Ugrás a fő tartalomra

Benedek Elek: A csúnya királyfi és a szép királykisasszony

Köszönet a könyvért a Csimota kiadónak!

Fülszöveg:
Benedek Elek meglepően modern meséje egy csúnya királyfiról, akit először kikosaraz a szép királykisasszony. Ám a királyfi furfangos módon, álruhát öltve, mégis elnyeri a királykisasszony kezét.
 Sorozatunk meséi a hovatartozásról, a másságban rejlő értékekről, és ezek elfogadásáról szólnak. Teszik mindezt mesei környezetben, klasszikus motívumokkal - az ideológiai felhangokon, a mindenáron való tanulságon és persze az Óperencián is túl.



 Úgy tűnik, hogy visszatérek ahhoz, hogy a fülszöveget előre veszem. Talán jobb is, hogy elsőre elolvashatja az ember, hogy körülbelül miről van szó, és utána olvassa a véleményemet a könyvről, bár át is ugorhatja a fülszöveget, ez már teljesen rá van bízva.
 Én pártolom az olyan kezdeményezést, mint a Csimota kiadó tolerancia sorozata, ami ugyebár az elfogadást, a másság megismerését segítené már gyermekkorban, csak az a baj, hogy eddig folyamatosan olyan mesékbe futottam bele ennek az égisze alatt, ami NEM jó példát mutat.
 Benedek Elek nekem egy nagy fehér folt, biztos, hogy gyermekkoromban olvastak tőle nekem, de nem emlékszem már rá. Gondoltam cím alapján jó könyv lesz, arról, hogy a csúnya királyfi, elnyeri a királylány kezét, kis furfanggal. Ha kis furfang lett volna, még el is fogadtam volna a dolgot, mint tolerancia. Persze belemagyarázhatok én mindent a mesébe…
Cselekményleírást tartalmaz:
 Van egy világszép királykisasszony, és egy világronda herceg. Ez eddig még nem is gond, biztosan van még ezer mese, ahol nem túl szép a herceg. Adott herceg elmegy szépen felöltözve, megkéri a lány kezét, és az kb. kiröhögi, hogy mit képzel, egy ilyen rondához sosem megy hozzá. A királyfi álruhát ölt, egy csomó pénzből csinál ilyen-olyan különleges tárgyat, ami persze a királylánynak megtetszik. Meg is kapja mindegyiket, elsőt egy csókért, a másodikat kettőért stb. a harmadiknál lebuknak a csók közben és a király kidobja mind a kettőt, mert hát egy cseléddel ne csókolózzon már a királykisasszony…már itt nem értem a rációt, de mindegy. A lényeg, hogy a végén a királykisasszony beleszeret a királyfiba, mert kiderül, hogy királyi vér, szembesíti a fiút, hogy mit mondott az elején, nos arról már nem tudunk, hogy mit szólt ehhez pontosan, mert még az nap egybekelnek. Pozitív pont, hogy nincs "Boldogan éltek míg meg nem haltak.", csak "Ma is élnek, ha meg nem haltak". A királylány ugyanis az arany, a pénz, a csecsebecse megszállottja, a királyfi meg vagyonos, de ronda, tehát a Boldogságot erősen megkérdőjelezem, de igen, valószínű a pénz miatt együtt maradtak egy jó darabig.

Tudom, hogy nagyon sarkítom a történetet, és mások nem ezt látják benne, de ez jön le nekem. Most Molyon utána néztem, és mindenki oda és vissza volt a könyvtől, hát akkor valószínű, hogy velem van a gond, vagy szimplán nem tudok ennyire meseien gondolkodni, és pozitívnak látni az egészet. Még nem jöttem rá, hogy mire akarna tanítani minket ez a mese, mert a mondanivalója kifejezetten nem tetszett.

Belbecs: 2/5


A kiadvány maga gyönyörű, nekem tetszenek az illusztrációk is, és jó kézbe venni. Aranyos amúgy a királyfi rajza is, el lett találva, hogy mennyire ronda szegényke. A történet nem tetszett, viszont a kivitelezés szép. Elgépelés nem volt, mondjuk fura is lenne, egy kb 10-15 mondatnyi szövegben.

Külcsín: 5/5


Kiadó: Csimota
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 24
ISBN: 9789639768383
Illusztrálta: Rippl Renáta
Ár: 2.200 Ft

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é