2014. július 17., csütörtök

Irene Adler: A skarlátvörös rózsa rejtélye

Köszönet a könyvért a Manó Könyvek Kiadónak!

 Vannak könyvek, amik megtalálnak, vannak olyanok amiket én keresek. A Sherlock, Lupin és Én, olyan sorozat, amit én kerestem. Tavaly, Bencétől és Immától kaptam egy Sherlock könyvet (A dilettáns detektívet), hazafelé a vonaton el is olvastam a nagy részét, a maradékot is sitty-sutty befaltam. Ezzel el is kezdődött a Sherlock imádatom, ami néha fellángol, néha csak lappang. Azóta olvastam már a Sátán kutyáját, meg a Sátán kutyáját képregényben (ami szerintem nem volt annyira jó). Tavaly jött ki a Sherlock, Lupin és Én első része, majd jött a második is, és úgy éreztem, hogy nekem muszáj olvasnom. Már csak a címszereplő miatt is. Imádtam az első és második részt is, és imádtam a harmadikat is.
 Tehát, ezt a könyvet én kerestem, én akartam. Az első részben felvázolódott a főhős gárda (akik mellékesen ugyebár a sorozatcímben is szerepelnek.)

Irene Adler, aki mesél. Ő az, aki mindent elmond, hogy mikor hol voltak, hogy mi után kutattak, és hogyan menekültek meg. jelenleg Londonban él, bár Franciaországból jöttek át, a háború miatt. Egy nyáron ismerkedett meg Arséne Lupinnal, és Sherlock Holmessal és a barátságuk egy életre szól. Ezért természetesen Londonban is folytatódik. Sosem nyugszanak, és sosem hajlandó Irene úgy viselkedni, ahogy egy Úrilányhoz méltó volna. Még szerencse, hogy  a főkomornyik általában vigyázz rá.

 Sherlock Holmes, akit nem kell bemutatni. Gyermek fejjel is már zseniális logikai érzékkel bírt. Könnyedén felgöngyölít eseteket, de mivel gyerek, így a barátain kívül (Irene és Lupin), nem igazán hallgatja meg senki sem. Hiába magyaráz el mindent, hiába mutatja be, hogy mire képes legyintenek rá. Amit persze majd ha felnő kamatostul megfizet a Scotland Yardnak is. Ebben a részben kifejezetten felidegesítette őt, a rendőrök hülyesége, komolytalansága, és a hozzá nem értése. És teljes mértékben egyetértek vele!

 Arséne Lupin, aki már most nem ártatlan. Róla sajnos ezen kívül a sorozaton kívül nem olvastam, bár már itt is elhintenek elég információt, hogy felhívják rá a figyelmet. Francia, betörő palánta, és akrobata. Az édesapja tolvaj, így adott amúgy, hogy erre a szakmára lép majd, de itt jelenleg a hamiskártyázáson kívül nem csinált semmi törvénytelent. Ha nem számítjuk, hogy simán átmászik a falakon, és átveri a felnőtt társadalom egy nagy hányadát.

 A három fiatal tehát, egy elég erős háttért ad. Mind a hárman valamiben jók, valamit titkolnak, és amúgy sem egyszerű az életük, ha az lenne, akkor bekavar, hogy kamaszok, és hát két fiú és egy lánnyal adott egy szerelmi háromszög is. Csak egyelőre nem tudni ki felé lendül Irene mérlege…pláne, hogy szegény lány sem tudja még. Egyik fiú sem kezdeményez normálisan, nem lehet megbeszélni sem a dolgokat, így meg gondolkodhat eleget szegényke.
 De térjünk is rá jelenlegi kötetünkre a Skarlátvörös rózsa rejtélyére. Az egész egy sakkfeladványtól indul, ami nem is sakkfeladvány, hanem rejtjeles üzenet, hogy adott helyen van valami. Sherlockék amúgy elég hamar rájönnek, hogy mit jelölnek a helyek, és a nyomozás is roppant gyorsan beindul. Kevésbé döcögősen, mint az előző részben. Ott azt éreztem, hogy nem megy minden flottul, itt azért minden a helyén volt. Persze mennek elég sok felesleges kört, és a végső következtetés, hogy mégis Ki üzen Fekete Barát néven, Mit üzen, és Miért így üzen a végéig homályban marad. Bár, a közepe felé, amikor Iréne „szobafogságban van” (hogy miért azt nem írom le), akkor már lehet sejteni, hogy ki az elkövető (kik inkább), és, hogy mi motiválja őket.
 Az előző részekhez képest ezt a részt, már kicsit idősebbeknek ajánlanám. A vége ugyanis nekem egy kicsit felnőttesebb volt, mint a többi rész. Nem tudom ezt normálisabban leírni. Komolyabb gondolatok voltak, és  „véresebb” jelenetek. Bár a kiadó által ajánlott 10+ korhatár pont ez. Komolyodik a sorozat, ami nem feltétlen rossz, sőt! Úgy hiszem jó, ha egy adott sorozat részről-részre haladva kicsit komolyabbá válik, kicsit többet ad, mert így fokozatosan képes az olvasót is bevezetni a „nagyok” világába.

Belbecs: 5/5

Még mindig szerelmes vagyok ebbe a sorozatba! Tartalmilag is, de kiadásilag, hát istenem! Fantasztikus előzék, fantasztikus védő borító alatti rész. És az illusztrációk is roppant jó hangulatot adnak. Elgépelés stb. nincs. Strapabíró, kemény táblás. És hát csodaszép. Kézbe kell fogni és megtapogatni, mert tényleg egyszerűen jó kézbe venni.
 Ami kicsit bánt (nem tetszik), ami lehet csak most tűnt fel, de a kiadó logóját úgy konkrétan rányomták egy olyan részre, ahol a borítókép van! Első felületes ránézésnél nem látszik, de aztán már igen. Nem tudom, hogy miért került oda. Az első résznél még nem ütötte a képet, a  másodikon egy semleges részén van, ott sem zavaró. Itt sem a zavaróság a lényeg, inkább, hogy 1. Nem látszik a logó rendesen 2. Így meg elrontja a képet amire rá lett nyomva, és még nem is látszik.
 Ami viszont, csak most tűnt fel, és szerintem nagyon jó. A cím alatt szerepel az, hogy hol játszódik. Esetünkben London, és szerepel az is, hogy Mikor játszódik, esetünkben 1870. És most, ránéztem a következő rész borítójára, annyit ki tudtam belőle találni, hogy 1871-ben fog játszódni Évreuxban, tehát fiatal hőseink visszatérnek Franciaországba. Ha jó a logikám :D

Külcsín: 5/5

Eddig megjelent külföldi részek

Fülszöveg:

Irene, Sherlock és Lupin, akik újra együtt vannak Londonban, egy napon különös sakkfeladványt találnak a Times hasábjain. A furcsa rejtvény szerzője egy bizonyos „Fekete Barát". Sherlock szeme azonnal felcsillan… Másnap az egész várost megrázza a hír, hogy meggyilkoltak egy gazdag kereskedőt. Az áldozat íróasztalán egy skarlátvörös rózsa hevert – ugyanaz a virág, amely húsz éve egy vakmerő bűnbanda jelképe volt. Visszatért volna a Skarlátvörös rózsa bandája? Három rendkívüli gyerek, akik elválaszthatatlan barátok. A krimi történetének három világhírű szereplője. Lélegzetelállítóan izgalmas kalandok egész sora.

A következő rész

Vélemények:

0 megjegyzés: