Teljes átalakítás!

Kezdő kép, üresen a polcok és szétszórva a könyvek

Mindig öröm, amikor egy Molynak új könyvespolca lesz. Még akkor is, ha kicsit problémás az említett bútordarabot a többi mellé helyezni. Addig egészen hamar eljutottunk, hogy megvegyük, a Jysk-ben a könyvespolcot (megvárva, hogy leakciózzák természetesen), mert úgy emlékeztünk, hogy megvan a helye, sity-suty összerakjuk és lehet is rá pakolni. Elméletben tényleg megvolt a helye, gyakorlatban vicces mód kilógott, és így esztétikailag nem volt tökéletes. Igen ám, de ezt a jó márkát kb. 2-2 cm-res felesleges résszel látták el fenn, és lenn is, tehát, ha levágunk belőle és egymás mellé rakjuk, akkor eleve nyertünk kb. 10 cm-t és nekünk pont ennyi hiányzott a boldogsághoz. Emellett még pozitív dolog, hogy megszűntek a 4 cm-res rések, amibe a pókok és a porcicák vertek tanyát. Éljenek a felesleges részek. Persze, az, hogy levágjuk, nagyon egyszerűen hangzik, ellenben kevésbé vicces mint azt az ember gondolná. Például, hiába van elég profi felszerelése apukámnak, azért mégsem asztalos, tehát bizonyos felszerelés nincsen, de van csiszoló, meg lézeresakármilyenvágóizéka (igen…van valami szakszó rá, de nekem meghaladja a képességeimet, örülök, hogy a csiszolót megjegyeztem), tehát van egy csomó dolog, de azt használni is kell, és a csiszoló…mondjuk úgy, hogy porral jár. Szerintem jövő héten (vagy hétvégén), amikor nem dolgozom, azzal fogok foglalkozni, hogy romokat takarítsak és a pórtól próbáljam megszabadítani a testvérem szobáját…szép munka lesz.

Halad ez, csak lassan ...

De mielőtt levághatnánk bármit is, le kell pakolni! Tudni kell, hogy kb. fél éve lett új könyvespolcom, akkor lett a kettőből három. Akkor szépen kiadók szerint raktam fel…elejével a könyveket, aztán nagyon meguntam és feldobáltam a többit csak úgy érzésre. Nem, véletlen sem színre, és íróra, csak úgy a „Nézzétek, ez még idefér, bepréselem, ha addig élek is” mentalítással, amit kommentáltam a tesómnak és a mennyasszonyának. Szerintem Ők jól szórakoztak, igazándiból én is. Könyvtárosként van egy olyan perverzióm, hogy imádok könyveket pakolni (a munkahelyemen azért ABC-be, és nem random, ami odaférrel ). Apukám szerint sokáig tart lepakolni. Nos nem, lepakolni kevesebb mint 30 percbe került. Ellenben Visszapakolni, nos az három napba. Úgy gondoltam ugyanis, ha már egyszer le van pakolva, és nő a felület, akkor a molyos magánkönyvtáramon átviszek egy leltárellenőrzést… ami nagy segítség volt a visszapakolásban is, legalábbis addig, amíg a kiadók szerinti rendszerezés ment. Mert…aztán megint kicsit kaotikus lett. Könyvmolyképző, Agave, Fumax, Alexandra, Ulpius-ház még egybe lett, de aztán jöttek az írók, akik mocsokmód több kiadóban is jelentettek meg, és így borult a kiadós rend, mert írót nem szedek szét! Aztán jött, a „ide már csak két könyv fér, de akkor most mit rakjak ide?” kérdések, mert nincs kiadó, ami csak két könyves (mármint nekem nincs olyanom, amitől csak ennyi lenne. És nem akartam, hogy a sor végén kezdődjön a kiadós sor… tehát random odaraktam valamit, ami befért. Utána jött a polc tetejét is ki kell használni projekt, és így se fértem el 10 könyv híján + azok a könyvek, amik most éppenséggel nincsenek nálam.

A vége felé

Így maradt könyv a saját szobámba is, meg rakodó felület is bőven. A régi könyvespolc, ami helyére az új jött, meg egyelőre vár egy asztalosra, hogy meg legyen vékonyítva, meg rögzítve a hátulja, és visszakerül akkor a szobámba. Egyelőre meg az előszobában álldogál. Viszont mivel kikerült, így meg tudtam forgatni az ágyamat, és végre a szekrényeimet rendesen ki tudom nyitni! Tehát tiszta haszon volt.

Az utolsó polcot persze hétfőn este raktuk össze hirtelen felindulásba, és a keddem ment rá (délelőtt), hogy felpakoljak rá. A leltározás is sikeresen zárult, csak két könyvnél nem volt ott, hogy jelenleg merre jár, de az is kiderült hol van végül, úgyhogy kb. 15 könyv nem volt felvéve a rendszerbe és kb. 30 –at dobtam (selejteztem) ki, amik a könyvtárba kerültek eladásra (mert, eleve selejtek voltak). Elfáradtam, de szerintem csinosak lettek J