Már nagyon régóta
tervben volt ennek a könyvnek az olvasása. Szerintem körülbelül 2 éve kértem
kölcsön a bátyámtól, és azóta ide-oda rakosgattam. Tavaly visszaadtam neki,
amikor minden egyéb könyvet is visszaadtam, amik kölcsön voltak nálam, mondván,
hogy kezdjem az évet tiszta lappal, kölcsön könyvek nélkül. Persze még Tavaly
sikerült happolnom a könyvet… ami sikeresen idén ért ide, és így Worsi kihívása
miatt előre került a listámon. Amúgy is magánkönyvtári év van, vagy mi a szösz
:D
Megvan a varázsa
annak, ha úgy olvasol egy könyvet, hogy fogalmad sincs előre, hogy miről fog
szólni. Ugyebár lustaság, és elvkérdés nálam, hogy nagyon ritkán, szinte soha
nem olvasok fülszöveget. Ez akkor alakult ki bennem, amikor sikerült belefutnom
spoileres fülszövegekkel, amik elvették e kedvemet attól, hogy egyáltalán
elolvassam a könyvet. Vagy amikor sikerült olyan fülszöveget írnia annak, aki
írja, aminek SEMMI, de durván semmi köze nem volt a könyvhöz.
Jelen esetben azért
sejtettem, hogy lesz benne go, japán és kínai szereplő is. A címkékből arra is
rájöttem, hogy 2. Világháború időszaka. Nos, olvastam már pár olyan könyvet,
ami a Japánok szerepét boncolgatta a
háborúban, nem is olyan régen az Esti ködök kertjét, ahol szintén időben
ugyanott voltunk, helyileg kicsit máshol, de szintén Japán megszállás alatt
játszódott a történet.
A könyv nyitóképe
valahol a történet közepénél kezdődik, aztán az egész ketté bontva, két
szemszögből halad a kezdőpont felé, majd azon túlhaladva beletorkollik egy
drámai befejezésbe. Adott egy kínai lány, aki szeret go-t játszani, szabad elvű
és rossz társaságba keveredik. És adott egy japán tiszt, akit kémkedni küldenek
a go játékosok közé, de végül beleszeret a névtelen (egészen a kötet végéig
névtelen) lányba. A lány a segítségét kéri, ő ezt elutasítja, mert tisztában
van, hogy egy kínai és egy japán vegyes pár abban a korban, azon a helyen nem
hozhat semmi jót. Szétválnak útjaik, majd a végén újra összefonódnak. Meglepett
a vége, bár amikor olvastam, hogy „drámai cselekmény” akkor már feltételeztem,
hogy ez lesz a vége. Szomorú vagyok :(
Érdekes volt a történet, a két nézőpont is tetszett. Kicsit furának
tartottam az írásmódot amivel íródott, de a végére megszoktam. Szerettem a
japán katona gondolatait és tetteit, még ha volt pár elég meredek elképzelése
is. Kedveltem a kínai lányt, aki eltökélten szeretett go-t játszani, aki abban
találta meg önmagát, és aki ÉLT, még ha rengeteg felesleges és pocsék döntést
is hozott. A történet megmutatja azt a korszakot, amikor Japán lerohanta Kínát,
a vérengzést, a lázadásokat, az értelmetlen halált, és azt, hogy mit tesznek
egy nővel, ha megtalálják…hát igen…érdekes, de nem japán az egyetlen akinek a
katonái minden szembe jövő fogoly nőt meg****….örülök, hogy nincs háború a
közelemben, hogy talán ma már nem fordul ilyen elő tudom, ez itt egy naiv
elképzelés, ma is pontosan ilyen dolgok történnek, csak nem olvasok róluk.
Belbecs: 4/5
Külcsín: 4/5
A védőborító tetszik, bár az is erősen egy nyálas-romantikus
könyvhöz illene. Elgépeléseket nem találtam. Tetszett a lábjegyzet, hogy
ugyanazon az oldalon van, mint az ismeretlen szó, vagy amihez tartozik, nem
kellett lapozgatni, ez igen nagy előny. Védőborító nélkül még gázabb a könyv .
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás helye:
Budapest
Kiadás éve: 2007
Oldalszám: 264
ISBN:
9789639752597
Fordította:
Tótfalusi Ágnes, N. Kiss Zsuzsa
Fülszöveg:
A gó a szerelem és a sors játéka. Az Ezer Szél nevű kisváros
főterén egy fiatal férfi és egy kamasz lány találkozik nap mint nap a gótábla
mellett. Mindketten nyerni akarnak. A férfi, a megszálló japán hadsereg álruhás
tisztje, a háború elviselhetetlen borzalmai elől menekül a játékba, míg a test
gyönyöreit éppen felfedező kamasz lány a családi kötöttségek és a szerelmi
csalódás elől. Ők ketten még egymás nevét sem tudják, ám akaratlanul is egyre
szenvedélyesebb érzelmek fűzik őket össze. Aztán egy végzetes napon lehull az
álca…
Borító mustra:
Íme pár borító amit elszórva a neten találtam, a kedvencem a
legelső, mert az Go-s is, és Japános-kínais is. Szerintem az ami a legjobb, egy
olyat el tudtam volna képzelni a magyar kiadáshoz is, feltehetően akkor
sokkalta jobban befutott volna a könyv. Sokkal figyelemfelkeltőbb és szerintem
sokkal, de sokkal szebb, mint a mi kiadásunké. A többi is tetszett, de annyira
nem fogtak meg.
 |
| A legjobb, szerintem! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése