Silvano Agosti: Pinokkió visszatér

 Ahogy tegnap írtam is a tervezős posztomban, a Pongrác kiadó könyveit veszem sorra, és olvasom el őket. Egyelőre tartom a tempót, meg a listát, hogy mi lesz a vége az más kérdés. Rögtön másodikként került sorra Silvano Agosti: Pinokkió visszatér című könyve. Az első az a Láthatatlanná vált királyfi volt!

 Kezdem a kivitelezéssel, mert az sokkal egyszerűbb esetünkben. Aranyos borítót kapott a magyar verzió, kicsit utal is arra, hogy valóban Pinokkió az egyik szereplő. Olyan igazán mesés, gyerekkönyv borítóval lett ellátva. A könyv hátulján a kormeghatározás szerint 9-10-11 éves kortól ajánlott (már amennyire tudom értelmezni a köröket, inkább 11-től felfelé. Nekem, maga a borító és az árnyképes illusztrációk tetszettek… csak az volt a bajom, hogy úgy igazándiból a kinézet és a tartalom nincs összhangban (itt főleg a borítóra gondolok, a belső illusztrációk teljesen helyénvalók voltak). Elgépelés, rossz mondat szerkezet nem volt, vagy ha volt is nem vettem észre. Tehát kivitelezésre jó, tartós.

Külcsín: 4/5

Belbecs:

 Na ez már sokkal nehezebb dolog. Egyrészt hátrány, de mesére gondoltam, olyan gyerekeknek valóra. A címből ítélve (fülszöveget nem olvasok ugyebár), a Pinokkió folytatására, hogy mi történt, amikor embergyermekké változott és hogy éldegél a világban. Valami kis aranyos történetre (ezt mutatja a borító is, kislány meg Pinokkió orrú kisfiú a réten mendegél). De ez a könyv nem mese! Jó indulattal sem adnám oda egy 9 évesnek, pláne nem egyedül olvasásra.

 Az egész történet egy éjszaka alatt zajlik a 7 éves kislány (nincs neve, csak egy kitalált), és a 8 éves Pinokkió városi sétájáról, elmélkedéséről, a családról, a világról, az életről. Gyermeki naivitással, és tisztánlátással. Amíg nem olvastam az utolsó oldalakon, hogy 7 éves a kislány, addig azt hittem, hogy 14…mert a viselkedése körülbelül erre a korra jellemző (szerintem).

 Az egész történet már ott sántít, hogy beengedsz egy tök ismeretlen gyereket az ablakon keresztül a lakásba! De jó, ez mese, elhisszük, hogy vannak naiv kislányok akik tényleg beengednek tök ismeretleneket, megetetik őket, aztán elszöknek velük(??). Bár szerintem több esze van egy 7 évesnek, de jó, kellett valahogy kezdeni a történetet.

 És jöttek az éles váltások! Sétálnak, felfedezik a gyönyörű éjszakát, és hopp egy hajléktalan, hopp egy drogos aki megfenyegeti őket, hogy elvágja a torkukat, hogy meglássa, hogy ki hal meg előbb…. És ez olyan teljesen természetes, kedves Pinokkió kiselőadást tart a droghasználatról, és a hajléktalanokról, a kórházról, a betörőkről…. Tök természetes, hogy egy nyolc éves srác mindenkit ismer, és mindenről tud, és persze semmitől sem fél. Voltak jó részek, amik nem ütötték nálam ki teljesen a biztosítékot, de rengeteg ilyen:

„A bokor mögött egy fiatal fiú bujkál; madzaggal elköti a karját, és egy tűt döf bele. Pinokkió megvakarja a fejét.

– Drogos. Az egyfajta betegség.

– Drogos?

– Az, aki nagy fájdalmaktól szenved, és nem tud élni az anyag nélkül, amit tűvel fecskendez be az ereibe: az a kábítószer. A drog lényegében egyfajta méreg. Így egy kicsit mindenről megfeledkezhet. Amikor viszont a dog hatása múlni kezd, neki újra eszébe jut, hogy mennyire boldogtalan, és ismét be kell adnia magának az anyagot. De ha nem hagyja abba ezt az egészet, előbb-utóbb meghal.”

(35. oldal)

 Értem, hogy ismeretterjesztő, felvilágosító könyvnek gondolta az író ezt a könyvet…de azért egy szint van amit még lenyelek…ez már nem az a szint. De tovább megy az éjszaka, sok minden belefér egyetlen egy késő estétől-kora reggelig időszakba. Elefántlovaglás, cirkuszba betörés (és persze senki nem vesz észre), kurvákkal ismerkedés, filmforgatás, egy maffia támadás, szerzetesek, cigányok megmentése, kutyafürdetés és még rengeteg minden. Amit jó esetben az egész gyermekkorodban nem tapasztalsz meg, azt ők egyetlen egy éjszaka sikeresen véghezvitték. És még álmosak se lettek!

 Amellett, hogy a világ kegyetlen dolgai mellett elmennek egy vállrándítással, betekintést kapunk a kislány családi hátterébe is. Például, hogy az apja feltehetően egy agresszív állat:

„– Én is csak késő este vagy vasárnaponként szoktam látni az apukámat – szólal meg a kislány. – Meg amikor veszekszik az anyukámmal. Nem tudják, hogy hallom őket. Egyszer az apukám azt mondta az anyukámnak: „Fogd be a szád, te még egy fiút sem tudtál szülni nekem!” Előfordul, hogy este nem is jön haza, azt mondja, olyan sok a munkája, hogy nem győzi…”

(53. oldal)

 Aki láthatóan nem rajong, azért mert lánya van, nem rajong az életért, és nem mellékesen kiköti a lányát az ágy lábához…

„– Ha a papám megtudná, hogy éjszaka az utcán csavargunk, mindkettőnket kikötözne az ágy lábához.

– Az ágy lábához? - hitetlenkedik Pinokkió.

– Oda bizony. Ha valami rosszat csinálok, a papám kikötöz az ágy lábához. Egyik este a szüleim moziba mentek, egyedül maradtam otthon, és kiöltöztem: belebújtam az anyukám ruháiba, meg kifestettem magam az anyukám rúzsával úgy, mint Gina. Mire a szüleim hazaértek, elaludtam az asztal alatt, a rúzzsal a számon. Akkor a papámtól kaptam egy hatalmas pofont, és egy teljes napra kikötözött az ágy lábához.

– És mit csinálsz olyankor, amikor kikötöznek az ágy lábához?

– Töröm a fejelemet, mindenfélét elképzelek, vagy alszom.”

(62. oldal)

 Tehát rögtön hihető lesz, hogy névtelen főhősnőnk, túl sokat nem gondolkodva ment az ismeretlen után és belevetette magát a fertőbe, amiből persze csak azt látta, hogy valójában de csodás a világ.

 Felnőttel olvasáshoz jó, problémák felvetéséhez jó. Problémák kezelésére nem jó….mert a főhősök nem dolgoztak fel egyetlen egy problémát sem. Hanem megvonták a vállukat és mentek tovább. Ja agresszív az apukám  = nem gond, ez normális. Azt a k*vát ott veri egy strici = nem baj, ez normális. A maffia felgyújtotta a piac egyik felét, mert nem fizetnek védelmi pénzt = jé, de nem baj, ez normális. A betörő éppen kirabol egy lakást = jé, ez is egy munka, tök jó…normális. Igen…kb. ez jön le az egészből. Témafelvetésnek tehát lehet használni, aztán átugorni és átírni, hogy hogyan reagáltak rá a naiv kis hőseink. Egyedül olvasni gyereknek…nem ajánlom.

Belbecs: 2/5

Maga az ötlet jó lett volna, de ennyire pocsékul tálalni az egészet már szinte bűn! És mint tudjuk:

„– Mik azok a bűnök?

– Hazudni, virágvázába pisilni, falat firkálni, mezítelen nőket nézegetni, egyszóval a bűn az, amikor hibát követsz el. De például mást felbosszantani is bűn.”

87. oldal