Ugrás a fő tartalomra

Seth Godin: Vágj bele! (Milyen régen csináltál valami újat?)

 Egy kicsit összeszedetlennek találom a könyvet. Alapjában véve én szeretem az ilyen pozitív felfogást, és kreativitást „reklámozó” köteteket, de itt azt éreztem, hogy van az írónak egy csomó könyve, sztorija, amiből gondolta csinál még egyet, és ide-oda kapva mindenből kiollózott egy kis részletett. Ebből adódóan néha teljesen elveszíti a fonalat, és teljesen más felé folytatja, miközben önmagát ismétli.
 Tény, hogy nehéz egy 110 oldalas könyvet összehozni egy mottóból. Miszerint Vágj bele! Ez az egész könyv mondanivalója, és ezt próbálja elérni is. Legyenek ötleteid, legyen merszed újítani, ne csak ülj otthon és nézz ki a fejedből. Ne félj a kudarcoktól, ne félj attól, hogy azt mondja a főnököd, hogy rossz amit csinálsz. Ne félj az elbukástól.
 Saját tapasztalatból tudom, hogy valóban az a kényelmesebb, ha meg sem próbálsz valamit. Ugyanis akkor nincs felelősség, és nem mondhatják neked, hogy „még ezt sem tudtad megcsinálni”. De, ha nem kezdeményezel, ha nem próbálkozol, akkor miért létezel egyáltalán? Kényelmesen elüldögélsz a munkahelyeden, csinálod az agymosott, monoton munkádat, és az ötleteidet elfelejted? De miért? És tényleg, az emberek nagy része erre áll be, ezt én is látom a munkahelyemen. Nem mondom, hogy nem fogom be a számat, amikor úgy érzem, hogy nem érdemes kinyitnom, de azért általában próbálom elérni a céljaimat. És próbálok ötletelni, akkor is, ha nem lesz belőle semmi. Ugyanis, akkor is legalább megpróbáltam, és felvetettem. A bukás nem feltétlen azért következett be, mert rossz az ötlet, hanem azért, mert még nem jött el az ideje (vagy mert tényleg rossz :D).
 Emlékszem, hogy már egy éves volt a blogom, amikor elkezdtem emaileket küldözgetni kiadóknak, hogy örülnék, elolvasnám, írnák róla… nem lehetne-e. Ma már elég sokan küldenek ilyen emailt a kiadóknak és egyre többen kapnak pozitív választ is. Próbálkozni kell, és menni előre. Sose volt vesztenivaló ebben, legrosszabb esetben is, a kiadó, vagy nem válaszol, vagy azt írja, hogy fejlődj és megnézünk majd később, és döntünk róla, hogy kapsz-e.  Nem mondom, hogy nem esik rosszul egy elutasító email, de kb. addig, amíg elolvasom, puffogok rajta két sort, aztán törlöm a levelezési listámból, hogy akkor velük nem kell egy ideig foglalkozni, majd fél- egy év múlva újra megkérdezem. Maximum akkor is elküldenek a fenébe. És akkor mi van? Ha meg sem próbálod, akkor egy könyvet sem kapsz recenzióba, és egy kiadói oldalon sem jelenik meg a linkje a blogodnak. Utálom azokat akik NEM is próbálkoznak. Csak sírnak, hogy ők sose kapnak, őket senki nem olvassa….de nem lépnének. Persze hozzáteszem, hogy nekem őrületesen nagy mázlim volt, mert az első emailem pozitív válasszal zárult, és még kedvesek is voltak (Fumax kiadó), akiket amúgy azóta is imádok, mert lehet másról is beszélgetni velük. Lehet, hogy egy rögtön elutasító email, vagy az, ha egyikre sem válaszolnak, letört volna egy ideig…de nem ez történt, és akkor is idővel csak azért is próbálkoztam volna.
 Ugyanez van a munkahelyen is, meg úgy az egész életben. Ha nem nézel előre, ha nem akarsz többet (most itt nem pénzre gondolok), akkor egy helyben toporogsz. Veszteni valód, általában nincsen, csak egyszerűen ki kell engedni az ötleteket a fejedből, papírra vetni, és megvalósítani. Aztán maximum béna volt az ötlet, de akkor is tanultál belőle.
 A könyv tehát, azt próbálja elérni, hogy ne üldögélj a babérjaidon, kevésbé sikeresen. Sajnos nem túl összeszedett, és ebből adódóan néha ideges voltam olvasás közben, vagy untam, pedig maga a téma érdekel. Szerintem ez egy válogatás az eddigi könyveiből az írónak, és aki a többit olvasta, az nem olvas semmi újat, aki nem olvasta a többit az meg néha pislog, hogy mi volt ez a nagy ugrás, vagy éppen miért tértünk vissza ugyanarra, már negyedszerrel.


Belbecs: 4/5
Külcsín: 3/5

Nem tetszik a borító, és roppant pocsék a belső szerkesztés is. Mindent ezerfelé tagolt, így egy-egy téma akár összefügg, akár nem szét van tagolva, így egy-egy oldal kb. egy dolog. Tartós, és elgépelés ügyileg nincs vele gond. Szimplán nem tetszik az egész kinézete, de hát nem tetszhet minden nekem. A belbecs értéke kicsit több, bár azt hittem, hogy ennél sokkal jobb, és okosabb dolgokat fogok olvasni a könyvben, mint amiket olvastam. Feltehetően én értékeltem túl.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é