Ugrás a fő tartalomra

Borítókról, magyar viszonylatban!

 Bevallom, hogy a hátteret nem ismerem, általában a kiadókkal nem szoktam a borítókról beszélni. Kivételek vannak, sőt volt olyan kiadó munkatárs, aki megosztotta, hogy miért is lett ilyen, és mit akarna ábrázolni, és egyetért velem, hogy nem igazán sikerült egyértelműre. Tehát, kaptam választ a fel sem tett kérdésemre és ez jó dolog. De általában a borítós részt nem sokan olvassák el, pedig fontos.
 Mert hogy adsz el egy könyvet? Nos, magamból kiindulva elég sokat számít az, hogyan néz ki a könyv, utána jöhet a belbecs, a történet, de a kinézet roppant sokat számít. Tehát a borító fontos, hogy megkapó, figyelemfelkeltő legyen, és ne legyen ronda!
 Azaz igazság, hogy a legtöbb kiadó ügyel arra, hogy tényleg szép borítóval jöjjenek ki. Van amikor megtartják az eredeti borítókat, van amikor teljesen új készül. Emlékszem, az Ad Astra Leviatán sorozatára, vagy éppenséggel a Kvantumtolvajra, ahol még a szerző is meglepődött és örült, hogy Új borító készült a művéhez, mert tényleg nagyot alkottak a magyarok. Mert tudunk mi ha akarunk (meg ha van a borítótervezőnek szépérzéke :D).
 Nem voksolok arra sem, hogy vegyük át (bármennyibe kerül is) a külföldi borítót, és arra sem, hogy mindenképpen csináljunk sajátot. Ugyanis ez mind könyv függő. Valamikor jó, valamikor nem túl kellemes, ha új borítót kap a könyv.  Főleg akkor nem, ha adott könyv híres, és a hírekben is benn van a külföldi borító, és már ha meglátják tudják, hogy „áh ez az amit emlegettek, hogy jó” – most hirtelen csak a Szürke ötven árnyalata ugrott be…. de tény, arra ránézve szerintem nincs ember, aki ne tudná, hogy bizony ez az a híres „pornókönyv”, ami amerikai háziasszonyok ezreinek titkos vágyaiból íródott. (nem olvastam a könyvet, mégis egy csomó hírt hallottam róla, és most jön a film is…hát igen, NEM csak jó könyveket filmesítenek meg, de ez egy másik téma lesz.)
 A poszt főleg azért született, mert vannak kiadók, akik Magyarországon, úgy gondolják, hogy a magyar címet felírni, nem annyira fontos a borítóra, mint az angolt! És ez a trend kezd terjedni. A Könyvmolyképző kiadó kezdte, és most már egyre több kiadó könyve jön ki úgy, hogy angol cím  - magyar cím. És nem értem a miértet.
 Miért kell az eredeti (vagy angol) címet a borító közepére rakni, főcímnek, és a magyar címet, miniatürizálva alá, hogy ha ránézel a könyvre nem is feltétlen találod elsőre meg. Miért? Több fogy így? Jobban hangzik egy magyar könyvesboltban, hogy „ Helló, lehet itt már kapni a  Taking Chances – Kétesélyes szerelem című könyvet?”…vagy csak azt, hogy Taking Chances, amit a magyarok átlaga ki sem tud mondani. Helyesen! Engem kifejezetten zavar. Legyen az eredeti cím feltüntetve belül a könyvben, mert szokás, és mert feltehetően elvárás is (ami jó dolog), de ne a borítón. Vagy ha már a borítóra akarják rakni, ne az legyen a hangsúlyos. Nekem ne úgy kelljen a pultoshoz mennem, hogy egy kimondhatatlan címet mondok, hanem tudjak egy normális Magyar címet mondani, ami ha nem ismeri az eladó akkor is, ha Ránéz a könyvre látja, hogy az, és nem nagyítóval keresi meg a könyv borítóján.

 Ne kövessük ezt a trendet, mert nem ez a jó irány. Szerintem. Aztán lehet, hogy az emberek nagy része odavan azért, hogy úgy olvashat könyvet, hogy aki látja azt mondja, hogy „nézd, angolul olvas”, mert hát a magyar cím nem látszik…bocs.

Számomra rejtély, hogy mi volt a gond az elsővel,
hogy meg kellett változtatni.

Megjegyzések

Vicky üzenete…
Egyetértek, én is utálom mikor a magyar címet csak nagyítóval lehet megtalálni a könyvön. És sajnos ez sokszor azt is eredményezi, hogy meg se jegyzem a magyar címet, csak az angolt.
Unknown üzenete…
Én egyszer úgy jártam,hopgy anyuval is ott volt velem a könyvtrában,én meg leemeltem az egyik állványról az Across the univers-t,és mutattam,erre anyu azt hitte,hogy angol könyv a a kezemben.
http://moly.hu/konyvek/beth-revis-across-the-universe-tul-a-vegtelenen

Meg a tesóm szerintem a Legenda című könyvön nem is látszik távolról a magyar cím...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é