2014. augusztus 23., szombat

David Michie: A Dalai Láma macskája


Őszinte leszek, nekem a macskákhoz fűződő viszonyom elég vegyes. Mert, nincs az a pénz, hogy macskát tartsak, mert hát inkább kutyás vagyok, de ismerősöknél meg egyéb helyeken megsimogatom őket, meg cukik, csak hát nem szerethetek minden állatot.
 Úgyhogy ebből a szemszögből fogalmam sincs miért olvastam a könyvet, emellett utálom az E/1-ben íródott könyveket, és ez még ebben is remek volt. És persze utálom azt is, ha azt akarják elhitetni, hogy a mesélő egy macska. Bármennyire is magasan áll karmikusan, akkor sem. Tehát, miután egy csomó érv volt a könyv elolvasása ellen, úgy döntöttem mégis adok neki egy esélyt, maximum, ha borzalmas akkor nem olvasom tovább. El is kezdtem, aztán abbahagytam egy kis időre (olvasási válság). Végül mégis visszatértem hozzá, hogy folytassam, illetve befejezzem.
 Összességében, hogyha jellemezni akarom a könyvet, akkor kicsit spirituális, kicsit ismeretterjesztő, kis kultúrpolitika, kis helyismeret, kis vallás közvetítő, és nagyon macskás. Persze Hóoroszlán, vagy nevezhetjük DLM-nek is vagy éppen Egeésznek, esetleg Rindpocsénak, egy igazán aranyos cica. Aki mindenhol ott van, és mindent megfigyel. Az író ebből a szemszögből mutatja be a Dalai Láma otthonát, azt a világot, de persze annyira nagyon részletesen nem. Nagyobb figyelmet szentel annak, hogy mit esznek, mint annak, hogy mit csinálnak. Ez alapján akár gasztroregény is lehetne. Néha-néha egy-egy buddhista tanmesét is elmesél DLM, a saját életére levetítve, és a környezetet figyelve. Néha nagyon nem értettem az összefüggést, néha viszont eltalálták, mit és miért oda kell beilleszteni a szövegbe. Tanítani akar, úgy hogy ne vedd észre annyira, hogy tanít.

 Értem, hogy miért íródott a könyv, biztos sok buddhista, cica barát elolvassa, vagy csak cica barát, vagy csak kelet iránt érdeklődő, de lehetett volna ezt azért jobban is megírni. Bár abban is biztos vagyok, hogy akik jobban kedvelik a macskákat, azok jobbnak találják, engem a nagyon macskás részek untattak.
Belbecs: 4/5
Külcsín: 4/5

 Nagyon tetszik a borító, és szép a könyv úgy egészében. Csak aki az elgépelések észrevételéért, és az értelmetlen mondatok korrigálásáért felelős, az a könyv vége előtt kb. 50 oldallal letette a könyvet. Innentől ugyanis hemzseg elgépelésben a könyv. Ami roppant zavaró, amikor azért figyelni szeretnél a történésekre, és minden figyelmeddel arra koncentrálni, és nem arra, hogy nem érted a szó jelentését, mert hiányzik belőle 2-3 betű, vagy teljesen összevissza van. Idegesítő.

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.