akkor jöjjön a legjobb, legkedvencebb kérdésem és válaszom:


Egy falat a Periódusos rendszerből: Mi lenne, ha az ember fogná magát, és kocka alakú téglákból felépítené a valódi periódusos rendszert, mégpedig úgy, hogy minden kocka az adott kémiai elemből készülne? (Andy Connolly)

Érdekes volt a kérdés is, és az is, ahogy levezette az író (sokkal hosszabban, csak ennyit idézek belőle):

„- A felső két sort minden különösebb gond nélkül egymásra lehet pakolni.
- A harmadik sor lángra lobbantaná azt, aki épp az elemeivel manipulál
- A negyedik sor elemei mérgező gázokat bocsátanának ki, és ez a vállalkozó kedvű építgető azonnali halálát eredményezné.
- Az ötödik sor elemei a fent említett két reakciót produkálnák, VALAMINT enyhe radioaktív fertőzést okoznának.
- A hatodik sor elemei egy hatalmasat robbannának, majd pedig elpusztítanák az épületet,  és egy kellemes, radioaktív felhőben egyesülve mérgező tüzet és port szórnának szerteszét.
- A hetedik sor elemeit semmilyen körülmények között ne építsük fel!”

A könyv teli van nagyon szakszerű (laikus fejjel elhiszem, hogy tényleg amit írt, az úgy van, mert kiszámolta) válaszokkal, és nagyon elmebeteg kérdésekkel. Akit érdekel a kémia, fizika, űrkutatás és hasonló tudományos dolgok, azoknak ez remek kis olvasmány lesz. Jó lapozni!

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5
Különösebben nem tudok mit írni a könyv kivitelezéséről. A borító maradt az eredeti (jelen esetben ez egy jó húzás volt), az illusztrációk illettek a könyv hangulatához, poénosak voltak. Örülök, hogy a lábjegyzetekért nem kellett hátra lapozni (idegesítő lett volna). Elgépelés és hasonló nem volt a könyvben. Ragasztott kötésű, puha táblás… jelenleg még nem esett szét (és nem is látszik rajta, hogy olvastam), nem tudom, mennyire fogja bírni azt, hogy többször fel-felütöm valahol és beleolvasok, remélem, hogy jól bírja majd.

Eredeti mű: Randall Munroe: What If?
Kiadó: Athenaeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 394
ISBN: 9789632933689
Fordította: Varga Krisztina
Ár:3.990 Ft







Fülszöveg:
Tudják, mekkora az az erő, amellyel Yoda mester felemelte az űrhajót a mocsárból? Sokan vakarjuk a fejünket, amikor gyermekünk vagy gyermekkorú ismerősünk furcsánál furcsább kérdéseket tesz fel, a legkülönfélébb tudományágakban. Randall Munroe szülei a fejvakaráson túl megpróbálták megválaszolni ezeket, így az érdeklődő gyermekből érdeklődő felnőtt lett, aki kedvenc kérdéseit hamarosan vicces formában válaszolta meg saját honlapján. A szerző nélkül soha nem tudnánk meg, hogy valójában, tényleg milyen nehéz megtalálni a lelki társunkat, vagy hogy mi történik egy marhaszelettel, ha (megfelelő magasságból) földre dobjuk. Egy biztos: a szerző gondolatmeneteinek fele a Föld elpusztításával végződik, így ajánlatos komolyan venni a figyelmeztetést: „Ezt otthon semmiképpen ne próbálja ki!"
Vélemények:

0 megjegyzés: