Egy kicsit
összeszedetlennek találom a könyvet. Alapjában véve én szeretem az ilyen
pozitív felfogást, és kreativitást „reklámozó” köteteket, de itt azt éreztem,
hogy van az írónak egy csomó könyve, sztorija, amiből gondolta csinál még
egyet, és ide-oda kapva mindenből kiollózott egy kis részletett. Ebből adódóan
néha teljesen elveszíti a fonalat, és teljesen más felé folytatja, miközben
önmagát ismétli.
Tény, hogy nehéz egy
110 oldalas könyvet összehozni egy mottóból. Miszerint Vágj bele! Ez az egész
könyv mondanivalója, és ezt próbálja elérni is. Legyenek ötleteid, legyen merszed
újítani, ne csak ülj otthon és nézz ki a fejedből. Ne félj a kudarcoktól, ne
félj attól, hogy azt mondja a főnököd, hogy rossz amit csinálsz. Ne félj az
elbukástól.
Saját tapasztalatból
tudom, hogy valóban az a kényelmesebb, ha meg sem próbálsz valamit. Ugyanis akkor
nincs felelősség, és nem mondhatják neked, hogy „még ezt sem tudtad megcsinálni”.
De, ha nem kezdeményezel, ha nem próbálkozol, akkor miért létezel egyáltalán? Kényelmesen
elüldögélsz a munkahelyeden, csinálod az agymosott, monoton munkádat, és az
ötleteidet elfelejted? De miért? És tényleg, az emberek nagy része erre áll be,
ezt én is látom a munkahelyemen. Nem mondom, hogy nem fogom be a számat, amikor
úgy érzem, hogy nem érdemes kinyitnom, de azért általában próbálom elérni a
céljaimat. És próbálok ötletelni, akkor is, ha nem lesz belőle semmi. Ugyanis,
akkor is legalább megpróbáltam, és felvetettem. A bukás nem feltétlen azért
következett be, mert rossz az ötlet, hanem azért, mert még nem jött el az ideje
(vagy mert tényleg rossz :D).
Emlékszem, hogy már
egy éves volt a blogom, amikor elkezdtem emaileket küldözgetni kiadóknak, hogy
örülnék, elolvasnám, írnák róla… nem lehetne-e. Ma már elég sokan küldenek
ilyen emailt a kiadóknak és egyre többen kapnak pozitív választ is. Próbálkozni
kell, és menni előre. Sose volt vesztenivaló ebben, legrosszabb esetben is, a
kiadó, vagy nem válaszol, vagy azt írja, hogy fejlődj és megnézünk majd később,
és döntünk róla, hogy kapsz-e. Nem
mondom, hogy nem esik rosszul egy elutasító email, de kb. addig, amíg
elolvasom, puffogok rajta két sort, aztán törlöm a levelezési listámból, hogy
akkor velük nem kell egy ideig foglalkozni, majd fél- egy év múlva újra
megkérdezem. Maximum akkor is elküldenek a fenébe. És akkor mi van? Ha meg sem
próbálod, akkor egy könyvet sem kapsz recenzióba, és egy kiadói oldalon sem
jelenik meg a linkje a blogodnak. Utálom azokat akik NEM is próbálkoznak. Csak sírnak,
hogy ők sose kapnak, őket senki nem olvassa….de nem lépnének. Persze hozzáteszem,
hogy nekem őrületesen nagy mázlim volt, mert az első emailem pozitív válasszal
zárult, és még kedvesek is voltak (Fumax kiadó), akiket amúgy azóta is imádok,
mert lehet másról is beszélgetni velük. Lehet, hogy egy rögtön elutasító email,
vagy az, ha egyikre sem válaszolnak, letört volna egy ideig…de nem ez történt,
és akkor is idővel csak azért is próbálkoztam volna.
Ugyanez van a
munkahelyen is, meg úgy az egész életben. Ha nem nézel előre, ha nem akarsz
többet (most itt nem pénzre gondolok), akkor egy helyben toporogsz. Veszteni valód,
általában nincsen, csak egyszerűen ki kell engedni az ötleteket a fejedből,
papírra vetni, és megvalósítani. Aztán maximum béna volt az ötlet, de akkor is tanultál
belőle.
A könyv tehát, azt
próbálja elérni, hogy ne üldögélj a babérjaidon, kevésbé sikeresen. Sajnos nem
túl összeszedett, és ebből adódóan néha ideges voltam olvasás közben, vagy
untam, pedig maga a téma érdekel. Szerintem ez egy válogatás az eddigi
könyveiből az írónak, és aki a többit olvasta, az nem olvas semmi újat, aki nem
olvasta a többit az meg néha pislog, hogy mi volt ez a nagy ugrás, vagy éppen
miért tértünk vissza ugyanarra, már negyedszerrel.
Belbecs: 4/5
Külcsín: 3/5
Nem tetszik a borító, és roppant pocsék a belső szerkesztés
is. Mindent ezerfelé tagolt, így egy-egy téma akár összefügg, akár nem szét van
tagolva, így egy-egy oldal kb. egy dolog. Tartós, és elgépelés ügyileg nincs
vele gond. Szimplán nem tetszik az egész kinézete, de hát nem tetszhet minden
nekem. A belbecs értéke kicsit több, bár azt hittem, hogy ennél sokkal jobb, és
okosabb dolgokat fogok olvasni a könyvben, mint amiket olvastam. Feltehetően én
értékeltem túl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése