Köszönet a könyvért a
Manó Könyvek Kiadónak!
Vannak könyvek, amik
megtalálnak, vannak olyanok amiket én keresek. A Sherlock, Lupin és Én, olyan
sorozat, amit én kerestem. Tavaly, Bencétől és Immától kaptam egy Sherlock
könyvet (A dilettáns detektívet), hazafelé a vonaton el is olvastam a nagy
részét, a maradékot is sitty-sutty befaltam. Ezzel el is kezdődött a Sherlock
imádatom, ami néha fellángol, néha csak lappang. Azóta olvastam már a Sátán
kutyáját, meg a Sátán kutyáját képregényben (ami szerintem nem volt annyira
jó). Tavaly jött ki a Sherlock, Lupin és Én első része, majd jött a második is,
és úgy éreztem, hogy nekem muszáj olvasnom. Már csak a címszereplő miatt is. Imádtam
az első és második részt is, és imádtam a harmadikat is.
Tehát, ezt a könyvet
én kerestem, én akartam. Az első részben felvázolódott a főhős gárda (akik
mellékesen ugyebár a sorozatcímben is szerepelnek.)
Irene Adler, aki mesél. Ő az, aki mindent elmond, hogy mikor
hol voltak, hogy mi után kutattak, és hogyan menekültek meg. jelenleg Londonban
él, bár Franciaországból jöttek át, a háború miatt. Egy nyáron ismerkedett meg
Arséne Lupinnal, és Sherlock Holmessal és a barátságuk egy életre szól. Ezért természetesen
Londonban is folytatódik. Sosem nyugszanak, és sosem hajlandó Irene úgy
viselkedni, ahogy egy Úrilányhoz méltó volna. Még szerencse, hogy a főkomornyik általában vigyázz rá.
Sherlock Holmes, akit
nem kell bemutatni. Gyermek fejjel is már zseniális logikai érzékkel bírt. Könnyedén
felgöngyölít eseteket, de mivel gyerek, így a barátain kívül (Irene és Lupin),
nem igazán hallgatja meg senki sem. Hiába magyaráz el mindent, hiába mutatja
be, hogy mire képes legyintenek rá. Amit persze majd ha felnő kamatostul
megfizet a Scotland Yardnak is. Ebben a részben kifejezetten felidegesítette
őt, a rendőrök hülyesége, komolytalansága, és a hozzá nem értése. És teljes
mértékben egyetértek vele!
Arséne Lupin, aki már
most nem ártatlan. Róla sajnos ezen kívül a sorozaton kívül nem olvastam, bár
már itt is elhintenek elég információt, hogy felhívják rá a figyelmet. Francia,
betörő palánta, és akrobata. Az édesapja tolvaj, így adott amúgy, hogy erre a
szakmára lép majd, de itt jelenleg a hamiskártyázáson kívül nem csinált semmi
törvénytelent. Ha nem számítjuk, hogy simán átmászik a falakon, és átveri a
felnőtt társadalom egy nagy hányadát.
A három fiatal tehát,
egy elég erős háttért ad. Mind a hárman valamiben jók, valamit titkolnak, és
amúgy sem egyszerű az életük, ha az lenne, akkor bekavar, hogy kamaszok, és hát
két fiú és egy lánnyal adott egy szerelmi háromszög is. Csak egyelőre nem tudni
ki felé lendül Irene mérlege…pláne, hogy szegény lány sem tudja még. Egyik fiú
sem kezdeményez normálisan, nem lehet megbeszélni sem a dolgokat, így meg
gondolkodhat eleget szegényke.
De térjünk is rá
jelenlegi kötetünkre a Skarlátvörös rózsa rejtélyére. Az egész egy
sakkfeladványtól indul, ami nem is sakkfeladvány, hanem rejtjeles üzenet, hogy
adott helyen van valami. Sherlockék amúgy elég hamar rájönnek, hogy mit
jelölnek a helyek, és a nyomozás is roppant gyorsan beindul. Kevésbé döcögősen,
mint az előző részben. Ott azt éreztem, hogy nem megy minden flottul, itt azért
minden a helyén volt. Persze mennek elég sok felesleges kört, és a végső
következtetés, hogy mégis Ki üzen Fekete Barát néven, Mit üzen, és Miért így
üzen a végéig homályban marad. Bár, a közepe felé, amikor Iréne „szobafogságban
van” (hogy miért azt nem írom le), akkor már lehet sejteni, hogy ki az elkövető
(kik inkább), és, hogy mi motiválja őket.
Az előző részekhez
képest ezt a részt, már kicsit idősebbeknek ajánlanám. A vége ugyanis nekem egy
kicsit felnőttesebb volt, mint a többi rész. Nem tudom ezt normálisabban
leírni. Komolyabb gondolatok voltak, és „véresebb”
jelenetek. Bár a kiadó által ajánlott 10+ korhatár pont ez. Komolyodik a
sorozat, ami nem feltétlen rossz, sőt! Úgy hiszem jó, ha egy adott sorozat
részről-részre haladva kicsit komolyabbá válik, kicsit többet ad, mert így
fokozatosan képes az olvasót is bevezetni a „nagyok” világába.
Belbecs: 5/5
Még mindig szerelmes vagyok ebbe a sorozatba! Tartalmilag is,
de kiadásilag, hát istenem! Fantasztikus előzék, fantasztikus védő borító
alatti rész. És az illusztrációk is roppant jó hangulatot adnak. Elgépelés stb.
nincs. Strapabíró, kemény táblás. És hát csodaszép. Kézbe kell fogni és
megtapogatni, mert tényleg egyszerűen jó kézbe venni.
Ami kicsit bánt (nem
tetszik), ami lehet csak most tűnt fel, de a kiadó logóját úgy konkrétan
rányomták egy olyan részre, ahol a borítókép van! Első felületes ránézésnél nem
látszik, de aztán már igen. Nem tudom, hogy miért került oda. Az első résznél
még nem ütötte a képet, a másodikon egy
semleges részén van, ott sem zavaró. Itt sem a zavaróság a lényeg, inkább, hogy
1. Nem látszik a logó rendesen 2. Így meg elrontja a képet amire rá lett
nyomva, és még nem is látszik.
Ami viszont, csak
most tűnt fel, és szerintem nagyon jó. A cím alatt szerepel az, hogy hol
játszódik. Esetünkben London, és szerepel az is, hogy Mikor játszódik,
esetünkben 1870. És most, ránéztem a következő rész borítójára, annyit ki tudtam
belőle találni, hogy 1871-ben fog játszódni Évreuxban, tehát fiatal hőseink
visszatérnek Franciaországba. Ha jó a logikám :D
Külcsín: 5/5
 |
| Eddig megjelent külföldi részek |
Fülszöveg:
Irene, Sherlock és Lupin, akik újra együtt vannak Londonban,
egy napon különös sakkfeladványt találnak a Times hasábjain. A furcsa rejtvény
szerzője egy bizonyos „Fekete Barát". Sherlock szeme azonnal felcsillan…
Másnap az egész várost megrázza a hír, hogy meggyilkoltak egy gazdag
kereskedőt. Az áldozat íróasztalán egy skarlátvörös rózsa hevert – ugyanaz a
virág, amely húsz éve egy vakmerő bűnbanda jelképe volt. Visszatért volna a
Skarlátvörös rózsa bandája? Három rendkívüli gyerek, akik elválaszthatatlan
barátok. A krimi történetének három világhírű szereplője. Lélegzetelállítóan
izgalmas kalandok egész sora.
 |
| A következő rész |
Megjegyzések